Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-08-15 / 33. szám
24-ik Oldal Verhovayak Lapja 1940 Augusztus 15. 1007c MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK "MOZI VILÁG HANGOS HETI HÍRADÓ PITTSBURGH ÉS VIDÉKÉN ELŐSZÖR AZ EB URA FAKÓ' A Grand Színházban SZERDÁN ÉS CSÜTÖRTÖKÖN, AUG. 21 ÉS 22-ÉN Johnstown-i R.K. Templom Hallban, Szomb., Aug. 17-én este fél 9-kor Nanty Glo-i Family Theatreben, Vasárnap, Aug. 18-án, d.u. fél 3-kor Crescent-i Magyar Házban----------Vasárnap, Aug. 25-én d. u. 3-kor Martins Ferry-i Magyar Házban, Vasárnap, Aug. 25-én este 8-kor PITTSBURGH ÉS VIDÉKÉN ELŐSZÖR AZ “EB URA FAKÓ” Hunyadi Sándor világhíres magyar meséje filmen Hunyadi Sándor vigjátéka nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világon óriási sikert aratott és az egészen újszerű mese nem ki sebb helyen jelent meg. mint Amerika egyik legelső magazinjában, a sok millió példányban megjelenő “Esquire”-ben. Az EB URA FAKÓ sikerének titka, hogy újat hoz. A cselekmény középpontjában egy édes kis kutya szerepel, “atai" okos, jóságos lényével belorózik mindenki szivébe. Meg is dobban majd a film láttára a magyar közönség- szive, mert magyar levegő reszket a tájakban, az emberekben, tipikusan magyar a téma. A Csaholyaiak és Törökök, akikről a történet szól. csak magyar földön élnek és alakjukat az élet hűségével hozza elénk a film. Nagy siker az EB URA FAKÓ és ennek a sikernek főrésze elsősorban maga az Író, Hunyadi Sándor. ez az izig-vérig magyar mesélő, akinek szive-lelke benne él ebben a mindenek felett emberi történetben, amely a maga tiszta, nemes-egyszerűségében azt a gondtalan, békés világot eleveníti fel, amikor aranyos apró kutya miatt emberek, családok szinte a párbaj hangulatában izgatták magukat. Persze, az örök szerelem, fiatalé): nak a maguk boldogságáért való küzdelme, az ifjúság gyönyörű érzelme a mese igazi - központja é,< csak meghatva és könnyes szemmel élvezhetjük azt a bájos, édes szerelmi tengődést, amely végül mégis egymás karjaiba sodorja a fiatal párt. Egy szépséges, ara nyos magyar színésznő, Alice Nagy mutatkozik be ezen filmben és egy csapásra megkedvelten magát a magyar filmbarátokkal. A daliás Pataki Jenő ismét olyan snájdig szerelmes, mint amilyennek eddigi szerepeiben is mutatkozott. Pompásan egészítik ki a parádés nagy szereposztást az egymással vetélkedő szomszédok szerepeiben Csortos Gyula és Somlay Arthur, Berky Lili aranyos egyénisége, Vaizary Piri ragyogó alakítása, Tompa Sándor jóságos plébánosa. ,az Amerikát is megjárt Pártos Gusztáv kutya-kereskedő figurája mind büszkesége ennek a filmnek. Az EB URA FAKÓ mellett magyar filmhíradó is lesz bemutatva. A Grand Színházban minden szerdán és csütörtökön lesz előadás délután 2 órától folytatólagosan. Egyik héten uj. a másik héten pedig két már előbb bemutatott nagy kép. TRÉFÁS PÁRBESZÉD Jó napot komám ! Aggyon Isten komám! Megházasodtam komám. Jó van a komám. De nem jó van komám. Mi nem jó van komám? Mert vin asszonyt vettem el komám. Akkor hát nem jó van komám. De mégis jó van a komám. Mir van jó komám? Mer sok pize van komám. Akkor hát jó van komám. De még se jó van a komám. Mir nem jó van komám? Mer a pizen házat vettünk komám. Akkor hát nem jó van komám. De mégis jó van a komám. Mir van jó komám? Mer a ház megigett komám. Akkor hát nem jó van komám. De mégis jó van a komám. Mir van jó komám? Mer a vin asszony is benne égett komám. Akkor hát jó van komám. 126 MAGYAROK CSILLAGA arca homályban maradt,, mig ő jól láthatta a tulfelől, vele szemben ülő Koppány ábrázatának minden rezdülését. István apja jobbjára került, mig balja felől Mihály ur elhizott, bortól piros képe kereklett. Sarolt mellett, jobbról ült Koppány. Balján bátyja, Ajtony könyökölt, äz erdélyi vajda. Rejtelmes, bálványarcu ur. Senki se láthatja a szemét, szinte csak két ferde, fekete vonal az, ami mögött leselkedik, kiálló sárga pofacsontjainak gödréből. Vékony, lehajló fekete bajuszának szárai, mintha szót, mosolyt tiltanának, úgy őrködnek szája körül. Bajusztalan, széles simaarcu ember ül Mihály ur mellett. Fénylő sötét koponyáján hátrasimitott fekete üstök. Apró, villogó szemei ide-oda cikáznak, furcsa ellentétben mozdulatlan nagy testével. Ez Aba ur, keresztnevén Sámuel, a Nagyur veje. Koppányék csúf szókkal emlegetik, mi fűzte a Nagyurhoz a mindig előlharcoló, szilaj kabar törzsek hadnagyát s mért lett ujhitüvé. Doboka fia Csanádot is ilyenképpen szokták csúfolni maguk között, a házasságra célozva, ő a Nagyur egy unokahugát kapta, a Lél-törzs hadnagyságával együtt. Fiatal, öklelő természetű bika ez a Csanád, dühös a csufolkodásért, ami a fülébe jutott. Most is vasvilla-szemekkel méregeti Koppányékat, István mellől. Koppánynak méltóságos, hallgatag, idegenköntösü ur a szomszédja. Vörös selyeming lángol rajta, melle tele súlyos aranylánccal, ékszerekkel. Haja, szakálla ősz. Tonuz Aba, a besenyő had-vezére, aki nemrégen telepedett meg népével, a Tiszánál, az Árpád s az Ond törzs gyepüközén. Koppány hivei, Bács, Kaplony, Barsa, Szemere urakat vonták a barátságukba, ők is most ott ülnek az asztal körül, elvegyitve az Árpádnembeli Bicske, Szalók, Ákos, Kurszán, Baracs urak közé. A két bütüről Radla ur és Tarkács, a táltos néznek farkasszemet. Csak az idegen lovagok hiányoznak. Egyrészt, mivel MAGYAROK CSILLAGA 127 ott kell államok rejtett helyeiken, a tisztás körül, az erdőben felállított s készenlétben várakozó csapataiknál, másrészt, mivel a Nagyur azt akarta, hogy jelenlétük ne adjon okot nemkívánatos kirobbanásokra. — Csak a magunk dolga ez most, magyarlaké, hogy egymás szemébe nézzünk! — mondta nekik. A Nagyur intett. Radla latinul mondta az asztali áldást. Utána keresztet vetett s leült. Sarolt és István is keresztet vetettek. Ajtony, Aba és Csanád urak is. A Nagyur csak a fejét hajtotta meg s utána mind az árpádi hadnagyok. Mihály ur félénken pislogott Koppányra s mikor az dacosan felszegte fejét, ügyetlenül utánozta ő is. A pogány urak meredten pillantottak maguk elé. De nyomban felállott Takács. Magasra emelte a serleget. Ősz oroszlánfejét az égre forditva, éneklő hangon kiáltotta: — Ég ura, ki vagy Isten, apáink Istene, tisztesség néked! A tűzhöz lépett s tovább énekelt: * — Apáink Iz-ei, tűzhelyünk védői, kik vagytok a lángban, éltetve s melegítve: részetek legyen benne! Kiloccsantotta a bort a üzre. Sistergő lángnyelv csapott magasra. A pogány urak mind felemelték kupáikat s kiáltottak: — Hujj! ... Tarkács a helyére zökkent s kupája nagyot koppant az asztalon, a feszült csendben. Egy dermedt pillanatig két ellenséges lélek villant egymásba a szemekből. Radla ur tovább hányta a keresztet, imádkozva. A Nagyur azonban, mintha semmi se történt volna, megszólalt: — Ami a miénk, a tiétek is. Lakozzatok jól, atyámfiái! A szolgák hordani kezdték a tálakat s a lakoma megkezdődött. Eleinte komor csendben folyt. Az urak elmerültek gondolataikba s a remekizü pecsenyék élvezetébe. 4 Jelenet az “Eb Ura Fakó” magyar filmujdonságból
