Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1941-03-06 / 10. szám

1941 Március 6 Irta: CSERNTTZKY F. ISTVÁN, Az AMSz Ügyvezető Bizottságának tagja Éretlen gyerekek volnánk? E minimumnak ellenzői viszont azon sopánkodnak, hogy a havi egy cent tulkevés, hogy százezrek kellenek ehelyett, de mindjárt; Hát kinek van megtiltva, hogy égyenkint, mint önálló tag, né küldhessén évi egy dollárt vagy esetleg többet a Szövetség pénz­tárába? . : Lássuk csak: Van Amerikában vagy félmillió kenyérkereső ma­gyar, Ha mindegyikük megadná a havi egy centet, begyülne éven­te hatvanezer dollár. Ha 1907 óta, amikor legelőször alakult meg az Amerikai Magyar Szövetség, meg­értettük volna, mit jelent az évi $60,000.00, s be is gyűjtöttük vol­na a kicsinyesnek látszó havi egy centeket testületeink utján, a le­folyt 36 év alatt két millió száz­hatvanötezer dollár állott volna a közös magyar ügy rendelkezésére. Ezzel szemben van itt egy más csattanós példa: Az idevándorolt tótok egyik nagy egyletében öt­venezer tag már legalább 36 év óta havi 25 centet, vagyis évi három dollárt ad nemzetiségi cé­lokra. Ez á summa ma már öt millió négyszázezer dollárt ténrte ki. Hogy ezenfelül más tót meg cseh egylet mennyi milliót kol­­lektált össze és használt fel ma­gyar-ellenes célokra azt még el­képzelni is borzalom! Február 8-án koncertet ren­deztek Hollywood művészei a hő­siesen harcoló Görögország föl­­segítésére, A rendező közben be­jelentetté, hogy egyetlen amerikai görög egylet ötvenezer dollárt kül­dött e célra. Mi, amerikai ma­gyarok; sose adtunk ennyit saját istenáldotta igazságaink megvé­désére. Pedig mi sokkal többen vagyunk itt, mint a görögök. GyüjtSünk százezreket, de mind­járt! Akik ezt hangoztatják, már legalább is 30 éve laknak itt. Ha megadnák az utolsó 25 évben el­maradt havi egy centeket egy summában, ez kitenne kerek há­rom dollárt. Ha az Amerikában élő félmilliónyi magyarságnak leg­alább a 25 év óta dolgozgató s még ma is élő része követné e példát, rövid idő alatt összegyűl­ne hatszázezer dollár! Ne beszéljünk, ne tervezges­sünk, ne tanácsolgassunk hát, de cselekedjünk! .VerhovayaJi Labia 7-ik Oldal Távol van tőlem, hogy szemé­lyeket, vagy egyes lapokat pécéz­­zek ki, de az ide vándorolt ma­gyarság egész teljességére gondo­lok azzal a megállapitással, hogy a mi amerikai magyar közéletünk még nagyon is benne van a ra­­koncátlankodni szerető gyermek­korban. Hogy embersorba kerüljön va­laki, ahhoz húsz esztendő sem | elég. Hogy egy bevándorolt cso­port a neki tetsző helyen végleg megtelepedettnek érezze magát, ahhoz nehány évtized sem ele­gendő. Annál inkább kell több idő az érzelmi összetartás kiforrásá­hoz, ha az ilyen embercsoport egy ország különböző vidékéiről s különféle társadalmi' rétegeiből kerül Amerikába, itt pedig az óriási terület száz meg. száz irá­nyában alkot kisebb.-nagypbb te­lepeket. Amerikának magának is 160 esztendő kellett, hogy -hatalmasl országgá nőjje ki magát. Ebből a] 160 évből meg csakis az utóbbi j nyolc évtized alatt tudta meg­­érleltetni az összetartás érzetét. Hogy pedig ez a három tucat nációból egybeforrt ország uj nem­zetté alakuljon át, ahhoz még ta- | Ián egy további félszázad is ke­vés lesz. Nem megítélés tehát á célja: en­nek az Írásnak, hanem leszöge­­zése annak, hogy mi még most sem tudunk egészen bölcsen cse­lekedni. Mondunk ugyan néha okosat is, de rakoncátlan csikók módjára ki-kirugunk’ a hámból S nem akarjuk magunkat vezet­tetni. Meg vagyunk győződve ar­ról, hogy összetartásban rejlik az erő, de másik szavunkban bele­­gáhcsolunk azok munkájába, akik e nemes cél érdekében' kezükbe veszik a szervezés gyeplőjét. Most is némelyek Magyarország belügyeibe való kontárkodást lát­nak abban, hogy az Amerikai Magyar Szövetség sajnálkozását fejezte ki a szülőhazának olyan külügyi kapcsolata fölött, amilyen külügyi összeházasodást odaát egy valamirevaló magyar sem kívánt s amelyet, jól tudjuk', csakis a külső erőszak zúdított reá. Pedig hát szeretetlen kritizálás helyett okosabb dolog lett volna megírni, milyen szövegű megnyilatkozást tartanának elfogadhatóbbnak és bölcsebbnek az ellenfelek? Jól ismerve az amerikai ma­gyarság szükkeblüségét a köz­ügyek terén elvárt áldozatkész­­seggel szemben, az Intéző Bizott­ság a lehető legkisebb . összeget, a havi egy centet, kéri minden szervezet pénztárától minden egyes tag után, hogy e havi egy centet még olyan magyar se saj­nálja, akitől ezt négy vagy több testülethez való tartozás alapján ugyanannyiszor kéri s kollektálja be saját egyletének pénztárosa. Nem úgy, hogy évente tizenkét­szer rázza a perselyt a tagtárs orra alatt a szerény centecskéért, hanem- évi kivetés alapján, a szo­kásos egyéb dijak beszedése al­kalmával. Ha pedig egyik-másik testület kicsinyli ezt a minimum­ot, senki fia sem korlátozza őket abban, hogy havonta avagy éven­te többet adjanak az amerikai magyar összetartás céljaira. Csak is az értelmetlenség avagy a nagy képüsködő farizeusság mondatná némely gáncskeresővel 'azt, mint­ha Szövetségünk az árvák, özve­gyek meg szegény örökösök pénz­tárát kívánná megdézsmálni. VERHOVAY TAGTÁR­SAINK ÉS OLVASÓINK — FIGYELMÉBE — Külön figyelmeztetést kap­tunk az országos kivándorlási, és polgárosodási biztostól e hé' ten, melyben arra kér minket, hogy adjuk tudtára olvasóink­­nak a következőket: * Az idegenek — tekintet nél­kül arra, hogy regisztráltak, vagy nem regisztráltak és ka­tonai szolgálatra jelentkeztek-e vagy sem, — KÖTELESEK minden címváltozást ÖT NAP ALATT BEJELENTENI. Ezen bejelentés megtételéért felelő­sek a szülők, vagy a gyámok is. Ezen kívül külön jelentke­zési kötelezettséget ró a tör­vény az ideiglenes engedéllyel itt tartózkodó idegenekre is. Ilyenek nemcsak hogy az eset leges címváltozást kötelesek bejelenteni, hanem minden há rom-három hónap elteltével uj bői és újból jelentkezni tar­toznak. Ezen szigorú szabályok alól kivétel nincsen és akik azt be nem tartják, 100 dollárig ter­jedhető pénzbírsággal, vagy 3 hónapi börtönnel, esetleg mind­kettővel lesznek büntetve. A VERHOVAY 14-IK FIÓK NAGY KEGYELETTEL ÜNNEPLI MEG MÁRCIUS IDUSÁT Az Intéző Bizottságnak egyik tagja sem éhez erre a kenyértelen állásra. Egyikünk sem tolakodott oda. Félreállunk szívesen. Van ne­künk egyéb dolgunk ahelyett, hogy bár jó szándékú, de kákán csomót kereső honfitársainktól szeretetlen kritikát meg rágalma­kat hallgassunk. Szervezzünk vidékenkirit osztá­lyokat, bizottságokat? Hiszen e munkához tisztviselők kellenek a központba, meg szervező utazga­tásra alkalmasak a vidékre. Hát hol van erre a pénz? Amikor meg tekintettük egyetlen szobácskából álló washingtoni központunkat, valamelyikünk azt az észrevételt tette, hogy féltucat iroda helyiség sem lenne elég. Hát ugyan miből fizessük? Hiszen az az egy szoba is havonta 45 tallérba kerül! Azt várjuk tán, hogy a vidéki utakra kijelölt szervezők a falu szélén egy pádon háljanak, meg hot-dog­­counter előtt virslit ebédeljenek? Hát már kiveszett volna belőlünk a magyar becsület alapeleme is? Azt tán mondanom sem kell, hogy királyválasztó gyerekeskedé­­í sek, amerikai magyar-kormány­­: alakítási álmodozások meg minisz téri állás-osztogatások vádja ad dig se marad meg rajtunk, mint a falra hányt száraz borsó. Olyanokkal tehát, akik eféle meg tudom-is-én milyen zsidós­­kodó befolyások rémével akarná­nak kedveskedni nekünk, nem is­bocsátkozunk komoly vitába. Per­nyéje, természetesén, minden ná­ció társadalmának van. A mienk se különb. Restelni valónk ne­künk, amerikai magyaroknak is van. Abban azonban nem mi, in ­téző bizottsági tagok vagyunk hi­básak, ha akad honfitárs, aki olyanokra hallgat, vagy olyanok újságos csúfolódásait élvezi, kik nern is akarnak magyarul érezni s akik magyarul csak azért Írnak, mivel más nyelven legfeljebb csak sóhajtozni tudnának. Az ilyenek* nek egyetlen Tíz Parancsolata a gyűlölködés, a széthúzás szelle­mének szitása, a zavarosban való halászás. Negyedfél évtizedes próbálkozás után a mostani Amerikai Magyar Szövetség a legkomolyabb meg­mozdulása az amerikai magyarság­nak. Ez légyen tán az utolsó? Ez legyen tán a halálhörgés? Ha pe­dig akadnak köztünk olyan fiók­messiások, akik jobb tervet tud­nak kieszelni, miért nem állanak elő? Jobb tervnek egy jószándéku magyar sem kíván megrontója lenni. Három-négy évtizeddel ezelőtt volt annyi-a-mennyi értelme an­nak, hogy a becsületesen dolgozó magyar kerülte a “vasalt galléros" úrhatnám alakokat, akik csak szi­­polyozni tudtak. Ma mái-. Isten­nek hála, nincs ilyen fekély a testünkön. Ma már, kevés kivé­tellel, mindenki becsületes mun­kával keresi kenyerét. Ma már nem lehet minket “becsapni." Ha tehát akarunk összetartást és ha az ifjúkorát élő Szövetség helyett jobbat nem tudunk elő­állítani, miért ne vihetnők keresz ­tül a következő tervet: 1) Olyan egyleteket ne pártol­junk, amelyek kimondottan ellen­ségei a Szövetségnek. 2) Olyan újságot ne támogas­sunk, amely ellene van az össze­tartásnak. 3) Kerüljük az olyan magyar ügyvédeket orvosokat, kereskedő­ket, akik magyarok kosztján él­nek, de az amerikai magyarság igaz ügyétől évenkint még egy dollárkát is sajnálnak. 4) Kérjük lelkipásztorainkat, csatolják egyházi testületüket is a Szövetség zászlaja alá. Évtizedes tradícióihoz most is szigorúan alkalmazkodva, a clevelandi Verhovay 14-ik fiók az idén is gazdag mü­­soru, hazafias ünnepély ke­retében áldoz a Magyar Szabadságharc hősei emlé­kének. Az ünnepélyt március 16- án, vasárnap 8637 Buckeye roadi otthonának, a Verho­vay Halinak nagytermében | este 8 órai kezdettel rendezi s az ünnepélyen mindenkit örömmel lát a fiók vezetősé­ge. Belépti dij nem lesz. AZ ÜNNEPÉLY MŰSORA: 1. Március Idusának mél­tatása. Tartja az ünnepi szónok: Nt Leffler Andor, clevelandi evangélikus lel­kész. 2. Ének szám. — Novák Éva rádió énekes. 3. Tárogató soló. — Szkol­­nik Anton, tárogat^ mű­vész. 4. Ének szám. — Rab Jó­zsef, rádió énekes. 5- Ének és szavalat. — Loska István. Ezenkívül még mások is fellépnek: néhány művész és művésznő, akiknek számait meglepetésként tartogatjuk. Konferáló és rendező: Má­tyás János, a Verhovay Ott­hon főgondnoka. Szeretett Magyar Testvé­reink és Kedves Tagtársaink! 1848-baii odaát Európában száguldó vihar seperte végig a szolgaság földjét és min­denütt, ahol bilincsek között és jogtalanságban vergődött a nép, fellobbantotta az al­vó, de örök és kiolthatatlan lángot . . . Letépte magáról láncát a nép és belekiáltot­ta a zsarnokság fekete éj­szakájába a hajnali ébresz­tőt: SZABADSÁG, EGYEN­LŐSÉG, TESTVÉRISÉG! .. 1 A mostani háború tüzvihará­­ban is ott piroslik e szenthá­­romságos eszme utáni epe­­dés! ... Ma sem akar mást az a nemzet, mely az 1848- iki szabadságharcában kard­dal és véres betűkkel irta bele a léthez való jogát a világtörténelembe. Megemlé­kezni a magyar szabadság­­harc hőseiről és kegyelettel adózni emlékeiknek, min­denkor kötelessége lesz a 14-ik fióknak s a mai vész­terhes időkben ez a köteles­ségérzet annál is inkább él és lobog sziveinkben, mert hiszen az európai diktatú­ráknak a céljuk eltiporni a gondolatszabadságot és a szólásszabadságot . . . Ezek felé akarjuk kiáltani a Sza­badság, Egyenlőség és Test- , vériség hármas jelszavát, midőn kegyeletes és szép ünneppé deklaráljuk az idén is Március Idusát s kérjük, hogy jöjjenek el ünnepé­lyünkre minél szebb szám­ban azok, akik velünk együtt éreznek! Tagtársi és szívélyes haza­fias üdvözlettel: KOLOZSVARY KÁLMÁN elnök. SZALAY JÓZSEF, titkár.--------:o:--------­MEDINA, OHIO 170-ik fiók ÉRTESÍTI az össztagságot, hogy a fiók januári gyűlésé­nek határozata értelmében a havi rendes gyűlések ezen­túl minden hó 10-ike utáni vasárnap, délután pont 2 órakor lesznek megtartva. Itt fogadom el és ide kérem majd behozni a tagdijakat, hogy azokat kellő időben be­­küldhessem a központba. Tagtársi tisztelettel Romháti Ferenc, ügykezelő. Germany is officially estimated to have produced a record potato crop of 70,100,000 tons last year. CHICAGO CLEVELAND 1941 Ebben az esztendőben négy köz­ponttal országos tagszerzési ver­senyt rendez a Verhovay Segély Egylet fennállásnak 55 esztendős ^ emlékére. A négy központtal lerendezendő országos tagszerzési verseny 1941 november 30-án zárul. Igazán ér­tékes jutalmak várnak a verse­nyek résztvevőire! 55 ÉV DETROIT NEW YORK

Next

/
Thumbnails
Contents