Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-03-06 / 10. szám
1941 Március 6 Irta: CSERNTTZKY F. ISTVÁN, Az AMSz Ügyvezető Bizottságának tagja Éretlen gyerekek volnánk? E minimumnak ellenzői viszont azon sopánkodnak, hogy a havi egy cent tulkevés, hogy százezrek kellenek ehelyett, de mindjárt; Hát kinek van megtiltva, hogy égyenkint, mint önálló tag, né küldhessén évi egy dollárt vagy esetleg többet a Szövetség pénztárába? . : Lássuk csak: Van Amerikában vagy félmillió kenyérkereső magyar, Ha mindegyikük megadná a havi egy centet, begyülne évente hatvanezer dollár. Ha 1907 óta, amikor legelőször alakult meg az Amerikai Magyar Szövetség, megértettük volna, mit jelent az évi $60,000.00, s be is gyűjtöttük volna a kicsinyesnek látszó havi egy centeket testületeink utján, a lefolyt 36 év alatt két millió százhatvanötezer dollár állott volna a közös magyar ügy rendelkezésére. Ezzel szemben van itt egy más csattanós példa: Az idevándorolt tótok egyik nagy egyletében ötvenezer tag már legalább 36 év óta havi 25 centet, vagyis évi három dollárt ad nemzetiségi célokra. Ez á summa ma már öt millió négyszázezer dollárt ténrte ki. Hogy ezenfelül más tót meg cseh egylet mennyi milliót kollektált össze és használt fel magyar-ellenes célokra azt még elképzelni is borzalom! Február 8-án koncertet rendeztek Hollywood művészei a hősiesen harcoló Görögország fölsegítésére, A rendező közben bejelentetté, hogy egyetlen amerikai görög egylet ötvenezer dollárt küldött e célra. Mi, amerikai magyarok; sose adtunk ennyit saját istenáldotta igazságaink megvédésére. Pedig mi sokkal többen vagyunk itt, mint a görögök. GyüjtSünk százezreket, de mindjárt! Akik ezt hangoztatják, már legalább is 30 éve laknak itt. Ha megadnák az utolsó 25 évben elmaradt havi egy centeket egy summában, ez kitenne kerek három dollárt. Ha az Amerikában élő félmilliónyi magyarságnak legalább a 25 év óta dolgozgató s még ma is élő része követné e példát, rövid idő alatt összegyűlne hatszázezer dollár! Ne beszéljünk, ne tervezgessünk, ne tanácsolgassunk hát, de cselekedjünk! .VerhovayaJi Labia 7-ik Oldal Távol van tőlem, hogy személyeket, vagy egyes lapokat pécézzek ki, de az ide vándorolt magyarság egész teljességére gondolok azzal a megállapitással, hogy a mi amerikai magyar közéletünk még nagyon is benne van a rakoncátlankodni szerető gyermekkorban. Hogy embersorba kerüljön valaki, ahhoz húsz esztendő sem | elég. Hogy egy bevándorolt csoport a neki tetsző helyen végleg megtelepedettnek érezze magát, ahhoz nehány évtized sem elegendő. Annál inkább kell több idő az érzelmi összetartás kiforrásához, ha az ilyen embercsoport egy ország különböző vidékéiről s különféle társadalmi' rétegeiből kerül Amerikába, itt pedig az óriási terület száz meg. száz irányában alkot kisebb.-nagypbb telepeket. Amerikának magának is 160 esztendő kellett, hogy -hatalmasl országgá nőjje ki magát. Ebből a] 160 évből meg csakis az utóbbi j nyolc évtized alatt tudta megérleltetni az összetartás érzetét. Hogy pedig ez a három tucat nációból egybeforrt ország uj nemzetté alakuljon át, ahhoz még ta- | Ián egy további félszázad is kevés lesz. Nem megítélés tehát á célja: ennek az Írásnak, hanem leszögezése annak, hogy mi még most sem tudunk egészen bölcsen cselekedni. Mondunk ugyan néha okosat is, de rakoncátlan csikók módjára ki-kirugunk’ a hámból S nem akarjuk magunkat vezettetni. Meg vagyunk győződve arról, hogy összetartásban rejlik az erő, de másik szavunkban belegáhcsolunk azok munkájába, akik e nemes cél érdekében' kezükbe veszik a szervezés gyeplőjét. Most is némelyek Magyarország belügyeibe való kontárkodást látnak abban, hogy az Amerikai Magyar Szövetség sajnálkozását fejezte ki a szülőhazának olyan külügyi kapcsolata fölött, amilyen külügyi összeházasodást odaát egy valamirevaló magyar sem kívánt s amelyet, jól tudjuk', csakis a külső erőszak zúdított reá. Pedig hát szeretetlen kritizálás helyett okosabb dolog lett volna megírni, milyen szövegű megnyilatkozást tartanának elfogadhatóbbnak és bölcsebbnek az ellenfelek? Jól ismerve az amerikai magyarság szükkeblüségét a közügyek terén elvárt áldozatkészseggel szemben, az Intéző Bizottság a lehető legkisebb . összeget, a havi egy centet, kéri minden szervezet pénztárától minden egyes tag után, hogy e havi egy centet még olyan magyar se sajnálja, akitől ezt négy vagy több testülethez való tartozás alapján ugyanannyiszor kéri s kollektálja be saját egyletének pénztárosa. Nem úgy, hogy évente tizenkétszer rázza a perselyt a tagtárs orra alatt a szerény centecskéért, hanem- évi kivetés alapján, a szokásos egyéb dijak beszedése alkalmával. Ha pedig egyik-másik testület kicsinyli ezt a minimumot, senki fia sem korlátozza őket abban, hogy havonta avagy évente többet adjanak az amerikai magyar összetartás céljaira. Csak is az értelmetlenség avagy a nagy képüsködő farizeusság mondatná némely gáncskeresővel 'azt, mintha Szövetségünk az árvák, özvegyek meg szegény örökösök pénztárát kívánná megdézsmálni. VERHOVAY TAGTÁRSAINK ÉS OLVASÓINK — FIGYELMÉBE — Külön figyelmeztetést kaptunk az országos kivándorlási, és polgárosodási biztostól e hé' ten, melyben arra kér minket, hogy adjuk tudtára olvasóinknak a következőket: * Az idegenek — tekintet nélkül arra, hogy regisztráltak, vagy nem regisztráltak és katonai szolgálatra jelentkeztek-e vagy sem, — KÖTELESEK minden címváltozást ÖT NAP ALATT BEJELENTENI. Ezen bejelentés megtételéért felelősek a szülők, vagy a gyámok is. Ezen kívül külön jelentkezési kötelezettséget ró a törvény az ideiglenes engedéllyel itt tartózkodó idegenekre is. Ilyenek nemcsak hogy az eset leges címváltozást kötelesek bejelenteni, hanem minden há rom-három hónap elteltével uj bői és újból jelentkezni tartoznak. Ezen szigorú szabályok alól kivétel nincsen és akik azt be nem tartják, 100 dollárig terjedhető pénzbírsággal, vagy 3 hónapi börtönnel, esetleg mindkettővel lesznek büntetve. A VERHOVAY 14-IK FIÓK NAGY KEGYELETTEL ÜNNEPLI MEG MÁRCIUS IDUSÁT Az Intéző Bizottságnak egyik tagja sem éhez erre a kenyértelen állásra. Egyikünk sem tolakodott oda. Félreállunk szívesen. Van nekünk egyéb dolgunk ahelyett, hogy bár jó szándékú, de kákán csomót kereső honfitársainktól szeretetlen kritikát meg rágalmakat hallgassunk. Szervezzünk vidékenkirit osztályokat, bizottságokat? Hiszen e munkához tisztviselők kellenek a központba, meg szervező utazgatásra alkalmasak a vidékre. Hát hol van erre a pénz? Amikor meg tekintettük egyetlen szobácskából álló washingtoni központunkat, valamelyikünk azt az észrevételt tette, hogy féltucat iroda helyiség sem lenne elég. Hát ugyan miből fizessük? Hiszen az az egy szoba is havonta 45 tallérba kerül! Azt várjuk tán, hogy a vidéki utakra kijelölt szervezők a falu szélén egy pádon háljanak, meg hot-dogcounter előtt virslit ebédeljenek? Hát már kiveszett volna belőlünk a magyar becsület alapeleme is? Azt tán mondanom sem kell, hogy királyválasztó gyerekeskedéí sek, amerikai magyar-kormány: alakítási álmodozások meg minisz téri állás-osztogatások vádja ad dig se marad meg rajtunk, mint a falra hányt száraz borsó. Olyanokkal tehát, akik eféle meg tudom-is-én milyen zsidóskodó befolyások rémével akarnának kedveskedni nekünk, nem isbocsátkozunk komoly vitába. Pernyéje, természetesén, minden náció társadalmának van. A mienk se különb. Restelni valónk nekünk, amerikai magyaroknak is van. Abban azonban nem mi, in téző bizottsági tagok vagyunk hibásak, ha akad honfitárs, aki olyanokra hallgat, vagy olyanok újságos csúfolódásait élvezi, kik nern is akarnak magyarul érezni s akik magyarul csak azért Írnak, mivel más nyelven legfeljebb csak sóhajtozni tudnának. Az ilyenek* nek egyetlen Tíz Parancsolata a gyűlölködés, a széthúzás szellemének szitása, a zavarosban való halászás. Negyedfél évtizedes próbálkozás után a mostani Amerikai Magyar Szövetség a legkomolyabb megmozdulása az amerikai magyarságnak. Ez légyen tán az utolsó? Ez legyen tán a halálhörgés? Ha pedig akadnak köztünk olyan fiókmessiások, akik jobb tervet tudnak kieszelni, miért nem állanak elő? Jobb tervnek egy jószándéku magyar sem kíván megrontója lenni. Három-négy évtizeddel ezelőtt volt annyi-a-mennyi értelme annak, hogy a becsületesen dolgozó magyar kerülte a “vasalt galléros" úrhatnám alakokat, akik csak szipolyozni tudtak. Ma mái-. Istennek hála, nincs ilyen fekély a testünkön. Ma már, kevés kivétellel, mindenki becsületes munkával keresi kenyerét. Ma már nem lehet minket “becsapni." Ha tehát akarunk összetartást és ha az ifjúkorát élő Szövetség helyett jobbat nem tudunk előállítani, miért ne vihetnők keresz tül a következő tervet: 1) Olyan egyleteket ne pártoljunk, amelyek kimondottan ellenségei a Szövetségnek. 2) Olyan újságot ne támogassunk, amely ellene van az összetartásnak. 3) Kerüljük az olyan magyar ügyvédeket orvosokat, kereskedőket, akik magyarok kosztján élnek, de az amerikai magyarság igaz ügyétől évenkint még egy dollárkát is sajnálnak. 4) Kérjük lelkipásztorainkat, csatolják egyházi testületüket is a Szövetség zászlaja alá. Évtizedes tradícióihoz most is szigorúan alkalmazkodva, a clevelandi Verhovay 14-ik fiók az idén is gazdag müsoru, hazafias ünnepély keretében áldoz a Magyar Szabadságharc hősei emlékének. Az ünnepélyt március 16- án, vasárnap 8637 Buckeye roadi otthonának, a Verhovay Halinak nagytermében | este 8 órai kezdettel rendezi s az ünnepélyen mindenkit örömmel lát a fiók vezetősége. Belépti dij nem lesz. AZ ÜNNEPÉLY MŰSORA: 1. Március Idusának méltatása. Tartja az ünnepi szónok: Nt Leffler Andor, clevelandi evangélikus lelkész. 2. Ének szám. — Novák Éva rádió énekes. 3. Tárogató soló. — Szkolnik Anton, tárogat^ művész. 4. Ének szám. — Rab József, rádió énekes. 5- Ének és szavalat. — Loska István. Ezenkívül még mások is fellépnek: néhány művész és művésznő, akiknek számait meglepetésként tartogatjuk. Konferáló és rendező: Mátyás János, a Verhovay Otthon főgondnoka. Szeretett Magyar Testvéreink és Kedves Tagtársaink! 1848-baii odaát Európában száguldó vihar seperte végig a szolgaság földjét és mindenütt, ahol bilincsek között és jogtalanságban vergődött a nép, fellobbantotta az alvó, de örök és kiolthatatlan lángot . . . Letépte magáról láncát a nép és belekiáltotta a zsarnokság fekete éjszakájába a hajnali ébresztőt: SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRISÉG! .. 1 A mostani háború tüzviharában is ott piroslik e szentháromságos eszme utáni epedés! ... Ma sem akar mást az a nemzet, mely az 1848- iki szabadságharcában karddal és véres betűkkel irta bele a léthez való jogát a világtörténelembe. Megemlékezni a magyar szabadságharc hőseiről és kegyelettel adózni emlékeiknek, mindenkor kötelessége lesz a 14-ik fióknak s a mai vészterhes időkben ez a kötelességérzet annál is inkább él és lobog sziveinkben, mert hiszen az európai diktatúráknak a céljuk eltiporni a gondolatszabadságot és a szólásszabadságot . . . Ezek felé akarjuk kiáltani a Szabadság, Egyenlőség és Test- , vériség hármas jelszavát, midőn kegyeletes és szép ünneppé deklaráljuk az idén is Március Idusát s kérjük, hogy jöjjenek el ünnepélyünkre minél szebb számban azok, akik velünk együtt éreznek! Tagtársi és szívélyes hazafias üdvözlettel: KOLOZSVARY KÁLMÁN elnök. SZALAY JÓZSEF, titkár.--------:o:--------MEDINA, OHIO 170-ik fiók ÉRTESÍTI az össztagságot, hogy a fiók januári gyűlésének határozata értelmében a havi rendes gyűlések ezentúl minden hó 10-ike utáni vasárnap, délután pont 2 órakor lesznek megtartva. Itt fogadom el és ide kérem majd behozni a tagdijakat, hogy azokat kellő időben beküldhessem a központba. Tagtársi tisztelettel Romháti Ferenc, ügykezelő. Germany is officially estimated to have produced a record potato crop of 70,100,000 tons last year. CHICAGO CLEVELAND 1941 Ebben az esztendőben négy központtal országos tagszerzési versenyt rendez a Verhovay Segély Egylet fennállásnak 55 esztendős ^ emlékére. A négy központtal lerendezendő országos tagszerzési verseny 1941 november 30-án zárul. Igazán értékes jutalmak várnak a versenyek résztvevőire! 55 ÉV DETROIT NEW YORK
