Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-07-18 / 29. szám
(Verhovay Journal) 31 34 .VOL. XXIII. ÉVFOLYAM 1940 JULIUS 18. NO. 29. SZÁM A Verhovay Verseny Főfel tételei SZORGALOM +■ KITARTÁS + MUNKAKEDV — TEGNAP este a kertben ültem és tücsökmuzsikát hallgattam, amikor arra a fára, amelyiken fészket is tudok, rászállt egy fáradtszárnyu madár. Még a szempillám se rebbent meg, nehogy megzavarjam a beteg madarat. De fölösleges volt az óvatosság, mert a madár, néhány pillanat múlva, lekalimpált a földre és többé meg sem mozdult, — Hát ez nagy szerencsétlenség, — gondoltam, — mert biztosan övé volt a fészek és árvák maradtak utána. És, — amilyen furcsa ember a poéta, — amig eltemettem a madarat, azon töprengtem, hogy: vájjon van-e a madaraknak is Verhovay egyletük? Mert ha nincs, jaj az árváknak! Erről aztán eszembe jutott a Verhovay nagyverseny is, amit azért írtak ki leginkább, hogy mennél kevesebb magyarnak a fészkét érje olyan csapás, mint az én madaramét. És, — amilyen furcsa ember a poéta, — bár nincs is a házunkban telefon, azonnal felvettem a kagylót és felhívtam a Verhovay központot, hogy érdeklődjem a verseny után. Az a csengő, ami a lelkemben megcsendült, természetesen a Központban is megszólalt és már hallottam Is a szót: — Halló, igen, a Verhovay. A versenyiroda. És, — amilyen furcsa a poéta ember, — az én televíziós telefonomon láttam is az irodát. Es, ha maga a versenyigazgató ur, ilyen elképzelésben, nem is hasonlított senkire a Központban, az Íróasztal, a könyvszekrény, a telefonkagyló és az egész dolgos iroda éppen olyan volt, mint a Verhovayé. Azonnal megkérdeztem hát: — Kérem tisztelettel, hogy is állunk azzal a tagszerzési versennyel? — Óh, elég jól. A versenyzők száma két és félszáz körül jár, de mégtöbb versenyzőt várunk a második félévben, hogy mennél több magyar házaspár, ifjú, gyermek állhasson be a Verhovayba, hiszen ez főképpen nekik jó és különben is 49 nagyon értékes dijat tűztünk ki a versenyzők számára. Az első dij például .... — Halló, halló. Mi van az első díjjal? — Az első dij 1000 DOLLÁR. Hideg futott át a gerincemen s a lélekzetem elállt. Mert furcsa ember a poéta. Akármennyire is a csillagok közt él, azonnal eláll a lélekzete, ha ekkora földi kincsről tesznek előtte emlitést. Izgatottan kérdeztem meg tehát, hogy mik a verseny főfeltételei? — A verseny főfeltétele[, — szólt egyszerűen a Központ, — egyéb kisebb föltételek mellett: SZORGALOM, KITARTÁS, MUNKAKEDV. És ez már majdnem egyenlő is az ezerdolláros első díjjal. Elképedve tettem le a kagylót, hogy azonnal felcsengessem mindazokat, akik még nincsenek benn a versenyben: — Legények, lányok, gyerekek, ha még nem álltatok be a Verhovay versenybe, álljatok be azonnal. Fogalmatok sincs arról, hogy milyen könnyen juthattok hozzá a dijak valamelyikéhez. Mindössze csak azokat kell összeszedni, akik amúgy is szívesen állnak be a Verhovayba. Es úgy szedhetitek össze, mint az érett almát, ha eljött már az ideje. Mert ennek már itt az ideje. Hiszen a mindennapi kenyér sem kell ma úgy a magyarnak, mint egy-egy Verhovay biztosítás. Mert (ám, minden magyar fészket érhet olyan nagy csapás, mint az én kis madaramét. Es, — tettem hozzá csendesen, — amilyen furcsa ember a poéta, — én már előre látom, hogy nyerni fogtok. Ha . . . teljesítitek a verseny legfőbb feltételeit. TARNÓCY ÁRPÁD. Nici o brazda de janist! “EGY BARÁZDÁRÓL SEM' MONDUNK LE” Európa ma valóban világtörténeti órákat él át. Hogy az a gigászi küzdelem, mely ma a levegőben, a tengeren és a szárazföldön tombol mikor ér véget, senki sem sejtheti, de azt tudjuk teljes bizonyossággcl, hogy ennek a véres tusának kimenetelétől országok és népek sorsa függ. A magyar nemzetnekis a sorsa, a jövője szorosan hozzá lett kapcsolva a németek, angolok, oroszok és olaszok küzdelméhez s a múlt hét óta most már hivatalosan is. Éppen a múlt szerdán mondották ki a döntő szót: várni kell, mig a német és olasz légi erő, valamint a tengeri és szárazföldi haderő felszabadul és uj békerendet diktál a Balkánon. A párizskörnyéki békék meghaltak. A versaillesi és saint germaini szerződés már csak rossz emlék a múltból. Az első betűtől az utolsóig megsemmisült, de a harmadik torzszülött, amely életképességben, vakságban és kártékonyságban még a másik kettőt is felülmúlta, a trianoni szerződés még látszólag életben van. Ordító igazságtalanság és nagy szomorúság ez magyarságunkra nézve, de el kell hinnünk, hogy az idő még nem érett meg arra, hogy a trianoni szerződés fölött megkongassák a lélekharangot és megkezdjék “az uj rendezés”-t. A magyar nemzetnek tehát várnia kell és a parancsnak ellen nem szegülhet. A várakozás kínzó és sok tekintetben tálán megalázó is, de okos politika s nemzetséges tekintetben hasznos ennek a sértő magatartásnak követése, mert hiszen eleget vérzett már a magyar másoknak érdekeiért s hozzá kevesen vagyunk s számunknak növekedni kell, ha ellenségeinkkel bírókra akarunk kelni. Magyarország a béke kedvéért meghozza most ezt a valóban súlyos erkölcsi áldozatot is, mert hiszen tudja, hogy Erdély 'vissza fog térni! Visszatér az az Erdély, mely a magyar honfoglalástól kezdve hosszú századokon keresztül szerves része volt Magyarországnak, önálló, külön fejlődése csak későbben, a világtörténcti uj korban kezdődött, nagy csapások, történeti katasztrófák következtében. Ha egy pillantást vetünk a térképre, c£t látjuk, hogy Erdély a legtermészetesebb. kiegészítő része Magyarországnak és csak vele együtt alkot geopolitikai, geofizikai, geográfiai és stratégiai egységet. Félkörben hatalmas hegyláncok szegélyezik, amelyek még a mai közlekedési technika korában is akadályul szolgálnak. Erdély elvesztése után Magyarország kicsiny, védtelen országgá zsugorodott össze. Az Árpádházi királyok, ckik meg voltak áldva stratégiai és politikai érzékkel, felismerték Erdély rendkívül nagy jelentőségét, észrevették, hogy az erdélyi hegylánc Magyarország természetes védelmi vonala s odatelepitetiék a magyarságnak egy igen értékes, harcice elemét, a székelyeket, a szorosok megvédésére. (A régi mondákkal és legendákkal ellentétben igy tanítja ezt most a legújabb oknyomozó világtörténelem!) A középkorban Erdély vajdaság volt, de csak katonailag volt önálló. Az akkori közlekedési viszonyok miatt szükségesnek látszott Erdély katonai önállósítása, mert amikorra a tatár, a besenyő, vagy kun betörés hire a királyok székhelyére, Budára, vagy Esztergomba eljutott, az ellenség már régen dúlta a határszéleket. Gyors intézkedésre volt hát szükség. Ha bármelyik lapját ütjük is fel a történelemnek, azt látjuk, hogy a magyarok története, egyúttal Erdély története is, sőt Erdély a magyarság nemzeti kultúrájának egyik tűzhelye, nagy magyar államférfiaknak, íróknak, tudósoknak szülőföldje s a magyar nemzet nagy tetteinek színhelye. Hasztalan volt tehát az átkos triánoni
