Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1940-11-21 / 47. szám

16-ik Oldal 1940 November 21, Verhovayak Lapja lOOro MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK "MOZI VILÁG'' HANGOS HETI HÍRADÓ A Nanty Glo-i Family Theatreben Vasárnap, Nov. 24-én d. u. 2-kor HÉTFŐN és KEDDEN, NOVEMBER 25 és 26-ÁN A Grand Színházban HETENKÉNT EGYSZER' és a JÁNOS VITÉZ' PETŐFI SÁNDOR ÖRÖKBECSŰ DALJÁTÉKA, A “JÁNOS VITÉZ” ÉS A “HETENKÉNT EGYSZER” C. FILMEK PITTSBURGHBAN ÉS NANTY GLO-N A legendás “JÁNOS VITÉZ’ film csodálatos hűséggel adja visz­­sza a mindenki által ismert mesét és Kaesoh Pongrác felejthetetlen zenéjét. Petőfi legendás Kukoricza Jancsija és szépséges kedvese, az árva lliiska a film hősei, kiknek bájosan szép históriáját jól is­merjük és most csak újabb gyö­nyörűséget fog találni mindenki, mert magyar alakok, magyar leve gő, magyar dalok szövik át a film minden kockáját. Sokkal többet kapunk Petőfi ragyogó meséjéből, mint a színpadon. A szereplő gárda élén a magyar színészet legjavát látjuk, méltóan a íilrn nemzeti küldetéséhez. Day- Ua Margit minden izében magyar és egyben klasszikus mélységű művészetét kell kiemelnünk. Az ő kis elgyötört falusi árvalánya min­den szívhez megtalálja az utat. Palló Imre nemes márványból fa­ragott Kukorica Jánosa gyönyörű jelenség. Hangja olyan gyönyörű­ségesen bug, annyira teli és kife­jező. hogy ebben a szerepében va­lóban ideálisnak mondható. Kiss Ferenc erőtől duzzadó Bagója, Pé ry Piri gonosz mostohája, Csortos Gyula groteszk francia királya. Simon Erzsébet szépséges király kisasszonya. Nagy Izabella gyö­nyörűen daloló csaplárosnéja és Gőzön Gyula remek falusi csősze hatalmas színészi alakítások. Külö­nösen Péry Piri néhány jelenete hátborzongatóan nagyszerű. A Nanty Glo-i Family Theatreben Vasárnap, Dec. 1-én d. u. 2-kor lesz bemutatva a legújabb magyar film, az “ÖRÖK yiTOK” és a “MAGYAR FALU MOSOLYA” kísérő film Ugyanezen a műsoron A “HETENKÉNT EGYSZER” Cl M Ü FILM Ha nevetni akar. ha el akarja felejteni minden buját, baját, néz­ze meg a HETENKÉNT EGYSZER cimü filmet. Olyan ez a film, mint­ha a színészek azzal álltak vol­na a felvevő gép elé, na most szó rakozzuuk. És bizony jól esik együtt mulatni a mulatókkal, együtt nevetni a nevetőkkel. A HETENKÉNT EGYSZER és a JÁNOS VITÉZ november 24-én, vasárnap délután 2 órakor a Nanty Glo-i Family Theatreben. hétfőn és kedden pedig a Grand színházban kerül bemutatásra és nem kétsé­ges. hogy egymást fogják küldeni az emberek a megtekintésére. A mese különben arról szól, hogy egy intézetben lakó növendéket hetenként egyszer milyen fondorla­tokkal .csal ki a zárt falak közül egy szerelmes festőművész és ar­ról. hogy akad Budapesten egy gaz­dag ember, aki egész hatalmas va­gyonát annak a kávéháznak ven­dégei között osztja szét. ahol év­tizedeken keresztül a legjobban érezte magát. Es a szereplők? Perczel Zita, nagyon szép és nagyon kedves. Földessy Géza jóképű szerelmes szülész, kit hamarosan megkedvel Amerika magyarsága. Kabos Gyu­la. ez a nagyszerű .tehetségű ko­mikus ismét elemében van. Olyan formát fut e filmben, mint eddig még soha és mellette a legkiválóbb magyar komikusok gárdája. Mály Gerö, Salamon Béla, Köpeczi Boocz Lajos, Gárdonyi Lajos. Vaszary Piri. annyi mókával és kedvesség­gel töltik meg a filmet, hogy a színház nézőtere állandóan harsog a nevetéstől. Jelenet a János Vitéz cimü örökbecsű magyar filmből 132 MAGYAROK CSILLAGA Még magához se térhetett döbbenetéből, mikor uj tüzfény csapott fel, dél felől, közelebbről. — A gazdaságok égnek! — nyargalt át rajta a rémü­let. — A Nagyur falui, az erde irtásaiban s az állatok istállói! Rohant Vecelin űrért. Vecelin már értesült Csanád hírnökeitől, hogy a mozgolódás megkezdődött s arról is, hogy a Bakony felé volt valami érthetetlen szivárgás. ő ellenkezőleg, úgy magyaiázta, hogy ez az utóbbi a csel, a támadás Csanád s a hadiut ellen irányul majd. Azért vigyázókat küldött oda, messzi előre s a Nyirkő őrségét is megkettőzte. De onnan semmit se jelentenek. A várban már csak a legszükségesebb testőrséget tartotta. A had csatakészen várakozott a síkon. Középen a zsoldossereg, a két szárnyon a magyari lovasság. Hunt, Pázmán, Deodátó, Tibold és Hermán most már kint aludtak csapataiknál. De a szárnyakról két nap óta aggasztó híreket kap. Szökdösnek a legények, az erdők felé. délnyugatnak. És ha ez szórványos is, a könnyű lovasságban van valami nyugtalanság, fegyelmetlenség. Ennek a Dölinek, úgy látszik, mégis volt valami igaza. A méreg elhatolt közéjük. Szemeit dörzsölve, elharapott szitkokkal pillogott az éjszakai tüzekre. Ezek a szökevények gyujtják-e a major­ságokat s hajtják el a csordákat, vagy alólról jött volna csakugyan valami ellenséges kihivás? ördög tudhatja. Lehet, akármelyik. De nagy haderő csak az utón jö­hetne, ez a való igazság. — Hajnalig várni kell, — mormogta. — Akkor riasztó rótát küldök. Most már úgyse segíthetünk azon, ami ott hamvad. Azért a palota őreit végigjárta most is. Helyükön álltak s Dőli nem talált köztük férgeset. Vecelin szeretett volna szólni a Nagyasszoynyal. Vagy Istvánnal. Vagy mind a kettővel. Igen nagy súly nehezedett most az ő csontos vállaira. társtalanul. MAGYAROK CSILLAGA 183 De a Nagyasszonnyal már három nap óta egy-két szót ha válthat, nagysietve. A Nagyur állapota végleg rosszra fordult. Ha nem is mondta igy a Nagyasszony, ő kivette a szeméből, színéből, ideges rándulásaiból. És tudta, hogy Radla szinte lesben áll a halotti szentségek­kel. Reménykedik, hogy hátha mégis hivatná a Nagyur? Tán megtörik kemény félpogány lelke a vég előtt s ő valahogy átsegítheti az idvezültek paradicsomába!... Ejtett is el valami effélét, emlékszik. A Nagyasszony arra kérte Vecelint: kétszerte vi­gyázzon s legyen résen most, hogy őt a beteg foglalja le egészen. Percre se hagyhatja magára. És hogy Istvánt se zaklassa, amíg lehet. Mit tegyen hát? ... Tán mégis keltse fel a herceget a fiatal felesége mellől? Vagy még hagyja ma?-... Hej, csak ezzel a vad, kiszámíthatatlan barbár támadással végezhetnek már! De az Isten tudja csak. hogy fog sikerülni! Dörmögve próbálta nyugtatni magát, hogy Kop­pány messze van még. Szét kell ugratni ezeket a bitang gyujtogatókat s erre elég lesz néhány megbízható lovas­­róta is. S mihelyt beszélhet Istvánnal, indulni, indulni! De még alig pirkadt, mikor véresfejü pásztor vág­tatott be a várba. Amit hírül hozott, hihetetlen volt. Vecelin nem tudta, miféle csel ez, vagy csak rémlátás? Esküdözött a pásztor s nem volt tréfa a vágás se a ko­ponyáján. A kendő alól, amit rákötött, vastag, alvadt csomó mögül most is vér szivárgott. Csak ilyen koponya maradhatott egyben, ekkora csapástól. Nyavalyatörős hebegéssel bökdöste ki. miből menekült. — A fejedelmi faluk égtek le az éjszaka, azok hát! S porrátették a szép gazdaságokat. Csordát, ménest, nyá­jat, kondát, minden elhajtottak. Hogy törhettek át a gyepűn? Hát csakis úgy, hogy az őrök átengedték őket. Ahol nem. ott meg elnyomták az ellenállókat. De árulók vannak, uram, árulók! Vári emberek vezették ránk őket,

Next

/
Thumbnails
Contents