Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-03-13 / 11. szám
TWO SECTIONS VOL. XXIV. ÉVFOLYAM 1941 MÁRCIUS 13. NO. 11. SZÁM M A It € I Ü SI É \ E K Irta: TARNÓCY ÁRPÁD ÉNEKLEM könnyes énekünket, hogy minden magyart Isten áldjon; hogy jókedv, bőség légyen vélünk s az Ég őrsége két hazánkon. Az ősi hősök éltek, haltak, szent örökük hogy ránkmaradjon: magyar ne éljen szolgaföldön és rabigában meg ne haljon. Fáklyába gyűlt a Költő lelke s a Honvéd zengő bércre hágott, hogy égre Írja lánggal, karddal, az örök magyar szabadságot. A márciusok szele, fénye, rügyet, magyart hogy igy neveljen. És én éneklem éneküket, hogy Isten minket meg ne verjen. Két lobogónak véd a szárnya és mind a kettő negyvennyolcas. Washington, Kossuth “azt üzente” ... S amit üzentek, nékünk szól az. Minékünk szól az, akik járunk egyetlen szívvel két országot s aki magyarnak sorsa, gondja, két világ közé hídnak állott. Miránk árad a napfény, bánat, az Uj Március szele, réme: az “újra magyar viharzásba’ ” s az ősi hősök énekébe’. Öreg századok sebe rajtunk és uj bánatok szörnyű ökle, de mi úgy álljuk, ahogy álltuk és állni fogjuk mindörökre. ílljuk és állunk most is strázsát sét lobogó közt, két hazáért. És énekeljük énekünket uj márciusi szabadságért. Kilencvenhárom évvel ezelőtt... A világháborúnak a mostani — talán legvéresebb — esztendejében is megérkezett hozzánk MÁRCIUS IDUSA.. . Megérkezett, hogy a nagyidők emlékének áldozhassunk lapunkban is, mert hiszen szükségtelen hangsúlyoznom, hogy mindaz, amit március tizenötödikéről mondani lehet, sohasem volt annyira szent, annyira igaz, mint manapság! . . . Midőn e sorokat leirom krisztálytiszta világításban és nem homályosodó fényben tündökölve látom ezt az évszámot: “1848''... — Ma más világ van, mint 93 évvel ezelőtt. Ma más célokért küzd a világ, más eszmék lelkesítik az emberek nagy részét és más világ él körülöttünk. Ma két nagyhatalom köré kezd csoportosulni az egész világ s az a két nagyhatalom vívja most gigászi élet-halál harcát... Mi azonban mégis úgy tekintünk a Márciusi If jakra és a 48-as pirossapkás hősökre, mint nemzetségünknek, magyar nemzeti eszméinknek leghivatottabb képviselőire és vezéreire, akik, — ha ma élnének, — ugyanúgy maguk mögött találnák az egész magyarságot, mint annak idején: 93 évvel ezelőtt .: . A finn háború hőse, Mannerheim tábornok, — alig egy esztendővel ezelőtt — utolsó napiparancsában ezt mondotta katonáinak: “Hős tetteitek századokon át ragyogni fognak történelmünk lapjain!” A száznégy napos borzalmas finn-orosz háború katonái a finn történelem sok hasonló hősies korszakának az emlékein nevelődtek fel... így lettek ők maguk is hősök, akik példaképül szolgálnak az utókor számára ... A mi márciusi ifjaink hőstettei is ott ragyognak a magyar történelem lapjain... és minél erősebben gondolunk rájuk, annál közelebb érezzük őket magunkhoz... Petőfi zsenije, Kossuth hallatlan akaratereje és ékesszólása, Jókai, Irinyi és a többiek határtalan lelkesedése voltak cjZ igazi megindítói a magyar nemzeti életnek, kutforrásai a nemzeti öntudatnak, amely azóta szakadatlanul fütötte cselekedeteinket és irányította a gondolatainkat. Ez olyan igazság, hogy e világon nincsen földi hatalom, amely azt megdönteni képes volna!.. . Március Idusán, megelevenedik most előttem az ő világuk, mert hiszen mi, amerikai magyarok érezzük és tudjuk, hogy a 93 esztendő három emberöltője sem vitte őket távolabbra tőlünk. Petőfi, ma is a legnagyobb költői zseni, aki valaha is, magyár földön magyarnak született. Kossuth neve ma is külön fogalom minden magyar ember számára, orz óceánon innen, vagy az óceánon túl. Jókait ma is, mint az újkori magyar irodalom egyik legnagyobb mesemondóját, ismeri az egész világ! 1848 március ifjúságának a vezetői lelkükbén és müveikben ma is itt élnek közöttünk, nagyszerű példát adva a mai magyar ifjúságnak eszméikkel és cselekedeteikkel. Szabadsághőseit minden nemzet különös tisztelettel és kegyelettel veszi körül. A magyar márciusi ifjak kivívták a lelkek szabadságát és ha közvetlenül utánuk a legnagyobb elnyomatás korszaka következett is, ők tették le az alapjait az újkori magyar nemzeti létnek és haladásnak. ők mutatták meg a magyar nemzetnek, hogy a legnagyobb ereje a fiatalságnak van és ha a lelkesedésével a hivatottság és lángelme is együtt van, akkor, minden bajt túl élve, irányítja nemzetét további életében is... Március Idusán azonban egy kissé elszomorító valóságot is meg kell állapítanom. — Derék és drága márciusi ifjúságunk valamiben nagyot tévedett... Meg kell írnom, — keserűséggel a szivemben, —ihogy miben rejlett ez a tévedés... ők azt hitték, még csak egy utolsó roham kell ahhoz, hogy megvalósuljon a Szabadság, Egyenlőség és Testvériség aranykora és eltűnjék erről a földről minden erőszak, minden bitorlás, minden elnyomás!...
