Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-05-08 / 19. szám
♦ ♦ 6-ik Oldal Verhovayak Lapja 1941 Május 8.-OLVASSUNK TOVÁBB GYERMEKEK-: Mózsi bácsi mesél ma a régi magyar időkről Gaál Mózes bácsi nagyon szereti a gyermekeket és a gyermekek is Öt, aki a régi magyar időkről és a régi időknek hőseiről oly csodaszép mondákat mesél . . . Most is körülüljük á fireplace-ünket, melyet ő kandallónak nevez, — s hallgatjuk mindnyájan. A tűzhelyen égő hatalmas fahasábok izzó parazsa oly barátságosan világitja be a körülülők kiváncsi orcáit, mint a pásztortüz őszi éjszakákon a pásztorok hol mosolygó, hol el-elkomorodó ábrázatáit . . . Mindnyájan, akik hallgatjuk: öregek és fiatalok, hivő, bizó és remélő gyermekké válunk . . . Szeretjük, kimondhatatlanul szeretjük Mózsi bácsi meséit, mert a végén azt vesszük észre, hogy a mese nem is mese, hanem valóság . . . — Sokszor hallottátok már “kis csokorkáim”, (igy nevez minket Mózsi bácsi) hogy ti magyar származásúak vagytok, — mondja most is, — de ha megkérdem tőletek: hát milyen nép is a magyar; — öreg, vagy fiatal nemzet-e? — ugyebár nem tudtok rá felelni , . . Pedig milyen szép is az a monda, amely a mi származásunkról szól . . Elmondom még egyszer . , . Kezdem, — hallgassátok szeretettel . . . — Messze . . . nagyon messze innét, a kékes-zöld vizű Meotis tavának pattján, vagy még azon túl is, Perzsaországnak tágas rónaságán úgy háromezer évvel ezelőtt élt egy termetes óriás. Ménrót volt a neve. Vadat ha űzött uttalan erdők sűrűjében, nem volt neki párja hetedhét országban. Mert egyedüli “job”-ja, egyedüli foglalkozása volt a vadászat . . . Minden örömét pedig fiaiban: a széles vállu Hunorban és a szilaj indulatu Magyarban találta. Tüzes és bátor volt a két gyermek: Hunor és Magyar. Szőrén ülték meg a paripájukat. Nem kellett puha ülésü nyerget tenni rájok, hanem acél-zabla, sallangos fék nélkül hátára pattantak és versenyt nyargaltak a puszták szelével. Egy szép napon igy szólott Hunor az öccséhez: —- Nosza, Magyar, édes vérem, kedvem támadt erdőt bújni, erdőt felzaklatni, vadat meghajtani. Ha a te kedved is úgy tartja, induljunk naptámadat előtt! — Naptámadat előtt készen találsz bátya, mert agg csontnak tetsző csupán a pihenés; — ráérünk majd veszteg ülni a lengő sátrak hűvösében, mikor hófehér, szakáll veri a mellünket és inainkból kifogyott az erő . . . Másnap kora hajnalban talpon volt száz vitéz, talpon a két testvér és elindult vadüzésre a délceg csapat. Álmaikból felrebbentek a fészken ülő madarak, itt-ott nekiiramodott a félénk, de gyorslábú nyúl, hanem most oda se néztek a vadászok . . . Nemesebb vadra éheztek. . . . Imhol, amint keleten első sugara feltűnt a koronás napnak s a harmat gyémántszemei örvendve csillogtak meg a füzek keskeny levelén, a fák sötét lombjain, mintha a földből bukkant volna elé, egy hatalmas szarvasgim állott velük szemben. Olyan csodálatosan szép volt az állat, mását nem látták sem azelőtt, sem azóta. Homlokán ágas-bogas szarvkorona ékeskedett s izmos nyaka és formás termete szinte elbűvölte a vadászokat . . . — Királyi vad, istenemre! — szólott Hunor s iziben lekapta válláról karcsú ivét, felajzotta a feszülő hurt s villámgyorsan megpendítette nyílvesszejét. Repült a nyil, repült . . . ámde még sebesebb volt a szarvasgim iramodása és kevés volt arra, hogy őt eltalálja, százkét vitéznek minden hegyes nyila. — Hajrá! Hajrá! Utána . . . utána! . . . Haj, de a szarvasgim erdők lakója, ismerősként fogadja minden rejtek, elfedi lombjaival a cserje, könnyű léptei alatt talán még a fü sem hajlik meg. Úgy iramodik, hogy még a szél sem ér nyomába. Itt is felvillan, ott is felvillan ágas-bogas szarva, mintha tréfát űzne, még vissza is tekint, de milyen büszkén, de milyen diadalmasan . . . Delelőjére ér az égnek vándora, ott megáll egy futó pillanatra, kedvét leli ő is a szörnyű hajszában; égő arcú, szikrázó szemű legények mértéktelen nagy buzgóságában. Hegyszakadék, vizomlás, messzefutó gyökerei százesztendős fáknak, éhség, szomjúság mind nem fog ki rajtuk, csak űzik, mind űzik, ha a világból is kellene kikergetniök, nyomában vannak . . . Majd elfárad, majd ledobban zsákmányul. Ezt mondják, ezt hajtják unos-untalan. Megmegállnak olykor, keresik a vadat, de nem látják sehol... Lefelé hajlik már a nap szekerének a rudja, nő az árnyék, esti szellő zug-bug, rezegnek a fák levelei ... És íme újra felbukkan, a búcsúzó nap vérvörösre festi, mintha égne a koronája, mintha csalogatná őket . . . — Jertek . . . Jertek, Ménrót fiai! . . . Gonosz játékot üz, csoda ereje van, hogy nem tudnak tőle elszakadni Hunor és Magyar. Csillag fénye reszket az égen, előbukkan a hold, onnan, ahol imént lehanyatlott fáradtan a koronás nap . . . Éjjel tündére szövi sötét hálóját s ráteriti az erdőre, a sik rónára; — nem látszik immár a szarvasgim . . . Elpihent az is, hogy pihenőt adjon üldözőinek. EZRÉVEL LAJSTROMOZZÁK A SZAKMUNKÁSOKAT A VÉDELMI IPAROK SZÁMÁRA Május 15-ig bezárólag folytatják a munkaerők regisztrálását Országszerte most folyik a szakmunkások regisztrálása. Úgy a foglalkoztatott, mint a munkanélküli szakmunkásokat lajstromozzák és a kampány május 15-én lezárul. A védelmi iparokban való foglalkoztatásra alkalmas szakmunkások összeírása a United States Employment Service utján történik, az Office of Production Management kívánságára. A State Employment Service mintegy 3,000 irodát tart fenn és 1,500 hivatalnokot alkalmaz. Az ilyen munkáselhelyezők díjtalanok és az ország minden részében találhatók. A lajstromozási kampány vezetőinek becslése szerint körülbelül 1,500,000 szakmunkást fognak regisztrálni. New York államban, ahol a munkáselhelyező irodákat a rendes irodai órákon túl is nyitva tartják a jelentkezők kényelmére, már az első hét alatt 50,000 munkást regisztráltak. Kétféle munkás típus számára jelent előnyt a lajstromozás. Az egyik, a jelenleg munkanélküli szakember, aki a regisztrálás utján álláshoz juthat, vagy kiképzésben részesülhet a védelmi iparok céljaira; a másik a jelenleg foglalkoztatott munkás, aki a privát iparban dolgozik, de akinek tudását és tapasztalatát a védelmi iparokban fel tudnák használni. Természetesen, a tisztviselők kihangsúlyozzák, hogy a jegyzék felvétele még nem jelent állást. Azt is meg kell említeni, hogy a regisztrálás nem feltétlen biztosit a munkásnak jobb állást, mint a jelenlegi, éppen ezért munkások, akik ezidőszerint a védelmi iparokban dolgoznak, ne jelentkezzenek. A védelmi iparok rohamos fejlődésével, azok akik most regisztrál nak elsőbbségi jogokban fognak részesülni, amint az állások megüresednek. Még valamit kell figyelembe vennie a jelentkezőnek. A lajstromozás folytán oly eset is előállhat, hogy bizonyos helyen nem áll rendelkezésre helybeli munkás és a jelentkezőkből választanak, tekintet nélkül azok lakóhelyére. Ebből is látható, hogy a Service országos intézmény és munkalehetőségekről egyik fiók a másikat értesíti. Ezidőszerint munkáshiány főként repülőgép-gyárakban, hajóépitő iparban és géplakatos műhelyekben van. Ezen iparok szakmunkásokat szívesen vesznek fel, főként acél-lemez megmunkálókat, repülőgép tervező mérnököket és felülvizsgálókat, repülőgép famegmunkálókat, hajógépészeket, rendes gépészeket, ácsokat, hajó asztalosokat, csónak építőket, hajó felszerelőket, szerszám készítőket és szerszám tervezőket. Munkások, akik hónapokkal ezelőtt jelentkeztek a nyilvános munkáselhelyezőkben és még most sem jutottak álláshoz, jelentkezzenek újból, mert csak azokat tartják az aktiv listán, akik időközönként jelentkeznek. Számos munkáselhelyező kiképző tanfolyamokra küldik a jelentkezőket és a tanfolyam végeztével állásokba helyezik a védelmi ipar legégetőbb pontjaira. Ezeket a tanfolyamokat helybeli bizottságok adminisztrálják és teljesen ingyenesek. Munkások, akik ilyen kiképző tanfolyamokban akarnak résztvenni, a helybeli State Employment Service-tői nyerhetnek részletes információt.--------------O-------------A MAGYARSÁG EZREI adnak találkozót egymásnak junius 22-én Chicagóban, a Verhovayak 55 esztendős jubileumán! TENGERIBETEG HALAK Egy német orvostudós évek óta a tengeribetegség különböző tüneteit figyeli meg. Megfigyeléseiről most cikket irt s ebből többek közt megtudjuk, hogy a háborgó tenger ellen leginkább a lovak gyomra háborog. A lovak tengeribetegség érzékenységét főként a világháború idején lehetett megfigyelni, amikor lovascsapatokat szállítottak a kontinensre Amerikából. A baromfi nem igen bírja a hajóutat s különösen érzékenyek a tenger szeszélyeivel szemben a különben őserdők fáin hintázó és ugráló majmok. De a legkönnyebben betegszenek meg, sőt a hajón való utazástól nem egyszer elpusztulnak a — halak. A halak tengeribetegségét behatóan figyelték meg legutóbb annál az akváriumszállítmánynál, amely a Galapagos-szigetekről érkezett New Yorkba.
