Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-12-12 / 50. szám
l(5-ik Oldal Verhovayak Lapja. 1940 December 12 100^0 MAGYAR BESZÉLŐ FILMÉI MOZI VILÁG f fHANGOS HETI HÍRADÓ # A jövő héten nem lesz előadás Figyelje jövő heti lapunkat HARSÁNYIZSOLT «ti naplójából vesszük át az alábbi kis legfrissebb karcolatot: Aki velem ezt a történetet közölte, Halason lakik. Onnan utazott egyszer Debrecenbe. Mint jó magyar ember akinek a versek iránt is érzéke van, elhatározta, hogy megkeresi Csokonai Vitéz Mihály sírját és virágot tesz rá. Jó darabig eredménytelenül bolyongott a Hatvanutcai nagy temetőben, mig végre elétalált egy anyókát, öreg civis-asszony volt és az idegen ur köszöntésére nyájasan válaszolt. — Ugyan, néni, nem tudná nekem megmutatni a Csokonai sírját? — Csokonai? Mi vót a? — Olyan tanárféle. Amellett csuda okos ember. Szép költeményeket is irt. Kár, hogy olyan fiatalon halt meg. — Úgy. Osztán mikor vót a temetés? — Abbizony cégecskén. Elmúlt már száz éve is. Az anyóka hátralépett egy lépést. Orcája elvörösödött a haragtól. Szeme cikkázott. — Hajja-i, mást nizzen magának, ha csufolódni akar! Hát olyan vin vagyok mán, hogy száz esztendeje temetésen vótam? Erdélyben Történt BÁRÓ SZEPESSY IGNÁC, erdélyi püspökkel történt meg az alábbi eset éppen száz évvel ezelőtt: A püspök, midőn egy alkalommal főpapi látogatását tette egyházmegyéjében, az egyik székely falu végénél megállapodott, hogy a lovak egy kicsit pihenjenek. Csakhamar körülveszi hintóját egy csomó cigánypurdé. Egyik rongyosabb a másiknál. összegörnyedve lépdel a kocsi felé a vén dádé is és alamizsnáért könyörög az éhező purdék számára. A püspök kihajol a hintóból és alamizsnát nyújtva, azt kérdi a dádé tói: — Kié ezek a gyermekek? — Ázs enyimek. csókolom a kezsit lábát, nágyságos méltósága! — De hiszen van itt vagy hetven gyerek ... — Nem számláltam meg őket, nagykegyelmes méltósága, de ast tudom, hogy mind azs enyimek! A püspök most kissé hátrább észrevett egy vígan búk j fencező, de teljesen meztelen purdét, akinek csupán egy piszkos madzag volt a nyakára. kötve. Rögtön megkérdezte: — És az amott kié? — Ázs egy seginy árva, de én ruházom ... A püspök még egyszer a zsebébe nyúlt s kivevén egy forintot, azzal a szigorú megjegyzéssel adta át az öreg cigánynak, hogy ezután igyekezzék azt is “jobban ruházni!”--------------O-------------The only thing that father can buy on the installment plan that mother won’t have to finish payments on if he dies is life insurance.—Fraternal Field. Some people are in the market for life insurance every day. The job is finding them. TAGJAINK FIGYELMÉBE! Szeretettel kérjük tagtársainkat, lapunk olvasóit, hogy pártolják hirdetőinket. Csak úgy tudunk jobb, nagyobb újságot adni olvasóinknak, ha több hirdetést kapunk. Több hirdetést pedig csak úgy kaphatunk, ha a hirdető cégek azt látják, hogy lapunkban ÉRDEMES hirdetni, mivel a Verhovay tagok, lapunk olvasói pártolják a lapunkban hirdető cégeket. Nemcsak nekünk, hanem önmagának tesz az olvasó szivességet, ha a lapunkban hirdető cégeket pártolja s vásárlásai, rendelései alkalmával hivatkozik arra, hogy a cég hirdetését a VERHOVAYAK LAPJA közölte. Olvasóinknak ez a kis szívesség semmibe sem kerül — nekünk nagyon sokat jelent! Ismételten kérjük tehát lapunk olvasóit, hogy pártolják hirdetőinket. 194 MAGYAROK CSILLAGA MAGYAROK CSILLAGA 195 már nekem ... Én úgy. úgy ... Magához rántotta Koppány szilaj öleléssel... Aztán hirtelen maga elé taszította. Már-már kialvó gyanú lobbant szédülő agyában: — S a fiad, Sarolt? Az asszony lehunyta a szemét. Villámgyorsan gondolkozott. — Te nem láttad a feleségét — kacagott fel halkan, gonoszul. — Nem is vagyok kiváncsi rá! — rándított a vállán Koppány, gyanútlanul Nem vette észre az elvillanó mosolyt, mely végigvonaglott Sarolt száján: — Ez az! ... Ha láttad volna, nem kételkednél bennem ... Az ugyan nem nyerte meg Istvánt az idegenbarátságnak! Lángol a dühtől, hogy megcsufolták a németek. Nem lesz jobb katonád ellenük, mint ő! — Hogy ... miért? ... — Ezt tartogattam én neked s szinte elrontottad, látod! — suttogta Sarolt édes szemrehányással törleszkedve hozzá. — Szívesen lemond a fejedelemségről, ha megengeded, hogy ő vezethessen hadat a bajor hercegre! — Sarolt... ez .. — Igen, igen! . . Mondtam neked előre, emlékszel? Bele kellett egyeznem ebbe a házasságba, mert a Nagyur csak igy remélt segítséget ellened ... mert rettenetesen fél tőled... miattam is ... De a sors nekünk segített, Koppány!... Az idegen asszony csúf. csúf, csúf, mint az éjszaka, vén, pupos, kancsal, dadog... Csak fátyol alatt mert mutatkozni s István gyűlöli! ... Elzárta mindenki elől, sereggel akarja hazavinni, a Nagyur halála után! ... ó, Koppány! ... Kimerültén, lihegve dőlt hozzá s görcsösen kapaszkodott meg a karjában — Sarolt! ... Ha hihefcem... ha igaz! ... . — Hol a sereged?... Bizonyítékot kapsz! — Pihegő keblét odaszoritotta Koppány dörömbölő mellére. — Böszpörémét zárja körül, hajnalban, égy része. Hogy hátba ne kaphasson Csanád. A más része előrenyargal a hadiuton, erre. S én a magammal hozottakkal szintén a hadiutra térek, lennebb. Addig nyargalok vissza, amig találkozunk. Holnap alkonyattájt, úgy gondoltam. S azt hittem, viszlek... Ott vártam volna be a Nagyur válaszát... — Idehallgass! ... István fog odamenni hozzád, az udvari emberekkel s viszi a kardot... Gyász-zászló fog előtte nyargalni. Ez lesz a jel, ebből tudhatod, hogy a Nagyur halott.., S hogy jöhet az én fejedelmem! ... — Add zálogát! Add! ... A forrásnál Ígérted... — Menj, hogy jöhess! ... Menj, hogy könnyebb legyen ... nekem! — Add zálogát! ... Sarolt kebléből felsírt valami. Vagy felkacagott? Ki tudná megkülönböztetni a halál borzongását a kéj remegésétől? Odaadta a száját... Rázkódva meredt utána s a falhoz tántorodott. Keze tétován tapogatott, lecsúszott s ő egy jajdulással összeesett. Valaki karjaira emelte, szólongatta, csókolta a szemeit. — Anyám! — hallotta István hangját. Végtelen fáradtsággal nyitotta fel ólomnehéz szemhéjait. Szürkült a hajnal. Fülei lassan befogadják a lennről beszűrődő zsivajt, az izgatott futkosás, kiáltozás, düh és öröm lármáját. Vecelin csörtet fel a lépcsőn: — Későn jöttünk... A testőrök egyrésze halott, másrésze hiányzik... De ellenség sehol. Mi volt itt? Sarolt már a pádon fekszik s görcsösen öleli magához a feléje hajló István nyakát. — Koppány járt itt, — didergi. — Elküldtem___ István s Vecelin értelmetlenül bámulnak reá.
