Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1941-10-09 / 41. szám

I2-lk Oldal

1941 Október 9

Verhovayali Lapja

ffHY PA-I OONTÍEE ANY REASONS WHY

6000■eví.Hv urn.e

JUUUS,trOOO-8YE!

i wooLp'Nr t>o ír

F/VTHCR, POR EVERY 006 HAS Hlf PAYí

WELL YfR MOTHCRT BEEN TREAflN' ME UKt * POá.1 ,

YOU fHOOLD DO 500(1' A HORRIBLE THHYfrl

POOR FATHER!

LITTLE JULIUS SNEEZER

MY BOY, I WANT TA TAKE A FAREWELL LOOK AT YOU' I'M OOiN’TA COMMIT SUICIDE!

BY BAKER

HEROES ÖT SPORT

By BILL ERWIN

CAREER * IS THE STORV OF A REAL FIGHTER. A MAN BORN TO FIGHT, AND AN ( ATHLETE TO BOXING IS A GAME HE LjO/ES TO PLAV.

ON APRIL 5- HE-FOUGHT AN OVERWEIGHT BOUT WITH THB

• V# « * ” ^

him wrm\H

TANTALIZING

OF THE

LIGHTWEIGHT 1

CRO,%5UltJ

18 TÉKOZLÓK

kony “gönye” .alakját. Ugyan, hogy szedte volna az föl utána a rendet?

— Oszt még neki nem kellett! — Harag szikrázott föl a szemében. Talán ha valaki erre jár, most kényszeríti, hogy birokra keljen vele. Szerette volna megmutatni azt a rettentő erőt, ami izmaiban feszült. De senki se jött, a sötétség pedig egyre jobban fonta köréjük finom fátyolát, mig egészen összefonta kettőjüket egy hosszú csókba. Aztán felszedték cókmókjukat és elindultak. A tanya előtt megálltak. Panni várta, hogy János leteszi a kaszát és hazakiséri, mint rendesen szokta. De János most nem mozdult, hanem valami bizonytalan vonás feszült az arcára.

— Jegyesöm vagy Panni — szólalt meg rekedtes, izgatott hangon, aztán mégegyszer mondta: — Az én jegyesöm.

— Az vagyok, János.

— Aztán ha akarnál begyünni, máma behívnálak. Együtt vacsorázunk.

Sosem volt még Panni a galambos Kati néni házában. Úgy hirlett, nem nagyon szívlelhette vénségére a vendéget, mert hogy igen ráadta magát a spórolásra. Félt bemenni. De másrészt meg nem egészen idegen. Éppen az előbb mondta János, hogy a jegyöse. András napjára paphoz is viszi. Ha spórol is Kati néni, hát csak nekik spórol. Ez a gondolat egy kicsit fölmelegitette galambos Kati néni iránt s most már bátorságosan lépett be a pitvarajtón. Galambos Kati nénit épp a kemence előtt találták. Szép pirosra sült turóslepént húzott ki onnan. De a tepsik mellett is azonnal észre vette Pannit s szélesre kitárt karokkal ölelte magához. Megtörölt egy széket.

— Hát bejöttél kedvesöm? Eszödbe jutott a vén Kati néni? Mán kezdtem is rád haragudni. Azt mondanák a faluban, hogy a vén galambos Kati néni előre nem fér össze a menyével.

Beszéd közben a fiának is széket kerített. Oda tette

TÉKOZLÓK______________________________________1£

a Pannié mellé s aztán, hogy már ültek megállt kicsit hátrább. A lámpás füstös fényénél vizsgálgatta arcukat.

— Az Isten is csak egymásnak teremtött benneteket édös gyerökeim.

Csak amikor jól megnézte már egyenkint és külön külön mind a kettőt, jutott eszébe, hogy munkából gyönnek. Méghozzá nehéz munkából, ahol bizony egész nap izzadság és por lepte őket.

— Ó én vén bolond, — feddette saját feledékenységét. — Nemhogy vizet készítettem volna mán- ahelyett, hogy itt csak bennetek gyönyörködök. De futok mán, hozom a jó meleg vizet.

S valóban olyan gyorsan mozgott, hogy Panniban is egyszerre föloldódott a feszültség, ami eddig nem engedte mozdulni és kivette Kati néni kezéből a meleg vízzel telt vaslábast, ő maga készített előbb Jánosnak mosdóvizet. Azután, hogy megint ott ültek már egymás mellett, Panná jóleső nézéssel nézett szét a kissé szűk konyhában. Sorra vette a székeket, a hosszú kanapét, ami ott-volt a hátsó fal mellett s egészen végig érte. Bükkfából faragta azt remekbe Jánosnak valamelyik barkácsoló őse. Mert hogy régi bútordarab, az meglátszik a feketére avasodott faragásokon. Támlája a csuklószerű karfán fölhajtható. Széles, hosszú asztal lesz belőle. Ezen csinálhatta galambos Kati néni valamikor az ünnepi kalácsot ha vendégeket várt. Most már nem hitte el, amit a fösvénységéről meséltek. Hogyisne. Aki ilyen finom túrós lepént süt a fiának, az nem lehet fösvény.

— A citerádra meg hoztam hurt — szólt oda a fiának, mikor látta, hogy akármennyire ízlett is a turóslepén, csak megelégelték. — Fölhurozhatnád.

János megértette, hogy a szobába küldi őket.

— Szereted a citerát? — kérdezte Pannitől, mikor leültek ott bent egymás mellett, hogy alakjuk csaknem eggyé forrt. Soha nem érezték még ennyire, mint ezen az estén, hogy ők ketten valójában csak egyetlen em-