Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1943-04-08 / 14. szám

e-ifc Oldal Verhovayak Lapja FOGAK ÉS SZÁJ ÁPOLÁSA Közli: Dr. Majoros János, fogorvos. ____________________________________1943 április 8 "Nincs értelme HALASZTGATÁSOK A magyar közmondás szerint, amit má megtehetsz, ne halaszd holnapra, azon­ban a fogorvosokhoz csak akkor mennek el az embe­rek, amikor a fogfájás már kibírhatatlan. Intelligens emberek, divatosan öltöző asszonyok az úgynevezett öntudat alatti félelem miatt, hetekig szenvednek, amig a fogorvoshoz elmennek, ak­kor is a fogorvost halálra untatják, hosszú, kitalált mesékkel, hogy a fogat most nem lehet eltávolitani, mert a jövő héten a szomszéd asszony unokatestvére fog nősülni, vagy még ennél na­gyobb badarságot mondanak be, hogy a foghúzást elha­laszthassák. A halasztgatásnál felhasz­nált ürügyek egész halma­zát aknázza ki némelyik fé­lős páciens. Felhivja a fog­orvost, hogy megállapodást csináljon az időre nézve, s ha véletlenül rossz számot kap, vagy a fogorvos tele­fonja el van foglalva, akkor már két-három napra elha­lasztja az újabb felhívást. Mikor végre az iroda-leány megmondja az időt, amikor eljöhet, akkor természetesen két órával később jön, s mi­vel a váróteremben többen várnak, ismét megvan az al­kalom, hogy pár napra elha­lássza a kezelést. Amikor beleül a fogorvosi székbe s a fogorvos minden előkészü­letet megtesz a foghúzáshoz, az asszony a befecskende­zést nem találja elég erős­nek, s bár a fogorvos tudja, hogy az asszony csak időt akar nyerni, hogy a fogel­­távolitása minél későbbre le­gyen halasztva, újból be­fecskendez, de ez se használ, mert az asszony hisztéri­kus lesz, s bár pár pillanat alatt megszabadulhatna a fájást okozó fogtól, arra­­kéri a fogorvost, hogy le­gyen szives neki másnapra időt meghatározni, hogy a férjével jöhessen el, mert fél, hogy foghúzás után nem fog tudni hazamenni. A fogorvos drága idejéből egy fél óra elpocsékolódott, dehát ez már benne van a praxisban, melyben a türe­lem mindig a legfontosabb. A páciens nem tartja be az appointmentet, s megint időveszteséget okoz a fog­orvosnak, azonban egy hétre reá, reggel fél háromkor feltelefonálja a fogorvost, hogy ha Istent ismer, men­jen el az irodájába, mert olyan pokoli fájdalma van, hogy ha nem segit rajta, öngyilkos lesz. A fogorvos a pokol mély fenekére kí­vánja a hisztérikus asszo­nyokat, de azért elmegy az irodájába, az asszony fél órai késéssel megérkezik, dagadt arccal, s a végsőkig feldúlt lelkiállapotban, mert a férje nem volt hajlandó felkelni, s a fogorvoshoz el­kísérni. Most meg a fogorvos van nagy zavarban, mert a da­gadt foginy nehezen zsibbad el, s ha nappal volna akkor elaltatná az asszonyt, s pár pillanat alatt eltávolitaná a fájós fogat. A páciens mint­ha olvasná a fogorvos gon­dolatát, minden áron azt akarja, hogy gáz mellett tör­ténjen az operáció, persze ez lehetetlen, mert a fogor­vosi etika, no meg az eset­leges félreértések egész so­rozata miatt az egyedül levő asszonyt, nem altathatja el. Sok rábeszélés után a pá­ciens beletörődik a meg­­változhatatlanba, s a fájós fog el van távolitva. Mikor a fizetésre kerül a sor s .a fogorvos megmondja, hogy a foghúzás $2, azon­ban, mert külön bejött az irodájába, azért külön szá­mit $2-rt. A páciens nem hajlandó a külömbséget megfizetni, külömben is nincs nála csak egy dollár, s azt az asztalra teszi. Rendes körülmények közt, ha az asszgny idejében el­megy a fogorvoshoz, az egész műtét 10 perc alatt meg­történt volna, de a halaszt­­gatás miatt a fogorvosnak két órát kellett rápazarolni egy közönséges foghúzásra. A mai modern korban, nem olyan borzalmas a fog­­csinálás, vagy a foghúzás, s mindenkinek legalább két­szer évenként meg kellene látogatni a fogorvost, akkor a fenti esetek nem fordul­nának elő, s nem tennék po­kolivá a fogorvosi praxist.--------------v-----------— A MEGÉRTŐ KÁPLÁR Az újonc megérkezése utáni napon jelentkezik a káplárnál: “Káplár ur, tisztelettel jelentem, hogy egy kérésem volna.” “Mi az?” “Mikor jelentkeztem, el­felejtettem m e g m o ndani, hogy a repülőknél szeret­nék szolgálni s most a lo­vassághoz osztottak be.” “No és mi a baj a lovas­sággal? — kéri a káplár szi­gorúan. “Semmi, kérem, semmi. De úgy áll a dolog, hogy még soha életemben nem ültem lovon. S azért azt kérném, hogyha lehetne, tessék nekem alkalmat adni arra, hogy fokozatosan ta­nuljam meg a lovaglást.” A káplár szeme megvil­lant. “Nagyon szivesen bará­tom. Látja ott a kerités mögött azt a lovat? Hát azon a lovon még soha nem ült senki. Maga meg még soha nem ült lovon. Ma­guk tehát mind a ketten amatőrök. Az a ló lesz a magáé s majd együtt bele­­"'nulnak.” annak, hogy uj biztosítást kössek, ha nem tudom azt fenntartani” — mondják so­kan, mikor uj biztosítás meg kötését ajánljuk nekik a megnövekedett kereseti vi­szonyokra való tekintettel. “Nincs értelme — folytatják az érvelést — mert igaz, hogy most jobban keresek, de a valószinüség amellett szól, hogy néhány év múlva már nem tudok ilyen jól ke­resni, és akkor nem leszek képes tovább fizetni a biz­tosításomat s elveszítem azt.” Ez a gondolkozás téves és helytelen. Mert a biztosított akkor sem vészit, ha bizto­sítását nem képes a szerző­désben előirt idő végéig fi­zetni. Nagyon sok okosan gondolkozó ember van, aki a mostani jobb kereseti vi­szonyok között megnöveli életbiztositási tőkéjét, mert tudja, hogy az igy befekte­tett pénze megmarad és ka­matozik amellett, hogy őt a befizetett összeg sokszorosá­ra biztosítja. Vegyük például egy har­minc esztendős egyén ese­tét aki a mostani jobb ke­resetére való tekintettel el­határozza, hogy meglévő életbiztosításaihoz hozzávesz még egy ezer dolláros húsz évig fizetendő kötvényt. En­nek a kötvénynek évi dija $28.78. Minden valószinüség szerint a mostani kereseti viszonyok jó néhány eszten­dőn át megmaradnak, öt évre mindenesetre számít­hatunk. Ez alatt az öt év alatt az illető be van bizto­sítva teljes ezer dollár ere­jéig. Tegyük fel, hogy öt év múlva megszűnnek a mos­tani kereseti viszonyok. A biztosított nem képes tovább fizetni ezt az uj biztosítást. A legjobb, amit tehet az, hogy azt akkor kicseréli egy “kifizetett összegű” köt­vényre. Ha öt évig fizette ezt az összeget, akkor kifi­NÉMETH GÁSPÁR, a Canton, O.-i 391-ik fiók tag­ja s jelenleg Smyrna, Tenn.­­ben teljesít szolgálatot. zetett kötvénye $191.-ről fog szólni, holott csak $133.90-t fizetett be. Tehát öt éven át ingyen volt biztosítva ezer dollárra s azután birto­kába kerül egy $191-ről szóló kifizetett kötvénynek, melyre többet nem kell fizetnie semmit sem s az a kötvény holta napjáig ér­vényben marad s az örö­köseinek az Egyesület $191- et fog kifizetni. A befize­tett összeg után 42% ka­matot kap az illető, ami be­fektetésnek is nagyon elő­nyös. Ha azonban a munka­­viszonyok továbbra is ked­vezőek maradnak, akkor az illető tovább fizeti a bizto­sítását. Tíz év alatt befi­zetne összesen $287.80-t s viszont akkor már a köt­vényét egy $452.-ről szóló, halál esetén kifizetésre ke­rülő kötvényre cserélheti be, ami már 56%-os kamatnye­reséget jelent a befektetett összegre azonfelül, hogy az illető tiz éven át volt ezer dollárra bebiztosítva. Mint mondottuk, sok okosan gondolkozó ember mostani megnövekedett ke­resetéből életbiztosításainak összegét növeli. Úgy okosko­dik, hogy ha csak 4—5 évig tudja is fizetni azt, akkor is meglévő biztosításait gyara­pítja, családjára többet hagy, tehát utódairól jobban gondoskodik s ugyanakkor pénzét is úgy fektette be, hogy az maximális kama­tot hoz. Az igaz, hogy nem tud­juk, hogy a mostani kere­seti viszonyok meddig ma­radnak meg. De az is igaz, hogy akármeddig maradja­nak is meg, fel lehet és fel kell használni ezeket a vi­szonyokat arra, hogy élet­biztosításban megteremtett vagyonúnkat hozz átarto­­zóink javára megnöveljük. Bármily rövid ideig tudjuk is fizetni kötvényünket, az sokkal többet fog érni, mint amennyit befizettünk s azon felül ingyen jutunk hozzá ahhoz, hogy amig a köt­vényt fizetjük, annak teljes összegére be vagyunk bizto­sítva. Nyilván egy jobban kereső családfő elhunyta nagyobb veszteséget is jelent és e nagyobb veszteségért pénz­ügyileg, legalább részben, kárpótol a nagyobb biztosí­tás. Erre a mostani árvi­szonyok mellett különösen szükség van. ■--------------v-----------— MI KOPOG KÉRDÉS: Mi az, ami egész nap kopog s estére azt mondja, hogy “szabad?” FELELET: Gépiróleány. , FAMOUS CLOSE SHAVES By Barber Sol NÉV&tTOOL IATE! N OPEN TOOL BOX SAVED A CAP - TURED FLIGHT LIEUTENANT. A WRENCH CROSSED WIRES, CAUSING SPARKS WHICH STARTED A FIRE. U.S. FORCES ATTACKING TUNISIA SAW THE FIRE AND RESCUED THE TRAPPED LIEUTENANT* t*j -SUB PR/ZEfAMERICANS AND BRITISHERS, IMPRISONED IN AN ATTACKED ENEMY SUB, HEARD ONRUSHING WATER SPELL THEIR DOOM. AN OPEN­­HATCH BROUGHT THEM To THE SURFACE - RESCUE BY AN ALLIED DESTROYER/ BAM BOY! "RIDING" OF SASÉ RUTH BY FANS DURING A GIANTS-YANKS SERIES, RE­SULTED IN THE BABE'S SMACKING A HOMER INTO THE SECTION WHENCE CAME THE JEERS/ BARBER SOL SAYS: THE COAST GUARD LANDS ’EM EVERYWHERE THIS WAR TO END RIGHT OVER THERE BUY BONDS AND STAMPS NOW

Next

/
Thumbnails
Contents