Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-10-03 / 40. szám
1940 Október 3 LITTLE JULIUS SNCKZKK Verhovayaíi Lapja 15-lk Oldal BT BAKER STAKS ON PARADE By TONI ROSSETT FREDRtC MARCH WAS ONCE A MODEL FOR THE FAMOUS ARTIST HOWARD CHANDLER CHRISTY... HE ALSO PLAYED ON THE STAGE AND SERVED AS ASSISTANT STAGE MANAGER,SCRIPT- HOLDER ETC-IS MARRIED TO FLORENCE ELDRIDGE .STAR OF THE SILENT FILMS.... DIRECTOR DE MILLE CALLS MARCH ONE OF THE BEST ACTORS HE EVER DIRECTED^ 'BIG TOWN BCY, MAKES GOOD! GEORGIE JE95EL, A PRODUCT OF THE SIDEWALKS OF NEW YORKSPENT BUT ONE TEAR OR SO IN SCHOOL- at THE AGE OF NINE HE WAS SINGING FOR ILLUSTRATED SLIDES IN MCA/IE HOUSES HIS COMPANIONS WERE WALTER WINCHELL AND EtXHE CANTOR—WROTE SONGS, SCENARIOS AND MADE THREE HIGHLY SUCCESSFUL FILMS.. ME^ ONE OF THE BEST , MASTER OF CEREMONIES IN THE. COUNTRY, COLLECTS BOOKS, LIKES BASEBALL AND HORSE RACING GEORGfJBffl Tnov/'e BRIEFS 3VICTOR MOOQE A FINE COMEDIAN THAT HOLLYWOOD MIGHT NEVER HAVE CLAIMED.... BEFORE MOORES WIFE, EMMA LITTLEFIELD DIED, HE REFUSED MANY FILM OFFERS- HE WAS CONTENT PLAYING IN NEW VORK SHOWS AND COMMUn**? TO HIS BEAUTIFUL HOME ON LONG ISLAND... HE COULD NOT BEAR LIVING THERE WHEN SV« PASSED AWAYSOLD THE HOUSE AND LEFT FOR HOLLYWOOD... 156 MAGYAROK CSILLAGA a férfi. — Ha csakugyan így van ... add zálogát! ... Hirtelen odahajolt mosolygó piros szájára. De Sarolt elkapta a fejét s a kezét nyújtotta csókra. — Te Koppány vagy, — suttogta —, a legkülönb ur és vitéz! . . . Eljön az ideje . . . Koppány torpanva hajolt a kezére . . . Éles, sivitó füttyenés hasitott bele a rengeteg monoton zúgásába. Az asszony bűvölő tekintettel súgta: — Embereim azonnal itt lesznek. Nem találhatnak velem. Isten veled, addig is! Gyöngéd erőszakkal vonta el kezét, búcsút intett s eltűnt a fák között, Kopány sóvárgó szemei elől III. Porhavat kerget vijjogva a saél a Duna jegén. Bukfenceket hányva nyargalász a síkon, gúnyos kacagással rugdalja az összegubbaszkodott hegyek oldalát, tépássza az erdők zörgő ágait s keserves üvöltésre csiklandja az éhtoportyánt. Ember, állat dideregve bújik előle bundák alá, vackok gizgazába, ahová lehet. De nem nagyon lehet. A szélördög megtalálja a legkisebb nyílást is, mindenen keresztül, a sajgó csontig. Visszaköpött füsttel szemet-torkot marni, jeges üleppel elnyomni a tüzet, tetőt szaggatva, álmot kergetni: ez a legkedvesebb mulatsága. Csak a Nagyur háza dacol vele, fenn a sziklán. A Dunára nyitó terem oszlopközeire felrakták a súlyos fatáblákat. Ott sötét van és hideg. De a belső szobák vastag boronafalai meg se reccsennek a sivitó szélrohamok lökésétől. Nagy ércháromlábak izzó serpenyőiben pirosaik az eleven parázsrakás, engesztelő meleget lehellve maga körül. Hajnaltól lefekvésig, óránként cserélik azokat. Ha már az utolsó is hamubaroskad, bebújik a Nagyur a bundák alá, fejére huzza a hálókucsmát s csak az orra hegyén érzi meg, hogy másnap van. Mostanság azonban keveset alszik ő is, a Nagy- . .. -__________ MAGYAROK CSILLAGA 153 nézett fel az arcába s nem titkolta, amit érzett. Lángolt a vágy a szemében. — Beszéljünk még . . . csak ketten! . . . Ezt akartad, Nagyasszony. De én nem vagyok a szó embere, tudod . . . Cifrán csak a németjeid hadarnak. — Köszönöm, hogy eljöttél! — mondta Sarolt komolyan s mély tekintettel. — Tőled függ most, hogy mi lesz, egyedül. — Mondottam: harc lesz, Nagyasszony. — S én, hogy ezt nem akarom. Az én uram . . . — Tudom Mindent tudok. Kitalált hazugság volt, hogy meggyógyult. A fiatokat akartátok megmutatni: lássuk, ki hág majd a nyakunkra . . . — Nem igy, Koppány ... — Nem, nem. Mert idő kell nektek, valamiért. De a fiú elrontotta. Azzal a szóval. A beteg uraddal mi nem harcolunk, tudod. De a fiaddal leszámolunk majd! — Ezt . . . éppen ezt akartam megtudni. Hogy mit szólsz a fiamhoz, Koppány? — Megmondom. Nem vezérnek való. Tétova ember. Benne van a keresztény nyavalya. — Látod, megköszönöm'neked, hogy megmondtad! — suttogta Sarolt. Koppány ámultán nézett rá. Az asszony szomorúan mosolygott. — Sohase akartam, ez az igazság . . . Sarolt ártatlan nagy szemekkel nézett rá vissza: A férfi felugrott: — Azt hittem . . . neked megmondhatom ... A vadászat után . . . megértesz ... De engem senki, senki, soha . . . Pára fátyolozta be szeme csillagát s lenyelt egy égető könnyet. Megvonaglott tőle s kezébe rejtette arcát. — Sarolt! — hördült Koppány s maga se vette észre, hogy nevén szólította, most először. — Lehet-e? Ki vagy, ki vagy te, mondd? . . .. Az asszony rápillantott s bólogatott, keserű szájjal: —
