Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1941-12-18 / 51. szám

16-ik Oldal

Verhovayak Lapja.

1941 December 18

.iTTLE JULIUS SNEEZER

Y sec TMftT

fi POOP 'JUNO MAN rlrHAT >T pasted?

U-r

fhats Something

BT BAKEB

AND THEN YOU WIU BEA6LE

TO SEAICSSE)»

GILDA GAY i

By BERNARD BAILY

I GUESS YOU'VE BEEN OUT WITH WORSE LOOKING FEU-OWS THAN { HAVEN'T YOU?

MAXIM FOR WIVES:

VOu NEVER KNOW WHAT YOU

can oo mi. you cry.

^____________________________/

58 TÉKOZLÓK

ez még sem megoldás az <5 bajára. Egyszer csak mégis kitudódik minden és akkor mi lesz?! Mikor János elbúcsúzott tőle, még csak homályosan sejtette, hogy ez a rettenetesség bekövetkezhetík. Pedig pár nappal előbb még milyen boldog volt. Váratlanul zudult rá a csapás. Azt hitte András napkor rájuk adja áldását a pap, hát nem nagyon figyelmezett semmi másra. Aprólékos gonddal készitgette az ágyneműt, fehérneműt, meg mindent ami ilyenkor szükséges a fészekrakáshoz. Asztalossal is beszéltek már ágy, meg “sifonér” dolgában és most mindennek vége. És ráadásul ez a szégyen. Növelte keserűségét, hogy otthon erősen rejtegetni kellett a titkát, így is rámordult néha az édesapja, ha kedvetlennek látta:

— Mit pityeregsz mindig. Más is volt katona, mindenkinek le köll tölteni a rászabott időt. Nincs tán jó helyed addig itthon. Mán menekülni szeretnél az apai házbul?

— Dehogy édesapám, jó nekem itt, hogy is gondolhatta? ... De azért mégis csak rosszul gyütt ez igy.

— Mán pedig nekem semmi kedvem nézni a te csüngő orrodat. Ha meg mán nagyon meguntad a leánykodást — tette hozzá egy kis ingerkedéssel, — Timár Mátyás lányának akad még más vőlegénye is. Egy helyett akár öt. Aztán választhatsz kedved szerint. Itt van mingyárt...

Panni szemérmes pirulásból halálsápadt ilyedtségbe esett s rémülten hallgattatta el az apját.

— Jaj, édesapám, csak ne is mondja mán tovább. Elég mán ennyi is. Dehogy mennék én máshoz, senki fiához!

— Ejnye, de megbabonázott téged az a János. Pedig úgy tudtam, a lányok szokták valamivel megetetni a legényeket, hogy feléjük fordítsák a szivüket. De itt úgy látom, te áhitozol inkább. Pedig lányom jól gondold meg. Két esztendő is lehet még. Nagyon hosszú idő. Az alatt jnást gondolhatsz,

— Soha. Én Jánost szeretem.

TÉKOZLÓK 59

— Vagy lehet, hogy Jánosba esik belé a csábittatás. Olyan nagy városban sok minden történik.

— Nem olyan János — tiltakozott Panni hevesen, de már sirás remegett a hangjában. Nem, az lehetetlen, hogy még ez is bekövetkezhetne. Sohasem tudta egyszerre végiggondolni az elkövetkező hónapokat. Valamiben mindig bizakodott, mert lehetetlen is a nélkül élnünk. Mennél rosszabbul megy dolgunk, annál inkább bizakodunk.

Egy hónap múlva, hogy Jánostól elbúcsúzott, már bizonyossá vált mindenről. Furcsa rosszullétek fogták el. Munka közben is hirtelen meg kellett állnia. Megszédült s pillanatokig azt érezte, hogy megfordul vele a világ. Kétszer még hányt is keveset. Megsoványodott kissé s ebédnél egyes ételektől annyira undorodott, hogy föl kellett állnia. Mindennap újabb rettegéssel ült asztalhoz. Különösen, ha főtt csirkehúst tettek eléje. Még meg se nézte, rá se pillantott annak fehér, puhára főtt bőrére, elég volt, hogy a húsleves gőze megcsapta, összeszoritotta a fogát:

— Nem szabad, hogy meglássák, nem szabad, hogy észrevegyék.

De a főtt csirkehús volt azelőtt a kedvence s most mégis csak feltűnt az édesanyjának. Kiválasztotta a combját és kedveskedve tette a tányérjára.

— Tudom, hogy neked ez a kedvenced.

— Köszönöm szépen édesanyám — nyögte ki zavartan és megpróbált lenyelni néhány falatot. Azt hitte, ott menten összesik és minden kijön belőle. Még az édesanyja is megrémült hirtelen elsápadásától.

— Mostanában olyan különös vagy — mondta azután gyanakvólag, mikor elmúlt a rosszullét. — Mintha valami történt volna veled. Beteg vagy?

— Nem, nem vagyok betég. Csak néha .., egy kicsit a fejfájás kinoz.

— Mert mindig rágódsz, mindig kinlódol. Eleget mondom pedig, hogy az semmit se ér. Mindennek meg-