Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1941-10-02 / 40. szám
I I 1941 Október 2. köszönetnyilvánítás Most, midőn állásomat, mint a Verhovay Segély Egyletnek központi- pénztárosa, elfoglalom, hálás köszönetemet fejezem ki ELSŐI SORBAN is egyesületünk Igazgatóságának azért a kitüntető bizalmáért, mellyel engemet az állásra megválasztott, — MÁSODSORBAN köszönöm azt a sok üdvözlő táviratot, levelet és telefonfelhivást, mely elhozta hozzám kedves Tagtársaim, ismerőseim és barátaim jókivánatait! A sok-sok üdvözlet közül kiemelem a chicagói 96-ik, a 164-ik, az 503-ik, — valamint az összes milwaukee-i Verhovay fiókok meleghangú táviratait, továbbá á Tagtársaimtól beérkezett kedves kivánatokkal telitett sürgönyök és levelek közül Mr. és Mrs. Sabo, Chicago, William Kohut, Pittsburgh, Anne Bodnar, Gary, Ind., és Stephen Iluziany, Chicago táviratait; valamint Feifar Vilmos és családja, Chicago és Tóth György, South Bend, Ind. levélbeli üdvözleteit. Utóbbi, — mint a chicagói kerület szervezője, — a többek közt ezeket Írja: . . . Kerületünk, a chicagói körzet, sokat vészit, de a legtöbbet én veszitek, mert egy odaadó segítőtárs és jóbarátom távozik innen. Azonban kell, hogy minden jó Verhovay örömmel vegye ezt a változást, mert hiszen nem azért távozik körünkből, hogy felhagyja a munkát a Verhovay téren, hanem azért, hogy azt még nagyobb hatáskörben folytassa Egyesületünk érdekében! Erőt, egészséget, kitartást és igen sok szerencsét kívánok uj munkaterén — tagtársi tisztelettel, TÓTH GYÖRGY. . , Hálás szívvel kell megállapítanom azt, hogy az amerikai magyar sajtó is igen szép sorokban közölte olvasóival megválasztásomat. Erre mindenkor hálás szívvel fogok visszaemlékezni s nem mulaszthatom el, hogy e helyen közzé ne tegyem a sok közül a chicagói legkedveltebb lapunkban, az “Otthoniban rólam irt szép cikket, mely szószerint a következőket mondja: “A chicagói magyarságot nagy meglepetés és egyben nagy meg becsülés érte szeptember 15-én Szaláczy János személyében, akit a Verhovay Segély Egylet központi igazgatósága központi pénztárnokává választott meg. Ez a meglepetés annál is nagyobb, mert a szerénységéről közismert Szalánezy pályázni sem akart es csak családjának és ismerőseinek unszolására határozta el magát, hogy részt vesz a pályázaton. így azután 24 pályázó közül a Vdrhovay Igazgatótanács bizalma őt találta legalkalmasabbnak erre a nagyjelentőségű állásra.” “Szalánezy János, szerény, de sikerekben dús, rokonszenves személyét nem kell hosszasabban bemutatni a chicagói magyarságnak. Hiszen nagyszerű magyar közéleti munkásságát itt mindenki ismeri és mindenki nagyra - becsüli. A chicagói Southsidei Egyletek és Egyházak Szövetsége, valamint a chicagói Verhovay ifjúság megszervezése terén, egyaránt feledhetetlen érdemeket szerzett magának Szalánezy János.” “Szalánezy János tehát, aki már húsz év óta dolgozott egy nagy chicagói Real Estate vállalatnál, hamarosan itt hagyja Chicagót, ahol annyira otthon volt és ahol annyira szerették, mert uj hivatása a pittsburghi Verhovay központba szólítja őt. A Chicagóiaknak bizonyára nagyon sokáig fog hiányozni és bizonyára neki Is sokáig fog hiányozni Chicago.” “A választás kétségtelenül olyan személyre esett, amely bizonyara egész Amerikában nagy megelégedést fog kelteni a jóhiszemű és becsületes magyarok között.” “Központi pénztárnokká való megválasztása kétségtelenül jól megérdemelt jutalom, mely neki díszére, a Verhovay Központnak pedig kétségtelenül hasznára fog válni.” Hasonló kellemes hang csendül ki az összes hozzám küldött üdvözlő sorokból s én ez utón is köszönöm a soksok szives megemlékezést, — se helyen is kiemelem azt, hogy pontosan és lelkiismeretesen elvégzendő becsületes munkámmal meg fogom kétszerezni azt a bizalmat, amelyet belém helyeztek — és egy szívvel, egy lélekkel fogok egyesületünk előrehaladásán fáradozni, munkálkodni! . Verhovayalc Lapja 5-lk Oldal Tagtársi tisztelettel Pittsburgh, Pa., 1941 október 1. SZALANCZY JÁNOS, központi pénztáros. VERHOVAY JUBILEUM COLUMBUSBAN Kelemen P. János tagtársunk, a daytoni “Magyar Hiradó” szerkesztő tulajdonosa, ezeket írja lapjának szeptember 19-i számában: “Október 12-én hatalmas arányú ünnepség lesz a columbusi magyar negyedben. A Verhovay Segély Egylet fennállásának 55-ik évfordulóját ünnepük a columbusi Verhovay tömegek és ezen ünnepségen meg fog jelenni a columbusi és vidéki egyleti élet minden kiválósága. A vidéki testvér osztályoknál most tárgyalják 'á columbusi Verhovaysták szives meghívását és azt mindenhol a legnagyobb örömmel fogadják. Dayton város Verhovay Nagybizottsága, amely a 249, 362 és 447-ik fiókok választott delegátusaiból áll, szintén a napokban foglalkozott a meghívás ügyével és azt a legnagyobb örömmel és kitűnő Verhovay testvérszeretettel tette magáévá. Beható megbeszélések után kimondotta a daytoni Bizottság, hogy a columbusi ünnepély sikerének érdekében széleskörű propagandát fejt ki és sajtó utján is felszólítja a daytoni osztályok tagságát, hogy a columbusi ünnepen tüntető nagy számban jelenjen meg. Gondoskodás történt egyben az oda és vissza szállításról olyformán, hogy a Bizottság ingyenes autobust rendel a columbusi ünnepségre utazó tagok részére. Természetesen tudnia kell a bizottságnak, hogy autobuson kik kívánnak utazni. Evégből a jelentkezéseket már most meg nyitják és a jelentkezések összeírását a kerületi szervező és lapunk szerkesztősége látja el. Azon Verhovay tagok tehát, akik az október 12-iki columbusi ünnepélyre készülnek, jelentsék ebbeli szán dékukat Bumbulucz József szervezőnél, kinek telefonszáma HE 2785, vagy lapunk szerkesztőségében, ahol a telefonszám AD 9722. Megjegyezzük, hogy a daytoni Verhovay jubileumi pikniken Columbusból több mint száz vendég jelent meg. Daytoni Verhovay testvérek, most rajtunk a sor!”-OSCRANTON, PA. . 174-ik fiók Rendkívüli gyűlése október 5-én lesz a Szent István római katholikus templom halijában (Clearview St.) három órai kezdettel. Kérem tagtársaink szives megjelenését. Tagtársi tisztelettel RACZ ANTAL, titkár. Az Erdélyi Bevonulás Évfordulóján Régi közmondás, hogy a Gondviselés malmai lassan őrölnek, de nem szűnnek meg dolgozni és végeredményben győzelemre viszik az igazságot. Éppen most múlt el egy esztendeje annak, hogy odaát Magyarországon megnyíltak ismét a sorompók a magyar nemzetre rákényszeritett trianoni határok egy részén és a honvédség menetoszlopai megindultak egyszerre több helyen, hogy az ezeréves magyar haza értékes részeit újból birtokukba vegyék. A magyar honvédség első osztagai történelmi utón hatoltak be Erdélybe, a Szamos, Körös, Tisza és Visó völgyében, amelyek annakidején Bethlen Gábor, Bocskay István, Rákóczi Ferenc hajdúit, lovasait és Bem apó honvédéit köszöntötték. . ■ A magyar rádió tiz napon át csak a magyar honvédek diadalutjáról számolt be elmondván, hogy fogadták Magyarország kormányzóját és a magyar katonákat Szatmárnémetiben, Nagyváradon, Kolozsvárott, stb. és a Verhovayak Lapjában is szebbnél-szebb képekben gyönyörködhettek tagtársaink és olvasóink nyomban a bevonulás után. Minden úgy történt, ahogy a költők is oly szépen megírták: Huszonkét hosszú évnek szenvedése: Gyalázat] átok, tépő gyötrelem ... Reményt vetni és csüggedést aratni Földönfutóként, szétdult földeken ... Otthont nem lelni ősi kúriákban És nem nyugodni ősi hant alatt... Mind-mind zugó viharként elsöpörte Az áldott hir: Erdély szabad! Szabad!... A magyar honvédet világszerte úgy ismerik: jó katona. Az volt ezer éven keresztül; — igy ismerte barát, ellenség egyaránt. Trianon után a Felvidék és Erdély megszállásáig, — édes keveset hallottunk a magyar honvédről. — Ennek meg voltak a maga okai. A csonka és vérző Magyarország maradt ugyanis a végén egyedül azok közül, akik számára az állami szuverénitás jogai között nem szerepelt a szabad fegyverkezés és önvédelemre való berendezkedés lehetősége. A magyar kormány sorozatos lépései, az általános középeurópai helyzet végre meghozták A- még négy évvel ezelőtt, — a magyar fegyverkezési egyenjogúság deklarálását is éppen a tizenkettedik órában. Akkor már recsegett-ropogott a Világháború utáni Európa berendezése. Majd újabb világháború krízis szakadt Európára és e sorsdöntő időkben a magyar nemzet katonai vezetői úgyszólván hetek alatt, a föld alól, varázsolták elő a korszerűen felszerelt, minden szükséges fegyverzettel ellátott, harcrakész és lelkes uj magyar hadsereget, a minden követelménynek megfelelni tudó uj m. kir. Honvédséget. Az erdélyi bevonulás évfordulóján azonban fájó szívvel kell megállapítanunk, hogy a magyar honvédség elszomorító krízis elé került. Ma idegen érdekekért ott vérzik Ukrajnában és Hitler rendelkezik felette. Sok, nagyon sok történt azon egy esztendő alatt, amióta a magyar honvédség első osztagai behatoltak Erdélybe. Hol vannak ma azok az “osztagok”? Talán Eckhardt Tibor felel meg erre a legjobban a most kiadott Proklamációjában, melyben a többek között ezeket mondja: “ ... Hitler hadserege bevonult Magyarországra .., Megfosztotta a magyar kormányt akciószabadságától és elhallgattatta a közvéleményt. A tiltakozást, mely minden magyar lelkében égett, Teleki István miniszterelnök fejezte ki, aki a magyar múlt dicsőségének erőszakos beszennyezői ellen tragikus lázadóként, véget vetett életének ... Magyarországot lépésről-lépésre kelepcébe vitték és belekényszeritették a kizsákmányolásnak, lelki és fizikai rabszolgaságnak és vérontásnak náci-tervezte európai ‘‘uj rendjébe,” hogy a nácik uralmi vágyait szolgálja életbevágó érdekei rovására ...” Végtelenül elszomorító, hogy ama lelki és fizikai rabszolgaságnak és vérontásnak náci-tervezte európai “uj rendjé”-ért vérezniök és pusztulniok kell a magyar honvédeknek is... Ilyen szörnyű árat kell a magyar nemzetnek fizetnie azért, hogy megnyílhattak egy évvel ezelőtt a trianoni határok és az ezeréves magyar haza tényleg vissza is kapta ősi birtokának egy részét... VERHOVAY FIGYELŐ. *
