Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1941-12-04 / 49. szám
12-lk Oldal Verhovayak Labía 1941 December 4 1007c MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK 1 1MOZI VILÁG t r HANGOS HÉTI HÍRADÓ A Nanty Glo-i Family Theatreben Vasárnap, Dec. 14-én d. u. 2-kor HÉTFŐN ÉS KEDDEN, DECEMBER 15 ÉS 16-ÁN A Grand Színházban Az "Elnökkisasszony'' és a "Tokaji Rapszódia'' FONTOS ÉRTESÍTÉS Az előadások a Grand Színházban csak este fél 6 órakor kezdődnek és nem délután 2 órakor. HELYÁRAK: 27c és 3c Tax AZ “ELNÖK KISASSZONY” és a ‘«TOKAJI RAPSZÓDIA” ZENÉS FILM A NANTY GLO-I VICTOR ÉS A HAZELWOOD-1 GRAND SZÍNHÁZAKBAN KERÜL MŰSORRA A “TOKAJI RAPSZÓDIA” izigvérig magyar muzsikám és magyar témájú film. A TOKAJI RAPSZÓDIA olyan filmek sorába tartozik, mint a “Bor”, “Nem élhetek muzsikaszó nélkül”, a “Falu Rossza”, egyszóval a népies filmek közé. Pompás magyar felvételei, ragyogó cigánymuzsikája, kitűnő színészei megkülönböztetett helyet biztosítanak a TOKAJI RAPSZÓDIA részére a magyar filmek sorában. Kitűnő magyar filmszinészgárda viszi sikerre a filmet. A bonvivan szerepet a hódi tő Pataky Jenő játsza, aki tavaly nagy sikert aratott a MÁMI cimü filmben. A női főszerepekben nagy sikere lesz Donáth Áginak és Szombathelyi Blankának. A humorral a legmagyarabb szinész. Rózsahegyi Kálmán szolgál. Elsőrangú szerepe van Vaszary Piroskának is. Külön sikere lesz a film brilliáns magyar cigánymuzsikájának. A hangulatos csárdásokat és dalokat Hajdú Imre szerezte, akinek nevét jól ismerjük. Ő szerezte annak idején a felejthetetlen “Szabadkai Udvaron” cimü dalt is. A TOKAJI RAPSZÓDIA slágereinek számaiból egy kis kóstolót közlünk, amelyet biztos, hogy a magyarság rövidesen dalolni fog: Egy szem szilva, két szem mag, Nem kert az, amit nem gondoznak Két szem szilva, egy szem mag, Nem lány az, akit nem csókolnak. Két szem szőlő, egy szem mag, Addig iszom, amig megszólnak. Szép a rózsám csöpp szája, A menyország hasonlít csak hozzája. Egy szem szilva, két szem mag, Nem lány az, akit nem csókolnak. Nem szeret már a rózsám, Csak ez a jó borocskám hü én hozzám. Egy szem szőlő, két szem mag, Csak Tokajit iszom mindennap! Ugyanazon a műsoron JÁVOR PÁL NAGY FILMJE, AZ “ELNÖKKISASSZONY” lesz, melynek muzsikáját a világhírű Márkus Alfréd szerezte. Csupa ismert és kiváló szereplője van a darabnak: Muráti Lili. Jávor Pál, Kabos Gyula. Gombaszögi Ella, az Amerikában is jól ismert Pártos Gusztáv, Pethes Sándor. A rendezés pedig Marton Endre mesteri kezét dicséri.-----------:o:----------Nagyfaluban történt még pedig az elmúlt nyáron az alábbi eset: A falusi ember nagy csodálkozással lát egy furcsa madarat a háztetőn. Még nem látott közelről papagályt, létrát támasztott hát a háza falához és felmászott, hogy megfogja a különös madarat. Amikor már egészen közel volt hozzá, a papagály hirtelen rákiáltott: — Szemtelen, pimasz fráter! Mi maga? Mit akar? ... — Bocsánat, uram, — hökkent meg az ember és megemelte kalapját, — azt hittem, madárnak tetszik lenni! ... Jó társaságban — Kivel ittál már megint, te korhely? — Hárman voltunk. Két üveg bor, meg én! Bók, vagy gorombaság? — És ne feledje, hogy a férjem valamikor jobb napokat látott. Persze, akkor még nem voltam a felesége. — Ó, ebben pillanatig se kételkedtem! Ajánlás — Aztán tényleg olyan jó ez a szappan, mint amilyennek hirdetik? — Nagyon jó és azonfelül rendkivül kiadós. Teljesen elég, ha az ember csak négy naponkint egyszer mosakszik vele! Humor Petőfi megirta, hogy ha a Tisza bor volna, akkor ő a Duna szeretne lenni, hogy az a sok bor Titelnél mind belefolyna. Erre egy levelet kapott, melyben egyik magyar ember ezt irta: — Dehogy is inna kend abból a borból, meginnók azt mi mind egy cseppig már Tiszalöknél. 50 TÉKOZLÓK kos fösvény apja láncra köti otthon, mint a kutyát szokták. Hallom, hogy félholtra verte, mikor megtudta rula. De az vót csak a szerencséje, hogy én itthon nem voltam ... Most aztán mit csinájjak? — Paphoz vezetőd drága fiam. Nincsen ennek más orvossága. Az Üdvösségös Jézus akkor megbocsát mind a kettőtöknek. Mög ám. Nem egyször történt mán ilyesmi. Tudnék én mondani sokat. Azért az asszony épp olyan hűséges igaz feleség lőtt. Fő, hogy igaz szivvel vattok egymáshoz. Bizonyára bölcs és igaz szavak voltak ezek galambos Kati néni ajkáról, mégis úgy hullottak, olyan reményt esdeklően, hogy János akaratlanul is saját esendő életét ismerte föl benne. Egyszerre döbbent rá édesanyja megviselt voltára. Meglátta, hogy arcán mélyebbekké, sötétebbekké váltak a ráncok, szemgödreiből, mint fészkébe menekült riadt madarak, bámultak ki rá a szemek. És vizenyős tasakok árkolták körül, mintha mindig siratna valamit. A fejét állandóan szaggatta valami alattomos fájás. Szerette volna biztatni, hogy orvost hiv, az majd segit. Az majd megint tapraállitja, hogy vigan szaladgáljon bent a piacon a fiókgalambokkal, amik egészen elvadultak, mióta Kati néni nem ápolja őket. De nem szólt róla. Hiszen látni való, hogy már ezen nem igen segíthet a földi orvos tudománya. Mint a bibliai tékozló fiú az örökségét, úgy ő az életét tékozolta el. Azt is megérezte, hogy miatta, egyedül ő miatta élt az ő édesanyja és most tőle várja, hogy megvigasztalva várakozzon a nagy kaszás eljöveteléig. Benne, a fiában találjon vigasztalást, akire mindent tékozolt anyai bőséggel. És ő... ő vájjon megbecsülte-e a rá pazarolt életet. Méltóan viszi-e tovább a földi pályán, vagy ő is csak tékozolja? Egyszerre mély megdöbbenéssel érezte, hogy ő az igazi tékozló, mert azt se tudja, mire adta eddig az életét. Édesanyjának semmit se adott belőle vissza s TÉKOZLÓK 5\ immár nem is adhat. Kinek hát? Az eddiginél is forróbb vágyakozással sietett volna Pannihoz, akiben most az egyetlen értelmet látta. Fölállt s szinte bocsánatkérő hangon szólt édesanyjához: — Most elmegyek édesanyám. — Elmégy? — riadt fel az öregasszony. — Hová méssz mán is fiam? — Pannihoz mék édesanyám. Az öregasszony feje helyeslőleg billent: — Menj fiam. Jó lány az. Menj osztán békitsed meg, ha csakugyan úgy van. Mondgyad neki, hogy az öreg Kati néni csak áldását küldi rá. János fölvette a kalapját. Egy pillanatra megállt gondolkodva, mintha csak kétsége támadt volna szándéka helyessége felől, azután nekilódult a tavaszi mezőknek. Hűvös szél lengette még meg a fák ágait s a haragoszöld búzatáblákon végigfutott fodrozó, bodrozó iramlással. János kemény, hosszú lépésekkel lépdelt el mellettük s úgy nézett le rájuk, mint egy földesur. Mindig megvigasztalta ez a látvány, bármilyen hangulattal lépett is közéjük. Büszkén nézte, mintha a széllel incselkedő buzatengerek termését az ő magtárában gyüjtené össze majd a nyár. Érdeklődéssel tépett le néhány szálat. Jó ilyen bibelődéssel altatgatni a háborgó lelket. Beljebb néhány pipacs virított tűzpirosán. Merész kacérsággal lebegtette meg piros szoknyáját. Mellette a kék búzavirág már sokkal szerényebben bujt meg s szégyenlősen fordította el ártatlan kék szemét ettől a szemérmetlenségtől. János elmulatozott a nézgélésükkel. Észre se vette, hogy már a falu szélén járt, ahol Ábrahám Jóska bácsi küzködött keshetté vált kerítésének foltozgatásával. Azt is csak most látta, hogy odébb meg valamivel Szekeres Péter erősen ösztökéli, biztatja akaratoskodó lovait. Valószinütlenül sovány ember volt ez a Szekeres Péter. Lám, ez semmit sem változott, gondolta János. Egyébként éppen erről volt még nevezetes, a kötözködő lovairól.
