Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1943-04-08 / 14. szám

1943 április 8 5-ik Oldal A BODÁK TESTVÉREK Bodák J. János — Eltűnt BODÁK JÁNOS Fairpdrt Harbor, O.-ból vonult be katonának Bodák János és Bodák Imre, Bodák Gábor és neje szülői ottho­nából. Bodákék 1912-ben BODÁK IMRE szont fogják őt látni. Ebben a reményben mindnyájan osztozunk a Bodák család­dal: bár csak valóra válna az s bár csak Bodák B. Já-Verhovayalc Lapja A nácik nem emberek jöttek Amerikába Bereg és Ung megyéből és 1917-ben esküdtek meg New Bruns­­wickban. Négy fiuk és egy leányuk tagja a Fairport Harbor, O.-i 20-:k fióknak. Bodák Imre jelenleg Camp McCoy, Wisconsin államban teljesit szolgálatot. Fivére Bodák János azonban már régen megismerkedett a há­ború küzdelmeivel. 1940-ben vonult be a tengerészeihez, hol hamarosan előléptették. Egyike volt a legelső ame­rikai tengerészeknek, akiket Island szigetére küldtek. Bodák B. János önként je­lentkezett a háború leg­veszedelmesebb szolgálatára, tengeralattjáróra. Utoljára karácsony után kaptak tőle levelet a szülei, melyben azt irta nekik: “Ne aggódjatok értem, ha nem hallottok hirt rólam. Jól vagyok.” Ezt megelőzőleg édesapjá­nak egy karkötő órát kül­dött ajándékba s édesanyjá­nak pénzt egy uj télikabátra — karácsonyi ajándékul. Az Egyesült Államok leg­nagyobb tengeralattjáróján az “Argonaut”-on teljesített szolgálatot Bodák Ben Já­nos, mint segéd gépész. Ezt a hatalmas vizalattjárót a japánok januárban elsü­­lyesztették. Több, mint száz főnyi legénysége minden va­­lószinüség szerint odave­szett, de mivel erre teljes bi­zonyosságot szerezni nem le­het, a katonai hatóságok “eltünt”-nek minő sitették mindazokat, akik e hajón szolgálatát teljesítettek, köz­tük Bodák Ben Jánost is. A lehetőség mindég meg van arra, hogy ezekből az el­tűntekből legalább is egye­sek fogságba kerültek. Bo­dák B. János szülei és test­vérei nem adják fel a re­ményt, hogy neki is ez lett a sorsa és hogy igy még vi­nos módot talált arra, hogy a sülyedő tengeralattjáróról kimeneküljön. A Bodák család Fairport Harboron nagy népszerűség­nek örvend, de különösen Bodák B. János volt igen kedvelt és ismert tagja az ottani társadalomnak. Bo­dák B. János ugyanis Lake megye középsúlyú boxbaj­­noka volt, aki 29 “knock­out” rekordját tartotta. 1939 és 1940-ben megnyerte az ezüst és arany box-kesztyü­­ket s ezenkívül három ezüst­dijat és az 1938 évi Észak- Ohio légió bajnokságot. Nem csoda, hogy egész Fairport Harbor népe osztja a Bod­nár család szomorú aggodal­mát.-----------v-----------­BERLINI AKASZTÓFAHUMOR Berlini lakósok a leg­utóbbi sorozatos bombázá­sok után keserűen állapítot­ták meg ezt: “Londonban is, Berlinben is teljesen egyformán nyi­latkozik meg a lakosság ér­zülete a bombázások miatt, fnindkét városban Hitlert átkozzák érte.”---------------v-------------­HITLER SZÁZ DOLLÁRT ÉR Ezt kérem nem mi állít­juk. Mi inkább ahhoz csat­lakozunk, aki kihirdette, hogy Hitler foglyul ej tőinek egy millió dollárt ad. De tény az, hogy egy amerikai biztositó társaságnál Hitler Adolf be van biztosítva egyszáz dollár erejéig és pe­dig tűzvész, jégverés, árvíz, hidomlás és egyéb balesetek esetére. Csakhogy ez a Hit­ler Adolf — egy akroni ösz­vér, Mr. J. M. McClenahan tulajdona! A mostani világháború­ban nemcsak a repülőgép, tank, géppuska a leglénye­gesebb szereplők, hanem az ember is. ő a haditervek ki­eszelő je, a háború megindí­tója, csináló ja, a legfőbb kel­léke és a lelke. Ez a szerep csakis őt illeti meg, mert neki van hozzá a legtöbb esze és képessége, mert egy régi, de helytelen mondás szerint ő a teremtés koro­nája, vagyis nem oly egy­oldalú mint a többi isten­teremtése. A szunyókáló any­jának farkával játszó hat­hetes kis macska, a rózsa­bimbó, a galamb, a gazella és őzike csak ártalmatlanok, kedvesek és szépek, jók, sze­lídek, azaz egyoldalúak; a tigris és cápa, a krokodil és óriáskígyó csakis kegyet­lenek, félelmetesek, csakis vérengzők és gonoszak, tehát szintén egyoldalúak. Egye­dül az ember az, mely a legnagyobb jóságra és go­noszságra, a legnagyobb sze­lídségre és legválogatottabb kegyetlenségre képes. Ő, a teremtés koronája. A többi teremtmény vagy a békének vagy harci álla­potnak kitermelt]ei és jel­képei, az ember azonban mindkettőt tudja csinálni, de tud még valami mást is, amit csakis ő tud. Sem a tigris, sem semmiféle más teremtmény nem tud és nem is akar a saját fajtája ellen harcolni, szervezetten hábo­rúskodni, de nem is akar. Ha van köztük harc, az pusztán a létért való küz­delem harca, vetélytársak, de nem ellenségek. Az em­bernek csak egy ellensége van, az ember, a többi te­­•emtményt kedvtelésből vagy szükségből irtja. Az ég ma­darai, a tenger halai, a chi­cagói vágóhidak milliói közt egyetlen úgynevezett ellen­ség sincs. A nácik szintén emberek, mert a természetrajz szerint a kétlábú eszes lények osz­tályába tartoznak. De most meg vannak őrülve, a fejük­be ment valami, ami a meg­­kergült birkákkal is meg­esik. Mindnyájan tudjuk, hogy mi ment a fejükbe. Nem az, hogy az ember a teremtés koronája, hanem az, hogy ha egyáltalában van ilyen species az emberi­ségben, akkor egyedül ők, a németek az emberiség koro­nája, a többi népek és nem­zetek pedig nagyon aláren­delt teremtések. Ha ők a leg­dicsőbb nép, akkor egyes­­egyedül őket illeti meg, ha nem is az egész világ, de legalább is a fehér népek és nemzetek fölött való föltét­­len uralom. Ezt mind tud­juk Hitler könyvéből, a “Mein Kampf”-ból. Ha ez az uralom csakis őket illeti meg, akkor ebből logikusan folyik a többi. Ezt az uralmat biztosítani kell. Minden többi népet le kell igázni, mert alsóbbren­­düek, s csak arra valók, hogy eszközei legyenek a náci nép nagyságának és uralkodásának. Mindenét, ja­vait, embereit el kell venni irgalmatlanul, s mindent a németeknek adni. De hiszen ez annyira köztudomású és Amerika és Európa lapjai annyi részletességgel írnak erről, hogy nekünk mind er­re csak utalnunk kell. Ezek dacára a nácik még mindig emberek lennének, de az ő világuralmi törekvésüknek oly véres kegyetlenkedések, oly gonosz indulatos és lel­ketlen célok a kisérő mellék­hajtásai, amire még nem volt példa a históriában. Most van. Jaj a fehér em­beriségnek és jaj a követ­kező nemzedéknek, ha a mostani embertelenségekhez csak hasonlót is megérnek. A nácik kegyetlenségei s vé­rengzései oly förtelmesek, hogy borzalom részletezni. Az olvasók úgyis tudják a lapokból, hogy micsoda öl­döklések folynak a leigázott kis országokban, hogy eze­ket mindenükből kifosztják a németek javára. Egy lelőtt vagy láb alól eltett náciért ötven vagy száz békés pol­gárt gyilkolnak le minden válogatás nélkül, akiket ösz­­szefoghatnak az utcákon. . Hitler kiskirályai, a Himm­­lerek s egyéb névre hallga­tók, érdemeket akarnak sze­rezni és kegyetlenkedésben túl akarnak tenni rajta. Sza­badon onthatják a leigázott néoek vérét, mert tudják, hogy ennek csak örül az a szörnyeteg, akinek vad haj­lamai abban az államból­­cseségben merülnek ki, hogy minden népet ki kell irtani, amely csak jelezni is meri, hogy a megőrült náciuralom nem tetszik neki. Papokat ezrével végeztetnek ki, más fajhoz tartozókat millió számra ölnek, kínoznak ha­lálra csak azért, mert más fajhoz tartoznak. A nácik nem emberek, de nem is állatok, mert a leg­vadabb állatok is különbek náluk, vérdühtől őrjöngő korcs lények, de nem embe­rek. Amiket tesznek, azokra felhördül a fehér emberiség, kiegyenesedik a szivárvány s örök nyom marad szegény Európa földjén. A szörnyű embertelenség­nek ezt a náci korszakát a világ soha el nem fogja fe­lejteni és megbocsátani. Hogy a leigázott népek mi­kor fognak kiengesztelődni, azt nem lehet tudni. Az azonban bizonyos, hogy na­gyon hosszú ideig Európá­ban és Amerikában minden gyűlölt lesz ami német és ami erre az átkozott ember­telen Hitler-korszakra emlé­keztet. Yartin József.----------------V---------------­MRS. ROOSEVELT ÉS A SZAKÁCSMÜVÉSZET Mrs. Roosevelt legutóbb nyilatkozott az adagolásnak az elnök étlapjára való ha­tásáról. Ezt mondotta: “Nagyon nehéz megta­lálni azokat a főzelékeket, amiket az elnök hajlandó megenni, mert bizony meg­unja ugyanazt enni nap­nap után. Azt hiszem, hogy a tény az, hogy a főzeléke­ket — egyáltalán nem sze­reti.” (No ebben igazán egyetértünk az elnök urraL Szerintünk is a legjobb főze­lék — a kolbász.) HALÁL A. JÓZSEF — HŐSI HALOTTUNK! HALÁL A. JÓZSEF, az East Chicago, lnd.-l 130-ik fiók tagja, 1943 február hó 22-én az afrikai fronton hősi halált lelt. A Verhovay tábornak ő a nyolcadik hivatalos hősi halottja ... a Ver­hovay családnak ő a nyolcadik élet-áldozata a haza oltárán. Ő a nyolcadik, aki vérének teljes feláldozásával forrasztotta bele az amerikai nem­zetbe a bevándorolt magyarságot a csillagos lo­bogó közös védelmének nagy vérszerződésében. Halál A. József családja a nyolcadik családja a Verhovay tábornak, mely meghozta a ben­nünket örökbe fogadott hazáért a legnagyobb áldozatot, melyben odaadta, örökre, a — fiút. Földi maradványai távol Afrikában pihennek, de az emléke itt él közöttünk és a neve élő név marad mindaddig, amig Amerikában magyarok fognak fegyvert az amerikai lobogó diadaláért. A félárbócra eresztett Verhovay lobogó alatt fo­gadjuk meg újra Lincoln Ábrahám nagy foga­dalmát, hogy mi, idehaza mindent megteszünk, hogy ő — és a többiek —: “ezek a halottak nem haltak meg Jégyen hiába”. i

Next

/
Thumbnails
Contents