Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-10-24 / 43. szám
1940 Október 24 M. O. VERBUNKOS TESTVÉR, CLEVELAND, O. Megfogadom a szavadat s a bibliai Pált utánozva, levélhosszúságba öntöm bele az üzenetet. Oda is addresszálom, ahová te mondtad: Cleveland, Ohioba, azoknak a címére, akik nem bújnak el, mikor hangos szóval Verhovay lelket keres az ember. Minél jobb a cigány, annál szebb az a pacsirta-éneket utánzó bekezdés, ami csak a prímás vonójának hegyéről repül fel az égnek s trilláját hirtelen megszakítva figyel vissza arra a bánatos zokogásra, ami a bandának közös akaratából elindul a szivekhez abban az irányban, amelyet ő hasított keresztül a légen. Én sem azt a nótát kezdem huzni mindjárt, amit a Verbunkos megrendelt, hanem lekapok egy sápadt napsugáron lógó hangulatot s a pennám hegyére tűzve irom, hogy szüreti idő van Testvér! Szüreti idő van ha nem is csorog bele a mi kádjainkba az édesre érett gyümölcsnek mustja. Szüreti idő van, reggelre kelve didereg már az idő s a fának ágait megülő zúzmarák fehérjében ott fázik, reszket a jövendő télnek kérdése: “Mit kerestél a nyáron?” Nem tudom, hogy erre az általános érdekű kérdésre hány büszke arc ragyog fel soraimnak olvasói között, mikor rámutat arra a garmadára, amit télire eltenni tudott; de egyben biztos vagyok, hogy csekély a száma az amerikai magyar Debrecenben azoknak, akik eldicsekedhetnek azzal, hogy a Verhovay Nagy Család kamrájába is juttattak abból a bőségből, amit pedig buján termel ott az alkalom. Az egymást felváltó évszakok ott csüggenek előttünk a természet iskolájának falán s külön oktatás szükségtelen is annak meglátásához, amire azok a táblák bennünket tanítanak. Az életbeszökő tavasznak zöldje, a nyárnak érlelő melege, az ősznek gyümölcse, a télnek mindent fagyasztó s követelő zordsága nem csak szem-Verhovayak Labia léltetik, hanem közvetlen is éreztetik velünk, hogy az időnek alkalmait hogyan kell felhasználnunk. Most az ősznek idején abban kellene izzadnunk, hogy gyűjtögessük össze ami a jövendőnek szüksége; mert bizonyos, hogy követelő zordságával előbb-utóbb elérkezik majd hozzánk is a tél s a Verhovay Nagy Családnál is bele kell nyúlni majd abba a kamrába, amelyben a családtagok szorgalmas teljesítése beraktározva van. A Verhovay összesség javát akarva küldöm tehát jelen soraimat Cleveland városában élő Tagtársaimhoz s kérem annak figyelembevételét, — megszivlelését! Vagytok ott szép számmal Kedves Véreim, akik a clevelandi magyar életnek ugarán elhelyezkedtetek 14, 45, 50, 51, 54, 149, 361, 366, 367, 387, 512 telekkönyvi számok alatt mint külön-külön tanyai gazdálkodók Verhovay néven szerepeltek. Meg ne bántson benneteket azonban az igaz szónak kimondása, mert úgy van, hogy a szép számban levő Verhovay tanyáknak lakói közt aránylag kevés az ugart szántó, a Verhovay magot elvető; — igy hát a termés sem lehet kiadós és nem lehet bőséges a szüret sem! Hozzá nem alapnélküli az a panasz, hogy még arra sem kerül elégséges számban közületek készséges jóakarat, hogy akik az őszit összemezgerélni közétek lett küldve, útmutatót nyernének általatok. N e m szemrehányással, vagy botránkozással mondom ugyan, de eléggé komoly a szavam, mikor figyelmeztetem clevelandi tagtársaimat, hogy ilyen magatartással nincs segítve a Verhovay közösség, nem telik télire a kamra. Erős elhatározással és odaadó készséggel indultak neki egy néhányan hivatásos tagszerzőink közül, hogy a clevelandi magyarság arányszámához viszonyított mennyiségre emelőd j ék ott a Verhovayak száma. És keserűen említik meg, hogy ott élő tagtársaink még annyiban sem segítik meg őket, hogy akik ösmerősek ott a viszonyokkal, őket felvilágosítanák, u t b a-igazitanák, hogy merre induljanak. Következetes s egyben tiszteletteljes is a kérésem, hogy ne tanúsítsanak ilyen közönyösséget ezekkel a Verhovay robotosokkal szemben clevelandi Tagtársaim, hanem a Verhovay érdekközösség fontosságát tekintve segítő akarattal álljanak melléjük! Gondoskodjanak elsősorban a fiókoknak Tisztviselői és elöljárói arról, hogy kalauzok álljanak melléjük, de különösen is kérem az érzésben igaz Verhovay Tagtársaimat arra, hogy jelentkezzenek szabad idejükben a hivatásos tagszerzőknek utat mutatni azokhoz a hajlékokhoz, amelyekről tudják, hogy azoknak lakói beleillenének abba a szépséges Családba, amelyet testvéri szeretetben és elgondolásokban együtt tart a Verhovay Porta!-----------:o:----------FIZESSÜK A KAMATOKAT! Nemsokára elérkezünk ennek az esztendőnek a végére is s annak dacára, hogy közel tiz hónapot a hátunk megett lévőnek mondhatunk, ír' jis százával vannak tagjaink, akik kölcsönükre egy cent kamatot sem fizettek eddig. Kérő, figyelmeztető szóval fordulunk az ilyen tagokhoz, hogy az esztendő utolsó hónapjaiban — ha eddig nem tették — feltétlenül fizessék be a felvett kölcsönük után esedékes kamatokat. "zen aki a kölcsönkamatját nem fizeti meg, az tulajdonképpen szeretteit rövidíti meg, mert a fizetetten kamat minden esztendőben a tőkét növeli s ha a kötvény kifizetésre kerül — az örökösök kapnak majd anynyival kevesebbet. Egyesületünk mindössze négy százalék kamatot számit a felvett kölcsönök után és 10 cent kezelési költséget. Nincs egy másik biztosítással foglalkozó intézmény, mely ennyire méltányos lenne tagjaival szemben, kölcsön kamatokat illetőleg is. Ezenfelül még azt a kedvezményt is megadjuk, hogy a januárban esedékes kamatokat, egész az esztendő végéig elfogadjuk, akár részletekben is, anélkül, hogy késedelmi kamatot, vagy büntetést számítanánk fel. Amig más egyesületek, biztositó társaságok 5—6 _zázálékos kamat mellett adnak kötvénykölcsönt, addig a Verhovay ezen a téren is a le messzebbmenő kedvezményt nyújtja. Munkatársainkat — a fiókok titkárait — szeretettel kérjük, hogy majd amikor az osztalékot fizetik tagjainknak, futtassák eszükbe a kamatfizetést s igyekezzenek őket arra bimi, hogy az osztalékot kamatfizetésre, vagy a felvett kölcsön törlesztésére használják fel. Egyesületi Életünknek Két Vezérlő Csillaga Van; "A Munka és a Szeretet" Sok nagy természeti titoknak járt már a végére az örökké fürkésző emberi agyvelő, mely csak az élet mibenlétét nem tudta eddig megmagyarázni. Pedig azóta, hogy az ősember összerótta első kőbaltáját s azt megcsiszolta és tűznél kezdett melegedni, — kitudja, hány agyvélő töprengett a nagy kérdésen: mi is valójában az élet? Egy nagy titok, egy nagy rejtély az élet s nehéz, nagyon nehéz azt meghatározni. Nehéz főként azon oknál fogva, mert ez életet nem lehet utolérni s a jövőt még megálmodni is lehetetlen. Az ember csak benne él, mint az atmoszféra nyomásában, melyet meg sem érez, — vagy pedig nehéz kereszt gyanánt nehezedik reá s nyomja vállait kegyetlenül, — nyomja koporsója bezártóig. Az élet bennünket főként annyiban érdekel, hogy mindnyájunk szivében elrejtve él a gondolat, hogy tegyük boldoggá, biztonságossá és hosszabbítsuk meg életünket, A mi véleményünk szerint, az élet meghosszabbításának első parancsa a SZERETET, második a MUNKA. Szeretni kell a munkát és dolgozni kell a szeretetért. Aki a munkából kizárja a dolgozni tudó embert, az annak a gyilkosa manapság. Talán egyesek tulmerésznek mondják állításunkat, pedig ez a valóság. Aki nem tudja szeretni embertársát, sőt gyűlöli s ellene tör, ez olyan kártékony és ragadozó állat, akit ki kell irtani mint ahogy irtják a rókákat, a hiénákat és a többi ragadozó állatokat. Nem kell hozzá papnak lenni, hogy a szeretetet prédikáljuk. Hiszen ez c,z egyetlen jó érzés a világon, amiért érdemes élni, érdemes küzdeni. Szeretni kell tehát az életet és az embereket. Mi Verhovayak szeressük ezenkívül a tiszta jellemet egyleti életünkben és a becsületes Verhovay baráti kézszoritást is, amelyből érzés árad. Egyleti életünk meghosszebbitásának, fenntartásának nincsen csak két parancsa. Első a munka és második a szeretet. A munka és szeretet tette naggyá és erőssé a Verhovay Segély Egyletet. Ha ezt tudjuk és hirdetjük, megértjük azt is, hogy miért rendezünk mi országos tagszerzési versenyeket? A munka és a szeretet a Verhovay társadalmi élet két éltető eleme. Szorgalmas versenyzőink munkáját, ha szeretettel figyelik tagtársaink, arról csak az elismerés legszebb hangján beszélhetnek, mert versenyzőink, most, nagy versenyünk utolsó hónapjaiban, igen szép igyekezettel akarják bebizonyítani, hogy érdemes versenyeket rendezni, érdemes fáradni, érdemes dolgozni, érdemes kilincselni, mert mindezekért a Verhovay szeretet, a Verhovay megbecsülés és a Verhovay elismei és be is fogja ragyogni munkájukat és fáradságuk eredményeit, akárcsak a karácsonyfák kis lángjai az egész fát, az egész termet, az egész szobát. Midőn tehát most arra kérjük tagtársainkat, fióktisztviselőinket és szervezőinket, hogy szeietettel segítsék és támogassák versenyzőink munkáját, egyúttal versenyzőink figyelmét is biztató hangon és megértéssel arra akarjuk fe&ivni, ragadjanak meg minden alkalmat, hogy pontszámaikat uj tagok felvételével szaporítsák és elnyerhessenek egy-egy szép jutalmat a NEGYVENKILENC közül, mely aztán igazi karácsonyi és újévi örömet fog jelenteni a számukra. 3-ik Oldal PITTSBURGHBAN, PA. \ Fort Pitt Ifon.i. A VERHOVAYAK, BARÁTAIK FŐHADISZÁLLÁSA Szoba árak: Egynek ................................... $1.50-től Kettőnek .............................. $3.00-tól Egynek, fürdővel ............ $2.50-től Kettőnek, fürdővel ......... $3.50-től BANKETTEK — PARTYK — ESKÜVŐK W. E. MORRIS, Manager 1940 DEC. 31-EN ZÁRÓDIK A VERSENY
