Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-03-18 / 11. szám
12-ik Oldal 1943 március 18 BECKLEY, W. VA. 198-ik fiók Tisztelettel értesitem a tagtársakat, hogy gyűléseinket Beckley-ben tartjuk meg 118 Wilson Street alatt. Tagtársi tisztelettel SZOMBATI JÁNOS, titkár.-------------v------------FELHÍVÁS DETROIT, MICH. 443-ik fiók Tisztelettel felhivom fiókunk össztagságának a figyelmét az országos Vörös Kereszt mozgalomra. Ezen mozgalomból a detroiti magyarok is kiakarják venni részüket. Természetes dolog tehát, hogy minekünk Verhovayaknak sem szabad Csak ölbe tett kezekkel nézezen megmozdulást. T a g t á rsaim hallgassák meg a kérő szót és adakozzon minden egyes tagunk a saját belátása szerint erre a liemes intézményre. Minden tagunk, akkor, amikor jön fizetni az ő havidiját az fiprilisi havi gyűlésen, a Vörös Keresztre is gondoljon, és adjon amennyit a szive öiktál, de feltétlen adjon. A fiók pénztárnoka minden adományt továbbitani fog az erre a célra megválasztott pénztárnoknak, aki azt a rendeltetési helyére fogja beszolgáltatni. A cél 10,000 dollár. Abban a reményben, hogy felhívásomat megértéssel fogadják tagtársaim, maradtam tagtestvéri üdvözlettel: SZABÓ JÓZSEF, titkár.--------------v--------------CLEVELAND, O. 14-ik fiók Köszönettel nyugtázzuk az Orosz Sándor tagtársunk sírkövére folytatott gyűjtésre befolyt következő adományokat: a 9-ik fiók $3.00; az 51-ik fiók $4.00; a 192-ik fiók $2.00; Kéri János és neje 1—1 dollár, a 25-ik fiók $3.00; a 221-ik fiók $2.50. Kérjük a tagtársakat, hogy figyeljék hivatalos lapunkat, melyben jelenteni fogjuk, hogy Orosz Sándor tagtársunk sírkövének leleplezését mikor fogjuk megtartani. Tagtársi tisztelettel: SZALAY JÓZSEF, igazgató. JÓL SIKERÜLT MULATSÁG CHICAGÓBAN A Chicago-i 342-ik fiók kuglizó csapata február hó 27-én tartotta meg első táncmulatságát, mely úgy anyagilag, mint erkölcsileg fényesen sikerült. A rendezőség ezúton mond köszönetét mindazon testvéregyesületeknek, melyek ezt az érdemes testületet szives megjelenésükkel megtisztelték. Ott láttuk az East Chicagói 130-ik, a South Bendi 132-ik, a West Pullmani 96-ik és a Chicagói 164-ik fiókot, valamint a Chicagói Magyar Rákóci Betegsegélyző Egyesület fiókját, s a Brideporti, a Rákóczi 124 és 129-ik fiókokat, sőt még Milwaukeeből is jöttek kedves vendégek. A rendezőség nevében Lachman Antal ezúton fejezi ki háláját és elismerését mindazoknak, akik az estély sikerét előmozdították. Tagtársi tisztelettel: Sebestyén Mihály, titkár. SÍ Verhovayak Lapja UNIONTOWN, PA. 10I-ik fiók Felhivom a tisztelt tagtársak figyelmét arra, hogy Szappanos Ferenc , tagtársunk már nem tölti be szervezői állását s igy havidijak kezelését továbbra nem vállalhatja. Csak az uj tagok felvételénél befizetendő első havidijat kezelheti, mint ahogy az jogában áll minden tagtársnak, aki uj tagot vesz fel. Kérem tehát a tagtársakat, hogy a saját érdekükben ezentúl a 101-ik fiók hivatalosan megválasztott ügykezelőjének fizessék a havidijaikat. Tagtársi tisztelettel: SIPOS JÓZSEF, ügykezelő. Vegyen Háborús Kötvényt ÉRTESÍTÉS I A Cleveland, O.-i 14-ik, 54-ik, 361-ik és 366-ik fiókok tagságának figyelmébe. Tisztelettel értesítjük a fent jelzett fiókok tagságát arról, hogy a tagtársak kérelmére, valamint a gazolin és autogummik korlátozására való tekintettel, MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN ÉS PÉNTEKEN ESTE 7 és 9 óra között A VERHOVAY OTTHONBAN (8637 Buckeye Rd.) elfogadunk és hivatalosan nyugtázunk havidijakat és minden Verhovay ügyben a tagság rendelkezésére állunk. Kérjük a tagtársakat, hogy ezen rendelkezést tudomásul venni szíveskedjenek és havidijaikat lehetőleg minden hónap 20-ik napjáig befizetni szíveskedjenek. Tagtársi tisztelettel A KERÜLETI SZERVEZŐ IRODA 36 A SZAKADÉK Rózsaszínű lett tőle a füstös nagyterem és akármilyen nagy terem volt, mégis szűk volt az ő dagadó szivének. Alig várta, hogy elmehessen és megséltáRassa élete első, nagy szerelmét; alig birt magával, keze-lába reszketett s majd elejtett egy nagy tálcát poharakkal. Hiszen volt ő szerelmes máskor is. Kapott már egy pár csókot és álmodozott lányokról. Nem egy ifjúsági egyleti bált ott végzett egy kis lány háza kapujában egy forró “jó éjszakát” kívánó csókkal. De ez, ez más volt. Ez egy más világból ideszállott csodatündér volt. Tóvári Jenő csodát látott. Különös, hogy ugyanezen az estén nyújtotta ki a kezét a szerelem Szabó Miki után is Nem volt tagja se az ifjúsági egyletnek, se az egyháznak, hát csak ült az anyja mellett és unta magát halálasan. Szeretett volna kimenni az utcákra és csatangolni a sötétben, mint máskor is, hosszú órákon keresztül, minden cél nélkül. De egyszerre vége volt a szörnyű unalomnak. Eltolták az asztalokat és a cigányok friss táncokat kezdtek játszani. Éhes, irigy szemmel nézte a szépen felöltözött párokat. Ő még sohase táncolt. Azt se tudta, hogy kell. Úgy érezte, hogy a lábai fából vannak s ha kellene, se tudná őket ütemre megmozdítani. Ott maradt ülve és nézte a táncoló tömeget, miközben a mellét valami fájdalom marcangolta, amelyről nem tudta, hogy az ifjúság öröme után való vágy fájdalma. Egyszerre csak megállóit előtte egy lány. Közepes magas, világos kékszemü, igen-igan szőkehaju lány. Estélyi ruha volt rajta, mely szabadon hagyta a vállait. Ismerte a lányt az iskolából még. Mióta kikerült az iskolából, nem látta. Nem volt magyar, “pólyák” volt, úgy tudta, valami Hrazdovich Eszter volt a neve. A lány barátságosan mosolygott. “Mért nem táncolsz?” — kérdezte az iskolai pajtáskodás hangján. “Nem tudok” — vallotta be a fiú, aki ebben a percA SZAKADÉK 33 ben nem lehetett hallani ennek a nagyképü, hencegő Tóvárinak a szavalását. Hej, ez a Tóvári, ez is valaki? Meg a gondnok. No hiszen, ha ő elmondaná, amit tud! Bezzeg hamar kisülne, hogy ezek kicsodák a valóságban! Eszibe se jutott, hogy évek óta mást se tett, minthogy azt mesélte fünek-fának, amit tudott róluk. De hiába. Ott pöffeszkednek, ni, mintha az ég tudja, hogy kik volnának. Hátat fordított a látványnak s végignézett a söntésen. Álltak ott vagy hatan. Kiadta a rendeletet, jó hangosan: “Sört ide mindegyiknek!” Egyszerre közelebb húzódtak hozzá: Egyszerre lett valaki Szabó Pál is, akit csak az hajtott ide, hogy ott az asztalnál ő nem volt sesnkise. Mégis csak elérte, hogy rá is nézzen valaki. Kivágta az asztalra a dollárost, mintha százasával volna. Mért is ne. Most már a WPA fizette őt. Havi hatvan dollár. Egyszer ő is mulathat egy kicsit — gondolta — és inkább nem nézett arrafelé, ahol a felesége ült. Pedig nézhetett volna. Magába gubbaszkodva ült az asszony és nézte a tányérját. Látnoki szemmel látta az urát és tudta, hogy reggelre nem lesz egy cent se a zsebébe, de nem bánta. Mert ha bánta volna, se ért volna el vele semmit. Az élet igy is elmúlik. Kár hadakozni az ellan, aminek meg kell történni. Egyre többen gyűltek a söntéshez. Egyre nagyobb lett a zaj, melynek fészkét szakadatlan izgága buzgalommal szította Mr. Szabó. Tóvári közben kétségbeesett erőlködéssel kérte a csendet az üdvözlő szónokoknak. Még az asztalok körül csak elért valamit. De már a söntés lakói felett nem volt hatalma. Ott megmaradt és dagadt a zugás, mint a rajzó méhesé. Egyszerre sötét lett s azzal csend is lett. Még a munkájában megizzadt Tóvári Jenő se vette észre, hogy a szónokok elhallgattak és egy programszámot jelentett be az apja. Ott állt épp az első asztalnál és tágranyilt szemmel nézett a színpadra. Egy magas, barn aha ju, finom arcú leány állt a színpadon, rövid magyar ruhá-
