Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-02-01 / 5. szám
■ ■■■ ■ mm ■ I ■ I HÉ I . "'1 ' ;..|f " ■ ■ ~ - — 12-ik Oldai Verhovayak Lapja 1940 Február i 100% MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK 1 1MOZI VILÁG í f HANGOS HETI HÍRADÓ UJ MAGYAR FILMSZENZÁCIŐ! FEBRUÁR 14-ÉN ÉS 15-ÉN A Pittsburgh! CIRAIVD Színházban SZERDÁN ÉS CSÜTÖRTÖKÖN Okvetlen Nézze meg! “SZEGÉNY GAZDAGOK” “KI A TISZA VIZÉT ISSZA, vágyik annak; SZIVE VISSZA” TISZAVIRÁG a cime annak a ragyogó uj magyar filmnek, mely Január 31-től kezdve Pittsburgh és vidékén lesz bemutatva. Az kétségtelen, hogy a Tiszavirág bemutatása olyan emlékeket fog hátrahagyni a magyar filmbarátok szivében, amelyeket valójában soha elfelejteni nem fogunk. A magyar filmgyártás remekműve ez a film, a magyar föld szivének eddig soha le nem fotografált forró dobbanása. Ahoz, hogy ez a film aég, mint Bolváry Géza, Bolváry Géza első magyar filmje a leggondosabb művészi alkotás. Cselekménye a tiszaparti halászok között játszódik, főhőse a csavargó vándorlegény, a végtelen országutak szerelmese, akit egy baleset sodor a halászok közé. A mindenhez értő derék legény a halászok között marad s felcseréli a földi országutat a vizi országuttal, amiben része van annak is, hogy von*ődfk az egyik halász feleségéhez. A halászt egyszer holtan találják a Tiszában, egy cigánylegény ölte meg féltékenységből, azonban a csavargót gyanúsítják, de ártatlansága kiderül. A halász felesége, aki nem találta meg a boldogságot a Tisza partján, visszamegy a csikósok közé a Hortobágyra, ahonnan származott. Hangulatos és magyaros Buday Dénes nivós kísérőzenéje és sok szép magyar dala, amelyeket Babay József verseire irt. A TISZAVIRÁG CÍMŰ FILM DALAI Vizét a Tiszának ... Vizét a Tiszának, Aki egyszer issza, Vágyik annak szive oda vissza Mint a babám csókját, Ajkam úgy issza. Vágyik is a szivem ide vissza. Szőke Tisza vize messze kanyarog, Elszakadni tőled sohasem akarok, FEBRUÁR 7-ÉN és 8-ÁN. Szerdán és Csütörtökön NINCS ELŐADÁS • FIGYELJE LAPUNKAT, melyben közölni fogjuk í további mozi műsorok helyét és idejét Vizét a Tiszának, Aki egyszer issza, Vágyik annak szive ide vissza. Száll a levél át a Tiszán ... Száll a levél át a Tiszán A szél szárnyán, Messzire száll, arra ahol a babám vár rám, Csolnakom is arra repül. Szivem tele szivárvány! Száll a levél itt a Tiszán. A szél szárnyán! “TISZAVIRÁG” Nanty Glo-i Family Theaterben Vasárnap, Febr. 4-én d.u. fél 3-kor Windber-i R.K. Templom Hallban Vasárnap, Febr. 4-én este 7-kor Donora-i Ref. Templom Halijában Hétfőn, Február 5-én este 8-kor Sharon-i Magyar Házban ------------ Kedden, Február 6-án este 8-kor Springdale-i Magyar Házban, Szombaton, Február 10-én este 7-kor Crescent-i Magyar Házban — Vasárnap, Február 11-én d. u. 3-kor Martins Ferry-i Magyar Házban, Vasárnap, Febr. 11-én este fél 8-kor Beaver Falls-i R. K. Templom Hallban Hétfőn, Febr. 12-én este 8-kor Ellwood City-i Magya rHázban, Kedden, Február 13-án este 8-kor Jelenet a “TISZAVIRÁG” cimü szenzációsan ragyogó szinmagyar filmattrakcióból. Tolnay Klárit, Juhász Józsefet, Rózsahegyi Kálmánt és Lehotay Árpádot ábrázolja képünk 14 MAGYAROK CSILLAGA MAGYAROK CSILLAGA 15 Bones nagyapó is ott bámul a tűzbe s azt se tudja, a világon van-é? Nagyapó Bogárka egyetlen oltelmazőja. Apja-anyja a Balaton fenekén feküsznek egy régi, hirtelen vihar óta, ami künn lepte őket a nagyvizen. Nagyapó nem sok szót veszteget rá, de Bogárka érzi s tudja, hogy azért szereti őt, gondoskodni akar róla. Dölit is kedveli az öreg gazda, legkülönb legényének becsüli. Tán azt is tudja, hogy ők igazán szeretik egymást s örökre. Ha tudja is, nem sokat töpreng rajta. Halászemberek nem csinálnak nagy dolgot a szerelemből. Akadály nincs köztük, egyformán szegény féreg férfia-asszonya. Baj csak akkor lehet a fiatalja közt, ha éppen vetélytársak Az egyik aztán eltűnik. A Balaton hallgat. Dölivel azonban senki se mer vetélkedni. így van, de azért most még titkolózni kell, lappangani. Ezt kívánja a szokás s a halászbecsület. Nagyapó is ezért teszi magát, hogy nem tud semmiről. Ugyancsak képire mászna annak, aki megszólná Bogárkát. Mert ha az áldott szegénységben szabad is a halászlegény s halászleány szivének szeretni, napvilágra az csakis a táltos előtt jöhet, aki az öregisten s az Iz-ek előtt megkötözi őket, nyírfát ültet s azt megöntözi a hozzávitt áldozati állat vérével. Ahoz hát legalább égy tinó kell, meg ajándékkalács, lakodalmi köntös is, pántlikák a vándor böszörmény kalmártól s ki tudja, még mi minden? Áldomást is kell adni a falu népének. Hát nem lehet s nem lehet. Eleget törik rajta a fejüket, hasztalan. Igaz, Bones apó kap egyet-mást az udvarbirótói, mert számadó. Volt is egyszermásszor Böszpörém várában, vásáron. De ha mondjuk, neki gyűjt s kuporgat is valamit lakodalomra, meg kell várni, amig szól. így hát csak titokban lehet, éjjel s messzire. Rendje van min* íennek, hiába. Dőli a csónakban várta, a nád között. Bogárka melléje lebbent. A legény eltaszitotta a ladikot. Remegett a leány szive, mert Dőli egy szót se szólt, csak nézett előre s evezett, evezett. Bogárka odasimult a hátához, hajladozott vele előre-hátra. Reszkető szájjal csókocskát lehelt barnapiros nyakára. De Dőli elkapta a fejét, mintha előrehajolna, összeszoritetta a száját mogorván. Haragszik. Könny szökött a leány szemébe s félénken elhúzódott párjától. Most félelmes helyre érkeztek, szűk, hüiáros nádcsapásba. Sötét is lett hirtelen, az órjásira nőtt bozót összeszorult fejük felett. Bogárka tudta, hogy itt kísértenek a bögük, a viziboszorkányok s lehúzzák azt, aki nem vigyáz. Hiszen ismerték ők jól ezt a rej tekutat, azért is választották, mert Dölin kívül senki nem mert itt soha keresztültömi s túl rajta biztonságban voltak leskődő szemektől, kiváncsi fülektől. De máskor békességes szerelemben siklottak át a gonosz csapdáján s Bogárka hitte, hogy még a bögük se mernének igaz szeretők útjába állni. Most azonban zavar van közöttük, Dőli haragszik s nincs ennél alkalmatosabb állapot a kisértő számára. Nem szabad hogy észrevegyék ezt a boszorkák! Vér ködbe borítanák Dőli szemét, megzsibbasztanák a karját, a csónak félrebillenne s vége! Odamerészkedett ismét kedveséhez, hátához simult, keze közé fogta a varázsszért, ami a nyakában lógott s hétszer suttogta az igéket, mikre a tudósasszony tanította. Hirtelen billent s forgott egyet a csónak. Dőli káromkodott, előrebukott aztán hátra vágta magát s minden erejéből rántotta ki az evezőt a rácsavarodó hinárból. Bogárka sikoltott s a nyakába kapaszkodott: — A bögük! ... — didergett. Dőli csak lerázta magáról, vad erővel nyomta le a lapátot, pattanó erek kígyóztak a halántékain nyakán, nekidőlt az evezőnek s egy lendülettel előrelóditotta a esolnakot. — Fene a sörényükbe! ... — lihegte verejtékezve
