Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1941-12-04 / 49. szám
(Verhovay ^ Journal) 31 VOL. XXIV. ÉVFOLYAM 1941 DECEMBER 4 NO. 49. SZÁM ÍGY, karácsony felé, sok a történés, mert a történések oka, legtöbbször a szív és a szívnél semmi sincs közelebb a karácsonyhoz. Hiszen a Szeretet születésnapja az. É* ilyen “szives” történet bizony ez is: Magyaréknál hárman voltak — és, hálistennek, vannak is még — férfiak; mind a hárman kenyérkeresők. Rangszerint: öreg Mihály, aztán Miska és legvégül “Michael junior,” — ahogy az angolnyelvü ember osztályozza a legfiatalabbakat. Azért mondom, hogy rangszerint, mert magyar családoknál — tehát Magyaréknál is, korral jár a rang. Öreg Mihály, a legrangosabb Magyar, a W. P. A. sáncaiban kereste a kenyerét. Miska valamelyik vesztvirginiai bányában és ama bizonyos “Michael junior” gyönyörű képeket festett vásznakra és falakra. Kéklevegöt, zöldmezőt, aranybarna fákat és szép asszonyok rózsás orcáit. A Jóisten tudja, honnan vette hozzá azt a sok tudást, mert rangon első öreg Mihály csak pásztórbotokát faragott. Azt is csak valaha. Az ilyen egy családból való sziveket azonban mégis csak egy füzéren gondozhatja az Ur, mert lám: most szombaton is, ahogy napestére hazataláltak, mind a háromnak karácsony járt az eszében. Aszongya öreg Mihály a fejét vakarva: — Ahogy átgyüttem a városon, úgy belecsöngetett a telkembe az a sok Mikulás vagy mi, hogy egész belezavarodtam magamba. Tanáljátok má ki no, hogy mit adjak az anyjukomnak szentkarácsonyra? Miska elnevette magát és eképpen szólt: — Mindenki a maga gondját intézze. Nálam Is van ám egy asszony, de még öt gyerek is hozzá, aki meg mind az én gondom. “Michael junior", a festő, akinek istentől áldott lelke úgy vibrált, mint a karácsonyi csillag, azonnal talált a gondból “kimenőt.” így mondta vidáman: — Hát én a magam gondját már el is vetettem. Úgy figeroltam ki a dolgot, hogy azzal, amit az én páromnak adok, magamat is, magukat is megajándékozom egyszerre. Beállók a Verhovayba és a “paliszit” odatüzöm a pirosszalag mellé, mert azzal kötöm át azt a skatulyát . . . — Miféle skatulyát? — Amelyikben valami asszonyholmit is adok a feleségemnek. Mert illik ám az ilyen “paliszi” mindenféléhez. Egyszerre sokat ér vele minden, még az is, ami nélküle semmit se érne. Mihály és Miska úgy csodálkoztak rá Michael juniorra, mint pásztorok a betlehemi jászolra: — De nagy bölcs lettél nil — Az lehet, — mondta erre Michael, — mert a Verhovay Kiskátét olvasgatom esténkint. És abban van némi bölcseség “kentek” számára is. Ezzel már fordult is és odébb állt. Mihály és Miska pedig összenézett olyan “felvilágosodással”, mint két apostol a Szentlélek látogatása után. — Hát ez a “kölyök” ráütött a szegre! — bólintott Mihály. — Rá az, még a miénkre is. Mert nézzük csak, hogy is állnánk ml a Kiskáté szerint? Édesapám még nincs úgy az időben, hogy fel ne emeltethetné a kötvényit 1000-től 2000-re. Nálam meg még éppen három gyerek van, amelyik nem Verhovaysta még. Minden “pirosszalag” mellé juthat egy “paliszi!” — Hát mostmá csak avvan hátra, hogy mentü elébb feliratkozzónk. És úgy vetette le öreg Mihály a munkásrokkját, mintha minden gondját is leváltotta volna vele magáról. Miska pedig mingyárt asztalhoz Is ült, hogy írja: — Tiszelt Főközponti hivatal, négy uj kötvényre való aplikésent kérünk, de gyorsan, nehogy lekössük a karácsonyt. TARNÓCY ÁRPÁD. “VÁLTSD KI MIELŐBB! EBKEN VAN AZ AMERIKAI MAGYARSÁG Ébren van és ne is fárassza magát senki annak a szándéknak kivitelével, hogy álomba ringatni próbálja, — mert fáradozásának nem lesz eredménye . . . Emberré fejlődve, egészségtől duzzadó erőben él itt a magyarság, igy legenyhébben szólva is, oktondi cselekedet altató nótát duruzsolni füleibe, mikor már a cselekvés hajnalhasadása szemébe villant és tettre készen áll. Makacs természetű a mi fajtánk s megbántást kifejező daccal nézték szembe november 26-ikán és 27-ikén azt a szerencsétlen flótást, aki nem is olyan régen ablakuk alatt még igy citerázott: “Csücsülj magyar, csücsülj!” A Verhovay közösség nagyon is figyelte ezeket a reggeli órákat jelentő terminus-napokat és most kell, hogy jóleső megnyugvással vegyék tudomásul, miszerint nem alszik, — ÉBREN VAN AZ AMERIKAI MAGYARSÁG... Annyira ébren van, hogy az amerikai magyar életünk minden komoly képviselője jelen volt az Amerikai Magyar Szövetség ügyeit tárgyaló első napon s annak a szövetkezésnek összefogó erejét felismerve, tárgyilagos útra tért és megindította másnap a MAGYAR FÜGGETLENSÉGI MOZGALMAT. Nem a levegőben meglobbanó szónoki raketták világítása után indult, hanem annak a következetes okfejtésnek nyomán haladva tette azt, amelyet Dr. Eckhardt Tibor volt magyar képviselőnek ajkáról elhangozva hallani alkalma volt. Hogy ezt az okfejtést, ezt a történelmi, nemzetiségi és gazdasági vonatkozásokban helyes ismertetést azok is átgondolhassák, akik itt jelen nem voltak, azért lehetőleg hűen közöljük le alább Dr. Eckhardt Tibor nagyjelentőségű beszédét: “Hálásan köszönöm mindnyájuknak meghívását és engedjék meg, hogy nagy köszönetét mondjak önöknek mindazoknak a nevében is, akiket talán nekem volt alkalmam legutoljára látni s akik ezekben a sötét időkben a szerencsétlen, árvaságra jutott magyar nemzetnek a fiai... Azoknak a magyaroknak a nevében emelek szót, akiknek szivében éppen úgy benne él a szabadságszeretet, a demokrácia, az emberi eszményekhez való ragaszkodás, mint ahogy benne van az Amerikai Magyarság szivében is, mert ezt tapasztalaiból tudom, hiszen már negyedszer vagyok itt és igy tudom, hogy az amerikai magyarság hü keresztmetszete az otthoni magyar nemzetnek, egy faj, egy vér; a kiilömbség az, hogy itt szabadon tudnak érezni, szabadon cselekednek és szabadon lélekzenek önök is és miként az otthoni magyarság, önök is törhetetlenül ragaszkodnak történelmünk legszebb tradícióihoz, amelyeket Rákóczi, Kossuth oly megrázó erővel és életük adásával mutattak meg a magyarságnak és a világnak! Ez az amerikai magyarság ezekben a nehéz időkben ilyen hatalmas egységekben tud összefogni, emellett hü amerikai polgárok, azért a legjobb szolgálatot a magyar nemzetnek, az amerikai származású polgárok akkor teszik, hogyha becsületet szereznek itt, mert akkor a magyar névnek is becsületet és tiszteletet szereznek. Nincs lényeges külömbség felfogásban az itteni és az otthoni magyarság között, a külömbség csak az életformában van — önök boldogabbak, önök megelégedettebbek, önök szabadok, önök előtt áll — egy hatalmas nemzet keretén belül — a fejlődés minden lehetősége, ami az otthoni magyarságnak nincs rendelkezésére. Ha hallanák Magyarországon, amit önök éreznek és elmondanak itt, ekkor nagy öröm és megelégedettség szállna
