Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-08-22 / 34. szám
4-ik Oldal Verhovayák Lapja Journal of the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n OFFICE OF PUBLICATION 8502 West Jefferson Ave Detroit, Michigan PUBLISHED WEEKLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Managing Editor: JOSEPH DARAGO. Főszerkesztő Editors: BENCZE JÁNOS és RÉVÉSZ KÁLMÁN. Szerkesztők Editor's Office — Szerkesztőség: 345 FOURTH AVENUE. PITTSBURGH, PA. All articles and changes of address should be sent to the 345 FOURTH AVE.. PITTSBURGH. PA VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION MINDEN A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CIMVÁLTO ZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION 345 FOURTH AVE., PITTSBURGH. PA KÜLDENDŐ SUBSCRIPTION RATES: Foreign Countries $1.50 a year United States and Canada $1.00 a year Advertising Department (Hirdetési Iroda) Eastern Representative: FRANK A. BEACHER Box 7. Woolsey Station Long Island City. N. Y. Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit, Michigan, under the Act of March 3. 1879. A HÉT ESEMÉNYEI INNEN IS..* ONNAN IS... SZENT ISTVÁN HETÉNEK nevezik odaát Magyarországon ezt a hetet és igen sokat Írnak és beszélnek István királyról szanaszét az egész világon, ahol magyarok élnek. Sokat gondoltunk mi is Magyarország első és talán legnagyobb királyára az elmúlt kedden. “Államalkotó” — mondották róla bizonyára a szónokok és cikkírók. — István király valóban az volt, mert hiszen amit ő alkotott, ezer év alatt sem pusztult el teljesen. Hiába szakították öt darabra, a megalázott és meggyötört magyar nemzet a trianoni határokon belül és túl osztatlan lélekkel álmodozik a “Szent Istváni határokról.” “Szent volt.” Talán ehhez sem fér kétség, mert ha valaki a hetyke magyar pogányság megtéritője, Magyarország első királya megérdemelte a szentek sorában való megdicsőülést. Minket azonban itt magyar Amerikában Szent Istvánnak nem az a képe érdekel, amelyet történetírók megrajzolnak róla, hanem az az ember, aki valamikor a hagyománnyá merevedett kép mögött élt, érzett, gondolkozott, küzdött és szenvedett. Nem a “Szent” és “államalkotó”, hanem a hús és vér embere, aki véghezvitte a csodát, melyről lapunk múlt számában a frontoldalon megemlékeztünk: vüághatalmak átjáró utján, Európa legveszélyesebb pontján államot alkotott, amely ezer év harca, török, tatár és német pusztítása után is még mindig állam és elszántam készülődik az ezután következő ezeréves létezésére. Csaknem minden magyar királyról többet tudunk, mint őróla. Krónikások, legendamondók, történetírók ezer esztendő óta egymással versenyeztek abban, hogy személyét a közönséges emberi élet mindennapi vonatkozásából kiszakítsák. Minden igyekezetük ellenére is Szent István királyról az oknyomozó történelem ma már megállapította, hogy jóságos és bölcsarcu ember volt, tetteiben és megnyilatkozásaiban is. ❖ # * MAGYARORSZÁGON István király idejében még alig voltak falvak, a vándorláshoz szokott nép megtartotta nomád ösztöneit. Sátorban, szekértáborban, vagy szétszedhető és összerakható faházakban lakott (akár csak itt Amerikában is sokan közülünk még ma is.) Magának a székesfehérvári uradalmában lakó királynak sem volt köpalotája, hiszen a legendák szerint a gerendák hasadékain kérész tül leste meg, amikor fia, a szentéletü Imre, szobájában buzgón imádkozik. Időnként maga a király is felkerekedett és minden udvari népével együtt átköltözött valamelyik másik uradalma más faházába. A nyugatról jött térítő papok a magyar földön gyanús szemmel nézett jövevények voltak akkor, éjjel az erdőkben még mindig folytatódott az eltiltott pogány vallás isteneinek szóló áldozás. A király a maga tarkán diszitett és gazdag fafaragványokkal kicifrázott faházában azonban már a kor civilizációjának legtetejét a klasszikus műveltséggel párosult keresztény tudást képviselte minden tudásával <s szive minden melegével. Az oknyomoxó történelem megállapította az1^ Is, hogy feladata volt a cseppfolyó magyar világot nemzetté szilárdítani. Harcias ösztönü, vadászattal és pásztorkodással foglalkozó népét igy szakította el a Kelettől. Hogy milyen nehéz volt ez a munka, elképzelhetjük, mert hiszen ismerjük mi a fajtánkat és tudjuk, hogy a magyar ma sem nagyon szereti a reformokat. István király jellemének át kellett tehát formálódnia, mert kemény kéz, szigor, sokszor kegyetlenség kellett a feladatok megoldásához. Egy korabeli szász történetíró ezt írja róla: "Sohasem hallottam mást királyról, császárról, fejedelemről, vagy másról, aki annyira kímélte volna a legyőzött ellenséget, mint ő. Ezt én csak annak tulajdonítom,‘hogy a magyarok királya ember volt a szó legszorosabb értelmében.” Fogadjuk el ezt az Ítéletet és ne inogjunk meg, ha az ő pogányt irtó szigorú hadjárataira gondolunk, mert ne felejtsük el, hogy a XI. században más mértéke volt a kegyelemnek és kegyetlenségnek. Ugyanez a szász történetiró felemlíti még, az alábbiakat is: "Szent István kortársa, Bazílius görög császár, amikor Filippopolisz mellett leverte Sámuel bolgár cár seregét, 15,000 foglyot megvakítatott oly módon, hogy két teljesen vak egy félszemü vezetőt kapott, így küldte vissza őket urukhoz, Sámuelhez; ennek amikor a feléje vánszorgó szerencsétlenek tömegét megpillantotta, bánatában meghasadt a szive.” Mint látjuk, abban az időben nemcsak igével, hanem “hatalom által” téritették az embereket az “igaz hitre.” Hatwig régensburgi püspök is ezt Írja Szent Istvánról szóló legendájában: “Isten segedelmével több népet hódított meg István, a pogány magyarok fejedelme és hatalom által sok hitetlent térített az Úrhoz.” Uralkodásának utolsó éveiben azonban István királyt már nem látták mosolyogni. Korának ő volt a legkomolyabb arcú királya. Búskomorságát elősegítették azok a családi tragédiák, amelyek körülötte lejátszódtak és igy nem is csoda, ha egy krisztusi tanokon, humanista elveken és abban a klasszikus érában nevelkedett kegyes lelkű királyt a végzete lassan leszoktatta a mosolygásról. Abban a komoly, szomorú, bölcs és alig mosolygó István királyban már csak az embert láthatjuk, tiszteletet érdemel széles e nagy világban szétszórva élő összmagyarságunk részéről. * * Se AZ ELMÚLT SZOMBATON fellángolt az elnökválasztási harc. Wendell Willkie, a republikánus párt elnökjelöltje Elwood, Indianában hatalmas beszédet tartott, melyet már hetek óta kíváncsian várt mindenki. Willkie leszögezte a republikánus párt munkaprogramját és terveit a jövőre nézve. Csaknem az összes amerikai lapok elismerik, hogy az valóban “great speech” volt. Tisztult felfogása és harcképessége immár világosan áll előttünk és Roosevelt elnök benne veszélyes ellenfelet talált, pedig ennek az ellenkezőjét gondolta a phüadelphiai konvenció lezajlásának idején. Willkie úgy látszik nagyon jól tudja, hogy milyen szavakkal lehet hatni az amerikai népre. Általános szokás, hogy minden elnökjelölt első kampánybeszédében visszatekint a múltjára és néhány vonásban ecsetelni szokta életének körülményeit. így tett Willkie is. “Ha visszatekintek a múltba, beismerem, hogy életemnek fiatalabb évei tele voltak tévedésekkel, de ideálom mindenkor a személyes szabadság volt. Ezt szentnek és sérthetetlennek ismerem és hirdettem is, mint ahogy hirdetni fogom azt a jövőben is. Gyűlölöm a kiváltságos osztálynak privilégiumait. Itt nemcsak szabadok, hanem egyenlőek is vagyunk, ezt az elvet kell hirdetnünk a ma szomorú napjaiban, mert csakis ez tette és teszi majd a jövőben is az Egyesült Államokat a világ legnagyobb és legboldogabb országává.” “Én is azt hirdetem, hogy Amerikában a honvédelmet ki kell építeni, a szabadságot meg kell védeni, de mivel én gyűlölöm a háborút, azért nem vagyok és nem is leszek mellette. Az Egyesült Államok elnökének a legfőbb kötelessége megóvni a békét.” “A mostani kormány feladatait tévesen világította meg és ezért kellett annyi inzultusnak önmagát kitennie s igy el is kell készülnie arra, hogy nagy tévedéseinek a végső következményeit levonja.” “A mi kormányunk éppen olyan mint Franciaországban volt a Blum kormány, melynek áldatlan gyümölcsét oly keserűen kellett a francia népnek megizlelnie.” “Hitler ellen, ha fel akarjuk venni a küzdelmet, mi sem dolgozhatunk másképen, csakis olyan, sőt erősebb fegyverekkel, mint azt ő teszi. A jó baráti viszonyt Nagy Britaniával fenn kell tartanunk, mert ha az angol flotta és légi haderő megsemmisül, a mi országunk felé nyitva áll a támadás kapuja.” “Én mindenféle üzleti monopóliumnak ellene vagyok, mert már ezt a szót is gyűlölöm. Ellenben abban hiszek és azt nyíltan hirdetem is, hogy a munka képviseletének nagyobb hatalmat kell adni, mert csakis a munka és az amerikai munkásság tette ezt az országot gazdaggá, naggyá és hatalmassá. Én hiszek abban is, hogy minden elöregedett amerikai aggsegélyben részesítendő és a munkanélküliséget a minimumra kell lecsökkenteni. A farmerek jogait ki kell bővíteni és a megelégedettséget általánossá kell tenni a farmerek körében. Én a farmerek érdekeit mindenkor képviselni fogom, mert boldog farmerek nélkül ezt az országot el sem tudom képzelni. (Folytatás a 6-ik oldalon) 1940 Augusztus 22. O •v Z ESEMENYEK NAPTÁRA AUGUSZTUS 24, SZOMBAT. — — Johnstown, Pa. — A 8-ik fiók nagyszabású piknikje a Billow Parkban. Horváth Guszti pittsburghi 12 tagú cigánybandája fog játszani. AUGUSZTUS 25, VASÁRNAP. — Calumet City, III. — A XXVI-ik Verhovay kerület fiókjainak VERHOVAY NAP-ja. AUGUSZTUS 25, VASÁRNAP. — Chicago, III. — a Gyermekek Napja a Jurgensen’s Woodsban a 96-ik fiók rendezésében. AUGUSZTUS 25, VASÁRNAP. — Yatesboro, Pa. — A 88-ik fiók kosaras piknikkel egybekötött táncmulatsága a Sunset Grove Park-ban. SZEPTEMBER 1, VASÁRNAP. — Chicago, III. — a Gyermekek Napja a Jurgensen’s Woodsban Thorton, lll.-ban a 96-ik fiók rendezésében. SZEPTEMBER 1, VASÁRNAP. — Crescent, Ohio. — A Verhovay Otthon ünnepélyes felavatása. SZEPTEMBER 2, HÉTFŐ. — Richeyville, Pa. — A 399-ik fiók zászlószentelése és diszebéde. Hízó Laci zenekara játszik. — A zászlószentelés a Roxy Theaterben, a diszebéd a Rosefield Hallban lesz. SZEPTEMBER 8, VASÁRNAP. — — Cleveland, Ohio. — A 361-ik fiók öt éves jubileuma. SZEPTEMBER 14, SZOMBAT. — Pittsburgh, Pa. — A 34-ik fiók nagyszabású táncmulatsága. SZEPTEMBER 15, VASÁRNAP. — Ellwood City, Pa. — A 141-ik fiók bankettje és Bokor János kitüntetésének ünnepélyes átadása.-------------: o:------------A Négyes Tobacco Company Sokan ismerik a Verhovayak Lapja hasábjairól a Négyes Dohánygyárat, amely állandó hirdetője lapunknak. Négyes pipadohány a pipázó magyar embernek öröme és gyönyöre. A Négyes dohánnyal szerezte meg ez a régi magyar cég hírnevét. És a Négyes dohány olyan cikk is, amiről méltán hírnévre tett szert a magyar dohánygyár. Ez a zamatos keverék az óhaza légibb, legillatosabb dohányait juttatja az eszükbe. Zamatja, aromája olyan, hogy minden dohányos, aki csak egyszer kóstolt belőle. újból ezt veszi. Vannak azonban a cégnek egyéb kitűnő gyártmányai is. A KASSAI azoknak, akik az erős dohányt kedvelik és az U-HU. az olyan dohányosok számára, akik gyengébb dohányt szeretnek. E dohányfajták bármelyikét kérheti a kereskedőjétől is. Ha nem kapná meg, rendelje meg a gyárból. A gyár elme: Négyes Tobacco Co.. 423 E. 5th St„ New York City.
