Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1941-11-27 / 48. szám

TU Cr SECTIONS (Verhovay Journal) 31 <^ii§^s>72 VOL. XXIV. ÉVFOLYAM 1941 NOVEMBER 27 NO. 48. SZÁM Éljünk Jogainkkal — Jussunkat Ne Hagyjuk! Furcsa históriája van a jognak s az a história bizo­nyára ott kezdődött, amikor az ütésre és vágásra kiélesi­­tett kőbalta hatalmat adott a balta tulajdonosának a “bal­­tátlan ember” fölött. Több, mint bizonyos, hogy amikor kétségbeesve védeke­zett a “baltátlan ős”, — a balta tulajdonosának hatalmá­val szemben ugyanakkor a legnagyobb vágyakozással azt óhajtotta, hogy a markába kerülhetne az amazéhoz ha­sonló kőbalta. Mert az életbiztonságnak elsőségét, jussát jelentette előtte az a kőbalta, s már akkor is ösztönszerü­­leg igyekezett annak megszerzésére az egyenlőség erejét nélkülöző gyengébb fél. A fejlődésnek már magaslatán állva is tülekedik élet­­biztonságának eléréséért az ember s izzadságtól gyöngyöző homlokkal erősködik azon, hogy a hatalmat jelentő kőbal­tának modern ivadékát: a jussot, az erők kiegyensúlyozá­sának lehetőségét, élethez való jogát valahogy el ne ve­szítse. Mert az emberi jogoknak gyakorlásával könyököl­hetünk ki a természet terített asztalához s a jogok soro­zatából kiépített lépcsőkön érhetünk csak fel arra a ma­gaslatra, amelyre minden anyaszülte ember felérni vá­gyakozik, nem másért csak azért, hogy az életnek standard­ján alul ne maradjon. A JOGOKNAK BIZTOSÍTÁSA AZONBAN KÖTELES­SÉG TELJESÍTÉSEKEN ALAPSZIK s még a legkiváltságo* sabbnak látszó jog is bizonyos elkötelezettségnek a láncával van a jognak élvezőjéhez szorítva. AZ ELSŐ HÓ KATALIN pompás fehér szőnyeget terített ki Szent András elé. Havazott az éjjel. Olyan tisztán, olyan ártatlan csillogással, mintha csakugyan Szent Katalin hintette volna a földre. Nem volt tulvastag a takaró. A mező barnája átütött rajta. Mint jól cukrozott rétesen a mák. Az idei nyúl mégis nagyon megijedt tőle. Riadtan nézett szét a különös fehér világban, amikor ébredt és mingyárt át is akarta ugrani. Mert hátha csak egy ugrás ez az uj fehér! A róka azonban igen megörült. Neki nagyon tetszett a “hajnali térkép”, amin semmi és senki sem lépkedhetett át nyomtalanul. Mingyárt el is indult: megkeresni a reggelit. Nem volt nehéz. Hamar rálelt a nyúl nyomára, ami — nagy ijedtében, — a tanyához menekült. Ott is leginkább a szénaboglyához. Már csak azért is, mert arra járt már. Itt volt vala a káposztatábla és még mindig akadt torzsa benne és néhány hullajtott káposztalevél. András korán kelt, mert gazdaember korán kel. Elsőbben is az istállónak tartott, hogy megetesse a lovait. Álmosan hányta eléjük a lóherés szénát, hiszen alig derengett még. Aztán a kúthoz ment, hogy kiöblögesse a sajtárt, mert meg is fejt egyutban két szép tehenet. Egészen megvirradt, mire megtelt a sajtár, Köcsögbe lökte a friss tejet és ment be­felé. Ő is észre járt, a hajnali térképet hamar észrevette. Hol itt állt meg, hol amott és olvas­gatta a hajnal titkait. — No lám, — mondta a pajta előtt, — már néhány fogoly is belátogatott hozzánk. — Itt meg ni, a sógor kutyája vádolt át. Még mindig fájlalja a melső bal lábát. Jól meghajintotta valaki. — Ehol ni a nyúl, de nagyon megzavarta valami. Az ám a róka! . . , Éppen most járt a “koma” nálunk. Jó lesz rendbehozni a puskát. — De lám, azóta hazatért a nagyobbik fiam is. A kopót azonban aligha hozta magával. És belépett a tanyára, ahol már füstölt a kémény. Éppen lángost zsírozott az asszony. András, mindeneknek előtte, felhajtott egy kupica törkölyt, hogy a lángos mégjobban essék és hogy a régi jó szokástól valahogy el ne térjen. És csak azután árulta el kis Misu­­nak, hogy mi mindent olvasott le a “térképről.” Misu mingyárt ki is perdült az ajtón, hogy ő is belenézzen eme olvasmányba. Rá is akadt mindenegy betűre, amit édesapja már elolvasott. Még palatáblán se irhát az ember szebben! Misunak azonban még jobb szeme volt, mint az apjának. Mégtöbb olvasnivalót talált a tanyán, a mezőn. Egy helyen még el is csusszant, mert a hó alatt, — persze még havazás előtt, — befagyott egy tenyérnyi pocséta. Es ebből is kiolvasott annyit, hogy: “Misu fiam, mielőbb smirglizd ki a korcsolyád!” De a hajlásban, ahol egész nagy csendben botorkált már, ráakadt a Mikulás nyomaira is. Sőt: némely pillés nyomon úgy látta, hogy már Jézuska is körülnézett a tanyán. Lám ni, itt kanyarodott le Török szomszédékhoz. Olyan volt ez a nyom, mintha csak lepkék érintették volna a havat. Azok is csak úgy szárnyvégről. Mint ahogy egy könnyű kis szellő lép bele. Vagy egy mégkönnyebb lélek. Biztos no, hogy errejárt. Még a szivén is érzi. És bizonyosan erre tér vissza is. ami­kor majd megszületik a jászolbölcsőben. TARNÓCY ÁRPÁD. A Verhovay közösségnek a törvényei is jogok és köte­lességek összefüggésének meghatározásaiból állítódtak ösz­­sze s nekem úgy, mint neked megszabják mihez kell ma­gunkat tartanunk, ha az egyleti életet élő emberek starv* dardján alul maradni nem akarunk. A Verhovay jogok gyakorlásának egyik legfontosabb alkalma közeledik az évet bezáró DECEMBER jöttével; amikor is a fiókokba csoportosult tagságnak megadatik annak elbírálása, hogy 12 hónap hosszúságán keresztül miként intéződtek azok az ügyek, amelyekben úgy er­kölcsi, mint anyagi tekintetekben kifejlődik a fiók évi működése. Ekkor mérhető le tökéletesen a fióknál elért haladás, vagy visszaesés s minden egyes tagnak a saját Ítéletére bízva van: megállapítani, vájjon milyen elösmerés illeti azokat, akik a fiók sáfárjaiként mint tisztviselők intéz­kedtek. Nem tudnám szebben, tisztábban és szabatosabban fel­hívni tagtársaimnak a figyelmét a decemberi időnek Ver­hovay történéseire, mint ahogy azt a következő FELHÍVÁS cselekszi egyik fiókunknál: IGEN FONTOS ÉRTESÍTÉST INTÉZÜNK fiókunk össztagságához hivatalos lapunk utján és kérjük ezt úgy tekinteni, mintha egyénenkinti felhívás volna tag­­társainkhoz. — December 21-ikén, vasárnap, pont 1 órai kezdettel megtartjuk az 1942-ik évre a TISZT­VISELŐVÁLASZTÁST s elvárjuk minden egyes Tag­társunknak a szives megjelenését, akik bizonyára tud­ják, hogy milyen rendkívül fontos az, hogy személye­sen ilyenkor mindenki megjelenjék és senki se hiá­nyozzék! — Egyben kérjük a számvizsgáló bizottság tagjait is, hogy a nevezett napon pont 12 órakor dél­ben jelenjenek meg a Verhovay Otthonban, hogy a számadásokat felülvizsgálhassuk, mert ez a gyűlésünk egyúttal évzáró gyűlés is lesz és az évet addig le nem

Next

/
Thumbnails
Contents