Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-10-17 / 42. szám
1940 Október 17. 5-ik Oldal K. S. J.-NÉ TAGTÁRSAMNAK. ALPHA, N. J. — Megkaptam levelét. Nem szükséges véka alá rejteni senkinek sem azt, hogy vallásos; — és ostoba ember az, aki emiatt “leszólja”, kigunyolja. Minden embernek meg lehet a maga egyéni véleménye a Mindenhatóról. Ha jól esik szivének, tagadhatja létezését. Jussa van ahhoz is, mert ebben a független nagy országban bárki szabadon nyilváníthatja felfogásait, gondolatait; — bizhat az isteni gondviselésben is és bármely templomban imádhatja Istenét. Ez az én felfogásom és miután Asszonyom arra is kiváncsi, hogy nemzetségemről mi a véleményem, hát megírom én azt e helyen egész világosan. Századok kemény példázataiból, glóriás fényű eredményeiből megtanulta a magyar nemzet, hogy ha kisebbnagyobb időre el is hagyta mindenki, az Égi Kegy nem szűnt meg felette őrködni — sohasem! Ellenségei százszor temették már el csúfos halálban, de ezerszer támasztotta fel friss, uj erőre, uj életre a Nagy Égi Hatalom. Ezért is volt mindég bízni tudó és istenfélő, vallásos a magyar nép. A csapások legnagyobb sötétségein keresztül is mindég meg tudta látni a feléje sugárzó égi fényt! NÉMETH ISTVÁN, JE ROME. PA. — Nagyon sokan vannak tagtársaink között is, akik naplószerüleg. vagy akár más formában megírták már “FÖLDI ÉLETÜK TÖRTÉNETÉT.” Ez azonban nem elégséges még ahoz, hogy mint pályadijjal megjutalmazandó regényt, közzé is tegyük a Verhovayak Lapjában, ön, kedves Tagtársam FÉLREÉRTETTE a mi hirdetésünket. MI IRODALMI PÁLYÁZATOT és nem “irodalmi gyűjtést” hirdettünk s bármennyire értékeljük tagtársaink szép igyekezetét, de ki kell jelentenünk, hogy csakis a legjobban és legszebben megirt irodalmi dolgozatokat jutalmazhatjuk meg, mert igy szól az Igazgatóság parancsa s nekünk azt teljesítenünk kell. RISKÓ JÓZSEF, DARBY, PA, — Nagyon köszönöm a Verhovayak Lapja PATRONIZE Our Friend AMERICAN DUTCH HENRY’S 322—328 Diamond St. Pittsburgh, Pa. gyönyörűséges gondolatokat tartalmazó levelét, mely tulajdonképpen Egyesületünknek szól, mert hiszen ő az a “GONDOSKODÓ”, aki a “sok sötét viharos esőtől megóvta” önöket, kedves Tagtársaim, akik ma abban a szép Otthonban csendesen és gondtalanul élhetik le életüknek még hátralevő napjait! A hozzám beirt levele szóról-szóra ezeket mondja: “Kedves Főelnök Uram! Engedje meg azt nekem, hogy én is részt vehessek az Ön üdvözlésében, melyet ugyan én csak az újságokban olvastam, de az én szivem is hadd örülhessen a többi résztvevőkkel, akik személyesen jelenhettek meg a múlt hó 20-ik napján, amikor Önt oly szép “Elismert” kitüntetésben részesítették! Három újságban olvastam ugyan, de egy sem indított úgy meg, mint a Bethlehemi Híradó! Ebbe bent van Daragó József fényképe is! Én pedig ezt kivágom és az albumkönyvembe ragasztom, egyben a cikk gyönyörű emlékével. Tudom, hogy az album könyvemnek ez lesz a leggazdagabb lapja! És teszem én ezt az összes itten lévő társaim helyeslésében, mert mi is hálánkat kívánjuk nyilvánítani Ön előtt! Mi is az ön üdvös, napsugaras gondolkodásának köszönhetjük, hogy életünk alkonyán, életünk napszállatján menedékhelyet kaptunk és sok sötét viharos esőtől megóvott bennünket . . . Az Isten áldja meg, szivünkből kívánjuk. Maradunk hívei mindvégig! Levélíró: RISKÓ JÓZSEF, a Kis Szent Teréz árva és aggmenliely nyugalomba helyezett lakója.” RIGÓ MIHÁLY, YOUNGSTOWN, O. és VARGA DÄNIELNÉ, PHIL ADELPIIIA, PA. — Nagyon sok verset kapunk minden héten s ha mindegyiket betehetnénk a Verhovayak Lapjába, mi örvendenénk a legjobban, — de akkor valóságos verses lap lenne az s a versek minden más közleményt kiszorítanának. Ma a legjobb költők versei közül is csak azokat tehetjük közzé, melyek megfelelnek a mi nemes céljainknak, ideáljainknak, vagy szépség dolgában olyan helyesen össze vannak csengetve, hogy azok belekivánkoznak lapunkba. — Nagyon sajnálom, hogy az önök által beküldött verseket nem sorozhatom azok közé s igy nem közölhetjük. IDS. VIRÁNYI ELEMÉR, LOS ANGELES, CAL. — Nagyon szép az a vers, melyet fia Virányi Elemér irt “Takarodó” cim alatt. Gyönyörű szózat az a külföldön élő magyarsághoz s igy e helyen közzétesszük annak minden sorát: TOLLFORGATÓ TAGTÁRSAM: DETROIT, MICH. — Csodálkozom, hogy hozzám intézi a kérdést és nem arra felé, ahonnan a szél fuj. A Verhovay központban nincsen kataszteri mérnök, annál kevésbé kereshet közöttük térképrajzolót. — Szatirikus ugratásának igy még akkor sem ülhetnénk fel, ha a kibővült Magyarország területének uj térképét megrajzolni tényleg óhajtanánk is. Különben is megelőzte az ön és másoknak uj térképes igyekezetét a Pan American Trust Company, Harbor State Branch, 45 Fourth Ave. at 9th St., New York City s már ki is adta Erdélynek visszacsatolt részéről a nagyon is aprólékosan megrajzolt térképét. Tessék az említett címre írni s ha kéri, bizonyosan küldenek majd Önnek is egyet. Rájön ez által arra, hogy elméssége hátul lógott, mint a kocsin a saroglya. KALUCZKY JÓZSEF TAGTÁRSAMNAK, YOUNGSTOWN, O. — Szép erény a szerénység, de a youngstowni fiók-titkárok esetében annak nincs helye, hogy a Verhovay Nap-pal összefüggő munkájuknak kifejtéséért az őket megillető elösmerésre azt mondják nagy szerényen, hogy “több az, mint amit érdemeltek”. Mert NAGYON IS KIÉRDEMELTÉK AZT, mivel nemcsak abban jelentkezik munkájuk és viselkedésük haszna, amit a saját fiókjaik körzetében tapasztalhatnak, hanem a példájuk nyomán induló szép és értékes cselekvéseinek megnyilvánulásán keresztül is. Hogy ebben az állításban mennyi az igazság, arra a legjobban rávilágít a 164-ik fiók tagjainak nevében hozzám küldött levél, amelyet egész terjedelmében olvashat Ön a Verhovayak Lapjának október 10-iki számában. Ebben a levélben ugyanis az az érdemes, fontos és különösen is feltűnő amelyben arra hivatkozik, hogy a Verhovay közös érzésnek ébredése már megindult s a mely általánossá tételét Egyesületünk fejlődése és biztonságos volta nagyon, de nagyon megkívánja. MINDAZOKNAK, akik levélben kerestek fel és tetézték az örömöt, melyet a Verhovay kitüntetésből kifolyólag nekem Igazgató és Hivatalnok Társaim, valamint Egyesületünk központi alkalmazottai okoztak. AZ IDEGENEK PROBLÉMÁI Bizonyos csoportba tartozó besurrantak és a polgárosodás KÉRDÉS: Szeretném tudni, megfeleLe az igazságnak, hogy egy olyan egyén, aki 1914-ben törvénytelen utón került az országba, törvényesítheti tartózkodását az Egyesült Államokban és idővel polgárjogokat nyerhet? Én Oregon államban lakom és szeretném tudni hová forduljak ez ügyben? VÁLASZ: Igen. Az ilyen egyén folyamodjék regisztráltatásáért. A folyamodványt a 659 számú űrlapon kell kitölteni, amit a legközelebbi bevándorlási és polgárosodási hivatalban szerezhet be. Mivel ön Oregonban lakik, írjon egy ilyen űrlapért a következő címre: Immigration and Naturalization Service, U. S. Courthouse, Portland. Az űrlapon megtalálja a szükséges utasításokat is. Itt említjük még meg, hogy tavaly a bevándorlási és polgárosodási törvényeket oly módon módosították, hogy törvényesíthessék letelepedésüket azok, akik 1924 julius elseje előtt érkeztek ide törvénytelen utón. Akik gyermekkorukban érkeztek az E. Á. könynyebben polgárosodhatnak KÉRDÉS: Idegenszületésü vagyok és most töltöttem be 19-ik évemet. Tizenkét éves koromban érkeztem az Egyesült Államokba és szeretném tudni, könnyebben polgárosodhatók-e ily címen? VÁLASZ. Igen. A kongresszus a közelmúltban hagyott jóvá egy törvényt, mely szerint fiatal bevándorlók, akik 16 éves koruk előtt •érkeztek az országba folyamodhatnak második papírért, anélkül, hogy első papirt kellene kiváltaniok. Az ilyen egyéneknek 21 éves korukban kell folyamodniok, viszont ügyelniök kell, hogy ezt 22 éves koruk előtt megtegyék. (F. L. I. S.) Nem cifrázom a szót, hanem a magyar ember egyszerűségével azt üzenem nekik, hogy valamennyiüknek köszönöm azt az emlékezést, amelyet velem szemben kedvesek voltak kifejezni. TAKARODÓ Haza, Hívjátok őket mind haza! Síppal, dobbal, nádi hegedűvel... Talpra szökkenve fussatok ki az utcákra s a terekre, Hágjatok föl a Kárpátok felleges ormaira, Álljatok ki, ha kell, a világnak mind a négy sarkára, és Kongassátok meg a harangok szeliden hivó szavát, Rikassátok az ősi sipokat, Zengessétek a mélabus tárogató lágy dallamait, És bugassátok, ha kell, a riasztó szirénákat, Hogy végre mindenki fölriadjon vak nyugodalmából S tizenkétmillió torokból Harsanjon meg az égbekiáltó szózat: Haza, Gyertek haza, Mindnyájan gyertek haza, magyarok! Gyertek ki a napra az ővilág szennyes vackaiból Meg a Balkán bünnyomos odvaiból; Hagyjátok el az újvilág lidérces fényben sugárzó útjait, Fertelmes mocsarak partjáról, s duvadak lakta őserdők mélyéből, Idegen puszták, tikkasztó sivatagok sátrai alól, Műhelyek fojtó gőzéből, irodák robotos asztala mellől Gyertek vissza hozzánk, hol vár az uj élet, Uj munka, lángoló nap, akácok illata, friss kárpáti szél, Szabad Alföld tágas térsége, városok, falvak puha otthona: Jöjjetek haza mind. sápadtarcu magyarok milliói! Ne higyjétek, hogy idegen városban szikrázóbb a villany, Mint a magyar éjszakák csillagos boltozata, S puhább a fekete föld fehér kenyere túl a tengeren, Mint öreg Dunánk és szelid Tiszánk partjain. Senki ne kérdje, miből telik a hajójegy ára, Kivel cserél majd batyut vagy tömör aranyrudat; Gyertek csak, gyertek A szélrózsa minden irányában elszórt magyarok, Mert tárulnak az uj élet kapui az ősi földön S harcolni, dolgozni, tűrni és vigadni kell nektek is Velünk együtt a második ezredév pirkadó reggelén, Hogy Magyarország, csak azért is, — Most és mindörökre — Magyar ország maradjon! VIRÁNYI ELEMÉR
