Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1941-11-20 / 47. szám
16-ik Oldal Verhovayak Lapja. November 20, 1941 LITTLE JULIUS SNEEZE» SXjRe! V_ HE’J ooiN roT LET VOJ narRV sis' BT BAKÉI 3' _P r MARfcy vöd« Jirre^-rH/NK- OF TM6" REPUTATION ypl/R FÁM H-V _ Wn-L MAi/EIJ THATS NOTH«! MV DAD WAS IN TME WORK HOUST ] QMCC) (~ Do you think HE'LL CONSENT, —, JULIUS? HOW DO YOU KNOW] HE" IS? THÜVK I DONT know? Me said, ALL, IT WAS HEROES OF SPORT By BILL ERWIN tU THE FALL A YOUHG MAM'S & FARCY LIGHTLY TURNS TO-----44 TÉKOZLÓK hadnagy. — Nagyon elkanászkodtál mostanában. — Főhadnagy ur — kezdte volna János a mentegetődzést, de a főhadnagy türelmetlenül szakította félbe. — Fogd be a pofád, úgy is tudom, hogy hazudni akarsz. Minden tisztilegény ilyen. Nekem ne is mentegetődzél, ha valamit elmulasztasz. Valdd be, hogy hülye voltál és kész. Hangjában már a jókedv csendült. János semmi sértődöttséget nem érzett a durva gorombaság miatt. Megszokta már a főhadnagyot olyannak, amilyen. Még el se csodálkozott, mikor látta, hogy a hatalmas szidalmak közben boroskancsót tol eléje. — No igyál hát legalább az egészségünkre, a fene ette volna meg a csavargó lusta fajtádat. Inni kellett s mig a boroskancsót szájához emelte, szétnézett egy kicsit a társaságban. Három nő fogta körül a főhadnagyot. Csinos és festett szájú volt mind a három s arrébb tőlük még két tiszt mulatott egy magas, feketeszemü szőkével. János rájuk köszöntötte a bort és sietve megitta. Várta, hogy valami munka van, amit el kell végezni (legalább elmehet innen), de hiába várt. A szűkszavú, szigorú katonás Endrődinek most nagyon megoldódott a szava. Mindig beszélt, mindenkit a maga számára akart lefoglalni. — íme -— tárta ki a kezét János felé, — bemutatom önöknek hölgyeim és uraim a hamisitatlan magyar parasztot. Mert hiába mondanak nekem akármit én látom, hogy a magyar paraszt, az igazi paraszt nem változik meg soha, akárhova kerül is. Még a katonaság sem sok nyomot hagy rajta. Példa rá épp itt a mi Jánosunk. Fogadom, ha majd hazakerül Boldogujfaluba. megint csak a nehézkes, lomha, konok fejű furfangos paraszt lesz, aki volt. % Erős János elvörösödő arcát látva, azután igy folytatta: — Sose vörösödj. Ami igaz, igaz. Mindenki születik TÉKOZLÓK 41 rüséget s örült a dicséretnek. Egyszer sem hallotta még Jánost ilyen szépen beszélni s hálás pillantást vetett rá: —Milyen szépeket tudsz te mondani! — suttogta feléje, de János erre már nem tudott felelni. Belsejében ezer harag tombolt s félt, hogy ha most csak egy kicsit is kinyitja a száját, kirobban belőle. Pedig nem akarta. Még nem akarta. Maga se tudta miért, hogy mit akar még előbb, de konokul elhallgatott. A lány szavai hatásának tudta ezt be és nem zavarta meg a hallgatásban. A Rókusi állomáson mentek keresztül. János vezette erre s Sári engedelmesen követte, üres volt éppen az állomás, csak egy távolabb álló magányos vaggon körül forgolódtak emberek. Rájuk senki se nézett. Kivül mentek a körgáton s János mintha erőszakkal tépte volna el magát a várostól, egyszerre szédülve érezte maga körül a térmészet üde lehelletét. Kitágult tüdővel szivta a föld párolgó illatát. Szerette volna széttárni karjait, hogy magához ölelje ezt az egész tavaszi életre bomlott határt. A lebukó nap sugarai búcsúzon siklottak végig a puhán zöldelő búzatáblákon. Tovasuhant a zajgó város felé és megállt még egy pillanatra fönt a templomtornyokon. Azután hűvösebb pára ereszkedett. János megfeledkezett egy pillanatra mindenről, csak az ujjongó érzés ömlött el belsejében és mohón karolta át a mellette haladó lányt, összeforrtak egy hosszú pillanatra a vigasságot nyújtó mező ölében, mint két szerető, ha összetalálkoznak. Leültek szorosan egymás mellé a pázsitra. János átölelte Sárit. Kezével érezte a karcsú fiatal test rugalmasságát, feszülő, kemény mellének tüzességét s érezte hogyan gyengül és oszlik szét nyomtalanul testében az előbbi harag. Már csak egy forró kar volt, amely ölelni akart, egy sóvárgó száj, amely csak csókra tud kinyilni. A többi, ami van már mind homályos. Talán nem is igaz. — Hát igazán annyira szeretsz? — sóhajtotta a lány és feje egészen rábukott a férfi mellére. Hajából
