Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-01-16 / 3. szám
(Verhovay Journal) 31 VOL. XXIV. ÉVFOLYAM 1941 JANUÁR 16. NO. 3. SZÁM H tí S É G NEHÉZ nyeléssel eszem kenyerem és tudom. hogy te is igy eszed, testvér. Mert meteorélet az. amit mi élünk és nem is volnánk igazi emberek, ha tagadni tudnánk, hogy mi igy élünk. A meteor pedig: csillagokat vált. Ez a sorsa. Úgy vált csillagot, mint mi váltunk hazát. Mi. vándorok, akik mindannyian szikrái voltunk valaha annak a csillagnak, amelytől elszakadtunk. Éltünk vele. haltunk vele és keringtünk vele fényben, borúban s az őseink poraiból szóródtunk szeleknek, üres egeknek, ahonnan idehulltunk. Hát hogyne ennénk most kenyerünket nehéz nyeléssel? De vájjon: tehet-e arról a meteor, hogy a csillagok örökké tusakodnak? Hogy most is tusakodnak? Hogy mindig csillagporokkal telítve az Ég s hogy mindenegy éjjen fényszivek milliói hullnak más csillagokra? És vajjonf tehet-e arról a meteor, hogy idegen porszem? Hogy más csillagbeli csontoknak. sziveknek, agyaknak, köveknek, vizeknek, rózsáknak, ibolyáknak atomjait hozta magával? Vájjon tehet-e arról, hogy régi csillagának élete még abban az üszőkben is felcsillan, amellyel beleporlad az uj világ talajába? De mi világokat őrző strázsáktól tanultunk éberséget. De mi ősi nyájak pásztoraitól tanultunk tisztességet. De mi nehézsorsu. szántóvető jóapáktól tanultunk hűséget, földi Máriáktól anyai beszédet és a sziveinkben, mit magyar föld terem, minden virág ott van. Arról, hogy mit érzünk és hogyan beszélünk, igv szól a versezet ékes rigmusokkal: AMIT Ml MONDUNK. MIND IGAZ. MERT AMIT MONDUNK, MINDIG AZ, AMIT Ml ÉRZÜNK. A MAGYAR LELKE, SZIVE KINCS S AKINEK LELKE. SZIVE NINCS. NEM A Ml NÉPÜNK. És most a mi népünk, a magyar meteorok népe, igy beszél, mert igy is érez: Hála a jóért, a sok jószóért, dolgos kenyérért, csendes hajlékért, magunkért, fiainkért, unokáinkért, mindenkiért, mindenért, ami bennünket ITTHON ért. Mert mi már itthon vagyunk itthon, ahogy otthon voltunk otthon. Szeretettel, hűséggel, a sorsfordulás minden kötelességével és a meteori porszem hazátváltó. szent érzéseivel. Es abból a milliós, nagy “regimentből”. amiben most Fogadotthazánk lobogója alá hullámzik a mi népünk, nem hiányzik csak egy is közülünk. Nem hiányzik közülünk csak egy is. mert mi úgy járunk együtt, mint a darvak és úgy állunk strázsát országos hajlékunk előtt, mint őseink álltak a maguk földjén, egy egész világ őrségében. Mi igy éljük az életünket, igy áldjuk meg a kenyerünket és . . . AMIT Ml MONDUNK. MIND IGAZ. MERT AMIT MONDUNK. MINDIG AZ. AMIT Ml ÉRZÜNK! TARNÓCY ÁRPÁD. Mit Kell Tennünk a Fiatal Verhovay Generációért? Ha valcha igaz volt, most igazán jussosan leírhatom, hogy “világtörténelmi időket élünk.’’ Nemcsak a világháború tombol odaát és nemesek annak kimenetelét lessük éber figyelemmel, hanem nemzetek és országok egyik napról a másikra egész uj helyzet előtt találják magukat és a jelszavak, a titkos és nyílt célkitűzések zűrzavarában, útvesztőjében nagyon nehéz ma megtalálni a helyes tájékozódást. Könnyen elképzelhetjük ebben a kháoszban a mcA fiatal generáció helyzetét, mely még jóformán semmiféle tapasztalatokkal nem rendelkezik és történelmi ismeretei is hiányosak. Most, amikor az egész életünk nyugtalan és a megnyugvás, a kibontakozás útját senki sem láthatja, sőt mindegyre meglepetések érnek bennünket, ilyenkor mi sem lehetünk nyugodtak a szónak régi értelmében. Az iskoláknak és a szülőknek volna a feladata, hogy a mai nehéz időkben helytállásra neveljen és uj tennivalókra előkészítsen, de ebbe a munkába mi is belekapcsolódhatunk, ha előre nézünk és a nagy kérdések iránt is fogékonyak vagyunk. Az iskola, a. család és a társadalmi élet ma nem lehet három külön terület, mert egyik sem zárhatja el magát a mai mozgalmas időkben a falain kívül levő világtól. Nemcsak a családnak és az iskolának, hanem a társadalomnak is az a feladata, hogy az ifjúságot felkészítse a saját életére és képessé tegye a jelen kérdésekben való eligazodásra — s végre, hogy megtanítsa a reá váró munka felismerésére és elvégzésére. A Verhovay Segély Egylet célkitűzése a Verhovay ifjúsággal szemben sem lehet ma más, mert köztudomású, hogy a mi egyesületünk magyar társadalmi életünknek nemcsak igen fontos tényezője, hanem, sokszor irányitója is! Nem nagyképűsködés és legkevésbé méltánytalanság azt állítani, hogy nekünk az ifjúság nevelésének irányításába beleszólásunk van! A nevelésnek éppen ma: a közhangulat sürü hullámzása idején nagy jelentőségű feladata, hogy az ifjúságban kifejlessze a bátorságot az élethez s beoltsa az uj nemzedékbe a bizalmat a maga ereje és a becsületes munka sikere iránt. A Verhovay Segély Egylet is, mint mindenkor, úgy most is a testvérsegitő szeretet melegével karolja fel uj nemzedékünket. Nyári magyar iskolái, tanulmány segélyei, valamint sportcsapatok alakítása és felruházása, felsegélyezése, — társadalmi életük fejlesztése, tökéletesítése utján valóban kifejleszti a bátorságot az élethez s beléjök oltja a bizalmat a maguk ereje és a becsületes munka sikere iránt. Kedves Tagtársaim el sem képzelik, hogy mily nagy ennek a bordere je és milyen messzelátó, jövőbetekintő a Verhovay jószándék, jóakarat, ha elgondoljuk, hogy nyílt teret engedünk ma a Verhovay ifjúságnak minden irányban■ — Lapunk is rendelkezésükre áll, most pedig, hogy megindultak országos versenyeink New Yorkban, Clevelandban, Detroitban es Chicagóban, — hány, de hány lelkes, ifjú Verhovay testvérünknek adunk alkalmat arra is, hogy gyönyörű jutalmakat szerezhessenek és hogy munkájuk édes jutalmát is élvezhessék, tehát mi valóban beléjük oltjuk a bizclmat a maguk ereje és a becsületes munka sikere iránt! Nemcsak a szülők és a nevelők, hanem egyesületünknek vezető munkásai: az igazgatók, a szervezők, a fiókok tisztviselői és derék tagtárscink jobbjai is mind értessék meg mindezeket a mai Verhovay ifjúsággal. Karolják fel ügyüket megértéssel, szeretettel és teljes odaadással, hogy a ma szerfölött nehéz időkben is megtalálhassa « mi
