Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1941-09-25 / 39. szám
TWO SECTIONS VOL. XXIV. ÉVFOLYAM 1941 SZEPTEMBER 25. NO. 39. SZÁM EZ A SZÓ a francia “silhouette” magyar kifejezője. Nem jó szó, mert a fogalmat nem pontosan födi, de nekem most a francia eredetinél is alkalmasabb arra, hogy magamat megértessem. A magyar “árnykép" ugyanis kettős értelmű. Nemcsak a konturos (körvcnalas) rajzot nevezi néven, de valami olyanfélét is jelent, hogy: a dolgok sötétebb, rosszabbik oldala. Árnyoldala. Azért jó most nekem ez a sző, mert azon gondolkozom, hogy az ember mennyire elrontotta az életét. És akármennyire is ezt vagy azt a világnézetet teszi felelőssé érte, az a valóság, hogy minden ember egyformán bűnös abban, hogy a világ olyan, amilyen. Bűnös minden olyan ember, aki Káin és Ábel óta, önzéssel, gyűlölettel táplálta a földi légkört. — Édes öcsém, — mondotta nékem egyszer egy kiváló magyar gazda, — a jószág mindig olyan, mint a kosztja. A lő, há szalmával étetjük, megkőcosodik. Ellenben, ha zabra fogod, kiselymesedik a szőre. A liba. ha halon él, élvezhetetlen. Ha azonban kukoricával tömjük, egészen jó dolog a pecsenyéje, miként azt az álmoskönyv is mondja. A disznó, más, ha moslékon hizik és más, ha makkon neveljük fel. És Így tovább . . . egészen a selyemhernyóig, ami — mint jól tudod, édes öcsém, — csak a szép, egészséges eperfalevéltől ereszt igazi selymet, bár, — ha nincs más, — megeszi talán a keserülaput is. De maradjunk talán a disznónál, hiszen — bocsánat, — de a mai világhoz az hasonlít legjobban. Abban is, hogy mostanában — ismét bocsánat, — de a világot is leginkább moslékkal táplálják. Az Ember, az emberiség, — miként a kazánfűtő, — lapátszámra, minden válogatás nélkül, hányja a gyomrába mindazt, amit lapátra kaphat. A faji háborgást, a vallási villongást, a gyűlöletet, az önzést, a golyót, a bombát, a pusztulást, a halált és az agyongázolt gyönyörű eszméket. És a Világ bizony meglehetősen éhes. De nem “moslékra”, hanem “makkra.” A szépre, a jóra, a nemesre, a legtisztább lelki élelemre éhes. Tudom ezt magamról is, aki — bárhogy is megbújok itt a magam kis íróasztalánál, — mégiscsak része vagyok ennek a világnak. Egyik olyan sejtje, aki irtózik az ilyen pocsolyaizü élelmeknek még az illatától is és mégis lenyelem én is minden nap a rámeső adagot. Lenyelem a lapokból, a szónoklatokból, a rádiós adagolásokból, az embertársaim bogáncsos szándékaiból és minden más lapátokról is. Lenyelem és kétségbeesetten állapítom meg magamról, hogy — a sejttheória alapján, — lassan már én is rászokom a “moslékra.” De azért, istennek hála, még tudok különbséget tenni a kosztjaink között és nagyon megérzem, ha nagynéha, véletlenül, valami szebb gondolat, eszme, esemény, cselekvés kerül lapátra. Megérzem az izét és boldogan nyelem le, minthogy bizonyosan sok más embertársam is Így tesz, ha ilyen izek kerülnek eléje. Például: ha a finn Sibelius csodálatos zenei költeményeit hallgatom; ha Mussolini helyett Tito Schippa énekel a rádióba; ha Kosáry Domokos magyar históriáját olvasom; ha a kifestett diáklányok közt egy-egy valódi rózsásarcu kislányt is látok; ha a munkások nem arzenálok, hanem szebb életcélok kazánjait fütik; ha egy Kovács Ferenc vagy Ormay Jancsi kerül a testi és lelki versenyek döntőjébe; ha közéletünkben a marakodásnál természetesebb és nemesebb szándékok egységesedését látom és ha a Verhovay észreveszi és honorálja az olyan egyleti és magyar értékeket, amilyen ime: Szalánczy János. Ilyenkor a fekete “árnykép”, a mi szomorú életünk, kiszínesedik előttem és valami nagyon jó iz tölti el a világnak nevemmel jelzett sejtjét s önkénytelenül is arra gondolok, hogy milyen gyönyörű volna az élet, a világ, ha ilyen táplálékkal “étetnénk” és ném gyűlölettel, nem gonoszkodássaL TARNÓCY ÁRPÁD. “ÁRNYKÉP59 Sikeres Munkát Végzett Igazgatóságunk a Múlt Héten Lezajlott Félévi Rendes Gyűlésen A múlt héten minden szem Pittsburgh felé tekintett és tagtársaink kíváncsian lesték, hogy milyen munkát fog végezni Igazgatóságunk és kivel. fogja betölteni a központi pénztárosi állást? A múlt heti számunkban e helyen beszámoltunk már az eredményről s örömmel állapítjuk meg most is, hogy Egyesületünk vagyonának a kezelését olyan ember fogja átvenni, akinek tisztességéhez és becsületességéhez a legkisebb árnyék sem férkőzik; — aki végigjárta a családját, egyletét és hazáj átszerető derék munkásemberek kálváriájának minden stációját; — aki pontosan olyan munkásemberek sorából kerül be most abba a szép, de felelősségteljes állásba, mint amilyen egyszerű, de derék munkásemberek voltak ama Verhovay bányászok, akik megalapították a mi drága egyesületünket, felvirágoztatták azt és úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetekben olyan magas nivóra emelték, hogy az utódok hálája mindenkor megnyilatkozik, ha rájok gondolunk és egy-egy bizakodó pillantást vetünk a Verhovay jövőbe is, melyet biztosítani és sziklaszilárddá felépíteni könnyebb, ha tudjuk, hogy izig-vérig Verhovay kezeli majd a Verhovay vagyont s a tagság bizalma meg ad neki minden támogatást. Igazgatóink a gyűlés kezdetén a központi tisztviselők szokásos jelentéseit hallgatták meg s azokat letárgyalták és jóváhagyták. Egyúttal felülvizsgálták a központi hivatal működését, vagyonkezelését — szóval az egész Verhovay adminisztrációt is, melyet helyesnek és kifogástalannak minősítettek. Igazgatóságunk részletes munkásságáról Lapunk e heti számában a felvett és közzéteendő jegyzőkönyv tiszta képet nyújt s igy mi most, — mint minden hasonló alkalomkor megtettük, — csak a főbb határozatokat emeljük ki az alábbiakban: Az igazgatóság a clevelandi Verhovay Otthon átalakítási költségeire további 5000 dollár kölcsönt szavazott meg, mivel beigazoltnak látta, hogy a már folyósított 8000 dolláros kölcsönnel a tervbevett munkálatok nem lennének befejezhetők. Az igazgatóság saját kebeléből egy háromtagú állandó Építkezési Bizottságot kreált, oly célból, hogy a jövőben minden egyes Verhovay Otthon épitési, vagy átalakítási terveit alaposan és részletesen átvizsgálja, mielőtt a kérelmek elintézést nyernek. Ezen állandó bizottság tagjaivá: ARI B. ALBERT alelnök, BROGLE1J FERENC és MACKER GYULA igazgatók jelöltettek ki. Tárgyalta az igazgatóság az Amerikai Magyar Szövetség jelvényeinek az ügyét is. A Szövetség jelvényei közismertek. Tetszetős formában vannak elkészítve azzal a felirattal, hogy “Free Americans for free Hungary!” Találó jelmondata mellett, a mostani függetlenségi mozgalomnak nagyszerű, kis szimbóluma ez s az igazgatóság elhatározta, hogy a megrendelt 15,000 drb. gombjelvénj bői az egyesületi taglétszámnak arányában a Verhovayra eső részt átveszi és a jelvényeket darabonként 50 centes árban bocsátja a magyar testvérek és a Verhovay tagtársak rendelkezésére. Mielőtt erre vonatkozólag Lapunkban általános hirdetést teszünk közzé, már most felhívjuk azokra tagtársaink szives figyelmét. Az igazgatóság ^a pittsburghi 34-ik fiók Verhovay Otthon építkezése ügyében kiküldött bizottság előteirjesztését is meghallgatta és engedélyezte az újabb 5000 dolláros jelzálogkölcsön folyósítását, mert az Igazgatóság és az Ellenőrző Bizottság közös megállapítása szerint az anyag és munkabérek emelkedése szükségessé teszi tízt. Örömmel vette tudomásul az igazgatóság Csömör Mózes ama jelentését, hogy a Granite City-ben levő Otthon ebben az esztendőben tartozásának közel 10%-át letörlesztette. Az igazgatóság jóváhagyólag tudomásul vette a központi tisztviselők ama előterjesztését, hogy ötvenezer dollár készpénzért az egyesület U. S. Defense bondokat vásárolhasson s ezáltal az ország honvédelmének segítségére lehessen. Szerdán, e hó 17-én, még gyűlésének megkezdése előtt, clszomorodott szív vei vette tudomásul a Verhovay Segély Egylet igazgatósága, hogy Siket Imre, new yorki igazgató leánya életének legvirulóbb szakában, 24 éves korában elhalálozott, miért is midőn tudomásul vette azt, hogy Siket még az éj folyamán elhunyt leánya T
