Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-09-05 / 36. szám
VOL. XXIII. ÉVFOLYAM 1940 SZEPTEMBER 5.________________________________________ NO. 36. SZÁM Mindenki csak iskolába jár MÁR MINDENKI és minden iskolába jár. Aki ezt nem hinné, nézzen körül. A madár csapatba veri fiókáit és légigyakorlatokat végeztet velük. Az idei nyúl édesanyja oldalán tanulgatja az óvatosságot. A hangya-ifjúság már résztvesz a betakarítási munkálatokban és kedvesen kapaszkodik a kenyérmorzsa-hegyekbe, hogy becipelje a földalatti spájzba. A kistücsök viszont, a nagytücsök mellett cincog, — mint rajkó a prímás “markában” — és a facsemete épp úgy birkózik már a szelekkel, mint az öreg, koronás tölgy. És hát Verhovay Miska is!. . . . Még tegnap este a Greenriver partján kucorgott. Sőt megelőző este is. Mert már minden este: töprengő este. Annyi titok van az őszi jelekben, hogy muszáj rajtuk eltöprengeni. Miért seregük össze a feketerigó? Miért érik pirosra a paprika? Miért lesz könnyes reggelre az ablak? És mért aránylik ki az alma hideg arca vagy mért hull le a férgese? De szép a nyár és nehéz tőle válni. A nyártól és az emlékeitől. Álmodó vizektől, éber reggelektől, játékos mókustól, imbolygó .lepkétől, hü kutyapajtástól, zsibongó bogártól. Mindentől, mindentől, de különösen a halászószerszámtól, ami annyi izgalmas órát, örömet hozott. Jaj bizony, nehéz lenyelni az “utolsó vacsorát” és utrakelni a keresztek felé. A város felé, ahonnan kiűzik a csendet, a nyugalmat, szabadságot és szívtelen kőgátakat építenek egymás közé az emberek. Ahol órákra tépik a napot, éjszakát és gördülő kocsikra rakják az ember lépteit, hogy meggyorsítsák az életét. Vájjon mi végből? Ezt igazán jó volna tudni! Tudni? Mát Miska tudja már, hogy tudás nélkül nincs siker. Az ürgefogást is meg kell tanulni. A halászást is. Hát hogyne kellene megtanulni mást is? A betűvetést, a számadást, a világ rajzát, országok históriáját. Amerika nagyszerű történelmét, a magyar nép ezeréves, küzdelmes életét. A nagy Univerzum csodálatos forgását, aminek épp úgy van törvénye, mint a tücsök muzsikájának. Miska, a halászbotot átölelve, különös érzésekkel szemlélgette a könyveket. Mert furfangosak az élet utjai. Csak az okoskodhatik ki rajtuk, aki bölcsen lép. És a számsor is ehhez való. Minden számsor. Mert velük számol az ember, akár a csillagok útját méri, akár a maga ösvényén lépeget. Lám a tanító ur is, hogy verselte ki ezt a regulát: A ZÉRUS SOKSZOR SEMMI. AZ EGY, AZ MINDIG EGY. A ZÉRUS CSAK ÚGY SZÁMIT, HOGYHA FÉRJHEZ MEGY. Miska elmosolyodott erre a kedves bölcsességre és elsősorban azt állapította meg belőle, hogy a KÖNYV MINDIG A TAPASZTALATOK GYŰJTEMÉNYE. Az apáink, nagyapáink, az őseink tapasztalatainak gyűjteménye és . . . nekünk szól. Newton elé leesett egy alma és könyvbe irta nagyszerű felfedezéseit. Az ősi gazda felismerte a növények ösztönét és törvényt vésett róla a köbe: “Vess a nap alá!” S már azt is tudta Miska, hogy mért sípol a füzfasip. Boldogan ölelte át a könyveket és mingyárt el is határozta, hogy ha nagy lesz, ő is ír majd egyet a ßreenriver rejtelmeiről. Az ürgefogásról. Minden tapasztalatáról. A vándormagyarok dolgairól is. A Verhovayról. Megírja majd, hogy édes jó apja hogy tanulta meg a csákányozást, János bácsi a számvetést, öreg Mari néni Washington szép országát és Mister Kocsis az autóvezetést. — Mert ez az élet, — szólt végül bölcsen Miska, — és mindenki csak iskolába jár. TARNŐCY ÁRPÁD. Tizenhatodikán Kezdődik Igazgatóságunk Félévi Rendes Gyűlése Igazgatóságunk e hó 16-án tartja őszi, félévi gyűlését és ismét több mint negyvenháromezer tagtársunk figyelme és érdeklődése fog feléjök fordulni; sőt, ha elgondoljuk azt is, hogy ilyenkor a Verhovay Segély Egylet egész Magyar Amerika közérdeklődésének a fókuszpont, jában szokott állni, akkor éreznünk és tisztában is. kell lennünk azzal a felelősséggel, amit ez a szó magában foglal: Verhovay Igazgatóság! A Verhovay Igazgatóság hatáskörét nagy általánosságban leszögezik ugyan alapszabályaink 10 szakaszának a 17 pontjai, de az azokban körvonalazott munkásságuk szétterjed száz és száz más irányba, mert igazgatóink nemcsak az alapszabályok rendelkezéseit hajtják végre, hanem azon kérdéseket is rendezik, melyek az egylet életében időközben felmerülnek. Ilyenek: A gazdasági kérdések, az egyesület haladását célzó intézkedések és mindazon dolgok, amelyek előtérbe kerülhetnek s természetüknél fogva sem az Egylet Alkotmánya, sem pedig a Konvenció határozata azokat nem fedi. Az igazgatóságnak hatáskörét legjobban kiemeli Alapszabályaink 10. paragrafusának s) pontja, mely világosan megmondja, hogy olyan egyesületi ügyekben is intézkedhetnek, amelyek a nagygyűlés részére vannak fenntartva. Ilyenkor természetesen a fiókok és magános tagjaink is előterjesztésekkel élnek és bizalommal fordulnak az Igazgatósághoz, ahol vagy igazságukat keresik, vagy társadalmi életüknek megsegítését kérik, avagy tiltakoznak olyan intézkedések ellen, amelyeket magukra nézve sérelmesnek tartanak. Szóval a Verhovay élet ilyenkor számos változatában vonul fel az Igazgatóság elé, mely a legjobb belátása szerint intézkedik a konvenció által felfektetett elveket tartva szem előtt. A rendes egyleti ügyeken kívül féltő szeretettel fog foglalkozni Igazgatóságunk a fiatal Verhovay nemzedékkel is, mely most nő fel századunk földrengésében, a jövő sápadt árnyékai alatt. Kívülről nem látszik, mennyire komoly helyzetbe kerülnek a Verhovay igazgatók, midőn a negyvenháromezren felüli tagság ügyeinek intézésére összejönnek, de nagyon is meg lehet jegyezni az arcokon azt a nagy komolyságot, amelyet a felelősség tudata ilyen gyűlések alkalmával azokra rajzol. Igazgatóságunknak a mai amerikai-magyar közélet viharos tengerén valóban sziklaszilárdan kell helyt állania, hogy a jobbról-balról verdeső hullámok kavargásában meg ne szédüljön. Sok uj tárgy, sok uj ügy kerül szőnyegre, mert hiszen sok minden történt a tavaszi félévi gyűlés óta és sokan várják az igazgatóság bölcs döntéseit.... Kívánatos is, hogy kifejezést adjanak azoknak a határozott nézeteknek, amely szerint Egyesületünk előrehaladása előidézhető, különös tekintettel arra, hogy a haladásnak legfőbb tényezőjét, a tagságnak nyugalmát és megelégedését intézkedésükön keresztül elérhessék. Ehhez természetesen el lehet érni azon az utón, amelyet felépít feléjük a közbizalom és szinte kívánatos, hogy ilyen igazgatósági gyűlés idején úgy a Verhovay fiókok, mint az azokban élő tagtársaink felkeressék őket s ami lelkűkben kétely, panasz, remény, vagy bármi más egyéni és egyesületi jussokat érintő érzületek felfakadnak, általuk ösmeretesek is legyenek. Innen következik az a kérésem, hogy még mindig van idő a Verhovay Nagy Család minden egyes tagjának arra, hogy az 1940. szeptember 16-án kezdődő igazgatósági gyűlés elé járuljon, akár jóakaratu indítvánnyal, akár olyan képzelt vagy tényleges jussnak követelésével, amelyekhez Alapszabályaink szerint minden tagnak joga van. DARAGÓ JÓZSEF
