Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1941-03-06 / 10. szám

»4k Oldal A Mi Márciusaink . Verhovayak Lapja 1941 Március 8. Ennek a hónapnak 15-én kilencvenhárom esztendeje lesz, hogy Petőfi a budapesti muzeum lépcsőfokáról el­harsogta a Talpra Magyart. A természet rendje szerint akkor is március volt, akkor is felocsúdott téli dermedt­ségéből a növényzet, akkor is rügybe készültek szök­kenni fák és bokrok, a tavasz zsongó energiájától s a lárvürvárt kikelet ígéretétől akkor is megbizseregtek a füvecskék gyenge gyökérszálai. Attól-e, hogy egy nép és nemzet is a természethez tartozik, vagy attól-e, hogy a fejlődés menetében nekik is van tele, tavasza, szóval évszakai, melyek rövidebb vagy hosszabb tartamnak, mint a természete. 1848-ban a ma­gyar nemzet is fölocsudott hosszú téli áléltságából, az ő gyökérszálaiban is megmozdult az őserő s benne is rügyezni kezdett az élni akarás, amelynek szabadság az éltető harmata s függetlenség a melengető, érlelő nap­sugara. Mily szomorú, mily végzetszerü ■ s a magyarok leikéből máig is jövő följajdulás, hogy a magyar márciusi kikelet hírnöke és siettetője nyomtalanul eltűnt a se­gesvári csatatéren. Megálltunk-e valaha annál a gondo­latnál, hogy “nyomtalanul”? Mily szörnyű gondolat ez, éppeij. Petőfire vonatkozólag, aki szeptember végén oly megdöbbentő bizonyossággal megjósolta a halálát, eltűnt, itt hagyva a feleségét, a fiát, magyar népét, amelyet lángszavával talpra állított és nemzetét, amelyet meg­esküdt etett, hogy “rabok tovább nem leszünk.” Lehullott, mint egy meteor, de nem tudni hova. S talán jobb is így; nem kellett megérnie, hogy szabadságxink fölpirkanó hajnala már néhány hónap múlva feketén elborult s megujhodni kezdő szabadságunkat tizenhat esztendeig tartó zord, dermesztő tél temette el. Talán jobb is igy, mert különben a magyar szabadságharcnak eggyel több vértanúja lett volna. Petőfi eltűnt s most már a porai sincsenek meg, de harsonája minden március 15-én a fülünkbe cseng szózatát örökségnek őrzi minden magyar. Ne higyjük, hogy a Talpra Magyar idejét multa s elavult. Ne higy jük, hogy most már nem “hi a haza,” hogy most meg kell esküdnünk, hogy “rabok tovább nem leszünk,” mert van a rabságnál rosszabb állapot is. Igenis, hi a haza; igenis, “itt az idő,” sőt “most vagy soha.” Most nem kell­ős lehet fegyvert ragadnunk, nem lehet csaták véres vi­harába rohannunk s mégis talpra magyar, mert most más kötelességünk és föladatunk van drága magyar né pünk és nemzetünk iránt, mint kilencvenhárom eszten­dővel ezelőtt volt s ez a kötelesség becsületbeli dolga kivétel nélkül minden magyarnak, bárhol lakik is a föld kerekségén, de legszentebb kötelessége az itt Amerikában lakóknak, mert itt legkönnyebb azt megtenni, amit né­pünk és nemzetünk elvár tőlünk. Nagy és nemes köteles­ség ez. Talpra Magyar, hi drága népünk és nemzetünk. Amerika, a mi nemes fogadott hazánk nem kíván tőlünk mást, mint polgári eskünk becsületes megtartását, de magyar faji érzésünk ellen semmi kifogása, mert tudja, hogy mint magyarok is jó amerikai polgárok lehetünk Sőt az ellen sincs kifogása, ha elszántan magyarok mara­dunk, mi több, mennél többet igyekszünk tüzzel-vassal megmenteni a magyarság számára, mennél több félma­gyarban igyekszünk fölkelteni a faji érzést s magyarok­ká nevelni nemxsak a második, de lehetőleg a harmadik generációt is. Sokat hallunk az amerikai környezet és viszonyok ellenállhatatlan asszimiláló hatásáról, amely ellen hiábavaló minden erőlködés. Hányán tudják hogy hiábavaló? Hányán próbálták meg ellene küzdeni egy­általában? Tudunk családot, ahol az unoka itt született itt járt iskolába, itt játszott amerikai gyerekekkel, itt lett férjes asszony már jó néhány éve s mégis oly tökéletesen beszél, ir és olvas magyarul, hogy egyetlen hibát sem ejt. Szülei igen egyszerűen, de nagyon következetesen úgy csinálták, hogy hat éves koráig kérlelhetetlenül csak is magyarul beszéltek vele, sőt azután is mind mai napig, hogy az iskolában és kis barátnőitől tökéletesen meg­tanult angolul. így kellene tenni minden gyermekkel és unokával, ahol az apa és anya magyarok, de ehelyett az történik, hogy mindketten törve bár, de angolul beszél­nek velük. Hiába szónokolunk, hogy a második generációt meg kell menteni a magyarság számára, mert igy nem­csak nem mentjük meg, de elősegítjük, hogy mennél biztosabban és gyorsabban beolvadjon az idegenbe, elfe­lejtve magyar nyelvét, érzését, faji tudatát, büszke ön­érzetét. A fönt említett famíliában az unoka magyar köny­veket kapott, magyar képeskönyvekből megismerte a ma­gyar városoknak szépségeit, a magyar népet; kezdetben érdeklődéssel, majd szeretettel, végül vágyakozással nézte s a vége az lett, hogy megszólalt benne a magyar vér, az óhazába kellett vinni néhány heti látogatóba. Lelke­sedve tért vissza s bizonyos, hogy ha gyermekei lesznek, még azok is magyarok lesznek, hozzájárulván az itteni magyarság megtartásához. Az unokának gyermekei! Ne csak március 15-én, de állandóan a fülünkbe csengjen, hogy talpra magyar és talpra amerikai ma­gyarok, mert állandóan figyelmeztetnek a mostani vál­ságos viszonyok nemcsak arra, hogy “itt az idő,” de arra is, hogy “most vagy soha!” Aki ezt nem érzi át, az nem igazán magyar, hanem csak szónoklással és vacsorás-boros ünneplésekkor. Aki ezt rgem érzi át igazán, az nem is viseli igazán szivén az amerikai magyarság megtartásá­nak és megerősítésének szent ügyét. De aki átérzi, az ne éljen elzárkózott egyéni életet, hanem iratkqzzék be ma­gyar egyletekbe, legelső sorban természetesen a Verhovay Egyletbe, szerezzen uj tagokat s ha kell, akár okvetetlen­­kedjék velük annak a megmagyarázásával, hogy ezt ne csak az Egylet érdekeinek, de az itteni magyarság meg­tartása, megerősítése szent ügyének tekintsék. Az ily mó­don egyre erősödő Egylet vezetősége jobben tudja mint mi, hogy mit kell tenni, az óhazát Írásban és képben, fölolvasásokkal, mozielőadásokkal megismertetve, tagszer­zési versenyekkel s egyebekkel arra nézve, hogy ne csak a második, de lehetőleg a harmadik generációban is föl­keltse, ébrentartsa és erősítse a magyar faji érzést s azt a vágyat, hogy bejussanak c,z Egyletbe, szinmagyarok közé, saját fajuk és nemzetiségük fiai közé. Talpra amerikai magyarok; itt az idő, most vagy soha. Nem szónokolni, nem ünnepelni, hanem tenni, el­­lankadás és halogatás nélkül, nehogy elkéssünk. YARTIN JÓZSEF. MOLNÁR ISTVÁN ÜNNEPLÉSE Páratlan magyar ünnepségre készül South Bend és környéke magyarsága. Molnár Istvári honfitársunk az utóbbi harminc esztendő leforgá­sa alatt több mint egyezer ma­gyarnak volt a tanúja a polgá­­rositásnál. Ez annál is inkább ér­deme, hogy a hosszú éveken át nem csoportokban, hanem egyen­ként állt a polgárosodni óhajtó magyarok rendelkezésére, sok esetben egyenes anyagi károk da­cára is. Az ezredik tanúskodás után került fel az eszme, hogy ezt a derék honfitársunkat, aki ezért a sok időveszteségért és munkáért soha egyetlen centet sem fogadott el, méltó módon tisz­telje meg. Az egybehívott bizottság, me­lyen képviselve volt kivétel nél­kül minden south bendi magyar egyház és egyesület, abban álla­podott meg, hogy derék honfi­társunkat egy nagyszabású ban­ket keretében ünnepük meg azok, akiknek tanúja volt és velük együtt South Bend, Indiana és az Egyesült Államok magyarsága. Az előkészítő bizottság az ün­nepély idejét 1941 március 23, vasárnap estére állapította meg. Az ünnepély az uj, gyönyörű Verhovay Otthon dísztermében (1024 W. Indiana Ave., South Bend, Ind.) lesz. Mivel egyszer­re csak ötszáz ember részére te­ríthetnek, kénytelenek voltak a banketet két részre osztani. Az első teríték este pont 6 órakor lesz, a második 7:30 órakor. A jegyek, melyek ára egy dollár, különböző színűek a terítések ideje szerint. Az előkészítő bizottság szere­tettel hívja meg South Bend és környéke, minden magyar egy­házát, testületét és azok tagságát. Jegyek kaphatók a magyar egyházak, egyletek képviselőinél és a magyar üzletekben, vala­mint a bizottság elnökénél, Hes­­ler Gyulánál, a pénztárnok Her­­nitz Lajosnál (1720 Kemble Ave., South Bend, Ind.) és a Városi Élet irodájában, 319 Chapin St., South Bend, Ind. A jegyek korlátolt számban áll­nak rendelkezésre az idő és a hely szüle volta miatt, kérjük te­hát először azokat, akiknek Mol­nár István tanúja volt, valamint az érdeklődő magyarságot, hogy egyeiket szerezzék be minél előbb. Molnár István megtisztelésével egyszersmint az amerikai magyar­ságot is megtiszteljük, mert az ő érdeme érdeme mindnyájunknak. Magyar szeretettel Hesler Gyula, elnök--------------O--------------MAYNARD, OHIO 5-ik fiók RENDES HAVI GYÜLÉ SÜNK március 16-án, vasár nap a K. of P. Hallban lesz. Kérjük tagtársainkat, hogy a szokott időben, — ha lehet, — teljes számban megjelen­ni szíveskedjenek, mert igen fontos ügyeket kell elintéz­nünk. Kérem azokat, akik­nek kölcsönük van, hogy azokra a kamatokat okvetle­nül fizessék meg. Csakis csa ládjuknak és önmaguknak tesznek ezzel szivességet, mert a kamat nem lesz a tőkéhez csatolva, nem nőve li annak összegét. Tagtársi tisztelettel Kovács János, elnök. Shadi Gyula, titkár. KIKÜLDTÜK A KAMAT KIMUTATÁSOKAT Az 1941-ik esztendőben esedékes kölcsön kamatokról minden egyes fiók titkárá­hoz megküldöttük a kimuta­tást. V Nagyon kérjük azokat á tagjainkat, akik kötvényük­re kölcsönt vettek fel, hogy az esedékes kamatokat minél előbb rendezzék. Aki a ka­matot egyszerre egy összeg­ben nem tudná megfizetni, fizetheti azt havi részletek­ben is. Akár igy, akár úgy, de minden tag fizesse kamat­ját, ha kötvényére kölcsönt vett fel. Hiszen ha a kamatokat nem fizeti meg, akkor évről­­évre emelkedik a tőke tar­tozás. Viszont ha a kamato­kat minden esztendőben pon­tosan befizeti, akkor a felvett kölcsönének összege 10 esz­tendő múlva sem lesz több, mint eredetileg volt. Munkatársainkat, a fiók titkárokat szeretettel kérjük arra, hogy a kamatok befize­tésére figyelmeztessék az olyan tagokat, akik kötvé­nyükre kölcsönt vettek fel. Ne hagyják ezt a figyelmez­tetést az esztendő végére, hanem mostantól kezdve te­gyenek meg mindent annak érdekében, hogy a kamatok be legyenek fizetve. A kiküldött kamat kimu­tatás természetesen az 1940 december 31-i állapotot tün­teti fel s a kimutatásban nem szerepelnek azok, akik ebben az évben vettek fel kölcsönt, vagy fizettek ka­matot.--------:o:---------YOUNGSTOWN, OHIO 514-ik fiók TAGTÁRSAINK szives tu­domására hozza, hogy a jövő vasárnap, március 9-én azon­nal a nagymise után tartja rendes havi gyűlését a Ma­gyarok Nagyasszonya Hitköz­ség gyüléstermében. Kérjük tagtársainkat, hogy ezen a gyűlésen teljes számban megjelenni szíveskedjenek. Tagtársi tisztelettel Brogley Ignác, elnök. 1 Molnár Ferenc, ügykeZ, 2138 Donald Ave., 4 Youngstown, O.-AN URGENT MESSAGE-to women who suffer FEMALE WEAKNESS Few women today are free from some sign of functional trouble. Maybe you’ve noticed YOURSELF getting restless, moody, ner­vous, depressed lately—your work too much for you— Then why not take Lydia E. Pinkham’s Vegetable Compound to help quiet weary, hysterical nerves, relieve monthly pain (cramps, backache, headache) and weak dizzy fainting spells due to functional ir­regularities. For over 60 years Pinkham’s Compound has helped hundreds of thousands of weak run-down, nervous “ailing” women to go smiling thru “difficult days.” Why not give this wonderful “woman’s friend” a chance to help YOU? Try itl

Next

/
Thumbnails
Contents