Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-03-18 / 11. szám
1943 március 18 Verhovayak Lapja 7-ik Oldal A mi amerikai tavaszunk Szolgálati zászUít avat a 103-ik fiókunk Március 28-án, vasárnap este lesz a szép ünnepség McKees Rockson. Március 28-án, vasárnap este pont 6 órai kezdette! fogja a Verhovay Segély Egylet 163-ik, McKees Rocksi fiókja felavatni azt a zászlót, melyet'a fiók tagjainak katonai szolgálata emlékére szerzett be. A szolgálati zászlóavatás, ünnepélyes keretek között fog lefolyni a Verhovay Otthonban. A zászlót Ft. Zubriczky, róm. kath. lelkész szenteli fel, ünnepi beszédet mondanak: Fáy-Fisher Andor szerkesztő, a “Szabadság” képviselője, valamint a U. S. Treasury Department erre az ünnepi alkalomra kiküldött képviselője. A katonai szolgálatot teljesítő tagok édesanyját is • megtiszteli a fiók ezen ünnepélyes alkalommal. Virágot és kis zászló-jelvényt kapnak és pedig annyi csillaggal, ahány fiuk szolgálja a hazát. Erre az ünnepélyes alkalomra szeretettel hívja meg a fiók vezetősége nemcsak a tagokat, hanem a környékbeli fiókok képviselőit, valamint mindazokat, akik úgy érzik, bogy ennek a hazafias ünnepségnek szépségeiben osztozkodni akarnak. Tagtársi tisztelettel: j SEROKY EDE, elnök, JAKAB MIHÁLY, ügykezelő. , ____ _ i Jövedelmi adó és biztosítás i Rövidesen beköszönt az isteni tavasz, melyet már a rómaiak is szent tavasznak, verus-sacrumnak neveztek. Ilyenkor, és ha úgynevezett szépirók volnának s nem egyszerű krónikások, bizony megpróbálnék a népek tavaszáról írni, mert a nagy természetnek mi is részecskéje lévén, bennünk is bizsereg a népek tavaszának az elalélt világ tavaszának az ígérete. / De amerikai magyarok vagyunk, az ősi földből kiszakitott és ide sodrott falevelek. Nekünk csak egy hazánk van, az Egyesült Államok, minket csak érzelmi rokons zenvek kötnek a várakozó és remélő népek egyetemes tavaszához, vár és remél a norvég, s emberileg óhajtjuk is hogy teljesedjék hő kívánságuk, de ez az ő saját külön ügyük s nagyjából tudjuk ugyan, hogy mit várnak ettől az uj esztendőtől, de mégis csak az ő dolguk, hogy mily formában. Vár és remél a kis dán, a hollandus, a belga, a francia, a lengyel, cseh, a magyarországi fajtestvéreink, a bolgár, a görög és mind ahány, és óhajtjuk is valamennyi szivevágyának a teljesülését, de ennél többet nem lehet s nem is szabad tennünk. A sors különös kegyelméből amerikaiak vagyunk, polgárai és védettjei ennek a drága hazának s minden gondolatunk, gondunk, igyekezetünk, minden érzésünk, ambíciónk, képességünk osztatlanul Amerikáé. Mi, akik itt vagyunk becsületes amerikai polgárok és nem polgárok (de az Egyesült Államok védelmét sőt humánus istápolását élvezők) mindenben egyek vagyunk Amerikával, a kormányával, drága fejével és vezérével Roosevelttel. Nagy céljuk és ennek elérésére irányuló igyekezetük a mienk is; gondjuk és erős reményük a mienk is; gondterhes éjszakáik, agyat gyötrő töprengéseik a mienk is; de az óriási felelősség egyes egyedül az övék, -a kormányé és annak vezérlő leikéé Roosevelt elnöké. Mert ő igazán vezér, nem olyan akit egy sörös népség üvöltve emelt maga fölé, hogy vezesse a nagyzási hóbort délibábja felé, hanem aki kivezesse Amerika népét a szörnyű válságból, melybe hatalmi hóborttól eltelt dicsőségvadászok juttatták. övék a roppant felelősség, az Elnöké és a kormányé; de mi a mienk? mi marad nekünk egyszerű polgároknak? Ami nekünk marad az sokkal könnyebb, sokkal egyszerűbb, sokkal kényelmesebb. Mienk a hazafias kötelesség, hogy mindenben és tőlünk telhetőleg támogassuk az Elnököt és a kormányt, de ez azért nem nehéz, mert magától értetődik s mert egyszerűen — hazafias kötelesség. Mennél lelkesebben támogatjuk az Elnököt és a kormányt, annál bizonyosabb és napsugarasabb lesz nemcsak Amerikának, de a népeknek a tavasza is. Akármilyen furcsának hangzik is első tekintetre, de Amerika tavaszához inkább anyagi áldozatkészség mint hadi dicsőség szükséges s ha mi békés polgárok az utóbbit nem adhatjuk, annál többet adhatunk az előbbiből és szinte minden nagyobb megerőltetés nélkül. Mindenki, akinek nélkülözhető pénze van, annál jobban siettetheti Amerika tavaszát mennél gyorsabban vásárol bondot és mennél többet. De itt van az igazán anyagi áldozatkészség, mely oly prózai, hogy szinte furcsa összeköttetésbe hozni Amerika tavaszával s mégis úgy kell lennie, ha az Elnök és a kormány a legszükségesebbekre való szoritkozásra szólítja fel a lakosságot. Türjük el, vad elhatározással szenvedjük el a háborúval együttjáró nélkülözéseket, sőt talán nyomorúságokat. Ez nekünk polgároknak már csak azért sem nagyon nehéz, mert egyéni és relativ, vagyis viszonylagos. Kevesebb az élelem és drágább? Együnk kevesebbet, mert ez az egészségünkre nagyon hasznos. Több a hústalan nap? A szegények ezen csak mosolyognak, mert hozzá vannak szokva a hús nem látásához, a jómódúak pedig vigasztalást meríthetnek abból a régi mondásból, hogy “pénze ha van, mindene van”. Hideg van? A szegény ember úgyis fütetlen lakásban szokta áthúzni a telet, a módosabb pedig vegyen magának két télikabátat ha újságot akar olvasni s különben is Amerika tavasza testi meleget is szokott hozni. Korlátoltság lenne a háborúval járó állapotot csak ily szűk szempontból osztályozni, mert bizony vannak sokkal nagyobb bajok is, üzletemberek becsukják a boltjukat, mert nagyon megfogyatkoztak a vásárlók, nincs közlekedés, mert nincs autó, nincs fűtőolaj, s úgy sincs hova és miért menni; mindenfelé megcsappantak, sőt megszűntek a jövedelmek, de ki tudná részletesen elmondani, hogy menynyi bajt okoz és mily áldozatkészséget követel a háború. Ezt mindnyájan tudjuk ugyan, de legjobban tudják és érzik az Elnök és a kormány s mindent elkövetnek, hogy a helyzet súlyát enyhítsék. De nem sokáig tart. Mert nemcsak a természetnek, de Amerikának a tavasza is erősen közeledik s nemsokára itt lesz mind a kettő, ebben egyetlen amerikai sem kételkedik, mert nem vagyunk kishitüek. Az Elnöknek.és a kormánynak álmatlan éjszakái, emésztő fejtörései, a roppant felelősséggel együtt jaró igyekezete nem hiábavalók. Velük van az Isten, velük van minden amerikainak érzése, szive, lelke; velük van az elnyomott népek hite és reménysége, velük van az igazság. És ahogy most együtt aggódunk és érzünk Roosevelttel s a kormánnyal, úgy fogunk velük együtt vigadni és boldogan örülni Amerika nemsokára eljövendő napsugaras, békés tavaszának is. Zavartalan uagy boldogító együttérzésben. YARTIn“ JÓZSEF. FORD KOCSIK ____ÉS HAJÓK DEARBORN, MICH. — a közelmúlt napokban jutott nyilvánosságra a Ford gyár által készített, legújabb harci eszköznek a hire. A negyed tonnás, öt személyes uj harci kocsi, úgy szárazon, mint vizen egyformán használható. A szárazföldről minden további nélkül behajtható a vizbe, egy automatikus szerkezet vízhatlanná teszi a kocsi motorját, abban a pillanatban, amint viz vagy hullámok lepik el a motort takaró részeket. Ford mérnökei, amikor ezt a kocsit tervezték, egy negyed tonnás teherkocsi körül tulajdonképpen egy csónakot épitettek. A mérnöki tudomány igazi csodája ez a szárazon és vízben egyformán használható harcikocsi, mely minden nagyobb nehézség nélkül hajtható ki a vízből szárazföldre. Még olyan partra is könnyen kihajtható, a melyet egy ember csak nagyon nehezen tudna megmászni. Ha van a parton valami, amihez egy kötelet lehet erősíteni, elegendő ahhoz, hogy ez a harci kocsi, újra szárazföldre kerüljön. A kocsi technikai szerkezete a lehető legegyszerűbb s igy lehetővé teszi, szükség esetén, elromlott vagy elhasznált részek kicserélését minden nehézség nélkül. A Ford Motor Company — legújabb hozzájárulása hazánk háborús felkészültségéhez — hoszszas kísérletek és próbák eredménye, melyet a hadsereg Ordnance Dept-jával együtt végzett. Kiérdemelnek ezért minden elismerést. A kormány most vergődik az 1943 évi adó ügyével. Egyre erősebb az a meggyőződés, hogy az ez évi megadózható jövedelem 20%-át fogja a kormány adó címén elkérni minden egyes polgártól. A valószínűség az, hogy a jövedelmi adó a legközelebbi évek során át megmarad ezen a színvonalon. A valószínűség továbbá amellett is szól, hogy az adó soha többet nem fog a háború előtti színvonalra visszaszállni. Egyszóval — a jövedelmi adó 40 millió amerikainak állandó kérdése lesz az előttünk álló esztendők hosszú során át. Felhívjuk magyar származású amerikai polgártársaink figyelmét arra, hogy ezt a változást vegyék figyelembe akkor, mikor életbiztosításaik megkötésére gondolnak. Számtalan eset fordult elő már, melyben a családapa, aki egyik évben jól keres, s abban az évben, illetve az év végén hirtelen meghalt, családjára hagyta a jövedelmi adónak tetemes összegét kitevő terhét. Egy e g y-gyermekes családapának, akinek ez évben $3,000 lesz a jövedelme, a jövedelmi adója $290-t fog kitenni. Ha ez az apa idő előtt elhunyna, akkor ez a közel 300 dollárt kitevő, összeg még hozzájárul azokhoz a költségekhez, melyeket a családjának elhunyta s temetése után rendezni^ kell. Szükséges tehát, hogy minden családfő annyi biztosítással rendelkezzen, hogy annak összegéből a hátramaradottak nemcsak a2 esetleges kórházi, orvosi és temetkezési költségeket, hanem az arra az évre szóló jövedelmi adót is ki tudják fizetni. Ez a szükségszerűség pedig magával hozza azt, hogy úgyszólván minden kenyérkeresőnek mosta ntól fogva valamivel TÖBB BIZTOSÍTÁSRA lesz szükségei.
