Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1941-09-18 / 38. szám
12-flc Oldal Vcrhovayak Lapja. 1941 Szeptember 18 LITTLE JULIUS SNEEZER ■T BAKE! WHY THAT'S EASY/ ( TT) TELL HIM TO WAIT UNTIL YOU GOT BACK! HEROES OF SPORT By BILL ERWIN j THIS SCRAP IS PROBABLY THE MOST PUZZLING BOUT IN RING HISTORYLET'S WATCH THE. TWO CORNERS — IN THIS CORNER WE HAVE JIM 8RADD0CK THE MAN WHO BEAT ba£R,the SL AN OLD MAN ÍN RING EXPERIENCE, KEEN AND CLEVER..... AND... IN THIS CORNER WE HAVE JOE LOUIS, YOUNG. A TERRIFIC LEFT-THE HARDEST MAY-SCHMELING* * EVER FELT— BUT STILL A LITTLE BEWILDERED, LOSING HIS HEAD WHEN „ CORNERED 0. , BRMJDOCK.OLD? ( - SAY CORBETT *< \WEMT15 ROOMDS I ( vcu VllTH JEFFRIES II ' Arr J4-1 AM' , ■, l^braddocks! , BEEN A .CLEAN LIVER,' Vi AND IN NEW YORK, THE BETTING BOYS ARE STYMIED — 6 TÉKOZLÓK Jánost is elfogta valami különös érzékenység, amitől olyan nehéz lett valami a gyomra tájékán, hogy szeretett volna közel hajolni édesanyja elnyűtt arcához, lehajtani fejét abba a puha ölbe, amely neki a legpuhább volna valamennyi közt. Egyedül és együtt voltak most érzésben úgy ahogy tán sose mióta János csak emlékszik. — Milyen jó lenne megmondani ezt. Talán minden másképpen lenne, de azt mán tudta, hogy ezt soha de soha nem fogja tenni. Egyszerűen, mert nem tudja fölemelni a kezét, nem tudja megfordítani a fejét s fél, hogy a szemeiben könnyek jelennének meg. Nincs ennek mán több magyarázata, ültek egymás mellett. Akartak valamit, égett a szivük és mégsem találtak egymásra egészen. János nem szólt s az öregasszony se mert többet mondani. Lassankint rájuknehezedett a csönd és folytogatni kezdte.-r- Ágyat vetők — mondta az öregasszony s a varázslat szétfoszlott közöttük. János egyszerre észrevette, hogy egy légy beszorult a forró lámpaüvegbe s ott keservesen sirdogál és kering reménytelenül, mig leégeti majd gyönge szárnyait. Aztán megint a Timár Pannira gondolt. — Dolgos lány az — állapította meg magában helybenhagyólag — s ha nem is a legszebb a faluban, olyan akit az Isten is szerelemre teremtett. Legelsőbb is a szája. Piros az mindig pirositó nélkül is és puha, meleg (most is melege lesz a gondolatra) s ha rámosolyog, János még azt is elfelejti azonnal, hogy arccsontjai kicsit erősek. Keble asszonyosan telt s farán a bő szoknya is megsimul, ha hajolva dolgozik. Vastag hajfonatát minden lány irigyli s mindamellett olyan szerény, mintha semmije se lenne a dolgos két kezén kívül. No nem Timár vér, az bizonyos. Timár Mátyás legénykorától büszke, rátarti volt, azóta meg, hogy nagygazdává lett, éppen nehéz hozzáférni. El se hiszik majd a faluban, hogy éppen Erős János kapta meg a Timár Pannit. TÉKOZLÓK 7 Galambos Kati néni tudta már azt is, hogy tiz hold földet kap Panni az apjárul a Szilágyi düllőben. Számította, hogy Jánosnak hat lesz. Éppen szomszédos is amazzal. Az Isten akarattya ez: ó Boldogságos Szűz! Elégedetten dörzsölgette aszott kezeit s álmában is . édes lányának szólitgatta Pannit. * *. * A nyár meg csak jött'és érlelte ott kint a gabonaszemeket. Sárga és szépséges búzatáblák ringatóztak a haragoszöld kukoricatáblák közt. A templomban urfelmutatásra konditottak. Úgy lebegett a hang a ragyogó nyári napfényben, diadalmasan Boldogujfalu házai fölött, mint valami boldog sóhajtás. Lázas készülődés érzett most ki a vasárnapot ünneplő emberek zsivaj gásából s aki betekintett a tágas udvarokba, láthatta ott a kerítésre vagy a nagy eperfa alsó ágára akasztott kaszákat, mint valami nagy esemény előhírnökét. Vadonatúj gyüjtővessző mindegyikre feszítve. Már napok óta hallani lehetett hol itt, hol ott a kalapálás csengését. A régi zsuptetős házak dohos, nehézszagu szobáiban épp úgy a közelgő aratásról beszéltek ezekben a napokban, mint a piroscserepes gazdaházak tágas udvaraiban. Csak ott a szegények azt számolgatták, hogy ha valami vak meleg, vagy más Istencsapása tönkre nem teszi még a gabonát aratás napjáig, megkereshetik télire a kenyeret (Hála legyen érte az Urnák) s ez sokban különbözött attól az önelégült mosolytól, amivel a parasztgazdák becsülgették egymás közt a várható eredményt. Minduntalan megálltak az utcán is. összeverődtek, vitatkoztak, mert voltak már, akik újféle vetőmaggal próbálkoztak. Ábrahám Jóska volt ebben a vezető. — Minden urfélének beugrik az — mondta róla a sógora, Timár Mátyás, aki viszont tűzön égette volna el mind, aki böcsmérelni merné előtte azt az igazi drága acélos pirosszemü biizát, amit már az ő ősei is mindig vetettek. Vetőmagot cserélni? Még azzal se szívesen tette,
