Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-12-12 / 50. szám
I4-Ik Oldal 1940 December 12 ALLIANCEI VERHOVAY ATHLETIC CLUB megalakulása és kérelme örömmel hozzák alliance! fiókjaink ezúton az érdekeltek tudomására, hogy sportkedvelő fiatalsága el kezdte aktiv működését s a most kezdődő szezonban főként a basketballt és a kuglizást fogja kultiválni. A basketballt illetőleg sportcsapata két garnet akar AUianceon és kettőt a városon kívül játszani, illetve erejét összemérni más csapatokkal. A kuglizást minden vasárnap tartja meg. Bármilyen felvilágosítással készséggel szolgál a háznagy, vagy pedig kerületi szervezőnk. Címük: Mr. Frank Ince, 735 So. Webb St., és Mr. Michael Simó, 1141 So. Seneca Street, Alliance, Ohio.--------------O-------------WILLIAMSON, W. VA. 343-ik fiók ÉVZÁRÓ és TISZTVISELŐVÁLASZTÓ GYŰLÉSÉT december 15-én, vasárnap a szokott helyen fogja megtartani. Kérem a tagtársak szives megjelenését. Tagtársi tisztelettel Hegedűs János, titkár.--------------O-------------DONORA, PA. 119-ik fiók Felhívja az össztagság figyelmét arra, hogy december 15-én, vasárnap 2 órai kezdettel évzáró gyűlését tartja a szokott helyen, amelyre szives megjelenését kéri. Uj tisztviselők lesznek választva, kívánatos volna tehát, hogy egyetlen egy tagtársunk se maradjon el a gyűlésről. Tag társi tistelettel Mrs. Jos. Chechery. Jr., titkár.--------------O-------------SCALP LEVEL, PA. 59-ik fiók DECEMBER 15-ÉN, vasárnap délután pont 2 órától kezdve tisztviselő választó gyűlést tart a szokott helyen. Kívánatos volna, hogy ezen fontos gyűlésen most mindenki jelenjék meg és érvényesítse szavazatát. A választás után a régi jó szokásokhoz híven szendvicsek és bor lesz felszolgálva tagtársaink részére, természetesen díjtalanul. Az elnök megbízásából tagtársi tisztelettel Martin Leber, titkár.--------------O-------------RICHEYVILLE, PA. 399 ik fiók TISZTELETTEL KÉREM a tagtársakat, hogy a december 15-én, vasárnap tartandó gyűlésünkön teljes számmal szíveskedjenek meg jelenni, mivel akkor fogjuk Vcrhovayak Lapja SZERB ANTAL: Az Első Amerikai Erdélyben Vagy azt a címet is lehetne cdni: az első erdélyi nemesember Amerikában. A kérdés igen bonyolult; eldöntését [ sz olvasóra bízzuk. John Smith 1580-ban született Angliában — tehát abban a régi időben, amikor Magyarországon még törökök jártak és Amerika nem; egészen egy évszázada, hogy megszületett az európaiak számára. Smith katona lett, de seholsem találta helyét, mig végre is egész Európán keresztülbolyongva, Grácba nem került. Itt megismerkedett a császári hadsereg né- j hány főtisztjével és az ő kíséretükben érkezett 1601- ben az akkori magyarországi [ hadszíntérre. Itt javában dúlt a háború a török ellen. John Smith mindjárt nagyon kitüntette magát Olumpagh ostrománál. Nem tudok rájönni, mit érthet Smith régi életrajz-! írója ezen a helyen. De a! tulajdonneveket ' általában igen furcsa és szórakoztató j módon írja: Piemontot Peamonnak, Sienát Seanának, Dieppet Deepenek, stb. Ezek a tulajdonnevek nagy fej-1 törést okoznak a Smith életével foglalkozó tudósoknak. Smith itt Olumpagh ostrománál feltalálta és sikeresen alkalmazta a katonai fényjeleket. A törökök ugyanis oly szorosan körülvették a várost, hogy a keresztény sereg nem tudott üzenetet küldeni a védőknek és mártnár kétségbeestek, amikor megjelent a színen Smith és: három égő fáklya segítségé- J vei tudtára adta a várbeliek- j nek, hogy mikor akarnak támadni, felszólítva őket, hogy ugyanakkor rohanjanak ki ők is a bástyák mögül. A könyv el is mondja j Smith igen elmés, bár a mai | Morse-jelekhez képest kissé { hosszadalmas fénytávirói módszerét. A módszer kitünően bevált és a nagy általános rohammal sikerült elfoglalni Olumpagh városát. (Csak tudnám, hogy mi lehet!) De Smithünk leleményessége nem merült ki ezzel. A hysnaburgi síkon (?) rendkívül ügyes tűzijátékot szerelt fel, úgyhogy a törökök a fellobbanó lángokra azt hitték, hogy onnan lőnek a keresztény muskétások; ezzel a csellel sikerült az igazi ke- j resztény seregnek a törökök j hátába kerülni. (Az 1914-18- i az 1941-ik évre a tisztviselőket megválasztani. Kérem a biztos megjelenésüket annál is inkább, mert a gyűlés végén egy kis meglepetést is tartunk a tagok számára. Tagtársi tisztelettel Sznperák Sándor, ügyk. as világháborúban igy vezették félre egy ál-város fényeivel az ellenséges repülőtámadást.) Majd Székesfehérvár ostrománál (Smith csak Stowlle-wesenburgnak Írja) ismét valami tüzes hadicselt eszelt ki repülő- és ijesztőbombákkal, de ennek a leírása a könyv régies angolságában olyan bonyolult, hegy nem kockáztatom meg az elmagyarázását. Amint látjuk, Smith a technikai hadviselés lángelméje lehe- • tett és “messze megelőzte korát.” A magyar hadszíntéren j szolgáló nyugatiak vezéré- j nek, a Dúc de Mercoeurnek (akit Smith Mercurynak, Higanynak titulál) halála után Smith kapitány feljebbvalójával, gróf Meldritch ezredessel ment és felajánlotta ; szolgálatait Báthory Zsigtnond erdélyi fejedelemnek, j Itt azután megint nagyon kitüntette magát, még sokkal jobban, mint Olumpagh ostrománál; most személyes bátorságát mutatta ki. Székely Mózes ugyanis (könyvünk Moyses Zachelnek Írja), az erdélyi fővezér, már régóta ostromolta Regall (vájjon mi lehet?) várát és támadók és védők egyaránt unták már a dolgot. A törökök végül is kiüzentek, hogy a “hölgyek gyönyörűségére” egy főtörök, a Turbusa, párbajra hiv egy keresztény bajnokot. Az ostromlók sorsot húztak és a sors Smith kapitányt jelölte ki. A viadal díszes körülmények közt, a hölgyek és a vezérkar emelvénye előtt folyt le. Smith kapitány lándzsájával úgy megdöfte a törököt, hogy az holtan esett le a lováról, a kapitány pedig levágta a török fejét. Ekkor egy török vitéz, bizonyos Grualgo nevezetű, nagyon elkeseredett főnökének halála miatt és párbajra hívta ki a kapitányt. Minthogy lándzsával nem tudtak egymásba kellő kárt tenni, elővették pisztolyaikat és Smith kapitány sikeresen agyonlőtte Grualgot. Azután ennek a fejét is magával vitte. A párbajok sorozata ezzel még nem ért véget. Most már Smith volt a kihívó. Megüzente a “hölgyeknek”, hogy “nem oly szerelmes szolgáiknak fejébe, hogy ne lenne hajlandó kiadni azokat, ha valaki értük jön és megvív vele.” A kihívásra megjelent egy marcona török, akit Bonny Mulgronak hívtak. Ezúttal ősi módra, csatabárdokkal rohantak egy másnak, Smith a török csapása alatt kiejtette kezéből a bárdot, de egy alkalmas pillanatban tőrét beledöfte a törökbe és ennek a fejét is NEWS FACTS by GEORGE SAN J05E, COSTA RICA. IGONEMiO MmSw 2O-YEAR-0LD OWES HIS LIFE TO THE SKILL OF DR. RICARDO MORENO CANAS ~ WHO REMOVED A BULLET FROM HIS HEART AND CLOSED THE WOUND WITH FOUR$T< TCHES/ —....... n ANPMSON, IND. I AAV URION SHIMER- FARMER ~ HAS NAMED ONE OF Ht$ YOON& PIGS * ©ILLINGER ' BECAUSE-HE EXPLAINED- l CAN'T KEEP HIM IN Hl5 PEN'' | magával vitte. Most már három török feje volt. Meldritch ezredes megölelte vitéz kapitányát, megajándékozta egy török karddal és egy arany övvel' és őrnaggyá léptette elő. Mikor pedig Zsigmond fejedelem eljött, hogy megszemlélje seregét, nagy örömmel hallotta a három párbaj történetét és elismerése jeléül nemesi oklevelet adományozott Smithnek, címerében a három török fejjel, háromszáz arany évi dijat rendelt neki és aranyba foglalt arcképével tüntette ki. Smith kapitány erdélyi története ezzel véget is ér. Nemsokára Veristhornenál (Vöröstorony?) török fogságba esett és a Fekete-tenger partjára hurcolták, de szerencsésen megszökött és hosszú bolyongás után visszatért szülőföldjére. És hol van Amerika? Amerika csak ezután jön. Smith előbb volt erdélyi nemesember, mint amerikai. Ez okozza a bonyodalmat a címadás körül. 1607-ben Smith kapitány (az őrnagyi cimet ismeretlen okból nem használta) partraszállt az északamerikai Jamestownban, Virginiában. Itt virágzó csereforgalmat bonyolított le az indiánokkal és egy ideig vezető szerepet játszott a fiatal Virginiának, a legrégibb északamerikai fehér telepnek életében. Ha rá hallgatunk, itteni sorsa sem volt minden romantika nélkül való: amikor a vörösbőrüek fogságába esett, egy szép indián királylány, Pocahontas, belészeretett és megmentette. Azután visszatért Angliába, majd ismét Amerikába és hátralévő éveiben sokszor hajózott ide-oda az Atlantióceánon. Közben az egykori vitézből és műszaki lángelméből tengerész és iró lett. Európai és még inkább amerikai tapasztalatait könyvekbe foglalta és ugylátszik ez lett legfőbb jövedelmi forrása. így történt, hogy Észak- Amerika a vitéz “erdélyi nemesembert” legrégibb iról között emlegeti és igen nagy tiszteletben tartja. A tudományos igazság kedvéért meg kell említenünk, hogy a múlt század végén egy magyar tudós, Kropf Lajos, beható vizsgálat tárgyává tette Smithünk erdélyi és magyarországi kalandjait és főkép címerét és az egész történetet nagyon gyanúsnak találta. Csakugyan, a laikus is elcsodálkozhat azon, hogy a Báthory Zsigmond által kiállíttatott oklevélben az erdélyi fejedelem cime: Erdély, Oláhország és a vandálok fejedelme, Anchard, Salford és Growenda grófja. De tudjuk , hogy Smithnek mindig baja volt a tulajdonnevekkel. Kropf Lajos szerint a címer és az oklevél koholmány és az sem bizonyos, hogy egyáltalán járt Smith erdélyi vagy magyar földön. Az amerikai tudósok viszont erősen védelmezik Smith szavahihetőségét. Mi talán ne foglaljunk állást ebben a kérdésben. Mindenesetre érdekesebb elhinni, hogy valóban itt járt, a régi Erdélyben, ez a különös kalandor, az amerikai irodalomtörténet első emlékezetes alakja.
