Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-09-12 / 37. szám
1940 Szeptember 12 7-ik Oldal címen igen szépen elmondja a magyar Felvidék és Kárpátalja visszatérését s egyúttal kiszínezi azt a nagy ellentétet, ami megszállás és megszállás között fennáll, ha pl. Hitler “vonul” be valamelyik leigázott nép földjére, vagy ha Horthy Miklós, Magyarország kormányzója lovagol be olyan területre, mely mindenkor magyar föld volt... Horthyról, mint tipikus magyar emberről, igen sokat elmond McCormick s kiemeli azt a nagy szeretetet, mely őt övezi s a magyar nép nagy tiszteletét iránta, mely a határokon túl is megnyilvánul s melynek gyönyörűséges példája az a nagy lelkesedés is, mely minden megszállott erdélyi városban és faluban most fel-fellobog. * * * A MÚLT HETEN a légi bombázás mind az angolok, mind a németek oldalán elérte — úgy látszik — a tetőpontját. A bombák záporesőként hullottak Londonra és Berlinre egyaránt. Semmit se kíméltek. Mindkét fővárosban ez alkalommal a lakónegyedeket érték a bombák és a gazdagok otthonát éppen olyan kíméletlenül bombázták, mint a szegények ütött-kopott házait. Több templom, áruház, kórház és iskolaépület lett szétrombolva és sokan azt átliják, hogy nemcsak a középületek, hanem egész London lángokban áll, A nagyipari központokat érte a legszörnyübb támadás. így Liverpool, Thameshaven, Manchester, Derby, Lochester, Waybridge, Henley és a többi déli tengeri kikötők lángokban állottak s a robbanások éjjel-nappal tartottak. Azt is elmondják a kábeljelentések, hogy a londoni kikötő dokkjainak javarésze elpusztult London élelmezése komoly veszedelemben forog, mert hajók helyett teherautókon és vonaton kell most élelmiszereket vinni az angol fővárosba. A szüntelen bombázással a nép morálját akarják ezzel teljesen aláásni a németek. Berlinben Hitler palotáját és a legmagasabb kormányhivatalok épületeit. teljes három óra hoszszat bombázták. Igen sok a halott és a sebesült is, akiknek létszámát nem merik ny ilvánosságra hozni sem az angolok» sem a németek. Néhány száz halottról és néhány ezer sebesültről megemlékeznek ugyan, de a valóságot sokáig nem fogjuk megtudni . . . Minden jel arra mutat, hogy a végső élet-halál harc a levegőben elkezdődött s az elkeseredett, véres harcokat jobban felfokozni talán már nem is lehet, bár a németek ennek az ellenkezőjét állítják. * =5= * AMERIKAI VILÁGLAPOK a magyar hadaknak Erdélybe való bevonulásáról igen keveset közöltek, de azt hiszem alig akad magyar újságíró, aki a sorok közül is .sokat ki ne olvasna. “A bevonulás a legszebb rendben és minden vérontás nélkül folyik. A katonák puskacsövein virág díszük és a nagy ágyukat és tankokat is tarka virágkoszoruk övezik” — jelenti C. L. Sultzberger, egyik kiváló amerikai ujságtudósitó, a New York Times levelezője. — “Szinte hihetetlen, hogy ezek megszálló csapatok volnának, amelyek a román impérium alatt levő magyar területek visszacsatolása céljából nyomulnak előre órapontosságu rendszerességgel.” A bevonuló magyar csapatokat a lakosság mindenütt éljenzéssel fogadja, de az éljenorkánba sok helyen beledübörög ez a jellemző kiáltás is: “Aradot, Temesvárt, Brassót vissza! — egész Erdélyt vissza, — mindent vissza!” Ez visszhangja annak a nagy elkeseredésnek, mely Erdély déli részében élő ősmagyarság lelkét hatalmába kerítette. Mert nem hisszük, hogy túlzás volna azokban a hírekben, amiket a Magyar Távirati Iroda közöl most azoknak a szegény, magyar véreinknek a helyzetéről, akik a bécsi döntés következtében Romániában maradtak. Ezeknek a legdurvább bántalmazásban van részük Aradon, Temesvárott, Gyulafehérváron, Brassóban és Lúgoson. Ezekben a városokban mindent elkövetnek a románok, hogy kiüldözzék a magyarokat Erdély déli részéből, mert hiszen a románok tisztában vannak azzal, hogy amig magyarok élnek ezekben az ősi magyar városokban, addig nem mondanak ők le semmiféle “döntet’ értelmében sem ősi jogukról, mert érzik és tudják, hogy a történelmi igazságszolgáltatás, ha elkésve is, de visszafogja helyezni őket oda, ahová tartoznak, az anyaországhoz, Magyarországhoz! A kolozsvári bevonulásról úgy az NBC, mint a Columbia helyszíni közvetítést adott. * * * HORTHY MIKLÓS fehér paripáján derék fiai, a magyar honvédek élén elérte már a Csíki havasokat is midőn e sorokat Írjuk, — I közben Romániában vértelen forradalom zajlott le. Károlyt, az exromán királyt a Vasgárda vezére, Antonescu miniszterelnök megfosztotta trónjától és az ex-király szükkörü kíséretével és négy kutyájával elhagyta a román fővárost a múlt pénteken éjjel. Vonatát az ifjú vasgárdisták meg is támadták, szerették volna meggyilkolni, de tervük a vonatvezető ügyessége miatt nem sikerült. Valahol a határon találkozott vöröshaju, zsidó szeretőjével, Lupescu Magdával s ma már valőszinüleg a francia Riviérán élvezik az újabb mézeshetek gyönyöreit. A román trónt fia, Mihály vajda vette át s Románia katonai diktátora elrendelte az ex-király egész magánvagyonának az elkobzását. * * * KÉT KÖZKEDVELT és kitünően szerkesztett heti lapnak lesz a jubileuma a közeli hetekben. Az egyik a keleti magyarság derék harcosa, az “Egyetértés”, a másik Detroit, Michigan és még 17 más állam híradója és lelkes zászlóvivője, a “Detroiti Újság.” Férfi-ész és Gyászfátyolos asszonyok tüntettek Washingtonban a kötelező katonáskodás ellen ... Egy másik csoport asszony pedig felakasztott egy bábut, amely azt a szenátort ábrázolta, aki legnagyobb hive a kötelező katonáskodásnak. Mindig voltak ráérő asszonyok, akik azzal szórakoztak, hogy botrányokat rendeztek. Ilyenkor rendszerint nem a cél volt a fontos, hanem az eszköz. Az eszköz, amellyel felhívták magukra a figyelmet. Mert tulajdonképen az, egész botrányrendezés — bármilyen feliratú plakátokat is hordanak közben — nem egyéb, mint feltűnési viszketegség. Angliában asszonyok éveken keresztül úgy harcoltak jogaikért, ' hogy ablakokat törtek be. Az ablakbetörések csak azt igazolták, hogy a nők — legalább is ez a csoport nő — nem érett meg a jogokra és szabadságra. Célokat nem botránnyal, lármával, gyászfátyolos komédiával, ablakbetöréssel és rongybaba felakasztásával kell szolgálni. Mert ezek sohasem vezettek célhoz. Természetesen fontos az anyáknak, hogy behozzák-e Amerikában a kötelező katonáskodást vagy nem. De az az asszony, akinek szive igazán és őszintén békességet kíván, nem az utcán kezdi el a békepropagandát, hanem az otthonában. A háborút férfiak csinálják, de a férfiakat asszonyok nevelték-. Legnagyobb részben az asszonyok, az anyák felelősek a felnőtt férfiak cselekedeteiért, ők nevelik a férfiakat békére, ők nevelik a férfiakat háborúra. Az anyák indítják útnak a férfit hasznos utakra épenugy, Verhovayak Lapja asszony-sziv mint haszontalan utakra. Nem csak az otthon, hanem kisebb-nagyobb csoportok sorsát is tulajdonképen asszonyi lelkek igazgatják A legkisebb egyesület és a legnagyobb ország mögött is asszonyi tanítások állnak. Lehet, hogy a férfiak okosabbak és eszesebbek, mint az asszonyok, ámbár sokan ezt is vitatják. Mindenesetre a férfiaknak sokkal nagyobb gyakorlatuk van az igazgatásban, kormányzásban, mint a nőknek, mert hiszen a nő csak rövid idő óta -szólhat bele abba, amit ezelőtt férfiak dolgának neveztek. Az igaz azonban, hogy a férfi inkább ésszel, az asszony inkább szívvel kormányoz. Á férfi aa eszével érez is, az asszony a szivével gondolkozik is. Kis csoportok, nagy csoportok s az egész világ sorsa azt mutatja, hogy nem mindig az észnek van igaza. Szebb és jobb lenne a világ, ha a szivek is több szóhoz jutnának. De ezeket a botrányos felvonulásokat nem a szivek igazgatják, hanem a hiúság és feltűnési vágy. Mindegy, hogy kis csoportok vagy nagy országok sorsát nézzük, az asszonyok szerepe egyformán fontos, még akkor is, ha tudósításokban nem olvassuk az assaonyok neveit. Mert az asszonyok, az igazán hasznosak és tevékenyek, legtöbbször csendben, a függöny mögött működnek. Csak azok neveit olvassuk, akik kiabálnak, ablakokat törnek be és botrányos felvonulásokat ren deznek. Az egyesületeket például férfiak alapították meg, de bizonyos, hogy az asszonyok lelkesedése, szivbeli jó cselekedetei virágoztatták fel. CSONGRÁDI KORNÉL az egyik lap szerkesztő-kiadója, aki 25 esztendőn át- és FODOR GYULA, a másik lap szerkesztő-kiadója, aki 30 esztendőn át szerkeszti és adja ki lapját. Mindketten a magyar közélet derék harcosai s lapjaikban a Verhovay Segély Egylet érdekében megirt cikkeik mindenkor megemelték nagy egyesületünk áldásos tevékenységét és szélesebb körben ismertették egész szervezetünket. Szívesen tették és magyar lelkesedésük minden melegével ott voltak ők mindenütt, ahol becsületet kellett szerezni a magyar névnek és a magyar betűnek. A Detroiti Újság olyan szépen meg is írja: “A magyar érdekek képviselete hétről-hétre gyötrő, de mégis jóleső, sőt bátran mondhatjuk, lelket melegítő, boldog munka volt. Megkaptuk érte a jutalmunkat abban a szeretetben, mely olvasóink részéről az első héttől kezdve a mai napig folyton fokozódó mértékben halmozott el bennünket!” “Az egyleteké, az egyházaké, az üzletembereké és az olvasóké, tehát a mi ünnepünk, akik ezt az évfordulót támogatásukkal lehetővé tették!” S jól Írja az “Egyetértés” múltjának és jelenének egyik méltatója is a magyar betű munkásairól, hogy nem mások ők, mint magyar közéletünk örökké “vigyáz”-ban álló élharcosai. A szép jubileumi örömnapokra bensőséges és igaz érzésekkel kívánunk mindkét élharcosnak sok szerencsét, kitartást és jó munkát, hogy továbbra is lapjuk olvasóinak osztatlan megbecsülése és nagy szeretete kisérje működésűket! CHARLIE PAVU ELET temetésrendezőt mutatjuk be a fenti képen, aki a Massillon, Ohioban székelő 360-ik fiókunk tagjai sorába ’épett s igen jónak találta Verhovay kötvényét, mely bátran versenyezhet a legjobb amerikai társaságok életbiztositási kötvényeivel jóság tekintetében. Az egyesületek körül is kétféle asszony van. Az egyik, amelyik a gyűléseken nagyhangon szónokol, de semmi egyebet nem csinál, a másik pedig, aki nem szól semmit, hanem összejöveteleken, piknikeken ott áll egész napon a meleg tűzhely mellett és főz és süt. Az utóbbiak az igazán segítők. Ismerek egy egyleti aszszonyt, aki ugyancsak feltudja emelni a szavát, akármiről van szó. De felnőtt gyermekeit sohasem lehet a magyar egyletek táján látni. Hogy a gyerekek nem akarnak magyar egyesületekbe járni? ... Hát persze, hogy nem akarnak, ha az anyjuk nem nevelte őket a fajtájuk szeretetére, megértésére és segítésére. Van aztán olyan egyleti asszony is, akinek sose hallani a szavát, de a gyerekei ott vannak minden összejövetelen, ami érdemes is, mert megtalálják ott a saját fajtájukbelit. Ennek az asszonynak a gyerekei szintén magyar származású amerikai fiatalokkal kötöttek házasságot, aminek az lett az eredménye, hogy a kis unoka beszélni fog tudni a nagymamával a saját nyelvén. Magyarul. Mert mindkét házastárs helyesli és beszéli a magyar nyelvet. Nincs szükség ma bohóckodó felvonulásokra, sok lármára. Az otthonban kezdődik az asszonyok jótékony hatása erre az elkeveredett világra. Aki a gyerekeit jóságra, szívességre, a fajtája megbecsülésére és megértésére neveli, az sok kai többet tett magának, családjának, egyletének és hazájának, mint a szájaskodók, tüntetők és zászlólobogtatók. Fülöp Ilona. --------------o-------------Hawaii exported 1,720,000 cases of canned pineapple and juice in the first two months this year.
