Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-05-08 / 19. szám
8-ik Oldal _______________________ ÉPÍTSÜNK együtt Verhovayak Lapja 1941 Május 8. AZ ANYÁK NAPJÁNAK ÜZENETE Irta: Dr. ÚJLAKI FERENC, Toledo, Ohio. “A tiszteletre legméltóbb asszony”, — igy hevezte Kossuth az édesanyját, — az édesanya emlékezetére szentel ünnepnapot fogadott hazánk, május második vasárnapján. Szemünkben könny, szivünkben édes, meleg boldogság' ül ezen a napon, mert a minden értékek megőrzője és kincstartója, az emlékezet, életünk legszebb, legértékesebb drága gyöngyeit, az emlékek emlékét, édesanyánk emlékezetét eleveníti meg. A szülői ház, az otthon tűzhelye, édesanyám arca. hangja, könnye, a tőle való bucsuzás, az utolsó anyai csók, a múlt édes zenéje itt^ zsong a lelkemben. Behunyom szememet. Látom azokat, akiknek élete összenőtt az én életemmel, akiktől ihletést, szeretetet, áldást nyertem. Nézem, nézem őket és a lelkem egynél nyugszik még, — édesanyámnál. Tiszteletteljes szeretettel nézem, megcsókolom gondolatban a kezét és áhítattal susogja ajkam: Anyám! A tiszteletre legméltóbb asszony! Amim van és amivé lettem, a te áldott, angyali lelkednek köszönhetem. Édesanyám! Áldott vagy és mindörökké áldott légy az asszonyok között! Az édesanyám mellett megjelenik előttem egy másik édesanya is. A szülőanya mellett a szülőföld. A családom mellett a nemzetem. Nem én választottam édesanyámat, — Isten adta. Nem én választottam ki, hogy melyik nemzet tagjául szülések. Isten akarata volt az, ő teremtett magyarrá. Mindkettőt rajtam kivül álló hatalom ajándékozta. És mindkettő kitörülhetetlenül ott él a szivemben, kisér az életem utján, mindvégig megmarad. A múlt évben halt meg a sógorom, aki amerikai magyar lutheránus lelkipásztor volt. Életének utolsó napjain meglepő dolog történt vele. ő, aki kitünően beszélt angolul, elfelejtette az angol nyelvet. Csak magyarul tudott. Az orvos és az ápolónő beszédét felesége fordította neki magyarra. Csak igy értette meg. Az utolsó napokban, utolsó órákban, mikor minden földi elmaradni készült, csak kettő maradt meg: édesanyját látta, vele, hozzá beszélt és csak az anyanyelvén értett! A két drága érték: az édesanya és a magyarság. A két édesanya! Az 1941. esztendő Anyák Napján ez a két Édesanya jön hozzánk. Ránk néz és vár. Azt várja, hogy mi, amerikai magyarok, tovább megyünk-e ’az elérzékenyedésnél, emlékezésnél? Teszünk-e valamit? Március 15-iki ünneplésünknek uj jelentőséget, életet, uj tartalmat adott az Amerikai Magyar Szövetség “Free Americans for free Hungary” jelszóval megindított mozgalma. A Szövetség felhívására “Ünnepe ljünk együtt!” szívvel, lélekkel, sok helyen sokunkat eddig egymástól elválasztott falak ledöntésével, együtt ünnepeltünk. Anyák Napján pedig azt az üzenetet küldi mindkét Édesanyánk: ÉPÍTSÜNK EGYÜTT! Építsük ki tökéletesen az amerikai magyar élet egységes lelki frontját. Adjon Anyák napján újabb, mélyebb jelentőséget ebben az évben az a szent elhatározás, hogy megadjuk azt. amit édesanyánk vár tőlünk: testvéri kezet fogunk, eggyé leszünk az Amerikai Magyar Szövetségben. Méltók leszünk az édesanyai áldozatos szere tetre és egy akarattal, együtt építjük ki a lehetőségét annak, hogy megvalósuljon mindannyiunk forró vágya: a Független Magyarország és a magyar nép szabadsága! Anyák Napján Édesanyánk kér. Azt kéri, amit mindnyájan megadhatunk. Budapesten, az egyik dunai hid építésekor, kérő szóval fordultak az ország lakosaihoz. Azt kérték, hogy minden ember, férfi, nő, öreg és gyermek, adjon valamit a hid építéséhez, valamit, amit mindenki — bármely szegény is — megadhat. Egy tojást kértek mindenkitől. Ugyanis a kőművesek ismertek egy régi formulát, melynek alapján a cementet tojás fehérjével keverték össze és igy széttörhetetlen egységgé forrasztották a Duna két partját áthidaló ivet. Minden adakozónak meg volt az a boldogsága, hogy ő is hozzájárult valamivel a hidat tartó hatalmas ivek megépítéséhez. Édesanyánk kér. Keveset kér. Azt kéri, amit minden amerikai magyar megadhat: nyújtsuk ki kezünket a család másik tagja, testvérünk felé. Legyünk egyek az Amerikai Magyar Szövetségben. Legyen ott minden magyar közösség. Csak egy centet kér havonta minden magyartól, — és a centek cementjébe a magyar hazaszeretet, a testvéri együttmunkálkodás tojásfehérjét és akkor oly hidat építünk, melyen át a tenger inneneső HAZA “CSANGALNAK” A CSÁNGÓK Bukovina orosz kézre jutásával újabb megpróbáltatás jutott a szorgos székelyek Kárpátokon túli törzsének osztályrészül. Még az Osztrák-Magyar Monarchia idejében valahogy csak eltengették igénytelen életüket Istensegits és a környékbeli falvak csángói, — bár sokan vándoroltak ki közülük, különösen a nyugatkanadai Saskatchewanba — a több mint két évtizedes oláh uralom azonban már alaposan próbára tette türelmüket. Most azután, hogy Szovjet Szocialista Köztársaságok Uniójához csatolták Bukovinát, — végleg betellett a pohár, megelégelték a csángók az idegenben való rongyéletet és csoportosan térnek vissza őshazájukba. Áprilisban is 43 család érkezett András- és Hadikfalváról, akiket Kárpátalja kormányzói biztosának, Kozma Miklósnak intézkedésére a termékeny Túr völgyében telepítettek le. A halmi és nagyszőllősi járásokban állandó munkaalkalmat is biztosítottak nekik, hogy ezzel véget vessenek nélkülözéseiknek, pusztulásuknak. A csángók tragédiája éppen a nevükben rejlik, amennyiben a “csángáló” szó eredetileg vándorlót jelent. Erdélyből Bukovinába szivárgásuk az 1763-as esztendőre vezethető vissza. Akkor ugyanis a bécsi kormány a szabadságukra büszke székelyeket is be akarta sói ózni, hogy külföldi háborúiban ágyutölteléknek felhasználja. A Csíkszeredán működő osztrák katonai bizottság elől a férfiak az erdőkben rejtőztek el, mire a cseh karhatalom bosszúból kiűzte az öregeket, asszonyokat és gyerekeket otthonaikból. A zimankós időben, térdig érő hóban észak felé menekülők Mádéfalván találtak oldaláról a tengerentúlra ut vezehet a Független Magyarország és a magyar nép szabadsága szent gondolatának megvalósulása felé. Ha ezt megcselekesszük, akkor nem élt hiába az amerikai magyarság. Akkor büszkén, könnyes boldogsággal tekint ránk Édesanyánk és örömmel mondja: “Ezek az én szerelmes gyermekeim, akikben én gyönyörködöm!” Amerikai magyar Testvérek! Értsük meg az 1941-ilc esztendőben az Anyák üzenetét. , ÉPÍTSÜNK EGYÜTT! menedéket, a császári pandúrok hada azonban utánuk iramodott, éjnek idején álmában meglepte a védtelen lakosságot és irtózatos vérfürdőt rendeztek közöttük. Ilyen körülmények között a környékbeli székelyek úgy érezték, l*ogy jobb lesz biztonságosabb helyet keresni a Kárpátok gerincén túl, ahol még jobbára kialakulatlanok voltak az állapotok. Emlékeztek még Csik me gye székelyei arra, hogy Nagy Lajos király sokakat telepitett soraikból négy évszázaddal azelőtt a moldvai végekre és igy ők is arra vették útjukat, hogy a Csernovictól délre levő vidéken keressenek uj hazát. Hiába tartották azonban meg magyarságukat áldozatok árán is, a legutóbb teljesen elidegenült környezetből ismét visszakivánkoznak oda, ahova egykor Csaba vezette szittya őseiket.--------:o:--------JEGYZŐKÖNYV! Felvétetett a Verhovay Segély Egylet Ellenőrző Bizottságának 1941 április 30-án, az Egyesület központi irodájában megtartott rendkívüli gyűlésén. Jelen vannak: Daragó József központi elnök, Lukács István az ellenőrző bizottság elnöke, Hernitz Lajos és Lénárt Gyula ellenőrző bizottsági tagok, Révész Kálmán központi számvevő. 1.) A rendkívüli gyűlés összehívását az tette szükségessé, hogy az elhunyt központi pénztámok kezelése alatt lévő értékeket az Ellenőrző Bizottság átvegye s átadja a központi pénztárnoki teendőkkel megbízott Daragó József központi elnöknek. 2.) A bizottság tagjai legelőször az Egyesület központi hivatalában lepecsételt páncélszekrényt nyitják ki, hogy az ott elhelyezett értékeket felülvizsgálják. Megállapítja a bizottság, hogy a központi pénztámok kezelése alatt levő $1000.00 készpénz a következőképen oszlik meg: Készpénz ____$ 591.49 Előlegek _____ 218.10 Csekkek _____ 190.41 Összesen .......„....$1000.00 Amikor ezeket az értékeket átszámolja az Ellenőrző Bizottság Daragó József elnöknek, ugyanakkor kéri, hogy az előlegeket hajtsa be, csekkeket pedig váltsa be. 3.) Átvizsgálja az Ellenőrző Bizottság a páncélszekrényben elhelyezett takarékbetét könyveket, jelzálog kölcsönökről szóló iratokat, valamint az Egyesület ingatlanba fektetett vagyonáról szóló okmányokat s azokat az Egyesület könyveivel mindenben megegyezőnek találta s átadta Daragó József központi elnöknek. A fenti vagyontárgyak átadása után a rendkívüli gyűlés véget ért. Kmf. DARAGÓ JÓZSEF, kpi. elnök. LUKACS ISTVÁN, ellenőrző biz. elnök. HERNITZ LAJOS, ellenőrző biz. tag. LÉNART GYULA, ellenőrző biz. ta§^ RÉVÉSZ KALMAN, kpi. számvég VERSENYZŐINK FIGYELMÉBE! A négy központtal megindult országos idei versenyünk résztvevőinek a következőket ajánljuk figyelmébe: 1. ) A verseny zárónapja 1941 november 30. 2. ) Minden versenyzőnek az általa szerzett vagy neki átengedett uj tagok után járó versenypontokat csak úgy írhatjuk jóvá, ha a versenyszelvény az uj tagról beérkezik, annak aláírásával ellátva, aki a tagot — a felvételi iv tanúsága szerint — szerezte. 3. ) A versenyszelvényeket a kpi hivatal állítja ki s küldi meg az uj tag kötvényével együtt a fiók titkári hivatalához. (A januárban felvett uj tagok után a versenyszelvények a közeli napokban lesznek kiküldve. A februárban és azután felvett tagok kötvényével együtt lesz kiküldve a verseny szelvény.) 4. ) A versenyszelvények azonnal aláirandók és beküldendők a kpi hivatalba. A szeptemberi zárlatig felvett tagok után a versenyszelvények szeptember utolsó napjáig visszaküldendők. Októberben és novemberben csakis az utolsó két hónapban felvett tagok verseny szelvényeit fogadhatjuk el. 5. ) Mivel a verseny négy központtal folyik, minden versenyző csak abban a kerületi versenyben vehet részt, amelyik kerülethez tartozik s egész természetes, hogy csak az ugyanabba a kerületbe tartozó uj tagok számíthatnak a javára. 6. ) A versenyfeltételek — a fenti általános szabályoktól eltekintve — minden kerületben eltérők s éppen ezért minden versenyző kisérje figyelemmel saját kerületének verseny szabályait.
