Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-11-21 / 47. szám
1940 November 21. 15-jk Oldal Verhovayak Lapja LITTLE JULIUS SNEEZER BY BAKER WELL IF VA want TA kNOW- I'M MAKIN'FIVE DOLLARS A WtEK*~ STARS ON PARADE By TONI ROSSETT VICTOR Akiiem \ HAS A COMPLETE ARMY CORPS, WHICH HE TRAINS AND PAYS PERSONALLY. THE BATTALION RUNS INTO THE HUNDREDS, AND ME READY TO DEFEND THE HONOR OF ITS COUNTRY, WHENEVER THE OCCAS** SHOULO ARISE* WARTHOUT HERE IS A TARGET TO AIM AT. STILL A YOUNQ WOMAN. MISS 6WARTHOÜT, IS A STAR OF THE OPERA.SCREEN AND RADIO, AND HAS ACHIEVED INTERNATIONAL FAME IN THESE FIELDS. SHE SCRV& AS AN INSPIRATION TO MANY AN AMBITIOUS OlftLWHO SOMEDAY HOPES'» REACH STARDOM* THIS CANINE STAR HAS SOUTHING TO BARK ABOUT. AFTER BEING SELECTED FROM AMONG '7? DOG ENTRIES* HE WAS TRAINED (AND THEN POT TO WORK. AT A SALARY OF *50 PER WEEK.' 184 MAGYAROK CSILLAGA azok a gazemberek. Megismertük, de nem is titkolták, röhögve estek nekünk a hóhérok... Mi had jár az erdőkben, teremtőm! ... Sereg az, uram, a vad-csapásokon nyomakodik előre... Még ma kijuthatnak a vári sikra, még ma! ... De amit ezután mondott, arra orditott fel Vecelin: — Hazudsz, ember, vagy a szemed káprázott! — Ebbe a nyomba üssön belém az Isten haragja, ha nem igaz, uram!... Koppány ur, őmaga van ott a dulókkal! ... Még jól meg is táncoltatta a lovát a tüzek fényében, hogy lássuk, csakugyan ő az. Akiket futni hagytak a sebükkel, mint lám, engem is, azoknak utána kiáltotta: Koppányi láttátok, hé. ne felejtsétek! Délig még vagy öt-hat menekülő erősítette meg ezt a bolonditó hirt Vecelin előtt. Nem tudta, nem is akarta feltételezni Koppányról ezt az őrültséget. Mert Csanád hírei mégis azt mutatták, nagy erő van Böszpörém előtt. De akkor megosztott sereggel hogy mer erre törni s Esztergámot megtámadni ez a veszett bika?... A sikra nem bujhatik, ez biztos. Bár ha a főereje volna itt, ami képtelenség, lennebb, nyugatról oldalba kerülhetné az ő hadát. De ez neki volna baj, hátában a Lél-törzs hadnagyaival. Vagy tán az erdőkbe akarja őt csalni maga után? Lesből lenyilazni? Ostobaság! Tudja, hogy a páncélos nem mehet a fák közé... A hadiutra tör ki mégis?... Nem lehet. A Nyirkőről korán észrevennék. Valahol, valami kanyarodónál átlophatja magát egy kis csapat, talán. De órákig vonuló had semmiképpen ... Átvágni a hadiutat s keletről kerülve jőni a várnak, a hegyeken? ... ötven ember ha eljuthat igy, icjáig. — Jó-jó! — dohogott, önmagára türelmetlenül. — De miért van hát itt ő maga, miért? A vezér csak a főhaddal lehet, azt nem bizhatja másra ... Fene ezekbe a gaz ázsiaiakba! Nem törődnek a tisztességes lovagi harc szabályaival! Alávaló, rejtelmes, vadállati cselekhez folyamodnak örökké! ... S ő mit tegyen most? MAGYAROK CSILLAGA 181 zom és küzdők érte, ha megengeded. István lehajolt s forró ölömmel csókolta meg a száját, ezekért a szavakért. — Adalbert atya feltárta előttem a világot, — mondta később. — Minden nép Krisztushoz siet most, a nagy esztendő küszöbén. Mi is megyünk. De azt akarom, hogy az egész világ segítsen benne, necsak a német pártfogoljon. Jöjjenek igazi lelki katonák ide, olaszok, franciák, csehek, lengyelek" közül is, mert csak igy lehet, hogy magyar lelket építsenek. Itthon pedig meg kell változnia a világnak. Mert csak akkor leszek boldog, ha szabad magyar urak, a legjobbak, legvitézebbek lesznek büszkék arra, hogy rájuk bizom a váraimat s végezhetik megyéim kormányzását. Ország tanácsát fogják ezek alkotni, segítségemre s főurai lesznek a magyaroknak, mellettem. Nem egy törzsnek, hanem minden magyarnak, az egésznek. Megtanulnak minden jót az idegenektől s megbecsüljük érte, magunk között. De minket magunkért kell tisztelnie a világnak s reszkessen, aki nem tisztel! Lásd, mindent elmondtam neked most s könnyű volt, igazán. Eddig, mióta csak hányódtak bennem ezek s zavarosan gomolyogtak. Ma kijött, igy, az egész. Mert van már, aki megértse és segítsen benne ... De addig még harc lesz. — Győzni fogsz! — súgta az asszony nagy bizonyossággal. — Azért születtek ezek benned, hogy győzz és megvalósítsd! István nagyot lélekzelve nézett az. égre. Aztán aszszonya ajkai közé csókolta: — Köszönöm. összeölelkezve mentek be a házba, álmaik vizén lebegve, tovább álmodni. Észre se vették Dölit, aki mozdulatlan-éberen állt a küszöbön s ragyogó szemmel tárt ajtót nekik. Róluk gondolkozott és Isten bocsássa meg neki. Bogárkáx-ól s magáról is, mikor egyszerre csak arra rezzent fel, hogy messze délnyugaton, vörösen lángol az ég, az erdők felett.
