Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-12-19 / 51. szám
1940 December 19. . Verhovayak Lapja 7-ik Oldal HALDOKLIK A SZÉKELY Urus Lőrinc még akkor született, mikor a szenteket kicserélték a templomban, de most is erejében teljes és olyan látása van, mint az ülünek. Hajadon fővel egyedül dolgozik a mezőn a girbe-görbe dombok között. Frissen hányt buzafejek finom lengéssel köszöntik, nagy virágfejek ütődnek térdéhez s a felhő vonulás játékában hegyek keringőznek. A nap teleszájjal lehelte a hőt és életnek eredt minden. A vén Urus rátekint a peres pászmára és vérzugás lüktet bele agyába, cseres ábrázata sárga lesz és mohó vággyal gondolkodik, hogyan lehetne ezt a darabka földet is megtartani. öreg imbolygással összeszedi eszköz-szerszámait, mert estére hajlik már a nap. Keserűségében vissza se néz a peres földre. Háta megett csakhamar sötétbe zavarodik minden s hideg fuvalóm jön utána, mint a föld felszabadult ősfájdalma. Bódultán ereszkedett a lejtőn, tántorogva sulyosodott minden lépte a föld felé és a végzetes törvényt hozta a vállán, mint erős gazda korában a havason ellett fehér borjut, Vacsora előtti béke ült a falun. Megrogyott lénye felélénkült a friss emberi szóra. A pitvar vörös lett a lámpafénytől. A vén ember a kapulécbe fogódzott. Elmerengett a dolgokon és hideg szorongás kapta mellen. Rosszul van apám? — kérdezte a menye. Családja megütközve nyitotta rá a szemét. Az öreg hallgatagon számigáit magában, azután levette a magyaros éveget a pohárszékről. Reszketegen odatolta a fiának. — Töltesd méh fenyő vízzel s mentedben szólj be Gegő sógorhoz, mert nekem végem van. Ki érkezik, jöhetnek a rokonok is. Szemeiben titok csillogott, de már csak befelé lehellt, kifelé alig. A menye észrevétlenül előkereste a szentelt gyertyát. Kurta-furcsa szólással érkeztek a i’okonok. — No? ... Tán nem? ... Ugyanbiza?... Urus Lőrinc balkezefejével kétfelé törli lenge bajszát, másik kezében a mogyorós éveg. — Én biza megyek! ... No, az Énistenem áldjon meg tütököt! Iszik, mert még engedi az ereje. — Ebbe zegyben odafenn hiány lesz! Pedig Irta: NYIRŐ JÓZSEF Gegő sógor ivás után megpótolja a szót: — Én is abba vagyok! . e jobb az angyaltéjnél! A menyecske siróra mutató orral kinálkodik. A fiú az asztal végén könyököl goromba öklein. Az unokák a góc alatt csendeskednek, meztelen lábaikon játszik a fenyőfa lángja. Az ereszben nagy csizma-dörgetés. A szomszéd jön. Az ajtónál megáll, elteszi a pipáját. Oda se néznek. Minek? Bejön magától, ha már eddig eljött. A gazda csak a szemeivel állapítja meg, hogy van még hely az asztalnál. Ha nem volna, az is az asszony dolga. A szomszéd Írástudó, törvényértő ember, kínálást vár s akkor is lemondóan legyint. — Csak köszönöm! A küszöbön nagyhirtelen, éktelen ugatással felszökik a kutya. A kisebb gazda mentében félrerugja s visszaszól: — A doktor! Az orvos fiatal, uj ember, nem ismerős a szokásokkal. Az üres ágy, vacsora, ivók láttára bután megkövül egyhelyben. — Hol a beteg, kérem? A talpas, mokány gazda a nagyobb íiut ugrasztja árkuspapirosért, hogy legyen receptnek. A szomszéd alattomosan hunyorgat. A légy s a doktor hamar rátalálnak a betegre. Már az ágyon tölti vele az időt. — Hány éves? — A második hétnek a szárát nyújtom, ameddig lehet. Mások fejtik meg, hogy 77 éves, A menyecske szepegve vetkőzi éti, teríti, takarja a vén csontot. Az orvos látja, hogy nincs veszély. Keveset ivott az öreg. De hogy hírnevet alapozzon a nép közt, tekintélyes és komoly. — Itt csak az Isten segít! A gazda sóhajtása majd kifújja a lámpát, az asszonyt zokogás rázza, az ivók ábrázata szánalomra nyúlik. Az orvos újra a betegre veti magát. A csendben, a fal melletti félhomályban — Isten bocsássa meg — úgy néz ki, mintha Urus Lőrinc szoptatná a doktort. — Jó, hogy hozzám fordultak! — csúszik le a beteg hátán. — Tintát, tollat! — rendelkezik és félhangosan válogatja a grammokat a porokhoz. Végre kihálálkodják az ajtón. Urus Lőrinc hirtelen roszszabbul lesz. Szemöldökei összerándulnak, cudarsárga a fehér párnán. Az asszony kézbe kapja a receptet. — Kivel küldjük el? De rácsattan az öreg: — Megbolondultál? ... Hát nem hallottad, hogy rajtam csak az Isten segít?... Eltöröm a lábát, ki nekem még doktort hivul! Csillapításul ráhagyja a sógor is: — Nem is kellett volna! A szomszéd ellentmond: — A törvény miatt jó volt! — A reménség örökké biztassa az embert! — szintelenkedik a harmadik. Felcsattan erre a fiatal gazda: — Hátha a két jármos ökrömbe kerülne, akkor is nem hivatnám-e el? ... Hát a becsület? Ez az! Megbólintják. Erre nem is gondoltak hirtelen. Bár fölösleges, mert ha Urus Lőrinc, vagy más tekintélyes öregember azt mondja, hogy: ‘Meghalok,” akkor próceszszióval jöhetnek a doktorok. A szomszéd a recepért nyúl. Az ér legtöbbet a doktorból. Az is vagy használ, vagy nem. Ha nem használ, törvény kéne, hogy rászorítsa a doktorokat, hogy öt pengőből hármat visszaadjanak. — Itt már az állam nem jól gondolkodik! — véli a szomszéd. — Ha igy haladunk, maholnap az eső után is béküldi az adószedőt, hogy minden füst fizessen utána pengőötvenet. Lenyelik a mérgüket s egyetemes nyugalommal hörpintenek a fenyővizből. Lelkűk leereszkedik a részvétbe. Az öregnek közeleg az ideje. Korty vizet iszik s mintha csendesednék, komorsággal, vézna bordáit kifeszitve szól: — Sógor! Gegő érzékenyen arra facsarja a fejét. — Szóljon sógor! — Békességgel szeretnék meghalni, sógor! — Segéljen az Isten, sógor! A szomszéd sűrűn hunyorgat. A beteg öblös beszédében meghatottság reszket. — Csak azt akarom, hogy a per miatt te ne haragudj, sógor! ... Adj kezet! ... Köszönöm, sógor! A menyecske sziszegve palástolja dühét, szeretné az öreget kivetni ágyastól. A közfigyelemben Gegő ernyedten mentegeti magát. — A per miatt nyughatsz, sógor! ... Én nem is ragaszkodom ahhoz a pászmához. — Láccik, hogy Szentpéter a közjegyző! — köhög a szomszéd. Urus peres lelke hát elcsendesedett. Elsimul az ágyon. — E jól esik! ... Ehiányzott!... S te visszaeresztenéd? A másik látja, hogy lépre viszik. —• Sok a költség! — Azt megtérítem én! Erre elhallgatnak. Fiatal Urus üveget nyújt Gegőnek. — Mi többet nem zavarunk benne. írásba is teszszük. Az árkuspapirost a szomszéd elé teszi és nyúlt- arccal diktál: “Én, Urus Dénös Mihály a Lőrincé, ezönnel kinyilatkoztatom, hogy szülőapám örök nyugovása miánn...” A szomszéd betűt betű után görbít. A vármegyében ekkora csúfság nem esett. Gegő káromkodik a szégyentől, rádobbant mérgesen. — Tán megvesztél! ... Nem hallottad, hogy visszaeresztettem? ... Erről csinálj irást, de ebbehelybe! Bele kell nyugodni. A szomszéd nem enged, mert tanuk vannak reá, de Gegő lesemmizi a tanukat. Végül megírják az irást, elintézik akarata szerint. A betegről mind megfeledkeztek. A menyecske rettenve ugrik oda. — Hol fáj, édesapám? — Ahol ez a bolond doktor megfogdosta! — lépik le az ágyból Urus Lőrinc. Szemei, melyek olyanok, mint az ülüé, a szomszédra villannak és jó erővel ivásra törli a száját: Nohát, erre a jecczégre!..... Kívül a legények nótázva mennek haza a babájuktól... “ BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET | kivan a Verhova/Tagságnak w Magyar Bányászlap" nyomdája .^R3i»>-a8i3tSia3;:aaaJa.a:aaa,ai&s.3;a&1a3i3i3i5iB>3.3-&.3iaiSi3iSi»i3?3>i3iS;5iai»,3i3i g A MERRY CHRISTMAS S g and may the I NEW YEAR BRING YOU HEALTH, HAPPINESS I % AND PROSPERITY II iit 1 COLUMBIA RIBBON and CARBON MFG. CO., INC. Pinnacle Typéwriter ribbon and carbon Standard Life Bldg. • Pittsburgh, Pa. ^^e<ei«Eisie«t@steieEte^<s>siectcts>c!et6fscsietciE>eteieteec«estE>etete>c(e<e(M I BOLDOG ÉS MEGELÉGEDETT KARÁCSONYT ÁLDÁSOKBAN GAZDAG UJESZTENDŐT kíván FISHER and OWEN FUNERAL HOME 126 Hazelwood Ave Pittsburgh, Pa. # A VERHOVAY EGYLET TAGJA *$ I Ii i ££ & i i n£ Negyvenkilenc Jutalom Vár a Nyertesekre
