Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1941-11-27 / 48. szám
16-ik Oldal 1941 November 27 Verhovayak Lapja VÁLOGATOTT ADOMÁK BUSULÓ TESTVÉREINK FELVIDÁMITÁSÁRA összeszedte: Egy Öreg Verhovay Csatár “Élet Mester” tanácsai NE FÉLJ AZ IDEGENTŐL, akit nem ismersz. Hátha nincsenek is rossz szándékai. Ráérsz akkor is óvakodni tőle, ha meggyőződtél ártó céljairól. De ebben az esetben kerüld is ki, mint a bélpoklost! NE FÉLJ AZ ELLENSÉGEDTŐL, aki nyíltan támad reád. Az ilyen támadá-s ellen könnyű védekezni. Még mindig jobb tudni azt, hogy ellenséggel állsz szemben, mint félreismervén őt, .ernyedt kezekkel várni a halálos döfést. A leg3°bt> módszer.’ NE FÉLJ A BARÁTODTÓL, még akkor sem, ha csak hazudja magát annak. Ha ismered az életet és hiszel a bölcs öregek tapasztalatainak, rájössz arra, hogy igazi barátság nincsen. Csak szerencsés életkörülmények vannak, amik között hosszabb• És nit adsz a férjednek, ha nem Ízlik neki az ebéd, amit főztél ? • Kit? - Hát a kabátját és a kalapját i rövidebb ideig megmarad a barátság látszata és illúziója. NE FÉLJ ÖNMAGADTÓL sem, pedig talán erre volna a legtöbb okod. Mosolyogj a saját képedre, ha megvillan a tükör lapján, veregesd meg tulajdon válladat, mintha simogatnád és lelkesitsd, A Nanty Glo-i Family Theatreben Vasárnap, Nov. 30-án d. u. 2-kor HÉTFŐN ÉS KEDDEN, DECEMBER 1 ÉS 2-ÁN A Grand Színházban "TISZAVIRÁG" és a "Keserű Mézeshetek" FONTOS ÉRTESÍTÉS Az előadások a Grand Színházban csak este fél 6 órakor kezdődnek és nem délután 2 órakor. HELYARAK: 27c és 3c Tax buzdítsd, ösztönözd önmagadat, mintha méltónak Ítélnéd erre és biznál az eredményben. 1 Még mindig jobb, ha igy cselekszel, mintha gyáván menekülni akarnál önmagad elől. Még mindig többet és szebbet érhetsz el igy, mintha sajátmagaddal futnál versenyt, abban a hitben, hogy el fogsz szökni az elől, aki vagy. Közös forrás Mr. Hadaró a társaságban egymás után több viccet elmond. Mr. Kovács az asztalnál szundikál. Meglöki szomszédja és megkérdi: — Nem szórakoztatja önt Mr. Hadarónak “a szellemessége”? — Egyáltalán nem, — vágja rá Mr. Kovács. — Ugyanazt a vicclapot járatom, mint ő. Ez az egy soha nem sikerülhet! Idegentől, ellenségtől, baráttól megszabadulhatsz, de sajátmagadtól: nem! Bármennyire is menekülnél, mindig az maradsz, aki vagy. Békülj ki tehát önmagaddal, hogy megbékélhess az egész világgal. Kényszerítő körülmény Péter gazdát mérges élete párja szörnyen korholja: — Ebben az órában kell hazajönnöd? Te, te ... — Sajnos, — vágja közbe Péter, — most csukták be az utolsó korcsmát! 46 TÉKOZLÓK elébe futott és hízelkedve fogta át a nyakát: — No te bolond, behemót parasztfiucska, hát nem tudod, hogy nőktől nem mindig sértés a pofon? Valamelyiknek eszébe jutott a gramafon s egymásután rakták föl a legdivatosabb darabokat. Jánost is biztatták, hogy táncoljon, de mikor látták, hogy hiába, ivásra kényszeritették. Már az ő feje is kóvályogni kezdett és kevésbbé látta visszataszítónak a részeg társaság tobzódását. Pedig a tisztek már nem igen tudtak a lábukra állani. A főhadnagy ur előre hajolva az asztalon keresztül bamba ábrázattal nézett a gramafon forgó fekete lemezére. A másik két tiszt még rosszabbul állt. Olajos százados ur már a poharat is alig tudta fölemelni. De nem akarta hagyni. Csak azért is teleöntette és kiitta fenékig egyhaj tókára. A nők lelkesen tapsoltak, de Olajos százados ur már nem élvezhette a sikert, összenyaklott, mint a bugylibicska. János megérezte a kedvező alkalmat. Gyorsan kisurrant a szobából. Odakint, hogy megcsapta az éjfél utáni friss levegő, megdidergett és sietett bezárkózni a szobájába. Tudta, hogy most már senki se jön utána. Felcsavarta a villanyt s a ráömlő fényben állt még egy pillanatig. A feje kóvájgott s a gyomrát is émelygés kavaita. Legjobb lenne tán azonnal ágyba bújni, mindenről megfeledkezve aludni... Aludni és tán föl se kelni többet. Úgy érezte folytogató, nehéz és ismeretlen itt minden. Szinte megfeledkezett arról, hogy katona és nem az ő elhatározásától függ, hogy marad, vagy megy. Minden idegszála ezt súgta: menekülni, menekülni innen. Szívni egy kevés friss levegőt. Megfürödni kora reggeleken a mező harmatában, fütyörészni a csillagos tiszta ég alatt. Leült a durva katonapokróccal leteritett ágyára és elővette a még mindig felbontatlan levelet. Alaposan meggyürődött, eldobott piszkos papírlapnak látszott csak, amire senkinek sincs már szüksége. — Mintha Panni élete lenne példázva vele — gon-TÉKOZLÓK 47 dolta János. — ő is ilyen eldobott. Nem eldobta-e magától, mielőtt magához vette volna? Ez az érzés nagy vádaskodással nyilallott bele. Nem érdemelte meg, hogy olyan hűséges legyen hozzá az a lány. Aljas kétszinüségnek érezte, amit itt csinált. De most már másképpen lesz. Keményen elhatározta, hogy másképpen. Föltépte végre a levelet és olvasni kezdte. Arca zavart csodálkozást fejezett ki. Azután hirtelen elborult széles homloka s a vékonyka levelet olyan görcsösen szorította össze, mintha irtózatos nehéz súlyt tartott volna. Szemei tétován legeltek végig még egyszer a sorokon. Kedves Jánosom! Tudatom veled, hogy hál Istennek én egészséges vagyok. Neked is aztat kívánom a jó Istentől, hogy az legyél, mert nem tudom másképp mi lenne. Kedves Jánosom, mostanában nem írtál, pedig el se hiszed, ha mondom, hogy milyen nagy bajban vagyok... Tudod, mikor elmentél, mán gondoltam rá, de... nem mondhattam ... Bizony János az Úristen megbüntetett, amiért akkor nálatok megfeledkeztem magamrul. Nem okollak én azért téged semmiért, csak az Istent kérem, hogy segítsen haza mán téged. Édesapám mikor megtudta, azt hittem agyonver. Csak azért rettegek, mert azt .mondta, hogy téged is agyon ver, ha eléje kerülsz, osztán mi lesz ha hazagyüssz. Mert nem enged hozzád. Még a nevedet se akari hallani. Ne is irj nekem, csak az Ábrahám Jóska bácsihoz. Azok jó szívvel vannak. Édes Jánosom, hát te hogy vagy? Azért kérem az Úristent, hogy segítsen haza, mert ha hazagyüssz minden jól lesz. Tudom én aztat, hogy jól. Csak gyere. Ha édesapám haragszik is, elmegyünk innen. Csak vigyázz magadra, oszt siess hozzám. örökké szerető Pannid.
