Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1941-09-18 / 38. szám

1941 Szeptember 18 11-lk Oldal A Gyermek Tagok Osztaléka A JUNIOR ORDER ügykezelőinek szives figyelmébe Igazgatóságunk határozata értelmében, a havi 25 és 15 centes kötvénnyel rendelkező gyermektagjaink ebben az esztendőben is kapnak osztalékot, ha a következő fel­tételeknek megfelelnek: 1) ha kötvényük 1938. január haváról vagy azelőtt­iül van érvényben — szóval 1940. december 31-én már három esztendős volt. 2) ha hávidijuk 1941 szeptember 30-ig ki lesz fizetve, azaz szeptemberi zárlattal nem lesznek hátralékban. Osztalék címén, mindazoknál a gyermek tagoknál, akik a fenti feltételeknek megfelelnek, HÁROM HAVIDIJ azaz az okt., nov., decemberi havidij lesz jóváírva. Az elmúlt esztendőben több fióknál félreértéseket okozott az osztalék, egyes ügykezelők olyan tagoknak ad­tak osztalékot, akik erre nem voltak jogosak, mások, vi­szont a gyermek tag hátralékait nem akarták elismerni. Ebben az esztendőben minden félreértést elakarunk kerülni s éppen ezért a következőket közöljük. A fiókhoz visszaküldött havi jelentőn minden gyermek tag nevével egy sorban fel lesz tüntetve, az első rovatban melynek fejeimé “Monthly Dues” az. hogy az illető jogos-e osz­talékra? Az első rovatban egy “DIV.” bélyegzőt használunk. Amely gyermek tag nevével egy sorba ez a “DIV.” bé­lyegző le van nyomatva, az a gyermektag három havi dijat fog osztalék cimén kapni, HA HAVIDIJÁVAL SZEP­TEMBERI ZÁRLATTAL nem lesz. hátralékban. A gyermek osztályaink ügykezelőit szeretettel kérjük arra,- hogy a névsort pontosan nézzék át, hegy az eset­leges félreértéseket, tévedéseket az osztalék utalása előtt eligazíthassuk. Azok a gyermek tagok, akiknek A-J, B-J, C-J kötvé­nyük van, szinte kapnak osztalékot, ha kötvényük múlt évi zárlattal már három esztendős volt s szeptemberi zár­lattal nem lesznek hátralékban. Ezek a tagok osztalék cimén ugyanazt az összeget kapják — mint amit az el­múlt évben kaptak. PERRYOPOLIS, PA. 389-ik fiók Felkérem a fiók összes tagjait, hogy tartsa köteles­ségének minden tag havi di­jait minden hónapban 22- JKE ELŐTT BEFIZETNI, mert havidijakat az ügyke­zelő az illető hónapra 22-ike után nem fogad el senkitől sem, mivel az összegyűlt tag­­dijakat 23-án már beküldi Pittsburghba a központi pénztárba. A hátralékosok az osztalékra ha igényt tar­tanak, akkor ebben a hó­napban is szeptember 22-ig havi dijaikat okvetlenül hoz­zák rendbe. Tagtársi tisztelettel Domokos József, ügykezelő.--------------O-------------­AKRON, OHIO 91-ik fiók Már most szives tudomá sára hozom összes tagtár­saimnak és az akroni ma­gyarságnak, hogy a nagy Verhovay család 55 éves fenn állásának ,és Takács 20 éves elnökségének jubileumát, nagy bankettel egybekötve 1941 OKTÓBER 19-ÉN, VA­SÁRNAP fogjuk megünne­pelni, melyre az Akron és környékén levő összes Ver­hovay tagtársakat és az összmagyarságot szeretettel hivja meg a rendezőségünk. Verhovavak Lapja F elhi vas! Arra a szívességre kéram azoknak a fiókoknak titká­rait, amelyekből katonai szolgálatra bevonult vagy bevo­nultak fiatal tagtársaink, hogy írják meg azoknak jelen­legi címét. Akár megmaradtak tagjaink sorába, akár be­váltották kötvényüket, szeretnénk egyesületünk nevében őket egy kis emlékeztető ajándékkal megkeresni. Ez a kérésünk a szülőknek vagy a hozzátartozóknak is szól, azzal a kibővítéssel, hogy amennyiben gyermekük vagy rokonuk az Egyesült Államok hadseregében vagy haditengerészetében szolgálatot teljesít s egyesületünk­nek tagja vagy tagja volt — tudassák ezeknek a címét a fiók titkárával, aki bizonyára örvend majd annak, hogy azt részünkre továbbíthatja. Kérésünk megújítása után maradok, tagtársi tisztelettel DARAGÓ JÓZSEF, kpi elnök. Jó zenéről és hűsítőkről gon­doskodva lesz. Banket után tánc.* Tagtársi tisztelettel Frank Rapatyi, titkár. --------------o-------------­FELAVATTÁK A LIGONIERI UJ BETHLEN OTTHONT Augusztus 31-én, vasárnap volt a “Bethlen Otthon” magyar Aggmenházának és uj árvaházi épületének ün­nepélyes felavatása Ligonier, Pa.-ban. Vallásfelekezetre va­ló tekintet nélkül — az or­szág minden részéből — za­rándokoltak Ligonierba er­re a napra az amerikai ma­gyarok. A “Bethlen Otthon” veze­tősége, Nt. Dr. Nánássy Lajos árvaatya és Nt. Kalassay Sándor aggmenházi igazgató, természetesen páratlan ven­dégszeretettel fogadta és lát­ta a megjelenteket, akiknek arra is alkalmat adott, hogy megtekinthessék a “Bethlen Otthon” tulajdonát képező farmot és bányatelepet is. A felavató ünnepséggel kapcsolatban gyűlést tartott Ligonierban a Református Egyesület tisztikara, vala­mint az egyesület összes köz­ponti szervezői is. A ligonieri nagy napok a múlt hét szerdáján értek véget a Református lelkész­egyesület gyűlésével, ame­lyen Nt. Dr. Újlaki Ferenc toledoi lelkész elnökölt. 8 i TÉKOZLÓK akiről maga győződött meg személyesen, hogy nem va­lami újfajta elrontott magot vetett, hanem olyat mint ő, amit igaz gyönyörűség csak megsimogatni is. Gyanakodva vette föl tenyerébe a Gulyás András búzáját, akitől leg­utóbb is cserélt. Egyik tenyeréből a másikba szórogatta, mintha csak a súlyából, vagy abból a halk kis neszből akarta volna kitudni az igazságot, amit a kis magok szórása okozott. — Olyan búza ez, hogy a faluban se találnál jobbat — dicséri Gulyás a portékáját, — de ha gondolod, hogy nem éri meg, hát hagyd. Ne félts engem, nem vesz a nya­kamon. Osztán azt nem mondhatod, hogy tukmáltam. Tímár látszólag ügyet se vetett rá, pedig valójában nagyon is figyelte. Tudta, hogy azér beszél mert drágán szeretné adni. Legalább is tiz kilót kér rá minden má­zsára — gondolta s nem vágott neki azonnal a cserének. — Bizony Isten komám, — felelte csak úgy közömbö­sen — nem azért mondom, de magad is láthatod, hogy az én búzám különb. Hát hiszen szép, szép ez is, de annak a lisztje olyan, hogy a gyerök is rétest nyuthat belüle. Gulyás egy ideig fontoskodva hallgatott. Homlokára komor redők ráncolódtak, mintha komoly nagy sértő­dés esett volna. De ahogy megszólalt, nyoma se látszott ennek: — Azért ez se kutya ám. Nem bizony, majd meglá­tod. Persze én nem erőszakolom. Ahogy gondolod. Ha úgy meg vagy elégedve a magadéval, tán jobb is vóna nem cserélni. Igaz, hogy az apámtul is mindig azt halr lottam, hogy amelyik gabonát nem cserélik ... — Né taniccs té engöm — fakadt ki bosszúsan Tímár, mert látta már, hogy hiába mesterkedik, meg kell adni a ráadást. — Tudom én magam is mi köll a búzának. Azt mongyad inkább, hogy adod? Gulyás arcán egy kis derültség futott keresztül. De csak alig észrevehetően. Szegény ember volt s abba a néhány hold földjébe mindig búzát vetett. Vetőmagnak szánt búzát. Nem adhatta hát olcsóért. Majd bizony. TÉKOZLÓK 5 bizalmába fogadja. Egy kicsit legalább pótolta volna elvesztett élettársát, vigasztalta volna egyedüliségében. János azonban nem értette ezt meg. Erősen fölkavarodott benne az indulat. Ő csak egy házsártos öregasszonyt látott, aki meg akarja keseriteni a mai gyönyörűséges napját is. Már a torkát folytogatta valami káromló szó, valami durva sértés, hogy elhallgattassa, de az öreg­asszony is egyszerre észrevette, hogy elkalandozott, hogy csak önmagát, ostoba vénasszony — házsártosságát okol­hatja, ha egészen elromlik a szépnek tervezett este. Fakó kicsi arcán végigrándult még egy-két elfolytott keserű emlék-okozta rángás, azután lassan kisimult. — Hát csak nem köll mindönt komolyan venni. Öreg vagyok mán, oszt csak sok kinnya vót számomra a világnak. Eljár a szám, de te ne bánnyad azt. Erős, szép nagy fiam. Hála Istennek dörék egy lánt választottál. — Aszongya édösanyám? János szemében is fölcsillant erre egy kis büszke­ség. Igaz, hogy az elébb haragudott, fheg hogy nem is akart beszélni az egészrül, de ha mán úgy is benne van. Mert az tagadhatatlan, most az egyszer minden úgy sikerült, ahogy kitervelte. Előre kitervelt mindent, nem rontott ajtóstul Timárékhoz. Magaelégedetten várta mit mond még édesanyja. Csak mondjon. Most mán mond­hat, nem bánnya. — Úgy látom csakugyan — csapott rá Kati néni mohón erre a szivet-lelket vidámitó témára. — Úgy lá­tom meg úgy is lössz az, hogy Panninak nem köll se­gítség a kenyérdagasztáshoz. Ha mög gyerököt ád néki az Isten hát nem keres rajta sokat a bába. Neköm mög lesz végre kivel szót váltanom. Lösz aki mögvesse a fejemalját utolsó éccakámon is. Édös Fiam bizony nagy öröm ez mán neköm. Olyan -nagy, hogy — most mán megmondhatom — ezért imádkoztam én minden nap. Ezt hordozom ebben az öreg fejemben mindig. Azért eztet csak jegyözd mög, hogy édös lányom lösz neköm a menyem.

Next

/
Thumbnails
Contents