Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-07-25 / 30. szám
TWO SECTIONS (Verhovay Journal) NO. 30. SZÁM 1940 JULIUS 25 VOL. XXIII. ÉVFOLYAM “PILSUDSKI” ERDŐ szegélyén ezüstnyár, ezüstnyár alatt hűvös, kék árnyék és a kék árnyékban két lelkes ember: Mary és Joe. Előttük: földön és égen, julius aránylik s a julius aranyában ezer gyönyörű emlék rezeg, mint a délibáb. Köztük PILSUDSKI is, a boldog és boldogtalan emlékű szép lengyel hajó amelyik, — alig egy éve, — márványló vizeken, kék szelekben, naparanyban és ragyogó csillagok alatt, huszonöt Verhovay követtel úszta át az óceánt. Mary és Joe ráismernek a rezgő délibábok közt és majdnem egyszerre ejtik ki a szót: — PILSUDSKI! És, mintha a nyárfalevelek suttognák füleikbe, újra hozzájuk érkezik a Verhovay testvérek kedves bucsuüzenete: “LEGYEN EZ A VERHOVAY UT DERÜLT MAGYAR MOSOLYGÁS! ÉS NAPBANÉZŐ, TISZTAVIZÜ, MIKÉNT AZ ŐSI FORRÁS . . Az volt, derült magyar mosolygás volt az ut. És napbanéző, tisztavizü, mint az édesszülők örömkönnyes szemei. . • •»"-*• Óh, hová lett a tavalyi nyár? Hová lett a harangszavu, boldog, szép béke? A szülőhaza vendégváró, drága mosolygása? A csokorba szedett sok búzavirág? Határ lobogója, bus rögek sírása? Hová lettek a magyar földön álmodott álmok? A Tisza, Duna örömujjongása? Öregerdők nagyapós meséje? És jaj, hová lett a lengyel jóbarát és Pilsudski, a jóbarát hajója? Szomorúan néz, néz maga elé Mary és Joe, akiket tavaly nyáron, magyar földön, Máriának és Józsinak hivtak. Vagy még kedvesebben: Marcsunak és Jóskának, mintha ők is ott születtek volna már az illatokat és dalokat termő ősi magyar földön, ahová Pilsudski vitte át őket. Ölben, ringató dédelgetéssel, mint valami nagyszivü, mesebeli óriás. — Pilsudski! Óh, milyen szenzációkat hozott ez a tengeri ut, mennyi örömet virágzott. És mennyi boldogságot sugárzott rájuk a hold vagy az éjjelbe merengő sárga hajólámpás. Övék volt minden ezen az utón: az ég, a tenger, a tágas fedélzet nyugalma, a kis kabinok édes intimitása, az égnek futó árbocrudakón lengő két testvérzászló és a lengyel-magyar színekkel úszó egész hajó is. Óh, drága Pilsudski! i És Mary és Joe szeméből, az ezüstnyár alatt, kicsordul a könny. Úgy csordul ki, mintha kedvest temetnének. Kedvest, aki elmúlt a régi nyárral, de aki a nyár aranyában ismét visszatért, hogy a szép ut emlékét ujraaranyozza. Mind a ketten virág után nyúlnak és felvirágozzák az elmúlt szép hajót. Óh nem koszorúval, csak úgy, bokrétával, ahogy őket küldték könnyes visszaútra búcsúzó kedvesek, test vérek, nagyszülők. És a rezgő nyár lombja valami ilyesfélét suttog hozzá: ÁLMODJ SZÉPEKET, BUS HAJÓ, TE IS MIVÉLÜNK ÁLMODJ A SZÉP MÚLTBÓL EGY SZEBB JÖVŐT, EGY EMBERIBB VILÁGOT! TARNÓCY ÁRPÁD Történelmi Hivatást Tölt Be Egyesületünk A világesemények száguldó üteme sokszor gondolkodóba ejt... — Vájjon minő változások történnek majd Európában, ha a most dúló nagy háború ott befeződik?... — Vájjon a győzők a béke asztalánál nem fognclz-e siralmas kontároknak bizonyulni és vájjon nem lesz-e úgy, mint Hannibál óta oly sokszor megtörtént már, hogy győzni tudtak, de a győzelem kiaknázásához már egyáltalán nem értettek... Bármi jog történni még odaát s bármelyik oldalon lesz is a hadiszerencse és bárki diktálja is majd a békét, a nagy európai változás bizonyára hatással lesz a mi boldog, nagy országunkra is, tekintet nélkül arra, hogy belemegyünk-e a háborúba, vagy távol tartjuk-e magunkat annak a mindent felemésztő poklától... A nagy társadalmi megrázkódtatást és változást érezni fogjuk mi is, bár a nemzetek nagy családjában nem nagy helyet foglal el a mi nemzetünk. A magyarság jövőjére bármilyen féltő szeretettel gondolunk is, de abba belátnunk a mai nehéz időkben képtelenség ... Képtelenség már csak azért is, mert ki tudja, hogy alakul ki a világ képe?... Semmi sem biztos ma a nap alatt... De nem is lehet biztos semmi sem, mert hiszen szakadék szélén jár az egész világ s izgatott szemek figyelik, hogy a meredek ösvényén szédelgő emberiség felé, mikor és honnan dobnak mentő kötelet? A mai vészterhes időkben legjobb hát távol tartanunk magunkat minden jövő feletti aggodalmaskodástól! Maradjunk mi csak a mi portánkon s legyünk arról meggyőződve, hogy egyesületünk történelmi hivatást tölt be Amerika magyar társadalmi életében s ha valaki, úgy a Verhovay nép valóban bizalomteljesen tekinthet a jövőbe! ... Amerikát, ezt a hatalmas világrészt eléggé megvédi a tenger, megvédi majd hadiflottánk, repülőgéprajunk és mechanizált hadseregünk, melyet a nemzetvédelem kellő időben oda állít, ahol a helye lesz s e nagy ország fejlődésében bénulás vem lesz, mert nem is lehet! Mi bízunk az amerikai nép józanságában, szellemi és anyagi erejében s éppen úgy bízunk a mi egyesületünk szabad fejlődésében és anyagi megerősödésében is... A világ háborgó eseményeit azelőtt szétválasztottuk társadalmi és egyesületi ügyeinktől, mert azokat függetleníteni sikerült emezektől; — ma azonban szerves összefüggésben vagyunk mindennel. A törvény beavatkozik lépten-nyomon a mi dolgainkba s minden állami intézkedést parancsnak kell elfogadnunk, hogy békés fejlődésünkben és előrehaladásunkban kerékkötők ne tarthassanak vissza bennünket. A Verhovay előrehaladásának legfontosabb eszköze — a tagszerzés. — Minél több uj taggal szaporítjuk egyesületünket, annál nagyobb bizalommal tekinthetünk a Verhovay jövőbe. — Gondolkozzék mindenki ezen szavak nagy jelentőségén! Egyesületünk az itt élő magyarságért lassan-lasscn mindent meg tesz és jóakaratát lépten-nyomon érezteti is! E nyár folyamán számos magyar iskolában csendülhetett fel a magyar del, a magyar beszéd. A gyermekeket elláttuk Egyesületünk költségén kiadott uj és hasznos á-b-c-és könyvekkel, melyekből nemcsak a magyar betűvetés nehéz mesterségét sajátíthatták el játszi könnyedséggel, hanem értelmüket is élesíthették s még igen kedves ajándékokkal is édesgettük az iskolákba a magyar szülők gyermekeit. Midőn tudomásunkra jutott, hogy a még nem polgárosodott testvéreink milyen nehéz helyzetbe fognak kerülni, Igazgatóságunk bölcs előrelátással úgy intézkedett, hogy azonnal adjon ki Egyesületünk egy hasznos kis köny-
