Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-08-15 / 33. szám
1940 Augusztus 15. Verhovayak Lapja 23-ik Oldal f LITTLE JULIUS SNEEZER - «r> - baee* i STARS ON PARADE tiy TONI ROSSETT (fJCUUtAONCE W/¥> told by EVA LA QALLIENNE THAT SHE WOULD NEVER MAKE AN ACT RES$ WHEN SHE Tried to enter HER SCHOOL! HAS TO &£ DRAWN NINE TIMES BEFORE HE CAN COMPLETE ONE ACTION IN THE MOVIE CARTOONS' HELD THE AMATEUR WELTERWEIGHT CHAMPIONSHIP OF DENMARK AND SUBSEQUENTLY THE MIDDLEWEIGHT CROWN OF EUROPE! * 128 MAGYAROK CSILLAGA magyarok nagy békitője, a gyomor, lassanként oldani kezdte közöttük a feszülő húrokat. Tele szájjal nem lehet haragudni s a jó bor inkább ölelkezésre késztet, mint öklelésre. Egyelőre legalább. Dőli fiatal ura mögött állott. István alig evett s a kupához nem nyúlt egyszer sem. Magába nézve ült, mozdulatlan komoly arccal s csak néha pillantott át, Koppány urra. Szemében csodálat és töprengő zavar tükröződött. Gyönyörködnie kellett ebben a büszke erőtől feszülő nemes vadban. Ebben a magától értetődő s magáért torpant életerőben. De a lelke mégis zavartan torpant meg: csak ennyi, ilyen könnyű s egyszerű volna az egész? Látta vadatüzve s lakomázva. Dühödt rohanásban s magas mulató kedvben. Itt is, ott is tomboló vihar volt ez az ember. De látta másképpen is. Prédáraleső figyelésben, titkon méregetett karmokkal, apjával szemben. Látta a sóvár lángot, anyja felé lobogni a szeméből. S érezte öntelt pillantását elsiklani magán. Három nap alatt tisztába jött vele, egészen. És éppen ez zavarta meg. Ilyen hát a nagy puszták, korlátlan szelek, verő napfény szabad fia? Hatalmas egészség és semmi sápasztó gondolatlidérc. Ez az élete, ingyen, készen. Csak kinyújtja ragadozó körmeit az után, amit megkívánt s asszony vagy fejedelemség: az övé. Legalább is úgy hiszi s nagybátran ugrik neki. Ha ő megkérdené most Koppányi valami “miért” felől, mekkorát kacagna s hogy megvetné érette! Neki nincs miért, titok és kétség. Van, él, mint az a hatalmas pogány isten, akiben önmaga mását imádja. Itt, szemben azzal, a másik nagy földfia: az apja. Neki semmi se kész, mert mindent akar. Messzirenéző, számitó ész, önfékező készenlét, hideg szenvedély. S az anyja! ... összeszorult István szive ... Mindig imádta s félt tőle... Nyilván látta most is veszededmes játékát. Rendületlenül bizonyos volt felőle, hogy nincs hiibb a világon s nincs magát áldozóbb ... Mit akar? . .. Koppány lángol érte, beleháborodott egészen. S ő gerjeszt MAGYAROK CSILLAGA 125 tegve nézi még valamennyi. Ha ő nem volna, könnyen elbánnának a fiúval, azt hiszik. Koppány legalább is azt, bizonyára. De nem baj. Végre meglátták s tudják: ez az! S most már, amig az ő hatalmas karja áll mögötte, felemelve kemény fenyegetéssel, egy se moccan. Csak ezt akarta elérni ezzel a vadászattal, éppen csak ezt. Mert még nincs kész mindéig s ezeknek azzal kell innen hazakullogni, hogy ő él, áll s jaj annak, aki ellenérezzen. Nincs véleménykérés, utódjelölés, amire vártak. Éppen ezért csőditette őket ide, hogy tudják meg: nincs! .. Vége a régi módnak. Most uj törvény szegződött bikafejüknek: a Nagyur bemutatta utódját s nincs tovább! ... Most már csak a kard következik, ha nem tetszik nekik. De mindez a barátság és vendégeskedés szine alatt történt, ahogy akarta. Tudja ő, hogy a gyepűn túl csapatokat hagytak ezek az erdőkben, jeladásra várakozva s azok is tudják bizonyára, hogy jól fedezve nagyobb erő lapul körülöttük, mint amekkora látszik. De el kellett fogadniok a meghívást, ha látni akarták, mire számíthatnak. Tanácskozást, gyűlést szerettek volna. Hogyne. Ez adja az alkalmat a szenvedélyek kirobbanására, ürügyet a támadásra, ha könnyűnek látszik a siker. De erre ugyan hiába vártak. Fejedelmi vendéglátó bőség, atyafi nyájasság, nagyszerű vadászzsákmány, örömgyullasztó lakomák s gondatlan tréfaszó az, amit kaptak. Mókás visszaütéseken csorbultak ki a tán élesnek szánt szóvágások. Itt mindenki tudta a dolgát. S ott volt, mindenütt a Nagyasszony, aki előtt nem is lehetett volna kezdeni.. Csupa édes bübáj volt mindenkihez s ömlő szivesség. Még csak a bucsuvacsora van hátra s reggelre oszlik a vendégség. Most mindenki azt lesi, ez az utolsó alkalom kicsattantja-e a három fojtott nap villámait, vagy levezeti őket, ártalmatlanul? A Nagyur az asztal közepéhez készített heverőszéken foglalt helyet, háttal a tűznek. Sarolt rendezte igy. Az
