Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-01-09 / 2. szám
16-ik Oldal Verhovayak Lapja. 1941 Január 9. 100<r« MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK MOZI VILÁG f f HANGOS HETI HÍRADÓ A Nanty Clo-i Family Theatre-ben Vasárnap, Jan. 12-én, d. u. 2-kor HÉTFŐN ÉS KEDDEN, JANUÁR 13 ÉS 14-ÉN A Grand Színházban Először Pittsburghban 'GÖRE GÁBOR VISSZATÉR" legújabb magyar film A VILÁG NYOLCADIK CSODÁJA: GÖRE GÁBOR BÍRÓ UR FELTÁMADT ÉS KÁTSA CIGÁNNYAL EGYÜTT MEGLÁTOGATJA VÁROSUNK MAGYARSÁGÁT •‘Göre Gábor Visszatér”, a magyar filmgyártás diadalmas uj terméke a Nanty Glo-i Family és a Hazelwood-i Grand színházban A Nanty Glo-i Family Theatre-ben Vasárnap, Jan. 19-én d. u. 2-kor “SEGÍTSÉG, ÖRÖKÖLTEM” és az “ÉRIK A BUZAKALÁSZ” lesz megint bemutatva Gárdonyi Géza, a világhírű magyar tró felejthetetlen figurája. Göre Gábor bíró ur sokszáz vidám kaland kedves hőse, most filmen elevenedik fel, és az óhaza legújabb magyar filmattrakciója, •‘GÖRE GÁBOR VISSZATÉR” Inost városunk magyarságához is ellátogat és a Family és Grand színház Nanty Glo-n január 12-én, Pittsburgh ban január 13-án és Iáén mutatja be a mennyországból visszatérő Göre Gábort. Durblnts Sógorral és Iíátsa cigánnyal egyetemben. A magyar filmgyártás parádés, nagysikerű filmje a GÖRE GÁBOR VISSZATÉR, amely különösen a mai zaklatott időkben valósággal gyógyító írja a vidámságra, jókedvű szórakozásra vágyó közönségnek, amely soha, de soha ennyit még egyetlen magyar filmen sem kacagott, mint ahogyan végignevetik majd a lepéndi bíró és udvarának izig-vérig magyar levegője filmkalandjait. Ki ne ismerné Gárdonyi Géza hires regényalakjait. Göre Gábor bíró uramat, a Durblnts sógort. Ö. M. A. F. (Ögye meg a fene), a csavaros eszű Kátsa cigányt, akik évtizedekkel ezelőtt néma Him for májában nevettették meg a magyarokat. most viszont a legújabban készült beszélő filmben, uj mesével, uj szereplőkkel, valóság gal a mennyországból visszatérve és feltámadva látogatnak el közénk, hogy korunk egyik legkimagaslóbb komikus filmjével szórakoztassanak bennünket. Göre Gábor és Durbints sógor rengeteg mókát és mulatságot hoz és a gyártók igen nagy gonddal és lelkiismeretesen olyan szereplőkre bizták a film sorsát, akik valósággal úgy hatnak, mintha Gárdonyi regényéből léptek volna ki a film vásznára. Az átdolgozott film meséje szerint a ragyogó trio elindul a mennyországból és azzal érkezik meg Lepéndre Göre Gábor biró ur, hogy rendet teremtsen a községben és igazságot tegyen a felmerült bajok közepette. Durblnts sógorral együtt el is intézik a falu sorsát (Ö. M. A. F.) Ögye meg a fene) és mint aki dolgát rendesen ellátta, visszamennek a bárányfelhős égbe. Göre Gábor szerepét Tompa Sándor játsza, Durbints sógorét Pethes Sándor. Kátsa cigányét Misoga László, Füsy biró pedig Rózsahegyi Kálmán. A női főszerepet. egy tizenhétéves falusi kis lányt Adorján Évi játsza. mig kitűnő szerepeket kaptak .Simon Marosa, Dajbukát Ilona. Köpeczi- Boocz Lajos, Szakáts Zoltán, Pethes Ferenc és Boray Lajos. — György István rendezte a GÖRE GÁBOR VISSZATÉR filmet, amely méltón sorakozik ennek a nagyszerű művészembernek több sikeres filmje mellé. A mulatságos, Ízes, zamatos uj magyar filmet mindenki nézze meg. aki el akarja felejteni legalább rövid időre a világ minden baját, bánatát. Göre biró ur, Dun bits sógorral és Kátsa cigánnyal együtt elvárja városunk magyarságát január 12, 13 és 14-én a Family és Grand színházakba és Durbints sógor kiszólásával élve, aki nem jön el és nem akar mulatni, azt “Ö. M. A. F.” 210 MAGYAROK CSILLAGA Keserű könnyet nyelt le égő torkán s kitántorodott. — És azóta ilyen se jutott nekik! — gondolta gyötrődve. — Miattam, csakis miattam! ... Amit akartam, Isten csodájára, elértem... De az ára? ... Merjen-e a végére járni, egészen? ... Mit fog találni, ha bejuthat valahogy a kis szigetre? ... Tiz hosszú hónap. majd egy esztendő után! ... A csontjaikat, talán? A kunyhók felé pillantott, a rongyos kis falura, ahol ők ketten születtek, játszottak, felnőttek, szerettek, álmodtak. A keserves mindennapi robot partjára... A nádasokra s a nagy tó vizére, köröskörül, ami most is az ő szerelmükről zsong-zug ... Rendítő hála öntötte el testét-lelkét. A csoda, a hihetetlen döbbent most belé hirtelen... Neki adta, neki, a falut, a partot, a halászóterületet az ő Nagyura! Lakodalmi ajándékul, hüségéér, ha Krisztus kegyelméből megtalálja kedvesét... Ezt mondta, igy, 6 maga, a Nagyúri ... Neki, egy senkinek, rongyos halászlegénynek, akit a porból emelt fel s tett testőrző vitézévé, tisztjévé! ... Hej, Bogárka, ha élsz még s megérted ezt a csodát! ... Láz nyargalt át rajta, futni kezdett, nyargalni a kunyhók körül a parton, a zsombikok közt. Szalasztotta a legényeit is, csónakot keresni, csónakot! Azokat bizony elhordták. Nem is a halászok, hanem a menekülő katonák. Bizonyosan azokon vágtak neki a tónak, hogy a túlsó partra juthassanak. Estefelé járt, mikorra maga fedezett fel egy rossz, foldozott lélekvesztőt, valamelyik kunyhó mögött, a gazban. Fenekére volt fordítva rég, tán lócának használták a fájóslábu öregek. Akadt valami törtnyelü evező is, a kacatok közt. Istenkisértés. Az. De ő levitette mégis a nád közé s beleült. — Itt szabjatok reggelig s várjatok rám! — parancsolt a fejüket vakaró katonákra. Nekifeküdt, befurta magát a nádasok közé. Mit akart ezzel a teknővel s fakanállal? Arra törtetni, közelebb, MAGYAROK CSILLAGA_____________________* 211 közelebb! ... Eljutni hozzá, vagy a poraihoz! Türelmetlen, pattogó szive dehogy is hallgatott volna okoskodásokra, hogy várjon, amig tisztességes csónakot szereznek valahonnan! ... Meddig? ... Napokig tán? ... Lángolva, lihegve erőlködött, hogy előrejusson ... A bögük útjáig végre, sok-sok tévelygés, farolás, veszedelmes billenés után elvergődött. Este volt már akkor, sötét, csillagos ég borult föléje. Itt már nem gázolhat át élve! Felállt, szétvetett, reszkető lábaira a csónakban a szája elé köritett tenyerei közül kiáltozni kezdett a suhogó sűrűség felé. Boncsot kiáltotta, aztán Bogárkát, ismét Boncsot s megint Bogárkát, Bogárkát. Kifulladt tüdővel roskadt vissza. Messze vannak, ha ugyan ott vannak; túl a hináros sűrűségen... Meghallhatják-e? Felriasztott vizimadarak sápitozva surrogtak ki a nádból. Az ő kiáltozása rebbentette meg őket... vagy? Aztán feszülten figyelt... A bögük utján mintha evező küszködne! Elszánt csapásokkal odalóditotta magát a nádfüggöny elé. A szél ingatja csak, vagy? Valaki leskelődik ott, igen... De a sötétben nem látja őt jól s fél tőle! ... Most eszébe jutott az ő kedves jelük, a nádirigó trillája. A szivét öntötte bele, úgy fuvolázta, szakadtából. A nádat széthajtotta valaki. Az este árnyainál is sötétebb gubane bujt elő s valami dörmögve kérdezte: — Dőli?... — Dőli, Dőli, Dőli! — ordított fel s szinte belevetette magát a hínárba. Jelenet a ‘‘Göre Gábor Visszatér” c. mulatságos magyar filmből
