Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-01-23 / 4. szám
1941 Január 23. 15-5k Oldal VerhovayaJi Lapja LITTLE'JULIÜS SNEEZER WHV Oert nothi WSEE YÖ* ALL CANT WMKT IS THE MATTER. WITH VOOR FEET. ---------, SAN 00 r ,----GAWOS TRUFT VO FHOULD’MT MAfcfi FUN OF MA FEET PO’ X mb cant help itj r— • VTRONÖ WID MA 3— FEET,« eg TELL WHAT AM LIABLE TO TURN UP} j---------YOU CANT HELP IT? WON the bantam and FEATHERWEIGHT CROWNS, ^AND KNOCKED OUT THE ÄU6HT WEIGHT CHAMP^—, ■ AND VW6 THROUGH BOY If * ever CONNECT./ STRUCK OUT 'n i 68 MEN IN 45 r 1 INNINGS/ t'l BALTIMORE- 1923' whenever YOU FEEL DISCOURAGED^ THINK OF TOMMY MfAUllFFE, WHO MADE THE GRADE,DESPITE HIS TERRIBLE HANDICAP FEW HAVE. BEEN FASTER, OR MORE PUZZLING •— HEROES OF SPORT • j a 1 ...............^ By BILL ERWIN? 220 MAGYAROK CSILLAGA — Ha igy akarod éppen, majd, akkor István megkéri Ajtony urat... — Az ur nem kér a szolgától, — rázza fejét Sarolt. A szolga csak engedelmeskedik. Erdély a tiétek. — Csak hozza Isten győztesen! ... — Győztesen jön! — int Sarolt bizonyossággal. Nem dobban nagyot a szive, csak édes nyugalom ömlik el rajta. Olyan szépségesen természetes az, amit lát. Egyik kezével gyöngéden felemeli Gizella lehajtott arcát, másikkal kimutat az útra. Gizella boldog megrendüléssel sikolt s az ablakba fut. Feláll Sarolt is, odalép ura oldalához, egyenesen, lángoló szemmel néz Gizella feje felett, oda... s halkan jelenti utának: — Zugás támadt s fegyverek csillognak a bukó nap fényében... Messze, elől, vágtat a zoltán ... Alakja nő ... Feketén válik ki a sárga ragyogásból... Magasra tartott jobbjában a császárdárdája ... Aranyos nyele idevillog... Fekete kialudt nap van odatüzve a hegyébe... Mintha az égen lebegne, felénk... Fekete véres fej... Koppány feje, uram... 1 . ... Már látszik az aranykeresztet hordozó heréid... Mögötte, most, a lovagok között... Fehér mén, ezüstvértezet... Magas, egyenes, mint a fenyő.... Már az arcát is látom ... Csak én ... Vüágit az arca, fölragyogó csillag .. A Nagyur megérkezett... Csendesen nyült a kis asztalka felé. Aranyserleget vett a kezébe. Titokzatosfényü, fekete ékkövek szikráztak rajta. A halotthoz hajolt s régi szerelmes mosolyával súgta neki: — Megígértem, hogy megkeverem. Lehunyt szemmel itta ki. Odasimult urához, mint máskor s mellére hajtotta fejét. Gizella megbüvölten állt az ablakban. Szive mint, ünnepi harang, zengett a Győztes elé. Az elsötétült ég órjási boltján csak egyetlen csillagarc ragyogott. —«••Vége. — - ,-.1 MAGYAROK CSILLAGA 217 Az öreg bort loccsantott kulacsából a láng közé: — Nó, nyargaljatok, fiaim, a piros táltoson!... Boldog mezőkre, a Te jutón át!... Nagyot húzott maga is a kulacsból. Kissé távolabb a földre kuporodott s nézte, mereven csillogó szemekkel, fiai távozását. Mikor került oda az a másik, nem vette észre. Egyszer csak ott ült szemben, az itatóvályu szélén. Feje búbján lobbott vetett a fehér láng, vértelen arca halálfejként világított, madárkarmai a koboz húrját tépték s vonított: Az mi fényös napunk véribe fulladott, Égről lehulltanak az mi csillagaink Fekete üngébe az halál béfogott. Magyari népöm te, jajj, már végöd vagyon... Beő felszökött. Szilaj düh rázta meg a csontjait. Véres szemekkel pillantott maga körül. Végre, hangot adott valaki az ő gégébemarkoló kínjának! Szeme a kanra villant, amely ott nyöszörgött a kunyhó sarka mellett, földbeturva fejét. A kocák hozzábuttak, reszkető bőrrel. Beő rohant s szétrugta őket, veszett káromkodással. A kan mély görgéssel lódult meg. Beő már a hátán volt, nyomta le ágaskodó fejét, oldalát szorította s öklével verte a máglyának, őrjöngve kezdett nyargalni az állat a kegyetlen kényszer alatt. A tűz előtt visítva megtorpant, fordult, de a térdek s öklök nem ismertek irgalmat: vissza! Négyszer-ötször ismétlődött ez, Beő üvöltözése közt, mig a megbolonditott pára saját szédületétől lökve, veszett körfutásba fogott a lángoló, forró bűzt okádó máglya körül. A kobzos fehérjükre fordult szemekkel vijjogott: Erdők: induljatok, hegyek: omoljatok, Nagy vérhabot hányó vizek: áradjatok! Föld, az te hátadot rázd meg talpok alatt, Az mi fiainkért tik bosszút álljatok! ... Beő kése villant s arcába hasított, jobbról-balröL v.w‘
