Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1941-10-30 / 44. szám

1941 Október 30 Yerhnvayak Labia 19-ik Oldal LITTLE JULIUS SNEEZER BY BAKU HEROES OF SPORT By BILL ERWIN ONERI TJHE SOU *S " SETTING OU AN IDOL OF FUSHTDOM­­ONE OF THE GREATEST BOXERS THAT -ever uved y Ik-.............-IN THE UOCKER-­­- ROOMS. THE6VMS­­THE COPY ROOM — SAD BEADS SHAKE UNDEUEWK6----SOME-ONE SAVS,VlrTHEFEORr-| "‘'GEE, REMEMBER WHAT UE DID TO MCLARNIN?* .------"GAB! I HEVER : THOUGHT HE'D EVER LOSE*___*WHy. HE INAS FÉATHER3NEI6HT * CHAMP. EVEN BEFORfe HE COUiO VOTE!**-IN ISO FIGHTS,THE MARKS Df countless punches »favf a iwttered hero—­­,___ _ __ ß//7 A/OW.ms TIMiNfr DULL, VHS PUNCH LACKING THE OLD cy^NG-TON-y, AS MUST EVERT MAN, Goes TX.VIN BEFORE A greater opponent,-OLD MAN TIME // 32 TÉKOZLÓK 29 vigan szaladgált bent a faluban — fordított Panni a szón. — Csak nem szabad ilyesmire gondolni. Mulatni fog még maga a mi lakodalmunkon. Szemérmesen elpirult, hogy kiszalasztotta a száján. Aztán hirtelen elkomorult. Saját magára gondolt és azonnal belátta, hogy ennek a hirtelen megöregedett magával tehetetlen öregasszonynak hiába mondaná el mostani nagy baját. Istenem, hogy is gondolta, hogy... De mikor annyira tanácstalan? Annyira egyedül van ő is! Mért van, hogy néha a világnak minden dolga ellene fordul az embernek? Hogy szerette ő Jánost, milyen odaadással és most látja csak, hogy ő is csak bajt hozott rá és nem boldogságot. Egész testét valami könnytelen kínos zokogás rázta. Ha legalább a Kati néni erős asszony lenne, akinek ölébe hajthatná fejét, de annak a maga baja is sok. Folytó érzés indult a gyomra tá­jékáról. Csavargatta a beleit. Belemart a szivébe, majd elindult fölfelé a torkához. Szinte odakapott, hogy ne engedje, hogy megszabadítsa magát szorításától, mikor érezte, hogy lassan megerednek a könnyei. Csendesen, könnyítőén hullottak alá a kötényébe. Akkor szelíden átölelte az öregasszony keskenyreaszott vállát. Odahajolt hozzá, megcsókolta és anélkül, hogy egy szót szólt volna jövetele céljáról, fölkelt és elindult. Az öregasszony is csak ránézett révedező szemeivel és nem tartóztatta. Talán azért, mert nem tudott megszólalni. Csak nézte, nézte, hogyan küzd, emelgeti Panni sárral teliragadt cipőit és távolodik tőle. Gondolattalan zsibbadt érzések kergették egymást agyában Panniről, Jánosról, az öreg­ségről meg a fáradtságról. Panni meg csak ment. Kibeszéletlen terhe ismét ráakaszkodott a vállára és húzta, nyomta bele a sárba. De könnyebben elviselte azért most, hogy kisírta magát. Beburkolódzott téli kabátjába, mert hideg csípős szél kerekedett észak felől. Senki se tudta még, hogy titkot hordoz. Édesen szégyenletes titkot a ruhája alatt. Senki se vehette még észre, csak ő tudta. Esténként csak ő hétig ezen mulattak. Erős János egyszerre népszerű lett. Volt aki kérte Endrődit: — Ugyan Imrisem, küldd el délutánra a te Jáno­sodat. Vendégem lesz, hadd élvezze a társaságát. De Endrődi sohasem tette meg. — Úgy hiszem rosszul járnátok vele. Büszke em­ber az, nem akar senki bohóca lenni. Erős János már elképzelni is nehezen tudott volna úribb módot akkori helyzetében. Amilyen komor elszánt­sággal vonult vissza mindentől a kaszárnyában, éppen olyan gyorsan illeszkedett most bele a szabadsággal elő­állt uj helyzetébe. Ellenállhatatlan érdeklődés vitte min­denfelé. A gazdája távollétében kényelmesen dőlt végig a puha pamlagon. Fölnyitotta a rádiót s még a komoly, klasszikus zenét is meghallgatta. Panni emléke most is bántotta. Néha el-elfogta utána a vágyakozás, de ko­rántsem az az érzés volt ez már, amit a kaszárnyában érzett. Kezdte más színben, más oldalról nézni a vilá­got s nem tudott már annyira együtt érezni Panni ke­sergő, szerelmes panaszkodásaival. Hiszen igaz, ő is csak szeretné mielőbb ölelő karjaiba fogni. Hü is marad hozzá akármi lesz, de a kesergés úgy sem használ. Nem is öregek, még várhatnak, ha már igy jött sora. Még tán jó is, hogy igy elkerült. Tapasztaltabb, többet lá­tott lesz, ha hazamegy. Hátha még hasznát veszi ennek valamikor. Elhatározta, hogy megírja ezt mind igy szé­pen Panninak. Ne eméssze magát olyan nagyon. Hiszen úgyis csak eltelik majd az idő és minden jól lesz. Fu­tott is levélpapírért, hogy minél hamarébb küldje a hirt Panninak. Galambos Kati néni föltürt szoknyában futkosott a három fehér szőrű kis malaca után, amit most vett csak a múlt héten, hogy engedett végre a hosszú tél is valamelyest. Igaz ugyan, hogy még csak február vége volt és ilyenkor még sokszor hó borítja itt kint a mező­ket, de azt mondják ha kidühöngi magát télen, tavasszal

Next

/
Thumbnails
Contents