Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1940-10-17 / 42. szám

1940 Október 17. 5-ik Oldal K. S. J.-NÉ TAGTÁRSAM­NAK. ALPHA, N. J. — Meg­kaptam levelét. Nem szük­séges véka alá rejteni sen­kinek sem azt, hogy vallá­sos; — és ostoba ember az, aki emiatt “leszólja”, kigu­­nyolja. Minden embernek meg lehet a maga egyéni vé­leménye a Mindenhatóról. Ha jól esik szivének, tagad­hatja létezését. Jussa van ahhoz is, mert ebben a füg­getlen nagy országban bár­ki szabadon nyilváníthatja felfogásait, gondolatait; — bizhat az isteni gondviselés­ben is és bármely templom­ban imádhatja Istenét. Ez az én felfogásom és miután Asszonyom arra is kiváncsi, hogy nemzetségemről mi a véleményem, hát megírom én azt e helyen egész világo­san. Századok kemény példá­zataiból, glóriás fényű ered­ményeiből megtanulta a ma­gyar nemzet, hogy ha kisebb­­nagyobb időre el is hagyta mindenki, az Égi Kegy nem szűnt meg felette őrködni — sohasem! Ellenségei százszor temet­ték már el csúfos halálban, de ezerszer támasztotta fel friss, uj erőre, uj életre a Nagy Égi Hatalom. Ezért is volt mindég bízni tudó és istenfélő, vallásos a magyar nép. A csapások leg­nagyobb sötétségein keresz­tül is mindég meg tudta lát­ni a feléje sugárzó égi fényt! NÉMETH ISTVÁN, JE ROME. PA. — Nagyon so­kan vannak tagtársaink kö­zött is, akik naplószerüleg. vagy akár más formában megírták már “FÖLDI ÉLE­TÜK TÖRTÉNETÉT.” Ez azonban nem elégséges még ahoz, hogy mint pályadijjal megjutalmazandó regényt, közzé is tegyük a Verhovayak Lapjában, ön, kedves Tag­társam FÉLREÉRTETTE a mi hirdetésünket. MI IRO­DALMI PÁLYÁZATOT és nem “irodalmi gyűjtést” hir­dettünk s bármennyire érté­keljük tagtársaink szép igye­kezetét, de ki kell jelente­nünk, hogy csakis a legjob­ban és legszebben megirt iro­dalmi dolgozatokat jutal­mazhatjuk meg, mert igy szól az Igazgatóság paran­csa s nekünk azt teljesíte­nünk kell. RISKÓ JÓZSEF, DARBY, PA, — Nagyon köszönöm a Verhovayak Lapja PATRONIZE Our Friend AMERICAN DUTCH HENRY’S 322—328 Diamond St. Pittsburgh, Pa. gyönyörűséges gondolatokat tartalmazó levelét, mely tu­lajdonképpen Egyesületünk­nek szól, mert hiszen ő az a “GONDOSKODÓ”, aki a “sok sötét viharos esőtől megóv­ta” önöket, kedves Tagtár­saim, akik ma abban a szép Otthonban csendesen és gondtalanul élhetik le éle­tüknek még hátralevő nap­jait! A hozzám beirt levele szóról-szóra ezeket mondja: “Kedves Főelnök Uram! Engedje meg azt ne­kem, hogy én is részt ve­hessek az Ön üdvözlésében, melyet ugyan én csak az újságokban olvastam, de az én szivem is hadd örülhes­sen a többi résztvevőkkel, akik személyesen jelenhet­tek meg a múlt hó 20-ik napján, amikor Önt oly szép “Elismert” kitüntetés­ben részesítették! Három újságban olvas­tam ugyan, de egy sem indított úgy meg, mint a Bethlehemi Híradó! Ebbe bent van Daragó József fényképe is! Én pedig ezt kivágom és az albumköny­vembe ragasztom, egyben a cikk gyönyörű emléké­vel. Tudom, hogy az al­bum könyvemnek ez lesz a leggazdagabb lapja! És teszem én ezt az összes it­ten lévő társaim helyeslé­sében, mert mi is hálánkat kívánjuk nyilvánítani Ön előtt! Mi is az ön üdvös, napsugaras gondolkodásá­nak köszönhetjük, hogy életünk alkonyán, életünk napszállatján menedékhe­lyet kaptunk és sok sötét viharos esőtől megóvott bennünket . . . Az Isten áldja meg, szi­vünkből kívánjuk. Mara­dunk hívei mindvégig! Levélíró: RISKÓ JÓ­ZSEF, a Kis Szent Teréz árva és aggmenliely nyu­galomba helyezett lakója.” RIGÓ MIHÁLY, YOUNGS­TOWN, O. és VARGA DÄ­­NIELNÉ, PHIL ADELPIIIA, PA. — Nagyon sok verset ka­punk minden héten s ha mindegyiket betehetnénk a Verhovayak Lapjába, mi ör­vendenénk a legjobban, — de akkor valóságos verses lap lenne az s a versek minden más közleményt kiszorítaná­nak. Ma a legjobb költők versei közül is csak azokat tehetjük közzé, melyek meg­felelnek a mi nemes céljaink­nak, ideáljainknak, vagy szépség dolgában olyan he­lyesen össze vannak csen­getve, hogy azok belekiván­­koznak lapunkba. — Nagyon sajnálom, hogy az önök ál­tal beküldött verseket nem sorozhatom azok közé s igy nem közölhetjük. IDS. VIRÁNYI ELEMÉR, LOS ANGELES, CAL. — Na­gyon szép az a vers, melyet fia Virányi Elemér irt “Ta­karodó” cim alatt. Gyönyörű szózat az a külföldön élő ma­gyarsághoz s igy e helyen közzétesszük annak minden sorát: TOLLFORGATÓ TAGTÁR­SAM: DETROIT, MICH. — Csodálkozom, hogy hozzám intézi a kérdést és nem arra felé, ahonnan a szél fuj. A Verhovay központban nin­csen kataszteri mérnök, an­nál kevésbé kereshet közöt­tük térképrajzolót. — Sza­tirikus ugratásának igy még akkor sem ülhetnénk fel, ha a kibővült Magyarország te­rületének uj térképét meg­rajzolni tényleg óhajtanánk is. Különben is megelőzte az ön és másoknak uj tér­képes igyekezetét a Pan American Trust Company, Harbor State Branch, 45 Fourth Ave. at 9th St., New York City s már ki is adta Erdélynek visszacsatolt ré­széről a nagyon is apróléko­san megrajzolt térképét. Tessék az említett címre írni s ha kéri, bizonyosan küldenek majd Önnek is egyet. Rájön ez által arra, hogy elméssége hátul lógott, mint a kocsin a saroglya. KALUCZKY JÓZSEF TAG­­TÁRSAMNAK, YOUNGS­TOWN, O. — Szép erény a szerénység, de a youngs­­towni fiók-titkárok esetében annak nincs helye, hogy a Verhovay Nap-pal összefüggő munkájuknak kifejtéséért az őket megillető elösmerésre azt mondják nagy szerényen, hogy “több az, mint amit érdemeltek”. Mert NAGYON IS KIÉR­DEMELTÉK AZT, mivel nem­csak abban jelentkezik mun­kájuk és viselkedésük hasz­na, amit a saját fiókjaik kör­zetében tapasztalhatnak, ha­nem a példájuk nyomán in­duló szép és értékes cselek­véseinek megnyilvánulásán keresztül is. Hogy ebben az állításban mennyi az igazság, arra a legjobban rávilágít a 164-ik fiók tagjainak nevében hoz­zám küldött levél, amelyet egész terjedelmében olvashat Ön a Verhovayak Lapjának október 10-iki számában. Ebben a levélben ugyanis az az érdemes, fontos és különösen is feltűnő amely­ben arra hivatkozik, hogy a Verhovay közös érzésnek éb­redése már megindult s a mely általánossá tételét Egyesületünk fejlődése és biztonságos volta nagyon, de nagyon megkívánja. MINDAZOKNAK, akik levélben kerestek fel és te­tézték az örömöt, melyet a Verhovay kitüntetésből kifolyólag nekem Igazgató és Hivatalnok Társaim, va­lamint Egyesületünk köz­ponti alkalmazottai okoz­tak. AZ IDEGENEK PROBLÉMÁI Bizonyos csoportba tartozó besurrantak és a pol­gárosodás KÉRDÉS: Szeretném tud­ni, megfeleLe az igazságnak, hogy egy olyan egyén, aki 1914-ben törvénytelen utón került az országba, törvé­nyesítheti tartózkodását az Egyesült Államokban és idő­vel polgárjogokat nyerhet? Én Oregon államban lakom és szeretném tudni hová for­duljak ez ügyben? VÁLASZ: Igen. Az ilyen egyén folyamodjék regisz­­tráltatásáért. A folyamod­ványt a 659 számú űrlapon kell kitölteni, amit a legkö­zelebbi bevándorlási és pol­gárosodási hivatalban sze­rezhet be. Mivel ön Oregon­ban lakik, írjon egy ilyen űrlapért a következő címre: Immigration and Naturaliza­tion Service, U. S. Court­house, Portland. Az űr­lapon megtalálja a szükséges utasításokat is. Itt említ­jük még meg, hogy tavaly a bevándorlási és polgároso­dási törvényeket oly módon módosították, hogy törvé­nyesíthessék letelepedésüket azok, akik 1924 julius elseje előtt érkeztek ide törvényte­len utón. Akik gyermekkorukban érkeztek az E. Á. köny­­nyebben polgárosod­­hatnak KÉRDÉS: Idegenszületésü vagyok és most töltöttem be 19-ik évemet. Tizenkét éves koromban érkeztem az Egye­sült Államokba és szeret­ném tudni, könnyebben pol­­gárosodhatók-e ily címen? VÁLASZ. Igen. A kon­gresszus a közelmúltban ha­gyott jóvá egy törvényt, mely szerint fiatal bevándor­lók, akik 16 éves koruk előtt •érkeztek az országba folya­modhatnak második papír­ért, anélkül, hogy első pa­pirt kellene kiváltaniok. Az ilyen egyéneknek 21 éves korukban kell folyamodniok, viszont ügyelniök kell, hogy ezt 22 éves koruk előtt meg­tegyék. (F. L. I. S.) Nem cifrázom a szót, hanem a magyar ember egyszerűségével azt üze­nem nekik, hogy vala­mennyiüknek köszönöm azt az emlékezést, amelyet velem szemben kedvesek voltak kifejezni. TAKARODÓ Haza, Hívjátok őket mind haza! Síppal, dobbal, nádi hegedűvel... Talpra szökkenve fussatok ki az utcákra s a terekre, Hágjatok föl a Kárpátok felleges ormaira, Álljatok ki, ha kell, a világnak mind a négy sarkára, és Kongassátok meg a harangok szeliden hivó szavát, Rikassátok az ősi sipokat, Zengessétek a mélabus tárogató lágy dallamait, És bugassátok, ha kell, a riasztó szirénákat, Hogy végre mindenki fölriadjon vak nyugodalmából S tizenkétmillió torokból Harsanjon meg az égbekiáltó szózat: Haza, Gyertek haza, Mindnyájan gyertek haza, magyarok! Gyertek ki a napra az ővilág szennyes vackaiból Meg a Balkán bünnyomos odvaiból; Hagyjátok el az újvilág lidérces fényben sugárzó útjait, Fertelmes mocsarak partjáról, s duvadak lakta őserdők mélyéből, Idegen puszták, tikkasztó sivatagok sátrai alól, Műhelyek fojtó gőzéből, irodák robotos asztala mellől Gyertek vissza hozzánk, hol vár az uj élet, Uj munka, lángoló nap, akácok illata, friss kárpáti szél, Szabad Alföld tágas térsége, városok, falvak puha otthona: Jöjjetek haza mind. sápadtarcu magyarok milliói! Ne higyjétek, hogy idegen városban szikrázóbb a villany, Mint a magyar éjszakák csillagos boltozata, S puhább a fekete föld fehér kenyere túl a tengeren, Mint öreg Dunánk és szelid Tiszánk partjain. Senki ne kérdje, miből telik a hajójegy ára, Kivel cserél majd batyut vagy tömör aranyrudat; Gyertek csak, gyertek A szélrózsa minden irányában elszórt magyarok, Mert tárulnak az uj élet kapui az ősi földön S harcolni, dolgozni, tűrni és vigadni kell nektek is Velünk együtt a második ezredév pirkadó reggelén, Hogy Magyarország, csak azért is, — Most és mindörökre — Magyar ország maradjon! VIRÁNYI ELEMÉR

Next

/
Thumbnails
Contents