Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-07-18 / 29. szám
12-Ik Oldal Verhovayak Lapja 1940 Julius 18. LITTLE JULIUS SNEEZER BY BAKER STÄRS ON PARADE By TONI ROSSETT HASHADALL KINDS VfjjBS :0F ROLLS. 0NCE,M IX £>Wi WAS A CHILD'SHE IM FLAWED THE ROLE OF * Í A GRANDMOTHER! L **42881 .CAROL,PLANS Tű RÉTIEÉF*^ TAT AKJ EARJ-W AGE SHE V AJILL LEAVE THE SCREEN AA SOON AS SHE MAC A LARGE EWŰUQH INCOME'!! TELEPHONES her wt Band ikj enounq ei/ert tePAV, FROM m HflAI . llM HOLLVIŰÖŰD" ¥ BOMS KAM4JEE THE. BAD MAN OF THE SCREEN, WORE A SPECIALLY DEVISED GOLD .PAINT.; MAKE-UP, ' vvi IN ONE OF HIS PlCv TORES, ,WH ICR 100^;: TWO HOURS WORRr TO APPLT. 110 MAGYAROK CSILLAGA MAGYAROK CSILLAGA 111 S hogy István izgatott felfigyelését látta, nekieredt: — Tán jó, hogy megtudd... Most, amikor már tudod, mi vár rád ... Hallottál-e erről a nagyapádról? — Anyámtól, — bólintott István. — Valódi Nagyur volt, a Tiszától keletre a székely hegyekig s le a Dunáig parancsolt. — Bulcsu után csak ő volt félelmes hadnagy, — hagyta helyben az apa. — De a fekete magyarokon s székelyeken kivül a kabarok is mind az övé voltak s a nagy bolgár cárok szövetségben vele... Már készült s biztosan jött volna, hogy errefelé is egyedül ur legyen. Magában már végzett a vérszerződésssel, velünk. Ezt megtudtuk- Kicsibe vett, azt tartotta rólunk, elhitványodtunk, nem vagyunk méltók a fejedelemségre. Hát igy... — S miért nem jött? — Mert én megelőztem. Én mentem el hozzá... Beledugtam a fejem a medve barlangjába... Nó, csak látogatni mentem, apám nevében. De elszánt legényekkel ... Marosvárt kerestük, de a Nagyur éppen felment volt fiával s leányával a folyó mentén a régi bolgár várba. Belgrádba, amit ő Gyulafehérvárnak nevezett el— Ismerem, — suttogta közbe István. — Anyám elmondta milyen erős vár volt. — ügy ... Éppen az országa közepén állott, borzasztó hegyek és rengetegek között, egy mocsaras sik felett. Alatta folyt a Maros, tele tutajjal, sóhajóval. Oda akarta ő gyűjteni a székelyeket meg a bolgárokat, hogy aztán visszajövet magához huzza a magyari törzseket s ránk jöjjön. Volt is már jókora had a vár körül, gyapjassüvegü kicsi fekete székelyek, nagy bolond ijjakkal, meg bivalybőrpáncélos, láncsás bolgárok ... Mi vagy ötvenen. — Bátor dolog volt, Nagyuram! — mondta István komoly mosollyal. — Jórészt magam is csodálom, fiam, hogy mertem odabujni? Hanem annyi mégis volt benne, hogy Marosvárt megtudtam: onnan nem vitt magával sok fekete magyart, nem többet, mint a velem levő kiséret. •. így én azt gondoltam ki, hogy alkalmas módon megölöm a Nagyurat... Most furcsán hangzik, hogyne ... De ne zörrenj, tudod, hogy nem öltem meg... Akkor azonban reméltem, a székelyeket meg tudom nyerni az Árpád-zászlónak, mert azok az öreg Árpádot ma is úgy tisztelik, akár Attilát, az ősapjukat. Ezért szántam rá magam, hogy utána megyek a Nagyurnak Fehérvárba ... Irtóztató ut volt. •. Mindegy. A végén mégis ott álltunk a vár alatt, a fejedelmi zászlóval... Gondoltam, vagy most mingyár megesz, vagy beenged s aztán meglássuk. — Hogy történt? — ugrott fel István, izgalmában kipirulva. — Nó, nem evett meg, láthatod... Biztos volt a maga fészkében, hát szivesen fogadott s urasan vendégelt. Kérdezett is mindenfélét s én feleltem, ahogy illett. De furcsa dolog lett ebből, fiam. Mert én úgy megszerettem, mint az apámat s ő engem, mint a fiát... Ha kell, azért csak megöltem volna s ő is meg engem, de már nem szivesen egyik se •.. ő is arra gondolt, hogy tán máskép is lehetne segíteni a dolgon, én is törtem a fejem, mit is lehetne csinálni fegyver .nélkül az Árpád jussáért? ... Hát ahogy ott egymást kerülgetjük a szóval, csak átvillan a nagy kőpalotán egy gyönyörű leány... Az apját féltette, meg akarta tudni mi van a vesémben? Rámosolygott az öregre, az meg őrá. .. Engem meg átszűrt azzal a zöld szemével... S csak megrebbent, mint az őzike, ahogy visszanéztem a szemébe. Megszelidült egészen. Kiszédelgett. •. Az anyád lett, Bajk. Isten csodájára ő oldotta meg a nagy kérdést az Árpádok s a Gyulák között... III. Sarolt felrettent s mereven, egyenesen felült az ágyán. A Nagyur hálótermének függönye előtt szokott lepihenni, egy-egy röpke órai nyugtalan alvásra, ebben az Ékiífiikí ' 1 ÍÉ,...a ,, .. wLdtÜ
