Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-07-18 / 29. szám
1940 Julius 18. 3-ik Oldal Verhovayak Lapja kezzenek tehát minél több gyermektagot felvenni tagszerzőink, illetve versenyzőink, hogy pontszámaik gyarapodjanak, hogy a versenyben előbbre jussanak és hogy körültekintő és szorgalmas munkájukat megjutalmazhassa a Verhovay Segély Egylet! Fiamnak Irta: ARANY JÁNOS Hála Isten! este van megin’. Mával is fogyott a földi kin. Bent magános, árva gyertya ég: Kívül leskelódik a sötét. Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren? Vetve ágyad puha-melegen: Kis kacsóid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem. Látod, én szegény költő vagyok: örökül hát nem sokat hagyok: Legföllebb mocsoktalan nevet: A tömegnél hitvány érdemet. Ártatlan szived tavaszkertében A vallást ezért öntözgetem. Kis kacsóid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem. Mert szegénynek drága kincs a hit, Tűrni és remélni megtanít: S néki, mig a sir rá nem leheli Mindig tűrni és remélni kell! Oh, ha bennem is, mint egykor, épen Élne a hit, vigaszul nekem!... Kis kacsóid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem. Majd ha játszótársaid közül Munka hi el — úgy lehet, korán — 5 idegennek szolgálsz eszközül Ki talán szeret... de mostohán: Bclzsamul a hit malasztja légyen Az elrejtett néma könnyeken. Kis kacsóid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem. Majd, ha látod, érzed a nyomort, Melyet a becsület válla hord; Megtiporva az erényt, az észt, Mig a vétek irigységre készt S a butának soisa földi éden: Álljon a vallás a mérlegen. Kis kacsóid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem. És, ha felnővén, tc&asztalod, Hogy apáid földje nem honod S a bölcsőd s koporsód közti ür Századoknak szolgált mesgyeül: Lelj vigasztalást a szent igében: “Bujdosunk e földi téreken.” Kis kacsóid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem. Oh, remélj, remélj egy jobb hazát! S benne az erény diadalát: Mert különben sorsod és e föld Isten ellen zúgolódni költ. — Járj örömmel álmaid egében, Útra valód e csókom legyen: Kis kacsóid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem. _FÁY - FISHER ANDOR, 'budapesti szerkesztő' FONTOS FIGYELMEZTETÉS HÁTRALÉKOS TAGOKNAK Igazgatóságunk határozata értelmében ebben az esztendőben is fizetünk osztalékot tagjainknak. Az osztalék október havában, a szeptemberi havijelentők elkönyvelése után kerül utalásra. Minden olyan tagunk, akinek kötvénye 1939 december 31-i zárlattal már három éve érvényben volt, jogos lesz osztalékra, FELTÉVE, HA A SZEPTEMBERI ZÁRLATTAL nem lesz hátralékban. Komolyan kérjük hátralékos tagjainkat, hogy elmaradt havidijaikat rendezzék mielőbb, nehogy az osztalékutalásból hátralékos havidijaik miatt kimaradjanak. Az elmúlt hét keserves csalódást hozott minden magyar embernek, éljen az a vüág bármely táján is. öröm napokra készültünk és csalódást, fájdalmas csalódást kaptunk helyette. Azt hittük, azt reméltük, hogy Erdély magyarjai végre felszabadulnak a román uralom alól. Csalódtunk. Hitler úgy határozott, hogy Erdély magyarjai tovább szenvedjenek, a román bocskor tovább tiporjon rajtuk és fájdalom, ma Európa kénytelen Hitler parancsát szentnek elismerni. Hiába állt fegyverben a magyar hadsereg ugyanakkor, amikor az oroszok megindultak Beszarábia visszavételére, a magyarok nem indulhattak el, mert Hitler j ezt nem engedte és a magyar kormány — ha csak katasztrófába nem akarta zuditani az országot — nem szállhatott szembe Hitler akaratával. Teleki és Csáky grófok tehát egy szörnyen csalódott Magyarországba tértek visz- I sza. örömkönnyek helyett, keserves, nagyon keserves könnyeket sírtak jó magyarok az óhazában. A tehetetlenség dühe a Duna-Tisza között ökölbeszorítottá a kezeket ... Magyaiországnak tehát várni kell Erdély revíziójával, mig Hitler azt engedélyezni fogja. De nemcsak az keseríti el a magyarokat, hogy Erdélyt még most se kapják vissza, hanem ezzel a kérdéssel kapcsolatban megjelent más hir is. Az. hogy Hitler a revízió egyik feltételének azt jelölte meg. hogy a Magyarországban lakó németeknek KÜLÖNLEGES jogokat kell kapniok. Pár héttel ezelőtt a magyar- parlamentben Hubay Kálmán a magyarországi nyilasok vezére felvetette ezt a kérdést, nyilván nem véletlenül és nem is saját akaratából. Már akkor felháborodott a magyar nemzet ezen a követelésen. El lehet képzelni, mit érezhették jó magyarok az óhazában, mikor megtudták, hogy a németek most már HIVATALOSAN KÖVETELIK. hogy a magyar kormány kivételes jogokat adjon azoknak a németeknek, akik BETELEPEDTEK Magyarországba és akiknek már most is sokkal több joguk volt bizonyos tekintetekben, mint más Magyarországban élő kisebbségnek. Az amerikai magyar testvérek, akiknek legtöbbje évtizedek előtt hagyta el az óhazát nem ismerheti ezt a kérdést a maga valójában, igy érdemesnek tartom ezzel hosszabban foglalkozni. Magyarországba az első nagyobbszabásu német telepítést IV. Béla király eszközölte, aki a Szepességbe a szipszereket és Erdélybe a szászokat telepítette az elpusztult magyarok helyére. Ez a két csoport ma nem tartozik M a gyarországhoz. Az előző Szlovákia területén, az utóbbi román uralom alatt él. Újabb nagy német csoportok a törökök uralma alól való felszabadulás után kerültek Magyarországba. A kipusztult területekre Németországból hoztak családokat, akik sokkal előbb lettek földtulajdonosok, mint a szegény magyar jobbágyok. Szétszóródottan történtek a telepítések és igy ma Magyarország abban a kényelmetlen helyzetben van, hogy alig van megye Magyarországban, ahol német községek ne lennének, — melyeknek lakosai számára most Hitler különleges jogokat követel. Nagy számmal élnek németek Budapest közvetlen környékén. Hiába élnek az ország fővárosának tőszomszédságában: soha se tartották szükségesnek, hogy magyarul megtanuljanak. A betelepített németekkel a magyaroknak nem volt bajuk. Nagyon szorgalmas, törekvő, jó polgárokat kaptak bennük, akik túrják a földet, szívósak, és igy boldogultak is. Megtartották német szokásaikat is, a magyaroknak ez ellen nem is volt kifogásuk. A magyar és német községek a legbékésebben fértek meg egymás mellett egészen addig — mig meg nem jelentek közöttük nagy német izgatok. Ezek aztán sok helyen felborították a békét, nyugalmat. Arról tartottak előadásokat, hogy a magyarok sokkal alantasabb népfaj, mint a német, mely “herren volk”, “úri nemzet” és arra biztatták a népet, hogy ne ismerjék el a magyarok uralmát. Persze: a közigazgatási hatóságok, ahol a nép az izgatások nyomán rakoncátlankodott, igyekezett velük megérttetni, hogy nagyon téves utakra indulnak, amikor az izgatókra hallgatnak. A német lakosság nagyobb része hü akart és akar maradni a magyar államhoz, amely hozzájuk mindig jó volt és amely boldogulásukat mindig igyekezett elősegíteni. A magyar állam anélkül, hogy ezt kívülről kellett volna kérni vagy DIKTÁLNI megadta a németeknek azokat a jogokat, melyeket törvényeink biztosítottak számukra. Iskoláikban németül folyt a tanítás, templomaikban németül dicsérhették az Urat, német újságokat adhattak ki amenynyit csak akartak, német képviselőket küldhették a magyar parlamentbe, ha olyanokra adták szavazataikat. Gondoskodtak arról is, hogy a német községekben olyan jegyzők és más közigazgatási tisztviselők kerüljenek, akik németül tudtak beszélni. Semmiben a világon nem korlátozták őket, ezzel szemben a magyar állam mást nem kért és kívánt tőlük, mint hűséget. Mondom, nem is volt a hazai németekkel semmi baj, mig Hitler meg nem jelent a színen. Akkor egyszerre sokan, főleg a fiatalság köréből felfedezték, hogy nekik nincsen elég joguk Magyarországban, hogy őket elnyomják.- JSzzel szemben az igazság az, hogy a legnagyszerűbb pozíciókat Magyarországb: n németek tartják megszállva, illetőleg német származásúak, akik azonban ma, legalább is amikor e sorokat irom, német származású magyaroknak vallják magukat. Hirtelen csak azt említem meg, hogy pl. ma a magyar kultuszminiszter: Homan Bálint is német származású, nem beszélve arról, hogy a pénzügyminiszter Reményi Schneller Lajos, a belügyminiszter Keres ztes Fischer Ferenc szintén német származásúak. De tele van az egész magyar élet, — legfontosabb pozíciók is — német származású köztisztviselőkkel. A magyar hadsereg tiszti. (Folytatás a 6-ik oldalon)