Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-12-12 / 50. szám
1940 December 12 15-ík Oldal Verhovayak Lapja m LITTLE JULIUS SNEEZER — - BY BAKER STARS ON PARADE By TONI ROSSE IT Jor^ UaLL JON HAUL ONCE STUDIED TO 60 INTOTHE DIPLOMATIC SERVICE I NTHt PICTURE JON DIDN'T HAVE A DOU8LE. HE ACTUALLY MADE ALLtHOSE 0AN6ER0US DIVES HIMSELF/ DOROTHY LAMOUR WHO PLAYS OPPOSITE HAU .WAS DISCOVERED BY A STUDIO TALENT SCOUT WHILE DANCING IN A NEW ybRK NIGHT CvOB. THE LOYBRS IN*THE HURRICANE" THE REALISTIC WIND SCENES WERE ARTIFICIALLY PRODUCED RIGHT »M THE STUDIO/ _____ KATHARINE HEPBURN KATE feels her private life is her owNHATES BEING INTERVIEWED-LIVES SIMPLY, SAVES MOMEYAND KEEP SCATS AND A DO<5.,% One of the more. INTELLIGENT CANINES IN CINEMATOWN- IS DIRECTED EXACTLY THE SAME WAY HIS two-legged FELLOW THESPIANS ARE// ‘FLUSH' EVEN HAS A STAND IN/ MAN WHO became FAMOUS IN GANGSTER ROLES IS afraid of GUNS-HE WONT HAVE ONE IN HIS NOME./ _________________ 196 MAGYAROK CSILLAGA ' MAGYAROK CSILLAGA 193 — S apám? — szakad ki a kiáltás Istvánból. Sarolt lassan felemelkedik. Istvánhoz dől. A kezéért tapogat. — Menjünk be hozzá, — rebegi. — A kardjáért... 6. FEJEZET. I. Reggelre a palotaterembe vitték a Nagyurat. Alacsony, széles nyugágyon pihent, fejedelmi díszébe öltöztetve. Megbékélt arcára a nagyúri zászló vet árnyékot. A vezéri kardot bársonnyal takart mellére fektették. Fejénél a Nagyasszony, István és Gizella állottak. Két oldalán a lovagok, jobbról Vecelin, Hunt és Deodátó, balról Pázmán, Tibold és Hermán. Lábánál, elől Radla apátur tartja a keresztet, környékezve a tizenkét brenowi szerzetestől, akiket Adalbert püspök itthagyott, hogy segítsenek Istvánnak a szent térítésben, Mögöttük, egy csoportban az udvarispán, a várnagy s a vári tisztek. Távolabb, a terem két oldalán és végén a testőrzők, továbbá minden csapatból válogatott magyari vitézek, zsoldos páncélosok és láncingesek. A had odalenn maradt a vár alatt, csatarendben, de most arccal a palota felé fordulva az egész. A zászlók meghajtva, bárdok, kopják és a kardok hegye a földnek szegezve. Csak a lovak tüsszögése, kapálása hangzik a nagy emberi csendességben. Fenn a teremben is csend és fojtó melegség. A Nagyasszony arca fehér márványkő. Szemei halott ura arcán, mozdulatlanul. István tekintetében a tett acéla villog, az emberek felett, a távolba. Gizella lehajtott fejjel, összetett kezekkel imádkozik. Radla ur a nagy aranykereszt nyelén kulcsolva kezeit, imát mond a halottért s az élőkért is. Felzendül, szivetfacsaró mély döngéssel, a brenowiak gyász-zsoltárja. Azok morogva takarodtak. Vadul vetette magát az asszonyra s felkapva, mint a pelyhet, a csergés pad felé dobbant. Szemein vérköddel, belebotlott a vénasszony holttestébe s amint megtántorodott, a fehér menyét kisiklott a derekát törő szorításból. — Várj! ... Nem itt! ... Lehetetlen! ... — Ne játszódj velem, te! ... — lihegte az óriás. — Most! .... Sarolt térdreesett s átfogta a lábait: — Hallgass rám! ... Ez rettenetes... Holttest van itt! — Úgy? Akkor hát! — Fölrántotta a földről s kifelé húzta, a lépcsőnek. — Te nem tudod ... mit akarok ... mondani! — kapaszkodott kétségbeesetten Sarolt, mindenbe. — Csak egy napot kérek... Csak holnap estig várj!... — Mire? — torpant meg Koppány. — Hogy Nagyur légy... s én az asszonyod! — Kimondta, elfúló torokkal. Koppány sötét arccal mordult: — Nem játszunk! ... — Esküszöm, hogy nem... Komoly vagyok, mint a halál... Az életemre, Koppány: ha egy napot engedsz, holnap este előtt megtudod... a Nagyur nem él! — Te!... Ezt, te!.. . Ostoba! Ha megölnéd, nem lehetnél az asszonyom s én nem lehetnék Nagyur. Fejedelmet csak harcban lehet megölni s csak én! ... De mégis elengedte a karját. A gondolat megütötte. S az asszony szája kísérteties mosolyra húzódott: — Bizánci volt az anyám, — sziszegte az arcába. — Erdélyből jöttem én ... Tudok olyan italt keverni... Nem hagy nyomot... Soha senki se tudja meg... Halálos beteg úgyis, itt mindenki várja, hogy akármelyik pillanatban... Hirtelen a nyakára fonódott, szenvedélyesen tapadt hozzá egész testével: — Vak vagy te?... Nem érzed? .., Egy nap is sok
