Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-11-28 / 48. szám
1940 November 28. 16-ik Oldal Verhovayak Lapja. lOO-o MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK \ y MOZI VILÁG r f HANGOS HETI HÍRADÓ A Nanty G«c Family Theatreben Vasárnap, Dec. 1-én d. u. 2-kor HÉTFŐN és KEDDEN, DECEMBER 2—3-AN A Grand Színházban Fedák Sári vadonatúj filmje AZ ÖRÖK TITOK ' és “A MAGYAR FALU MOSOLYA” c. kísérő film Oonora-i Ref. Templom Halijában Csütörtökön, Dec. 5-én este 8-kor Coraopolis-i Magyar Házban — Pénteken. December 6-án este 8-kor Crescent-i Magyar Házban — Vasárnap, December 8-án d. u. 3-kor Canonsburg-i S cvák Hallban Vasárnap. December 8-án este 8-kor “AZ ÖRÖK TITOK” AZ ÉY LEGNAGYOBB ESEMÉNYE PITTSBURGH ÉS VIDÉKÉN Fedák Sári, Garday Lajos. Harsányi Rezső az ünnepi film díszei Nem túlozunk, amikor azt állítjuk. hogy "AZ ŐRÖK TITOK" az eddij? elkészült '-'-érdekesebb. íegmiivésziesebben elkészült magyar filmremek és u e gyár filmszezon legnagyobb eseménye. A magyar filmgyártás hatalmas diadala. a mely Írónak, rendezőnek és színészeknek egyformán osztatlanuL hatalmas sikert .jelent. Soha még magyar film ennyire emberi, ennyire természetes és iiy* n izgalmas, érdekes nem volt; nincs a filmnek egyetlen jelenete, amely ne sző gezné le a néző teljes érdeklődését és a történet rohanó tempójában megállást jelentene. AZ ÖRÖK TITOK megható történetét látjuk; egy kis város életét mutatja be. amelynek plébánosa gyilkosság gyanújába kerül: hiába védekezik az ártatlanul gyanúsított pap. a gyanú jelek ellene •szólnak és a bíróság súlyos büntetésre Ítéli öt. Az egyház kitaszítja a kötelékéből, megfosztja reverendájától és a papi hatalom minden jelétől. Pedig van egy ember, aki tudja, hogy ki a gyilkos, tudja, mert a gyilkos meggyónta neki sötét tettét. De ez az egy ember éppen a plébános, akinek szent a gyónás titka, AZ ÖRÖK TITOK, amelyet soha és senkinek nem szabad elárulni, még akkor sem. amikor saját sorsáról, saját életéről van szó. Hatalmas emberi az a küzdelem, amelyet a plébános megszemélyesítője, Harsányi Rezső elénk tár és nagyszerű az a mód, ahogyan ezt a filmet megrendezték. Tele izgalommal, váratlan fordulatokkal, megható jelenetekkel és végül, amikor az igazság kiderül, olyan felemelő befejezéssel, amilyent még magyar filmben nem láttunk. Dicséret és köszönet jár mindegyik színésznek, de elsősorban a főszereplő Harsányi Rezsőnek. Fedák Sárinak, Carday Lajosnak és Greguss Zoltánnak, akik diadalra vitték ezt a filmet, amelyre minden magyar ember teljes szivvel büszke lehet. Ugyanezen a műsoron fogjuk bemutatni Pittsburghban és a vidéken a legújabb rövid filmek sorozatának 3-ik, azaz utolsó részét, “A Magyar Falu Mosolya” cimü filmet. ‘A Magyar Falu Mosolya” ragyogó magyar kisérő film bemutatója A Hungária Magyar Filmvállalat terjesztésében egy olyan megkapó vadonatúj magyar filmsorozat kerül az amerikai magyar mozik vásznára, amelyet minden bizonynyal örömmel fognak fogadni a magyar mozibarátok. A MAGYAR FALU MOSOLYA cimü film ciklusában megelevenedik szülőhazánk minden bája, szépsége és a magyar falu élete. Különös érdekessége a pompás uj magyar filmnek az. hogy a sokat szenvedett óhazai testvéreinket a mozi fevevö gépe ezúttal jóked-A Nanty Glo-i Family Theatreben Vasárnap, Dec. 8-án d. u. 2-kor VARJÚ A TORONYÓRÁN’ és MAGA LESZ A FÉRJEM’ vüen. ünneplő hangulatban találta és véges-végig dáridó, jókedv, cigányzenés mulatozás, tánc és vigalom kiséri az uj film minden egyes kockáját. Európa egét vészes háborús felhők takarják és őszinte megnyugtató jó érzés fog el mindenkit az uj film láttára és örülünk tiszta magyar szívből annak, hogy a magyar falu még tud mosolyogni. Pazar szórakozást biztosit magának az, aki ezt a remek magyar filmsorozatot megnézi. Jelenet “Az örök titok” cimü filmből 186 MAGYAROK CSILLAGA MAGYAROK CSILLAGA 187 fejedelmi ház körül. Madársereg ha lecsaphatna oda, a levegőből. Ebben nyugodott meg a vezér. így gondolta Dőli is. Előre megkérte Vecelin urat, hogy éjszakára visszatérhessen a testőrségbe. Mindenkit ismert, aki ott maradt, emberei voltak, esküdt bajtársai. Még a nap jól fennjárt, mikor a járőrrel behatolt a sűrűbe, Ő ismerte itt legjobban a járást, ifjú urával keresztül-kasul barangolta rég a környéket. Ezért nem nélkülözhette Vecelin ur Dőli kémlelését, ha biztosat akart tudni. Annak a csapásnak vette útját, melyen Koppányék vonultak el a vadászat után, mikor ő mutatta nekik az utat. Ezt ismeri, nyilván, legjobban az ellenség is. A majorok és pásztorszállások felé vezet, melyeket az éjjel felégettek. Még volt itt egy- hely, melyet jól ismert Dőli. A remete János atya barlang-temploma, éppen félúton az erdőszél s az első major között, a hegyoldalban. Ha ezt a barlangot elérhetik, még mielőtt a nap lemegy, onnan messze beláthatnak a völgyek nyílásaiba. Csend volt mindenütt. Rejtelmes, furcsa csend, melyben csak saját vére pattogását hallja figyelő füle. Fennebbecske, a sziklákat takaró fák között, ott van a barlang, kiugró lapos homokkőpad hátterében. Oda egyedül kúszik föl Dőli, hogy zajtalanabb és észrevétlenebb legyen. Társai, lovát kantáron tartva, megvárják lenn s aztán fordulnak vissza. Még csak ezt a néhány bokrot kell félrehajtani s meglátja a barlangot, A szelíd kicsi János atya bizonyosan most is ott térdepel gyarlóan összerótt keresztje előtt s imádkozik báránykáiért. Talán észre se vette, nem is tudja, mi történik körülötte a gyilkos világban? El van merülve, úgy látszik, a mennyország titkaiban, mert egy moocanása se hallszik. Dőli elhárította az ágakat s bepillantott. Hiába, elkiáltotta magát hördülve a rémülettől s a keserű dühtől. János atya ott függött a barlang előtt, a magaácsolta kereszten, kicsavart karjainál fogva felkötözve, mezítelenül. Ahogy a karokat hátrafeszitették, a fej felfelé billent s úgy maradt, hátraesve a keresztfa oszlopának tetejére. Ritka ősz fürteibe fekete vér tapadt a koponyát bezúzó baromi csapás nyomán. Előbb leütötték s aztán pogány gúnnyal felhúzták a keresztre, letépve róla csuháját. Dőli egy szökkenéssel ott termett s a felháborodástól reszketve nézett fel a halottra, hátravetve fejét. Valami surrant s ő a torkához kapott, vérbeboruió szemekkel. De a pányva hurka már összeszorult a nyakán s a föld kicsúszott talpa alól. Döndülve vágódott el a sziklán, a fullasztó, faggyas kötél gyilkos szorításától ájultan. Csengő fülei még hallottak valami röhögést, orditozást, de aztán minden összefolyt. Nem tarthatott sokáig, mert még mindig piros volt az ég, mikor magához tért. A nyaka fájt, keservesen s bedagadt torka nyilallott, ahogy nyelt egyet. Egész teste tüzes lüktetés, az esés zuzódásától. Lábai összekötözve s hátracsavart kezei a pányva végéhez guzsolva. Miért nem ölték meg? Ez volt az első, csodálkozó gondolata. — Élsz, komám? — rikkantott valaki. Háttal állt a lángoló égnek, arcát nem láthatta Dőli. Koppány embere, biztos. Nem válaszolt. — Ügyesen dobtam, he? — nyerített az ember. — Nyíllal is lehetet vóna. Lökdöstek a többiek, hogy eresszem beléd. De nem addig a! Győr ur erősen kikötötte, hogy élve adjunk a kezébe. No, ekkora szerencsét! Hogy egyenest a markunkba futottál! Hát ezért csináltam igy, csikósmódra. Mer az voltam én, csikós, Koppány urnái. Bulcsu-maradék, rab... most szabad vitéz már! ... Nő! ... Hozzárugott. Dőli összecsikoritotta a fogait. Tűrt. Hallgatott. — Nem szólsz ... Tán megnémultál? Jó... Elmen-