Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-03-06 / 10. szám
»4k Oldal A Mi Márciusaink . Verhovayak Lapja 1941 Március 8. Ennek a hónapnak 15-én kilencvenhárom esztendeje lesz, hogy Petőfi a budapesti muzeum lépcsőfokáról elharsogta a Talpra Magyart. A természet rendje szerint akkor is március volt, akkor is felocsúdott téli dermedtségéből a növényzet, akkor is rügybe készültek szökkenni fák és bokrok, a tavasz zsongó energiájától s a lárvürvárt kikelet ígéretétől akkor is megbizseregtek a füvecskék gyenge gyökérszálai. Attól-e, hogy egy nép és nemzet is a természethez tartozik, vagy attól-e, hogy a fejlődés menetében nekik is van tele, tavasza, szóval évszakai, melyek rövidebb vagy hosszabb tartamnak, mint a természete. 1848-ban a magyar nemzet is fölocsudott hosszú téli áléltságából, az ő gyökérszálaiban is megmozdult az őserő s benne is rügyezni kezdett az élni akarás, amelynek szabadság az éltető harmata s függetlenség a melengető, érlelő napsugara. Mily szomorú, mily végzetszerü ■ s a magyarok leikéből máig is jövő följajdulás, hogy a magyar márciusi kikelet hírnöke és siettetője nyomtalanul eltűnt a segesvári csatatéren. Megálltunk-e valaha annál a gondolatnál, hogy “nyomtalanul”? Mily szörnyű gondolat ez, éppeij. Petőfire vonatkozólag, aki szeptember végén oly megdöbbentő bizonyossággal megjósolta a halálát, eltűnt, itt hagyva a feleségét, a fiát, magyar népét, amelyet lángszavával talpra állított és nemzetét, amelyet megesküdt etett, hogy “rabok tovább nem leszünk.” Lehullott, mint egy meteor, de nem tudni hova. S talán jobb is így; nem kellett megérnie, hogy szabadságxink fölpirkanó hajnala már néhány hónap múlva feketén elborult s megujhodni kezdő szabadságunkat tizenhat esztendeig tartó zord, dermesztő tél temette el. Talán jobb is igy, mert különben a magyar szabadságharcnak eggyel több vértanúja lett volna. Petőfi eltűnt s most már a porai sincsenek meg, de harsonája minden március 15-én a fülünkbe cseng szózatát örökségnek őrzi minden magyar. Ne higyjük, hogy a Talpra Magyar idejét multa s elavult. Ne higy jük, hogy most már nem “hi a haza,” hogy most meg kell esküdnünk, hogy “rabok tovább nem leszünk,” mert van a rabságnál rosszabb állapot is. Igenis, hi a haza; igenis, “itt az idő,” sőt “most vagy soha.” Most nem kellős lehet fegyvert ragadnunk, nem lehet csaták véres viharába rohannunk s mégis talpra magyar, mert most más kötelességünk és föladatunk van drága magyar né pünk és nemzetünk iránt, mint kilencvenhárom esztendővel ezelőtt volt s ez a kötelesség becsületbeli dolga kivétel nélkül minden magyarnak, bárhol lakik is a föld kerekségén, de legszentebb kötelessége az itt Amerikában lakóknak, mert itt legkönnyebb azt megtenni, amit népünk és nemzetünk elvár tőlünk. Nagy és nemes kötelesség ez. Talpra Magyar, hi drága népünk és nemzetünk. Amerika, a mi nemes fogadott hazánk nem kíván tőlünk mást, mint polgári eskünk becsületes megtartását, de magyar faji érzésünk ellen semmi kifogása, mert tudja, hogy mint magyarok is jó amerikai polgárok lehetünk Sőt az ellen sincs kifogása, ha elszántan magyarok maradunk, mi több, mennél többet igyekszünk tüzzel-vassal megmenteni a magyarság számára, mennél több félmagyarban igyekszünk fölkelteni a faji érzést s magyarokká nevelni nemxsak a második, de lehetőleg a harmadik generációt is. Sokat hallunk az amerikai környezet és viszonyok ellenállhatatlan asszimiláló hatásáról, amely ellen hiábavaló minden erőlködés. Hányán tudják hogy hiábavaló? Hányán próbálták meg ellene küzdeni egyáltalában? Tudunk családot, ahol az unoka itt született itt járt iskolába, itt játszott amerikai gyerekekkel, itt lett férjes asszony már jó néhány éve s mégis oly tökéletesen beszél, ir és olvas magyarul, hogy egyetlen hibát sem ejt. Szülei igen egyszerűen, de nagyon következetesen úgy csinálták, hogy hat éves koráig kérlelhetetlenül csak is magyarul beszéltek vele, sőt azután is mind mai napig, hogy az iskolában és kis barátnőitől tökéletesen megtanult angolul. így kellene tenni minden gyermekkel és unokával, ahol az apa és anya magyarok, de ehelyett az történik, hogy mindketten törve bár, de angolul beszélnek velük. Hiába szónokolunk, hogy a második generációt meg kell menteni a magyarság számára, mert igy nemcsak nem mentjük meg, de elősegítjük, hogy mennél biztosabban és gyorsabban beolvadjon az idegenbe, elfelejtve magyar nyelvét, érzését, faji tudatát, büszke önérzetét. A fönt említett famíliában az unoka magyar könyveket kapott, magyar képeskönyvekből megismerte a magyar városoknak szépségeit, a magyar népet; kezdetben érdeklődéssel, majd szeretettel, végül vágyakozással nézte s a vége az lett, hogy megszólalt benne a magyar vér, az óhazába kellett vinni néhány heti látogatóba. Lelkesedve tért vissza s bizonyos, hogy ha gyermekei lesznek, még azok is magyarok lesznek, hozzájárulván az itteni magyarság megtartásához. Az unokának gyermekei! Ne csak március 15-én, de állandóan a fülünkbe csengjen, hogy talpra magyar és talpra amerikai magyarok, mert állandóan figyelmeztetnek a mostani válságos viszonyok nemcsak arra, hogy “itt az idő,” de arra is, hogy “most vagy soha!” Aki ezt nem érzi át, az nem igazán magyar, hanem csak szónoklással és vacsorás-boros ünneplésekkor. Aki ezt rgem érzi át igazán, az nem is viseli igazán szivén az amerikai magyarság megtartásának és megerősítésének szent ügyét. De aki átérzi, az ne éljen elzárkózott egyéni életet, hanem iratkqzzék be magyar egyletekbe, legelső sorban természetesen a Verhovay Egyletbe, szerezzen uj tagokat s ha kell, akár okvetetlenkedjék velük annak a megmagyarázásával, hogy ezt ne csak az Egylet érdekeinek, de az itteni magyarság megtartása, megerősítése szent ügyének tekintsék. Az ily módon egyre erősödő Egylet vezetősége jobben tudja mint mi, hogy mit kell tenni, az óhazát Írásban és képben, fölolvasásokkal, mozielőadásokkal megismertetve, tagszerzési versenyekkel s egyebekkel arra nézve, hogy ne csak a második, de lehetőleg a harmadik generációban is fölkeltse, ébrentartsa és erősítse a magyar faji érzést s azt a vágyat, hogy bejussanak c,z Egyletbe, szinmagyarok közé, saját fajuk és nemzetiségük fiai közé. Talpra amerikai magyarok; itt az idő, most vagy soha. Nem szónokolni, nem ünnepelni, hanem tenni, ellankadás és halogatás nélkül, nehogy elkéssünk. YARTIN JÓZSEF. MOLNÁR ISTVÁN ÜNNEPLÉSE Páratlan magyar ünnepségre készül South Bend és környéke magyarsága. Molnár Istvári honfitársunk az utóbbi harminc esztendő leforgása alatt több mint egyezer magyarnak volt a tanúja a polgárositásnál. Ez annál is inkább érdeme, hogy a hosszú éveken át nem csoportokban, hanem egyenként állt a polgárosodni óhajtó magyarok rendelkezésére, sok esetben egyenes anyagi károk dacára is. Az ezredik tanúskodás után került fel az eszme, hogy ezt a derék honfitársunkat, aki ezért a sok időveszteségért és munkáért soha egyetlen centet sem fogadott el, méltó módon tisztelje meg. Az egybehívott bizottság, melyen képviselve volt kivétel nélkül minden south bendi magyar egyház és egyesület, abban állapodott meg, hogy derék honfitársunkat egy nagyszabású banket keretében ünnepük meg azok, akiknek tanúja volt és velük együtt South Bend, Indiana és az Egyesült Államok magyarsága. Az előkészítő bizottság az ünnepély idejét 1941 március 23, vasárnap estére állapította meg. Az ünnepély az uj, gyönyörű Verhovay Otthon dísztermében (1024 W. Indiana Ave., South Bend, Ind.) lesz. Mivel egyszerre csak ötszáz ember részére teríthetnek, kénytelenek voltak a banketet két részre osztani. Az első teríték este pont 6 órakor lesz, a második 7:30 órakor. A jegyek, melyek ára egy dollár, különböző színűek a terítések ideje szerint. Az előkészítő bizottság szeretettel hívja meg South Bend és környéke, minden magyar egyházát, testületét és azok tagságát. Jegyek kaphatók a magyar egyházak, egyletek képviselőinél és a magyar üzletekben, valamint a bizottság elnökénél, Hesler Gyulánál, a pénztárnok Hernitz Lajosnál (1720 Kemble Ave., South Bend, Ind.) és a Városi Élet irodájában, 319 Chapin St., South Bend, Ind. A jegyek korlátolt számban állnak rendelkezésre az idő és a hely szüle volta miatt, kérjük tehát először azokat, akiknek Molnár István tanúja volt, valamint az érdeklődő magyarságot, hogy egyeiket szerezzék be minél előbb. Molnár István megtisztelésével egyszersmint az amerikai magyarságot is megtiszteljük, mert az ő érdeme érdeme mindnyájunknak. Magyar szeretettel Hesler Gyula, elnök--------------O--------------MAYNARD, OHIO 5-ik fiók RENDES HAVI GYÜLÉ SÜNK március 16-án, vasár nap a K. of P. Hallban lesz. Kérjük tagtársainkat, hogy a szokott időben, — ha lehet, — teljes számban megjelenni szíveskedjenek, mert igen fontos ügyeket kell elintéznünk. Kérem azokat, akiknek kölcsönük van, hogy azokra a kamatokat okvetlenül fizessék meg. Csakis csa ládjuknak és önmaguknak tesznek ezzel szivességet, mert a kamat nem lesz a tőkéhez csatolva, nem nőve li annak összegét. Tagtársi tisztelettel Kovács János, elnök. Shadi Gyula, titkár. KIKÜLDTÜK A KAMAT KIMUTATÁSOKAT Az 1941-ik esztendőben esedékes kölcsön kamatokról minden egyes fiók titkárához megküldöttük a kimutatást. V Nagyon kérjük azokat á tagjainkat, akik kötvényükre kölcsönt vettek fel, hogy az esedékes kamatokat minél előbb rendezzék. Aki a kamatot egyszerre egy összegben nem tudná megfizetni, fizetheti azt havi részletekben is. Akár igy, akár úgy, de minden tag fizesse kamatját, ha kötvényére kölcsönt vett fel. Hiszen ha a kamatokat nem fizeti meg, akkor évrőlévre emelkedik a tőke tartozás. Viszont ha a kamatokat minden esztendőben pontosan befizeti, akkor a felvett kölcsönének összege 10 esztendő múlva sem lesz több, mint eredetileg volt. Munkatársainkat, a fiók titkárokat szeretettel kérjük arra, hogy a kamatok befizetésére figyelmeztessék az olyan tagokat, akik kötvényükre kölcsönt vettek fel. Ne hagyják ezt a figyelmeztetést az esztendő végére, hanem mostantól kezdve tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a kamatok be legyenek fizetve. A kiküldött kamat kimutatás természetesen az 1940 december 31-i állapotot tünteti fel s a kimutatásban nem szerepelnek azok, akik ebben az évben vettek fel kölcsönt, vagy fizettek kamatot.--------:o:---------YOUNGSTOWN, OHIO 514-ik fiók TAGTÁRSAINK szives tudomására hozza, hogy a jövő vasárnap, március 9-én azonnal a nagymise után tartja rendes havi gyűlését a Magyarok Nagyasszonya Hitközség gyüléstermében. Kérjük tagtársainkat, hogy ezen a gyűlésen teljes számban megjelenni szíveskedjenek. Tagtársi tisztelettel Brogley Ignác, elnök. 1 Molnár Ferenc, ügykeZ, 2138 Donald Ave., 4 Youngstown, O.-AN URGENT MESSAGE-to women who suffer FEMALE WEAKNESS Few women today are free from some sign of functional trouble. Maybe you’ve noticed YOURSELF getting restless, moody, nervous, depressed lately—your work too much for you— Then why not take Lydia E. Pinkham’s Vegetable Compound to help quiet weary, hysterical nerves, relieve monthly pain (cramps, backache, headache) and weak dizzy fainting spells due to functional irregularities. For over 60 years Pinkham’s Compound has helped hundreds of thousands of weak run-down, nervous “ailing” women to go smiling thru “difficult days.” Why not give this wonderful “woman’s friend” a chance to help YOU? Try itl
