Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1941-10-16 / 42. szám
i2-!k oiöai Verhntmyak Lahia 19« október, is 1007. MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK "MOZI VILÁG" HANGOS HETI HÍRADÓ A Nanty Glo-i Family Theatreben Vasárnap, Okt. 19-én d. u. 2-kor HÉTFŐN ÉS KEDDEN, OKTÓBER 20—21-ÉN A Grand Színházban vadonatúj filmvigjáték “NE HAGYD MAGAD JULCSA” ARANYOS KÉP, BRAVÚROS TELJESÍTMÉNYŰ FILM A “NE HAGYD MAGAD JULCSA” Vasárnap, október 13-én Nanty Glo-n. a Family színházban, hétfőn és kedden, október 20—21-én a Hazelwood-i Grand Színházban A “Ne HAGYD MAGAD JULCSA’’ egy vidáman megható, szivet-lelket megejtöen szén, kedves magyar film. mely egészen biztosan meghódítja az amerikai magyar filmbarátokat, kik nianapság főleg azért járnak moziba, hogy szórakozást találjanak, mire aztán bőyen ad alkalmat ezen uj magyar vígjáték, melybe Csepreghy Jenő, a most Hollywoodba szerződtetett hires magyar filmrendező úgy választotta meg a film szereplőit. hogy egymás mellé zsúfolta azokat a magyar színművészeket, akik mesterei a színjátszásnak. A “NE HAGYD MAGAD JULCSA” nemcsak azért az utóbbi évek egyik legsikerültebb filmje, mert parádés a szereposztása, hanem azért is, mert a filmben a mulatságosnál mulatságosabb jelenetek kergetik egymást és telve van, magyar filmekben eddig nem tapasztalt uj ötletekkel. Emellett aztán épkézláb és aranyos meséje is van ennek az uj filmnek, amely egy kis cseléd történetét mondja el, aki szándéka ellenére nagy vagyonba csöppen és rájön arra a régi igazságra, hogy a pénz nem boldogít és egészséges ösztöne megsúgja, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy a saját és barátai boldogságát megvédje. Dayka Margit a “Ne Hagyd Magad Julcsa” egyik jelenetében. Julcsa tényleg nem hagyja magát és aki e filmet végignézi, annak felejthetetlen élménye lesz a film főszerepét alakitó Dayka Margit játéka, aki ezúttal olyan alakítást ad, hogy az sokáig emlékezetében marad mindenkinek. Szenzációs játéka megható és mulatságos egyszerre. Hosszudereku, rövid bokorugrós szoknyában, bényi menyecskék viseletében jelenik meg a bájos Dayka Margit és a történet során átalakul előkelő dámává és mindkét alakítása, a legtökéletesebb. A további szerepekben aztán Mály Gerő, ez az istenáldotta nagytehetségii jellemszinészünk ős 400,000 NYOMORÉK GYERMEK RÉSZESÜL ORVOSI SZOLGÁLATBAN A Társadalombiztosítási Törvény, amit 1935-ben bevezettek, orvosi szolgálatot biztosított nyomorék gyermekeknek. A Munkaügyi Minisztérium Gyermek Osztálya legújabb kimutatása szerint eddig több mint 300,000 nyomorék gyermeket Írtak össze .az "országban és ezek javarésze kezelésben részesül. Számítások szerint még legalább 100,000 nyomorék gyermek él az országban, akik orvosi segélyre és gyógykezelésre szorulnak A törvény, amelyet nemrégiben kiegészítettek, felhatalmazza az adminisztrációt, hogy 3,870,000 dollárt humorának legjavát adja. Szörényi Éva játéka elragadó és csupa mosoly, Csortos Gyula egészen kivételes alakításával megrikat. Ladomerszky Margit, Szabó Sándor, Kovács Károly és Peéry Piri egészítik ki e pompás együttest és visaik diadalmas sikerre a filmet. utalhasson ki a nyomorék gyermekek gyógykezelésére, leletek felvételére és összeírására. Ezt a jótékony munkát a szövetségi kormány az egyes államokkal karöltve végzi. Ezidőszerint minden államban működik a társadalombiztosítási program e szerve, beleértve a District of Columbiát, Alaszkát, Hawaiit és Puerto Ricot is. Számos körülmény és betegség játszik közre a gyermek megnyomorodását illetőleg és ezek között gyakoriak a: tüdővész, csont-tubérkulozis, gyermek-paralizis, idegsorvadások, égések, stb. A Társadalombiztosítási Törvény bevezetése előtt csak néhány államban gondoskodtak a nyomorék-gyermekek közösségi alapon való gondozásáról. Aki egy nyomorék gyermek orvosi kezelése ügyében fáradozik, a helybeli egészségügyi hivatal, vagy az állami egészségügyi hivatal utján nyerhet részletes útbaigazítást. 22 TÉKOZLÓK merte Tímár Mátyást, az rettenetes tragédia lenne, öreg csontos arcára kiült az aggódás. Ahogy ott ült a kanapé karfájára támaszkodva, egyszerre nagyon öregnek, nagyon fáradtnak látszott. Hiába jár még most is olyan fürgén a piacra galambjaival, hiába pörlekedik, veszekszik ha kell, most azt érezte, pihenni' kéne. Fölváltás kéne ebben a soha véget nem érő görnyedésben. — Csak valami ostobaságot ne csináljon, csak el ne rontsa az a gyerek! — fohászkodott föl magában. Bentről ekkor pendült meg a citera. Előbb csak úgy hangot keresgélve, azután belevágott: “Holdvilágos csillagos az éjszaka, Szerettelek édes rózsám valaha, De minek is gondolok én tereád Szegény vagyok, nem illek én tehozzád.” Ismerte már az öregasszony ezt a nótát. Eleget korholta érte Jánost, hogy nem ilyen nótákat kellene neki kedvelleni, mert ő erős és különb legény akárkinél. Akárki lánynak is tetszhetik, de hiába. S most valahogy ő is úgy érezte, mégis csak János tudta ezt jobban, íme most, hogy teljesedni látja a kívánságot, egészen mást mond ez a nóta. Éppen nem azt, amit a szavak mondanak benne, hanem valahogy az ellenkezőjét. Milyen ravaszul is gondolták ki ezeket a nótákat. Könnyen megtévesztik az embert. A lámpa egészen bekormozta már az üveget a konyhaasztalon. Az egyik tepsiben érintetlenül párolgott a pirosra sült turóslep'én. Semmi se mozdult, csak a János citerázása töltötte be a levegőt. PANNI LEVELE A várost kaszárnyaablakon keresztül pillantotta meg először János. Egyszer ugyan már keresztül ment rajta, mikor a nagy katonaládával megérkezett ide, hiven a hozzájuttatott parancs rendelkezéseihez, de akkor csak a ládával törődött, meg a gond nehezedett irtóztatosan TÉKOZLÓK 23 a vállára. Úgy bandukolt ott, cipelve a súlyosan megrakott ládát a többi bevonuló újonc közt, hogy semerre se pillogott. S ha pillogott, hát a nagy fényes boltok, reklámok s a töméntelen nagy házak mint valami jelentéktelen cifraságok érdektelenül hagyták. Mert csak a teste, a halandó és gyarló porhüvely lépkedett a kongó köveken. János, az igazi ott ült most is Panni mellett s ölelésével melengette. Azóta, hogy bejött, nem is volt túl a kaszárnya udvarán. Dacosan kitartott szobafogsága mellett még akkor is, mikor már kimehetett volna. Élénken emlékezett még az első napokra, amikor nem akarta tűrni azt a rabszolgafegyelmet, ami az újoncokra várt. Nem látta a várost, hát kedve jött, hogy megnézze. Az elébe álló napost könnyedén félrelökte és ment. Persze összeröffentek azonnal a kaszárnyában s szurorsyos puskával hozták vissza. Most, hogy ott ült az ablak mellett s a kaszárnyaablakon keresztül nézett át a kaszárnya előtti nagy téren, hársfasoron és a háztetők fölött eléje tűnt a Rókus templom kettős karcsú tornya, megint vágyakozott volna, hogy elkalandozzon. Bejárja a fényes utcákat, kíváncsian bekukkantson abba a nagy ismeretlen világba, amit Szegednek neveznek, de csak dacosan szegte föl a fejét. — Komám, — telepedett le mellé az egyik bajtárs, aki Szeged mellett lakott azelőtt s elég jól ismerte a várost s most igyekezett fitogtatni ebbeli tapasztalatait, — látom ugyancsak lógatod az orrodat. Pedig nem érdemes. — Menj a fenébe! — mordult rá János dühösen s még jobban kifelé fordult, de a baj társ csak nem sértődött meg ilyen könnyen, hanem még közelebb húzódott. — Gyere ki velem estére, megmutatok egy pár helyet. Mit szeretsz jobban, bort vagy pálinkát? Mert nem mindegy az — tette hozzá szakértelemmel. — Aki jó bort akar, menjen el a Bablevesbe, aki pálinkát szeretne
