Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-07-18 / 29. szám
1-lk Oldal 1940 Julius 18. Verhovayali Lapja békeparancs, a magyar nemzet lélekben sohasem szakadt el Erdélytől. De az erdélyi magyarság sem az Anyaországtól! Pedig a román terror húsz esztendőn át borzalmasabb volt minden nemzetiségi kisebbségek ellen irányuló aljas terrornál. Alacsonylelkü uszitókon és zavarosban halászokon kívül maga a román belügyminiszter is mindenkor és minden alkalmat megragadott, hogy a közel kétmillió Romániában élő magyarságot megfélemlítse és újra ezer és ezer élkárhozott lélekkel szaporítsa a hazájukból kiüldözött magyarok számát. A román kisebbségi elnyomatást mi sem jellemzi jobban, mint az a kijelentés, amelyet 1927-ben Bratianu, Románia akkori miniszterelnöke tett Dudley Heathcote, angol újságíró előtt: “Biztosíthatom, ha tiz év múlva visszajön látogatóba Kolozsvárra, vagy Nagyváradra, a mai kisebbségeket nem fogja ott megtalálni!” Ezt a fogadkozást próbálták is “erélyesen” megvalósítani. Maga, a román király adta ki a jelszót: “Nici o brazda de janut!” (Egy barázdáról sem mondunk le!) Magyarország Erdélyt soha vissza nem fogja kapni s még nehány esztendővel ezelőtt amerikai és angol újságírók előtt kijelentette Károly király azt is, hogy “a határmódositások tárgyában a vitának még árnyéka sem lehetséges.” “Magyarországnak be kell látnia, hogy a békeszerződések semminemű megváltoztatását nem engedhetjük meg! Ez a kérdés nem a jelené, vagy a jövő jé, hanem a múlté!” Ilyen nagyhangú kijelentésekkel súlyosbította Károly a trianoni szerződés égető fájdalmát. És ina ugyanaz a román koronás bandita részkedve és térdenáüva könyörög trónja megvédéséért és országa — legalább románlakta területének — megmentéséért. Könyörög ez orosz, könyörög a német és könyörög az olasz előtt is. De a lavina megindulását nem tudta féltartóztatni és nem fogja tudni ezután sem. A román király jelszavát nemsokára Teleki és Csáki fogják a fülébe harsogni: “Egy barázdáról sem mondunk le!" Erdély felszabadulását, Erdély visszatérését Magyarország tehát éppen úgy várja, mint az erdélyi magyarság. Már nincs messze az az idő, midőn meghatott szeretettél öleli majd kebelére az óhaza Erdély magyar népét, a székely testvéreket és megköszöni nekik, hogy mindvégig hívek, bátrak és áldozatkészek maradtak. Megköszöni nekik, hogy fényt árasztottak a magyar névre, midőn férfias méltósággal viselték sanyarú sorsukat! Mi Verhovayak ezt az ölelkezést látva, kell, hogy szivünkből örüljünk majd, mert hiszen nemcsak törvényeinkben olvassuk ánnak kitételét, hogy NEMZETSÉGÜNK HALADÁSÁÉRT TENNÜNK KELL, hanem lelkűnkben érezzük amerikai polgárságunk állapotában is, ha a mi érdemesnek tartott fajtánkat bánat, vagy öröm éri! DARAGÓ JÓZSEF AZOKNAK. AKIK A KÖZPONTI TISZTVISELŐKHÖZ FORDULVA SZIVES SZÓVAL KÉRIK ŐKET, HOGY FIÓKJAIK NEVEZETESEBB ESEMÉNYEINÉL JELENJENEK MEG. — Több fióknál elkövetkezett, vagy hamarosan itt lesz a Verhovay Nyári magyar Iskolának vizsgaideje s alig akad egy a vizsgának idejét bejelentő levelek között, amelyben ki he volna fejezve az az óhajtás, hogy a központi tisztviselők közül jelenjen meg azon valamelyik; leggyakrabban pedig az a kérés foglaltatik a hivó levélben, miszerint az egész központi tisztikarnak tanácsos volna az iskolának zárónapján részt venni. Szives és okos szavak szokták kifejezni ezeket és a hozzá hasonló meghívásokat s ezért lelket-nehezitő a meghívásokra nemmel felelni. A felelet pedig nem lehet igenlő, mert a körülmények azt meg nem engedik; nem engedik meg többféle okból: 1. Ugyanegy napon több helyen is van záróvizsga s fizikai lehetetlenség egy időben több helyen jelen lenni. 2. Az egyenlő jognak alapján állunk s rossz vért szülne mellőzött fiókjainknál, ha arról vennének tudomást, hogy náluk nem, de más fióknál volt központi képviselet. 3. Fiókjainknak földrajzi elhelyezkedése nagy távolságokat mutat, sok időt, nagy pénzt igényelne elérésük s erre a célra egyikből sincs előirányozva bőven. 4. Ilyen képviseleti eshetőségekre Igazgatóságunk nem számított, tehát a miheztartást központi tisztviselőink részére meg sem szabta. 5. Igazságát tagadnom nem lehet több vizsgára hivó levélnek, amelyekben az az érvelés, hogy szükséges volna a központi tisztviselők megismerése s jó alkalom volna erre a vizsgának ideje, amikor nemcsak az érdeklődő tagság, hanem azok a szülők is találkozhatnának velük, akiknek gyermekei révén Egyesületünk jövőjét tekintve, nagyon is nagy fontosságuk van. Meg kell azonban mondanoiíí, hogy a közvetlen érintkezésnek gyakorlatát egyenesen megtiltotta az 1939-es konvenció, mikor kimondotta, hogy helyteleníti a volt Igazgatóságnak azt az intézkedését, amelyből kifolyólag a képzőgyűlések tartódtak. Ezeknek a gyűléseknek második főcélja ugyanis az volt, hogy ne mint elvont fogalmakat ismerje központ elnevezés alatt főtisztviselőinket a tagság, hanem mint hozzájuk hasonló piros melegvérű embereket fedezzenek fel bennük, akikhez jó, vagy balsorsukban bízvást közeledhetnek- — mivel nem fentlebegő lények, hanem megértő és készséges tagtársak. Nem taglalom az okot, ami a konvenciót ennek a törekvésnek útjába állította, de oda állt s igy ne vegye tőlünk, Központi Tisztvise- i löktől rossz néven senki, mi- j kor a konvenció felfogásához alkalmazkodva, szives meghívásukra nemmel felelnünk kell. Nemcsak a vizsgái invitációkra szólnak azonban a fenti sorok, hanem tájékoztatás és magyarázat is az egyszersmint azokra az ünnepélyekre hivó szives szavakra is, amelyek bármenynyire kedvesek is előttünk, de a fenti okból és a saját anyagi helyzetünknek megszorított voltából kifolyólag sem vagyunk képesek eleget tenni.--------:o:--------PRÓBÁLJA MEG s akkor meglátja, hogy gyerekjáték az uj tagok szerzése. Senki sem születik tagszerzőnek. Amint más meg tudja csinálni, ön is képes arra. Lépjen be a versenyzők sorába! PAN AMERICAN TRUST COMPANY HARBOR STATE BRANCH Alapította: KISS EMIL FOURTH AVE. AT 9th ST., NEW YORK Több mint 40 éve szolgáljuk az amerikai magyarságot PÉNZKÜLDÉS BÁRHOVÁ A LEGOLCSÓBB ÁRAKON HAJÓJEGYEK - BETÉTEK KÖZJEGYZŐI ÜGYEK Forduljon hozzánk bizalommal Member Federal Deposit InsuronceCorporation Drága kincs - a gyermek “Anya és gyermeke — a körülményekhez képest jól érzik magukat!” Ezt szokták jelenteni talán az egész földön a szülészeti klinikákon, kórházakban, vagy a gyermekágyas házakban a csecsemő születése után. De hogy a gyermek apja hogyan érzi magát, arról a jelentések soha sem szoktak megemlékezni. Pedig az öröm és a boldogság sokszor fészket ver azonnal az édes apa szivében s ezt az édes érzelmet valóban csak a költők tudják hangzatosán, élethűen kifejezni. Petőfi Sándor annyira átérezte ezt a boldogító érzelmet, hogy lantját előszedve, azt emigyen szólaltatta meg: ... Ide, ide fiamat kezembe, Hadd szorítsam a szivemhez öt! Mintha volnék újonnan teremtve, Hogy életemnek ifjú lombja nőtt! üdvözöllek, lelkem szép kis ága, üdvözöllek, édes magzatom! Sírásodnak bánatos zajába Beleolvad örvendő dalom ... Ady Endre is igen szépen meghatározta a gyermek helyét az Élet nagy színpadján. Prózába öntötte gondolatait, melyek igy csillognak: A gyermek, a gyermek... ő lett az emberiség uj szerelme, bizalma, mindene ...A gyermek, aki utánunk élni fog s akit még a meddőség is szomorúan becéz és kedvel. Ami a keresztes háborúk idején a szent sir látása által való üdvözülés nagy hite volt, ma az lett a gyermekből. A gyermek a jövő, a gyermek a mi halálunk után a mi helyünkre áll. A gyermek folytatja azt, ami bennünket élkoptatott, az életet, melyet lehet gyűlölni, de megtagadni nem! Mert az élet minden s nincs nagyobb választása az embernek, mint hogy ő utána is emberek következzenek s ezek is élni, csalódni és remélni fognak! Más szemszögből nézve, igazat kell adnom Eötvös Józsefnek, aki azt mondotta: — “Félig majom, félig angyal, — ilyen a gyermek. Mennyit kell emelkednie s mennyit süllyednie, mig emberré válik!” Petőfi, Ady és Eötvös meghatározásaiból olyan tisztán áll előttünk “életünk ifjú lomb”-jának és “lelkünk legszebb ágá”-nak a képe, mint egy csillogó drágakő. És valóban a család drágaköve, kincse a gyermek. Annak értékét minden apa csak akkor tudja igazán felbecsülni, amikor édes magzatja lassan-lassan felcseperedik, amikor már a családi asztalhoz úgy hozzátartozik, mint ünnepi alkalmakkor a virágcsokor, mint nyári reggelekhez a harmat, a napsugár. Drága kincs a gyermek a társadalom s a haza közösségében, de a legdrágább kmes mégis a szülők szemében. A drága kincseket pedig meg szoktuk becsülni, megszoktuk óvni s biztonságba helyezzük. Egyedül az a nemzet élhet és boldogulhat, amely az uj generációt az életre felkészíti, biztosítja jelenét és jövőjét minden veszedelem ellen. Ha drágakőnek, ha legdrágább kincsének tekinti a szülő gyermekét, akkor féltenie és óvnia is kell azt. Hiszen uton-utfélen ott leselkedik a veszély, u szerencsétlenség, a baleset, a halál száz és százféle köntösbe bujtatva és tudja azt ma már minden szülő, hogy nincs ellene célszerűbb, jobb és humánusabb védekezési mód, mint a gyermekbiztositás. Nincs és nem is lehet, mert a gyermek életének biztosítása a család nyugalmának is az alapja. Menedéket, nyugalmat nyújt abban az esetben, ha a mai élet vészterhes csataterén a családra zudítl a baj, a szomorúság, a gyász! A Verhovay Gyermekbiztositás, mint már sokszor megírtuk, tökéletes a maga nemében, minden irányban és tagszerzőink most a verseny folyamán meg ne feledkezzenek arról, hogy nyár van. A gyermekek élvezik a nagyvakáció örömét s tudja azt minden szülő, hogy éppen most vannak a legjobban kitéve a veszedelemnek. Igye-
