Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-03-11 / 10. szám
6-ik Oldal 1943 március 11 Verhovayak Lapja Nyilik-e még a hála virágia? AMERIKAI KORMÁNYZÓK ÉS A MAGYAR MÁRCIUS 15-IKE Amerre csak néz az ember, mindenütt szomorúságot és borzalmakat talál. Ha előveszi az újságot, háború és háború ... öldöklés, éhezés, szenvedés. Verekednek a világ csoportjai egymással. De egyes országok különböző csoportjai is vitatkoznak, egyenetlenkednek, vádolják egymást. Ilyesmiket látunk a moziban is, a folyóiratokban is, mert még a szokásos szerelmi történetek hátterében is ott van a háború. Nem is csoda, ha az érzékeny lelkű ember szeretne néha szivének ünnepnapot, pihenést rendezni s ilyenkor nem tehet egyebet, mint elbújik emberektől, emberekre vonatkozó hirektől s ott töpreng magában, hogy hát mivé is lett ez a szebbrejobbra való világ ... Én is ezen töprengek, talán többet is, mint amennyi egészséges lenne az ember szivének. De nem zárkózhat el az ember a többiektől, s nem zárkózhat el a világtól, mert ma már hiába vannak földrajzi, vagy természetes határok, az egyenetlenkedés, gyűlölködés átlépi a határokat, akár vastag színes vonalak ezek a térképen, akár hatalmas hegyek a természetben. Jó volna látni, tudni valami szépet az emberekről, valami magasztosai ... megnyilvánulását az ember jobb énjének, hogy tudhassuk, van ez is,... s hogy remélhessük, hogy egyszer, talán nem is sokára, ez lesz az élet parancsnoka. Ilyen híreket keresek az újságokban is, s kettős igyekezettel nézem át a hozzám kerülő pár magyar újságot is, hogy jó és szép magyar cselekedetekkel vigasztaljam magamat, mert, ugye, ha mindannyian elválaszthatatlanul részei is vagyunk az egész világnak, azért szabad külön érdeklődéssel, külön szeretettel nézni a fajtánk felé. , Igen szeretném tudni, hogy az amerikai magyarok még e nagy és általános világgyülölködésben is ápolják maguk között a testvéri szeretetet és hálát. Fokozott érdeklődéssel keresem az elém kerülő magyar lapokban azokat a híreket, amelyek az elkezdett Thury Ilona akcióra vonatkoznak. S nagyon szeretném hinni, hogy — ha nem is nagyon hangosan — szerte Magyar Amerikában érzik a különböző magyar csoportok, hogy súlyos kötelességük volna kimutatni hálájukat — ami biztosan él a szivekben — Thury Ilona iránt. Ha valaha valahol valaki, úgy Thury Ilona érdemelte meg legjobban a “Nagyaszszony” címet. Fényes ragyogással tűnt ki az Amerikába vándorolt magyarok milliós csoportjából, egyetlenül nemes és fontos helyet szerzett magának életünkben és nemcsak egészen kivételes, istenadta tehetségével, hanem kedvességével, jóságával, szerénységével is — s egyéni nemes tulajdonságai és páratlan művészi tehetsége együtt szerezte meg számára azt a hódolatot, tisztele-' tét és rajongást, ami kisérte évtizedeken keresztül minden lépését. Én tudom, hogy a hódolat, tisztelet és rajongás ma is él az emberek szivében, épenugy, mint az enyémben. Ezt most nem igen fejezhetjük ki tapsokkal, de mindenki emlékezik — éppenugy, mint ahogy én emlékszem — arra a sok örömre, szivmelegitő derűre, könnyes meghatottságra, amelyeket kaptunk Thury Ilona vidámságától, szépségétől, aranyos dalaitól, felmérhetetlen tehetségétől. Greenhorn-esztendeink legnagyobb vigasztalója volt ez az asszony, honvágytól fájó szivünkre ő adta az orvosságot, ő kötött bennünket össze az elhagyott hazával, családi házzal, szülőkkel — mert Thury Ilona volt a magyar dal, az ottmaradt édesanyánk, ő volt a magyar mezők pacsirtadala, búzavirágja. Soha nagyobb ajándékot nem kaptak százas, ezres tömegek, mint amilyen értékeset mi kaptunk újra meg újra Thury Ilonától. Hogy lehet ezt valaha is elfelejteni? ... Még azt se lehet, hogy meghatódottság nélkül gondoljon erre az ember. És tudom biztosan, nem csak magamról beszélek, ha ezeket mondom, hanem sokszáz, sokezer amerikai magyarról... Hát hol vannak ezek a százak és ezrek most, amikor szeretnők hálánkat megmutatni Thury Ilonának ... amikor egyszer, mi is szeretnénk adni neki, szivének valami szép és szivmelegitő ajándékot? A Verhovay Segély Egylet mindenesetre a leghatalmasabb csoportja az amerikai magyarságnak. A nagysága mindenesetre azt is jelenti, hogy a tagok szivében él a testvéri szeretet s a magyar összetartozás érzése, mert csak ez tudta ilyen hatalmasra fejleszteni ezt a szép, egymást segítő tábort. A Verhovay tagokhoz szólok most, a fiókokhoz, a fiókok vezetőihez. Csak annyit kérek tőlük, hogy: emlékezzenek ... régi évekre, vasárnap délutánokra, bokorugró magyar szoknyára, piros csizmára, szép magyra dalokra ... Thury Ilonára. S mert tudom, hogy él szivükben a szeretet és hála Nagyasszonyunk iránt, szeretném tudni, hogy ebben az évben alkalmat is találnak, hogy mindezt megmutassák Thury Ilonának. Nem tudom, talán egy napot kellene kinevezni Thury Ilona-napjának, vagy kinevezett dátum nélkül, mindenütt a legmegfelelőbb alkalmakat felhasználva kellene rendezni ünnepségeket miatta, érte, számára vagy vele. Éhez aztán igazán értenek a Verhovay fiókok. Magyar asszonyoknak kell megkezdeni az akciót, mert az lenne igazán szép, ha magyar asszonyok ünnepelnének egy magyar asszonyt, aki legkiválóbb és legkülönb és legadakozóbb volt közöttünk. De jó volna tudni ebben a gyilkos világban, hogy magyar szivekben teljes pompájával virágzik a legszebb érzés: a hála. FÜLÖP ILONA-----------V----------ROOSEVELT ÉS A SOROZOTTAK Nem egyszer megtörtént már, hogy elnökünknek, F. D. Rooseveltnek egy személyes jóismerőse, mikor megtudta, hogy rövidesen behívják katonai szolgálatra, elsietett az elnökhöz s felajánlotta szolgálatait s kérte az elnököt, hogy használja őt fel oly katonai célra, a milyenre jónak látja. Persze az illető ilyenkor mindég abban reménykedett, hogy az elnök majd valami jó, biztonságos helyre állítja. Csalódott. Roosevelt elnök széles mosollyal igy felelt az ilyen lesipuskásnak: “Nagyszerű, fiam, örülök, hogy igy érzel. A vizalattjárókban mindég szükség Pfc. PETER A. LAKATOS LAKATOS A. PÉTER ez év elején vonult be szolgálatra Floridába. Honfitársunk a Muskegon Heights, Mich.-i 215-ik fiók tagja. Pennsylvania állam uj kormányzója, Edward Martin az Amerikai Magyar Szövetség felkérésére nyilatkozatot bocsájtott ki, melyben az állam lakosságának figyelmébe ajánlja március 15-ikének, mint a Szabadság Napjának, megünneplését. A nyilatkozat szövege magyar fordításban a következő: “A magyar történelemben március 15-ike a Szabadság Napja: az a nap, melyet a függetlenségnek és szabadságnak szenteltek. Ez ünnepet ebben az évben nem lehet megünnepelni Magyarországon, mely most náci uralom alatt van. “Meg lehet és meg kell ünnepelniük azonban Pennsylvaniában a mi magyar származású hűséges amerikai polgárainknak. Ma, mikor oly nagy szükség van arra, hogy értékeljük azt a szabadságot, amiért mindnyájan harcolunk, nem lehet elfelejteni a szabadság lelkét, melynek a magyarok boldogabb éveikben emléket állítottak. EDWARD MARTIN, S. k. Pennsylvania kormányzója. * * * Ohio állam kormányzója, ugyancsak az Amerikai Magyar Szövetség kérésére, szintén a Magyar Szabadság Napjának proklamálta március 15-ét. Az ő nyilatkozatának szövege a következő: KIÁLTVÁNY. Magyar Szabadság Napja 1943 március 15. MIVEL március 15-ike a magyar történelemnek emlékezetes dátuma, melynek a magyar nép számára ugyanaz a jelentősége, mint julius 4-énk az Egyesült Államok népe számára, és — MIVEL Ohio államban és mindenütt a Unióban sok ezer magyar származású hűséges polgár fogja március 15-ét megünnepelni, mint a Szabadság Napját, és — MIVEL ez ünnep alkalmat fog adni a magyar származású amerikai polgárságnak arra, hogy tüntessen amerikai polgártársai és magyar földön élő vérrokonai előtt azzal, hogy a Magyar Szabadság Ünnepét ünnepli, és — MIVEL ez a tevékenység arra fog szolgálni, hogy a nácizmusnak váló szellemi ellenállásban megerősítse és bátorítsa Magyarország népét, melyet a náci elnyomatás megfosztott ez évben attól a jogától, hogy e napot megünnepelje, —r AZÉRT MOST ÉN, JOHN W. BRICKER, Ohio állam kormányzója ezennel kijelölöm 1943 március 15-ét, mint A MAGYAR SZABADSÁG NAPJÁT OHIO-BAN és felszólítom mind a polgárokat, hogy működjenek együtt abban a törekvésben, hogy a Magyar Szabadság és függetlenség eszméjét életben tartsák. Ennek tanúbizonyságául, sajátkezű aláírásomat és Ohio állam nagypecsétjét helyeztem él erre, Columbúsban az TJrnak 1943-ik évének február hó 25-ik napján JOHN W. BRICKER, S. k. * * * Köszönettel tartozunk az Amerikai Magyar Szövetségnek azért, hogy magyarlakta államaink kormányzóinak figyelmét felhívta erre az ünnepélyre, mely záloga a magyar nemzet szabadságszeretetének. Köszönettel tartozunk e kormányzóknak, akik az Egyesült Államokkal háborúban álló nemzet legnagyobb ünnepét elismerték, sőt a magukévá tették. E nyilatkozatok értelmében ünnepeljük meg március 15-ét és tegyünk bizonyságot arról a meggyőződésünkről, hogy a magyar nép nem lehet ellensége Amerikának, hanem ma is ragaszkodik azokhoz a kossuthi eszmékhez, melyek előtt Amerika népe meghódolt, mikor ez eszmék legnagyobb képviselője, Kossuth Lajos itt járt, hogy Amerika rokonszenvét felkeltse az iránt a nép iránt, mely 95 évvel ezelőtt már fellázadt az elnyomatás ellen. Tegyünk bizonyságot arról, hogy e kossuthi örökség értelmében az Egyesült Nemzetek háborúját a mi háborúnknak is tartjuk, melyben részt veszünk minden erőnkkel és minden áldozattal, így március 15-ike alkalom lesz arra, hogy a magyar szabadság és függetlenség eszméjének hirdetése által bizonyságot tegyünk hitünkről a demokratikus szabadságban, mely az Egyesült Államok alapja.
