Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-05-08 / 19. szám
1941 Május 8. 7-ik Oldal Beszélgetés Egy Verhovay Orvossal Korunk Betegségéről (A Verhovayak Lapja eredeti cikke) Verhovayali Lapja______________ A napokban ismét felkerestem az egyik orvosunkat, akivel — éppen úgy, mint a múltkor -— hosszabb ideig elbeszélgettem olyan dolgokról, melyek mindnyájunkat érdekelnek. Beszélgetésünket úgy adom le, ahogy megtörtént. ÉN: Egy igen érdekes thémáról: korunk betegségéről, az idegességről szeretnék egy kis felvilágositást kapni Doktor uramtól és egyúttal arról is, hogy milyen utonmódon szabadulhatunk meg tőle? DR. VERHOVAY: Kétféle kórtünet van. Idegesség és neuraszténia, vagyis ideggyengeség. ÉN: Nem értem egészen tisztán. A kétféle betegség tulajdonképpen nem egy? DR. VERHOVAY: Nem könnyű a kettő között a válaszfalat megvonni, az igaz. de ismétlem, nagyáltalánosságban, kétféle kórtünetről beszélhetünk, ha jellemezni akarjuk korunk betegségét. Az én véleményem azonban az, hogy tulajdonképpen annak van igaza, aki ennél a betegségnél sem idegességről, sem neuraszténiáról, hanem PSZIHASZTÉNIÁRÓL beszél. ÉN: És mit jelent ez a kifejezés, vagy talán ugyebár — diagnózis? DR. VERHOVAY: Igen, nevezhetjük diagnózisnak is és lélekgyengeséget jelent. A “pszihaszténia” 2 görög szó összetételéből állt elő. PSZICHÉ — annyit jelent, hogy "lélek,” ASZTÉNIA pedig “gyengeség.” Sokan azt állítjuk ugyanis, hogy az ide,gesség leggyakrabban lelkibetegség és ezen betegség természetének meghatározása kizárólag orvosi feladat. Laikus nem igen érti hogy — miért?— de én készséggel megmagyarázom. ÉN: Hálás leszek érte Doktor Uram, hiszen ez igen érdekes téma éppen manapság, amikor szinte szokássá vált a kölcsönös, látszólagos jóakarattal fűszerezett érdeklődés, egymás kémlelése s bizony uton-utfélen igen sokat beszélgetnek “az idegek kíméléséről, ” “idegösszeroppanásról,” “ideggyengeségről” és más hasonló dolgokról. Tudni szeretném tehát, Doktor Ur megfigyelése szerint, milyen tulajdonképen az ideges ember? DR. VERHOVAY: Azt hiszem, erre a kérdésre a mai modern orvosoktól általában nem kap egyenes választ. Legokosabb tehát előszedni egy jó öreg tudományos könyvet, melyet még 1796- ban irt Hufeland. A mü cime: “Az emberi élet meghosszabbításának a tudománya.” Rendkívül érdekes könyv ez még ma is s ebben a könyvben az ideges ember igy van jellemezve: “Könynyü és élénk ingerlékenység és mozgékonyság mindennemű testi és lelki ingerbehatással szemben, de tartósság nélkül; — vidámság és könynyelmüség, örömre és életélvezetre való törekvés, élet a jelennek. Emellett jóindulatú, engedékeny, szereti a társaságot, érintkezésben szívélyes. Rengeteg tervet sző, de kivitelükben állhatlan. Általában gyenge jellemű. Ami fizikai szervezetét illeti: a vérkeringési szervrendszer uralkodó. Hajlamos vértódulásokra, — tüdeje és szive a legélénkebben reagálnak. Inkább heveny, gyorslefolyásu betegségekkel küszködik. Krízisei könnyűek.” így irt 145 esztendővel ezelőtt Hufeland s roppant találó jellemzése valóban helytálló ma is. Mi orvosok a szenzitiv, ingerlékeny, heves, indulatos, rendszeres munkára kevésbé alkalmas, állhatosság nélküli, gazdag képzeletű, szellemes, beszédes, nyiltszivü, költekező, szerepelni vágyó idegeseket mindnyájan jól ismerjük. Aranyos emberek, tele ellentmondásokkal, akik szalmalánggal fütik magukat; becsvágyuk olykor mérhetetlen, de praktikusságot és rendet nem ismernek. Türelmetlenség, pontatlanság, megbízhatatlanság, könnyű harag, de gyors megbékélés, szeszélyes hullámzások, ötletszerű cselekvések, kitörő öröm és hirtelen lehangoltság között halad gyakran töredezett életük. Meg kell itt azonban jegyeznem, hogy bár a felsorolt és hétköznapi, gyakorlati szemmel mérve kedvezőtlennek látszó tulajdonságok gyakran háttérbe szorítják az érvényesülés harcmezején az idegeseket, mégs kétségtelen, hogy a legértékesebb emberek csaknem kivétel nélkül idegesek. ÖN: Ez igen érdekes. Tehát az idegesség akkor veszedelmes betegségnek nem mondható? DR. VERHOVAY: Természetesen, hogy nem. Sőt, — merem azt állítani, hogy az idegesek nem mind betegek, vagy csökkent értékűek. A tudomány és művészet legértékesebb vívmányai .éppen “ideges” emberek neveihez fűződnek. Jürgensen megállapítása szerint “Az önmagukon uralkodó, erős akaratú idegesek maximális teljesítményekre képesek minden téren.” A zseniális emberek között még sokkal magasabb az idegesek arányszáma. De na szétnézünk az állatvilágban, ott is azt láthatjuk. hogy az igavonó állat nem ideges, de a telivér paripa tiszta ideg típus! Ezzel szemben a komolyabb kórtünetekkel jáíó neuraszténiával szemben más a véleményem. ÉN: Tehát a neuraszténia már tényleg komolyabb betegség ugyebár? DR. VERHOVAY: Határozottan az. Nagyobbfoku neuraszténiánál szinte kivétel nélkül valamilyen félelem az uralkodó tünet: félelem a közelgő haláltól, a megőrüléstől, szivszélhüdéstől, a sziy megállásától. Igen sokan vannak, akiknek elegendő az újságok napihireiben sűrűn szereplő háborús híreket elolvasni, hogy lelki egyensúlyuk napokra felboruljon. Neui'aszténiánál a különleges formájú idegképek még: a közismert tériszony, továbbá az egyedülléttől való iszonyodás, zárt helyektől való félelem, lelkiismeretfur dalás, aggályok, stb. Ide sorozható még a tépelődés, bátortalanság és a lámpaláz állapotai is. A neuraszténiás ember tulérzékeny mindennemű fájdalom iránt. Jellemzőek a fejbén, a szív tájékán, a gyomorvidéken, vagy a háton jelzett, néha egészen bizarr - nak tetsző rendellenes érzések. Nagyfokú az érzékenység még zajokkal, szagokkal, erős fénnyel szemben is. Olvasáskor a szem igen hamar kifárad. Kinos szív- és éi tünetek fejlődhetnek ki: szívdobogások, ritmus zavarok, vértódulások, emésztési panaszok váltakoznak egymással. Én: És ezt a komolyabb természetű idegbetegséget, melyet Doktor Uram NEURASZTÉNIÁNAK nevez, lehet-e gyógyítani? DR. VERHOVAY: Kitűnő ideggyógyászaink vannak, akik azt állítják, hogy meggyógyítani is lehet, — de hogy milyen nehezen, arról most ne beszéljünk, mert legalább is húszféle gyógymódot kellene elmondanom s ugyebár azt sok volna feljegyeznie és jegyzeteit feldolgoznia? ÉN: Minket, laikusokat, a gyógymódok valóban nem érdekelnek, mert hiszen tudjak, hogy a betegséghez képest a gyógykezelés is különféle, ellenben — amire már tett célzást Doktor Uram, — hogy t. i. MILYEN LELKI OKÓK VÁLTJÁK KI AZ IDE GESSÉGET? — az nagyon érdekelne nemcsak engemet, hanem olvasóinkat is. DR. VERHOVAY: Ha lelki okokról beszélünk, akkor összefoglaló magyarázatban a következőket kell elmondanom: Igen gyakran belső konfliktusok, elintézetlen kérdések, rendezetlen gondolkodás, pályatévesztett ősi ösztönök a mozgatói a neuraszténiás tüneteknek. Az erkölcsi követelmények és szenvedélyeink harcának, morá- 1L hajótöréseknek, eltévelyeaéseknek, nagy szerep jut ebben. Ez szüli az aggályosságot, ezt a száritó, lehangoló, bénító lelki betegséget, amely teljesen felborítja az idegegyensulyt és változatos testi tünetekben csapódik le. ÉN: íme, tehát végeredményben mégis csak ahoz a konklúzióhoz jutunk, hogy az idegesség betegség s igy az gyógyitható. . DR. VERHOVAY: Igen; — a korszellem és természetellenes élet káros hatásaként mutatkozó “idegességet” a kórnak megfelelőleg kell gyógyitani. Hiába keresünk erre szert a patikában. Közéleti és magánéleti reformok, — visszanézés a természetbe, _ lelki újjászületés, a legtágabb értelemben vett “megigazulás” a helyes útja az önmagával összeütköző, meghasonló mai emberiségnek. Ha átláttuk a baj igazi okát, megtaláljuk hamar a helyes orvoslást is. ÉN: És nagyjában miben rejlik a helyes orvoslás? DR. VERHOVAY: Erre nézve nem olyan könnyű a válasz, — mert sajnos, a mai betegek általában paszsziv magatartást tanúsítanak. Azt várják, hogy minden esetben kívülről érkezzék a segítség. Elengedik magukat; — gyógyszerekre, fürdőkre, kezelésekre bíznak mindent, de a gyógyítás folyamatában aktive nem akar nak részt venni. Pedig igazi gyógyulás enélkül el sem képzelhető. Ne elégedjék meg tehát az ideges sem előírásokkal, sem gyógyszerekkel, hanem igyekezzék orvosa munkáját tevékenyen támogatni. MUTASSA MEG ORVOSÁNAK, HOGY MIRE KÉPES! A gyógyulásban a becsvágy is lényeges elem. ÉN: Hogyan érti ezt Doktor Ur? DR. VERHOVAY: Igen sok helyen napjainkban a városok idegesei sokszor csodálkoznak azon, ha nagyobb sétákat rendel a helyesen látó orvosa. Hiszen neki pihenésre van szüksége! — gondolja magában. Pedig a kényeskedő idegzetnek legjobb menedéke az anyatermészet. Az erdők lehelete, a természeti szépségek üdítő forrásai; a tiszta levegő vatázsa a legértékesebb minden idegbajnál. Különösen a szellemi munkás ránduljon ki minél gyakrabban a megújító természet ölére és ott keressen gyógyulást, ahol biztosan talál is. Az ideges ember ne lesse a gyengéit, hanem ha gyökeres javulást óhajt a bajában, akkor túlzott önkimélés helyett inkább a fokozott tevékenységet — elpuhitó ápolás helyett pedig bátorságot és önállóságot neveljen önmagában! Az az ut vezet — kellő lélekkultura mellett — a derűs nyugalomhoz és a kiegyensúlyozott idegélethez.--------------O--------------MILYEN CSODÁKAT ÍGÉR a technika és A KÉMIA AZ 1960-AS ÉVEKRE A new yorki vasúti klub legutóbbi mitingjén több kiváló tudós, élénk színekkel ecsetelte azokat a lehetőségeket, amelyeket a technika és a kémia tartogat a most következő évtizedekre. Azt mondták, hogy mindaz, ami ma még csodaszámba menő elképzelés, huszonöt év múltán megszokott és mindennapos dolog lesz az emberek életében. Ezt a jóslatot arra a tényre alapították, hogy huszonöt év előtt az akkori kutató laboratóriumok munkájából éppígy előre lehetett látni a technika es egyéb tudományos előrehaladást, ami a mai életben már mindennapos és megszokott. C. Edward Pendray, a Westinghouse Electric & Manufacturing Company elnökhelyettese szerint az amerikaiak negyedszázad múlva élelmiszereiket steril farmokról szerezhetik majd be, miután olyan korban élnek majd, ahol baktérumok már egyáltalában nem lesznek. Ezenkívül teljesen tüzmentes celluloseből és üvegből szőtt ruhában járnak majd, házukat villamossággal világítják, fütik, hütik, óvják meg a nedvességtől és tartják tisztán automatikusan, egész éven keresztül. Szerinte 1963-ban a legtöbb amerikai nyilvános könyvtárban a mai vaskos kötetek helyét kis zsebóra nagyságú filmtekercsek foglalják el, amelyek mindegyike hatalmas, könyvek tartalmát foglalják magukban és amelyeket egy, a mostani írógépnél kisebb vetítőkészülék segítségével olvashatnak majd el. Időjárásjelentéseket a legmagasabb atmoszférából hangraxéták segítségével kapnak az 1960-as évtized emberek. Pendray azt a reményét fejezte ki, hogy ő maga is tanúja lehet még annak, amikor az első rakéta-repülőgépet postai és expressz- S7állitmánnyal átlövik az Atlanti-óceánon. A kutató laboratóriumok tudósai fel fogják majd szabadítani az önálló atomot és az anyag titkaiból olyan uj csodákat teremtenek, amelyekről ma még csak álmodni lehet.
