Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-10-10 / 41. szám
1940 Október 10 LITTLE JULIUS SNEEZER Verhovayak Lapja lS-ik Oldal Bl OAAJUI I WAS JUST THINKING JULIUS OP V0U£ 6RCAT ÖRAWD PATH Eft? I WHAT DID HEJ I Do - MUMXR.) [SOMeo/ve^J HE HAD MORe DRAIN’S THAW ANV OTHf R- p ](j££ w/HAT MAW IW THIS COONTTRV i WAS Hf-A MEAT packer. ? Őffc-iSWT] THAT A funny LOOKIN' thiWG5 NOW O0 VA SEE THAX young MAN? wf Lt THAT WAS VOÜft- GREPiT GRANDFATHER? 6-ee whiz— IS THAT ALL i thcre was OF HIM ? STARS ON PARADE By TONI ROSSETT GRETA GARBO DOES NOT WANT cU' TO BE ALONE /V ■mis AIR OF MYSTERY built around HER,WAS THE IDEA OFAN ASTUTE PUBLICITY A6ENT. SHE HAS HUNDREDS OF FRIENDS AND REALLY ENJO>5 COMPANY. GRETA VISITS HER HOME IN SWEDEN TO SEE OLD FRIENDS! tan raure STAN EATS MORE THAN HIS STOUT COLLEAGUE OLIVER. HARDY.' REAL NAME'S ARLINGTON BRU6H - BECAME A m/IE IDOL AT 25. BORN IN NEBRASKA ATTEND «KKIT DISNEY SPENT OVER A MILLION DOLLARS ON HIS FIRST FULL-LENGTH CARTOON PICTURE*SNCW WHITE AND THE SEVEN DWARFS* nr took.thr.ee years to make ■' WALT IS MARRIED, LIVES QUIETLY, LOVES HAMBURGERS, AND PLAYS POLO. HE PREFERS THE MOVIES TO THE LEGITIMATE STAGE ED POMONA CD LIEGE IN CAU FORNlA-lS A TENNIS BUG' —AND WHY NOT! 160 MAGYAROK CSILLAGA Ez a Dőli folyton erősködik, nyughatatlankodik, hogy emberei vannak Koppánynak a várbeliek között is, magyarlak, persze. Nem csodálná. A legény meg is mondta egyiket-másikat. Igaz ez, ki tudja? De ő szétosztotta őket egymástól, óvatosságból. Zavart csinálhatnának majd. De Vecelin bizik benne, hogy a döntő órában igy is elég erős lesz. Ha Hermán gróf is megjön, ahogy kivette a Nagyur s Tibold némi szavából, akkor éppen. Jó volna túl lenni rajta, szerencsésen. Uj földeket jelentene az, neki is. Koppány tartományának északnyugati csücske alkalmasan találna az övéhez. S aztán letehetné a páncélt, darabig. Szántana, vetne, épiteni. Baromfajzást művelne. Terebélyesedne. Nemzene szőke fiakat. Valamikor unokákat is ringatna térdein. S méhsert inna, ingujjban. Ez az élet. De addig vágni kell s ő vágni fogja, ahogy esküdte. Havat vágott szeme közé a szél, bömbölve. Erre felrezzent álmodozásából s tovább tappogott, az őröket mustrálni. Istvánt bizser'.ető fuvallat csapta meg az erdők felől. Az ég még szürke volt, a föld szennyesfehér s a Dunán nagy jégtáblák úsztak lefelé.. De eső esett, nem hó. S szaga volt már mindennek. Föld, fák kérge alatt moccant a tavasz. Névtelen vágy feszítette, amit a hosszú téli éjszakák zsúfoltak belé. Minden ize követelőzött s veszekedett: ember vagy! Fenn, a lélek világos sodrában már csitulva hullámoztak a nagy hivatás letisztult vizei. Lenn, az ösztönök sürü, mély áramlásában tompán dübörögtek a céltalanul hánykódó, forró habok. S szive a kettő között kalimpált, fájó ürességgel. Gyónásba tördelte végre egy reggel gyötrődését, Adalbert atya fülébe. A szent ember hosszasan fürkészte a szeme mélyét s értően bólogatott. — Eljött az ideje, — mondta csendesen —, hogy MAGYAROK CSILLAGA 157 asszony is. Néznek a hunyó parázsba s aztán a sötétségbe. A sötétségben még többet látnak. Gondolatok elevenednek meg s váltakoznak szapora táncban előttük: múlt és jövő, emlékek és .reménységek, szivszoritó aggodalmak és biztató képzelések. S néha szó esik köztük, halk mormolással. Adalbert püspökről a legtöbb, 'ezen a télen. Ki is hinné el, ha nem tudná, hogy nagyanyja Henrik király leánya volt, őmaga a cseh herceg fia, rokona a császárnak s a bajor hercegnek. ők ehhez képest fogadták, mikor megérkezett volt. De a szent ember nem is vette észre a pompát. Kopottas szőrcsuhájában álldogált a tizenkét brenowi szerzetes között, akiket vele együtt űztek el a csehek s most magával hozta őket. Csak olyan volt, mint azok közül egy. Idő telt belé, amíg egy másféle, belülről sugárzó méltóság & szépség, föléje emelte mindenkinek itt s még a Nagyur is meglátta az igazi képét, külsőkre néző szemei mögött, benn, leghátul, a lelke mélyében. Ez pedig úgy történt, hogy Adalbert püspök rátette vékony, hosszú ujjait a Nagyur beteg szivére s imádkozott. Azóta nem kellenek többé a javasok löttyei. A szent ember ujjaiból valami más gyógyitóerő áradt. Mi volt ez, csak égreemelt arcának elváltozása sejtette. Radla a hit erejének mondja ezt, mellyel a szent férfiú teljes. Mintha angyalokkal beszélgetett volna, akik ragyogó szárnyaikon viszik könyörgését Isten trónusához. A Nagyur szivefájása megszűnt tőle. Nem ámította azért lehetetlenségekkel Adalbert s éppen ez volt az, ami tisztelettel és békével töltötte el a beteget. Utálta már a hitegető hazugságokat, mikkel a javasok maszlagolták, féltükben hizelkedve. Tisztában volt az állapotával. Ott belül zord, bizonyos szózat hangzott szüntelen — A világ elmúlik és annak kívánsága is, — mondta Adalbert, komolyan nézve a szeme közé. — De aki Isten akaratát eselekszi, él örökké. íSíÉtfÉÉHMlB
