Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-09-12 / 37. szám
Megnyílik a new yorki magyar muzeum 6-ik Oldal Régi óhaja az amerikai magyarságnak, hogy egy központi amerikai magyar muzeum létesüljön, amely gazdag tárháaa legyen a magyar művészet és a magyar műveltség kincseinek. Ugyanebben a múzeumban nyerne elhelyezést az amerikai magyarság történetére és életére vonatkozó sok értékes emlék, bizonyságául annak, hogy Amerika magyarsága mily sokkal járult hozzá az Egyesült Államok kiépítéséhez. Szerkesztőségünk értesülése saerint a new yorki Magyar Könyvtárt több oldalról felkérték, hogy küszöbön álló m e g n a g yobbitásával kapcsolatban találjon otthont az oly régen óhajtott new yorki magyar múzeumnak. A Magyar Könyvtár hatalmas termeiben fogják felállítani hír szerint azokat a kiállítási szekrényeket, amelyekben többek között Kossuth Lajosnak amerikai útjára vonatkozó számos emlék fog kiállításra találni. A Könyvtárban már eddig is volt egy kisebb állandó iparművészeti kiállítás és most úgy hallatszik, hogy ezt a kiállítást is az eddiginek több mint tízszeresére fogják kibővíteni. A háborús viszonyok között haza nem szállítható magyar világkiállítási anyagot hir szerint a kiállítás a new yorki Magyar Muzeum m e gteremtésének elősegítésére át fogja engedni. Rengeteg fafaragás, hímzés, csipke, a Zsolnay és Herendi porcellángyárak remekművei, a magyar ötvös művészet magas színvonalának bizonyítékai, magyar babák és gyönyörű színes fadobozok és egyéb tárgyak fogják a Múzeumot gazdagítani. A magyar népképviseletek is kiállításra fognak kerülni, bizonyítva népünk magas műveltségét és művészi képességeit. A new yorki Magyar Könyvtárnak ért esüíésünk szerint az a terve, hogy a Muzeum előnyeiben az egész amerikai magyarságot részesítse. Ennél fogva a Muzeum évenként kisebb-nagyobb kiállításokat fog küldeni az amerikai magyar telepekre, hogy ott is hirdessék a magyar műveltséget és művészetet. Minden ilyen kiállítás nagy ünnep lesz a magyar kolóniákban és a kiállításokkal kapcsolatban a magyar zene és néptáncok is bemutatására fognak kerülni. Azok, akik a new yorki Magyar Muzeum iránt érdeklődnek vagy akik az An Open Letter to “The Pittsburgh Press” (Continued from Page 4) We should like to know why it is so important for a newspaper which proudly displays a lighthouse at it’s masthead, representative and emblematic of truth, to “kill” a certain part of an article which represented not the personal opinion of a foreign editor but historical facts and truth? We hope that the “lighthouse” will not be “blackedout.” * * * ________________Verhovayak Lapja A HÉT ESEMÉNYEI INNEN IS... ONNAN IS... EGYRE KÖZELEDIK az elnökválasztás. Az amerikai lapok tele vannak politikai hírekkel és vezércikkeikben hol Roosevelt elnök, a Demokrata Párt, hol Willkie, a Republikánus Párt jelöltje mellé állanak. A politikai harc kimenetele még bizonytalan s ma ebben az országban senki sem tudja határozottan megmondani, hogy a következő négy évben ki lesz az Egyesült Államok elnöke? Minket legközelebbről a munkásság állásfoglalása érdekel, mert hiszen nagy Egyesületünk tagjainak 90%-a munkás ember, akik szerves részét képezik az amerikai nagy közösségnek. Mint mindenütt, úgy ebben a hatalmas táborban is ma még a bizonytalanság uralkodik, de anynyit már határozottan meg lehet állapítani, hogy John Lewis csendesen, de megfontoltan “Roosevelt ellen dolgozik” és Willkie mellett agitál; — különben washingtoni megbízható jelentések arról számolnak be, hogy a CIO csaknem teljes erejével mégis Roosevelt mellé fog állani, de ereje most nem lesz olyan nagy, mint volt 1936-ban. Az A. F. of L. vezetői Willkiet akarják az elnöki székbe emelni s természetesen a munkásság millióit a republikánus elnökjelölt mögött szeretnék látni, hogy. elsöprő győzelmet arathassanak november ötödikén, az elnökválasztás napján ... Az elnökválasztási harc kimenetele éppen olyan bizonytalan még, mint az angol-német villámháboru ... NAGY PORT VERT FEL az elmúlt napokban az a hivatalos hír, hogy President Roosevelt, legfőbb haduri jogánál fogva, a Kongresszus utólagos jóváhagyásának reményében átad Angliának 50 “régi” torpedó-zuző naszádot s ellenértékűi repülő bázisokat, vagyis olyan szigeteket kap az Atlanti Óceánon Amerika és Európa között, ahonnan az uj világ ellen irányuló ellenséges repülő — vagy tengeri — támadás sikeresen visszaverhető. Nemzetvédelmi szempontból sokan helyeslik ezt a “hadi business”-t, mert — mint Roosevelt leszögezi a Kongresszushoz intézett üzenetében, hogy “az elnöki intézkedés semmiféle értelemben nem összeférhetetlen békepolitikánkkal. Nem fenyeget más nemzeteket, viszont korszakalkotó jelentősége van honvédelmünk szempontjából. Ezen felül Anglia Írásban biztosítékot adott arra nézve is, hogy ezeket a torpedó naszádokat semmi körülmények között át nem adják vereség esetén a németeknek, vagy el nem sülyesztik maguk az angolok, hanem azok a flottával együtt más világrészben levő angol bázisokba vonulnak át....”’ Ennek ellenére a metódus ellen főként a republikánus honatyák kikeltek és önkényes, diktatórikus cselekményeknek minősítik ezt a transzakciót, — de úgy látszik, eső után már késő a köpenyeg .... ;*c EGYRE JOBBAN SODRÓDUNK a háború pokla felé... Ezt állapítják meg az amerikai világlapok s hozzáteszik: most már arról nem is vitatkozhatunk, hogy tényleg belemegy-e Amerika a háborúba, hanem “when we get in?” — vagyis mikor leszünk benne? ... Pedig — teszik hozzá, — Mr. Roosevelt éppen úgy gyűlöli a háborút, mint Mr. Willkie, semmi észszerű ok nem volna tehát arra a háborús lelkiállapotra, amely ma végigsöpri a mi szép és gazdag országunkat, a demokrácia mennyországát!... WINDBER, PA. 33-ik fiók ÉRTESÍTEM az össztagságot, hogy a központi elnök ur engemet bízott meg fiókunk ügyeinek a kezelésével, miért is teljes bizalommal forduljanak hozzám mindenféle egyesületi ügyben. Tagtársi tisztelettel Módok György, ügykezelő 1940 Szeptember 12 Ha volt valaha hisztériától mentes vezető szellemre szükségünk, akkor az most van! ... Dániel L. Marsh, a bostoni egyetem dékánja, nagyhatású beszédet tartott Labor Daykor az igazi demokratikus eszmék védelmében s igazán örömmel olvastuk szavait, melyben oly pompásan körülvonalazta az alábbi eszméket: “Ha félredobjuk személyes szabadságjogainkat s megengedjük, hogy az elfogultság kapjon lábra; — belemegyünk a türelmetlenség eszmekörébe, elnyomjuk a közelségeket és mindenkire, aki nem ért velünk egyet, rányomjuk az “ötödik hadtest” bélyegét akkor ebben az* országban a nácik segítsége nélkül is megcsináljuk a totalitárius államot.” “Eszméket és inézményeket minden áron meg kell védenünk. Az Egyesült Államoknak nem kell totalitariánus állammá átalakulnia, hogy tulajdonjogát megvédelmezze, óvakodjunk, hogy itt Washington apánk szabad földjén diktatúrát csináljunk az európai diktátoroktól való hisztérikus félelmünkben! .. ” Mr. Marsh beszédéhez nem akarunk kommentárt fűzni, mert kérdés, hogy már nem a pusztába kiáltó szavak voltak-e azok?... * * * MAGYARGYALÁZÓ kirohanásokkal az utóbbi napokban elég sűrűn találkozunk itt Amerikában, hol ez irányban az ország Alkotmányában gyökerező szabadságjog korlátokat nem ismer s Így a szemérmetlenségnek sincs határa... A múlt héten is Cleveland legnagyobb angol napilapja, a Plain Dealer, vezércikkében otromba hazugságokat terengetett olvasói elé, (akik között bőven vannak amerikai magyarok is), mikor többek között azt állította, hogy “Magyarországnak semmi jogos igénye nem lehet Erdélyre, mert ez a tartomány a románság bölcsője volt.” “A középkorban, 1514-től—1659-ig független fejedelemségként létezett és csak 1867-ben alapozták meg ott a magyar uralmat, hogy a lázadó magyarokat csillapítsák. Magyarország a maga jogtalan igényeit tehát 51 évi megszállásra alapozza. A magyarság zöme Erdély nyugati részében él. Ezt Magyarországnak visszaadva, a “Tengely” félmillió románt kényszerit ismét a gyűlölt idegen uralom alá .. ” Ilyen ostoba és szemérmetlen hazugsághalmazból áll az egész cikk, melynek szerzőjéről megtudtuk, hogy nemrég a román kormánytól kitüntetést kapott s igy nem lehet csodálkozni azon, hogy a “kitüntetett” az érdemrendjét nemcsak hogy meg akarja szolgálni, hanem — úgy Látszik — újakat is akar szerezni. * * * A MAGYARGYALÁZÓ KIROHANÁSOKKAL SZEMBEN azonban örömmel állapíthatjuk meg, hogy vannak függetlengondol kozásu, megértő és tisztánlátó amerikai szerkesztők is, akik közül a múlt héten WILLIAM PHILIP SIMMS, a világhírű Scripps-Howard lapok külpolitikai szerkesztője egyik nagyszerű cikkében Magyarországról és Erdély visszaszerzéséről a következőket írja: A belvederi diktátum igazságosan döntött, de a tengelyhatalmak iránti ellenszenv miatt ezt nem igen veszik észre itt Amerikában. Sőt, nagy lárma kerekedett Románia úgynevezett “felosztása” miatt. Pedig nem történt egyéb, mint az, hogy annak az Erdélynek, (amit húsz évvel ezelőtt a világháború utáni triánoni békeszerződés leszakított Magyarország testéről,) alig több, mint harmadrésze visszatért történelmi és törvényszerű tulajdonosához. Erdély az ősi időkben a nagy római birodalom, Dácia tartományának egyik része volt. Mintegy 272 évvel Krisztus születése után Aurelian császár visszavonta légióit e vidékről, ami után századokon át teljes feledés borult Erdélyre s a történelem évkönyveiben mit sem találunk róla. Amikor a kilencedik és tizedik században újra hallunk felőle, Erdély már magyar volt. A magyarok legelső keresztény királya, Szent István 1003ban formálisan is Magyarországba kebelezte Erdélyt. A románok, — a történettudósok szerint, — mint pásztorok érkeztek Erdélybe s nagyrészt a magyar birtokosok szolgálatába szegődtek. Később, mint háborús menekültek özönlöttek át a hegységekbe, a havasokba és kisebbségből fokozar tosan többséggé váltak egyes helyeken. Esrdély ezer éven át magyar volt. A világháború után — amit különben minden magyar vezetőember ellenzett, "— Erdélyt Romániának ítélték. A népet meg nem kérdezték, le nem szavaztatták s igy Magyarország, mely talán legkevésbé volt vétkes az 1914-üki háború felidézésében, a legkegyetlenebb békét kapta. Bármely népszerűtlen is ilyesmit ma mondani, a Bécsben hozott döntés voltaképen egy húsz évvel ezelőtt elkövetett tévedésnek a helyrehozatala Erdéllyel szemben és semmi más... A New York Times hétfői számában (14. oldalon) Is pompás vezércikk jelent meg a lap európai külpolitikai szerkesztőjének, ANNE O’HARE McCORMICK tollábóL “The Admiral and His White Horse Take a Long Ride’* amerikai magyarság történetére vonatkozó anyagot szeretnének elhelyezni a Múzeumban írjanak a következő címre: HUNGARIAN REFERENCE LIBRARY 19 West 44th Street New York, N. Y. Tel. Murray Hill 2—6171.
